Ugor adatlapja

Így kell elfogadni a helyet, amilyen most. Kicsit zavart, de csak egy kicsit, hogy csak kétszemélyes asztalban lehetett gondolkodni, Ketten voltunk. De számtalan hatfős asztal volt üresen kiváló helyeken, a kétszemélyesek meg mindig valami lehetetlen helyen vannak, az út közepén, a bejárat sarkán, egy kijáratban vagy a járdán egészen az úttest szélén. Öt nem szimpatikus asztal közül választottam a legülhetőbbet. Órákig voltunk itt, de a hatos asztalokhoz nem jött senki, szóval, nem volt indokolt ez a viszonylagos kényelmetlenség. De ezt abszolút feledtette is a személyzet kedvessége, tényleg, komolyan mondom,, az ültetéstől eltekintve párját ritkítja a hozzáállás. A hölgy rendkívül kedves volt, jött, szólt, kérdezett, étlapot elvitt vagy hagyott, ajánlott, én kitűnő békacombot ettem, kitűnő körettel, azután száraz fehér borral folytattam, pont jól illett hozzá, a cimbora halászlébe merült, majd vörösborral folytatta. . most így, utólag, minden kitűnő választás volt, órákig elborozgattunk, majd az egyik felszolgáló egy páratlan ajánlattal lepett meg minket, egy különleges új bort mutatott be, szerette volna, ha megkóstolnánk. . . már csak úgy, fizetés után. Nem volt rajta még az étlapon, mit szólnánk hozzá, mint borivó vendégek? És még el is csevegtünk a nedű mikéntjéről, második kortyáról, a Mátra aljáról. . . hát ez remek! Az idő késő este is szelíd ősz maradt, rövid kis séta a Duna partján, és indulás haza. . . Baksa-Sós Laci és Cseh Tamás, ott fent az égben zenélhettek tovább, őrizzük az emlékeket!

Vetró Irén, Poremba Éva, Ács Mari. . . Ki ne ismerné ezeket a neveket? És ahogy illik, el is mentünk az innen 50 méterre lévő Isolabellába, ahová az író és a dalnok járt szomját oltogatni. A kor megváltozott, a relikviák körbeveszik a falat, a pultoslány meg semmit sem tud erről az egészről, talán bizony nem is érdekli,. . nem baj, engem viszont érdekelt, a cimbora szilvapálinkával ünnepelte az alkalmat, én meg mézes barackkal. Csak így könnyedén, beleittuk magunkat az időbe. Később továbbsétáltunk Cseh Tamás nyomán a Horgásztanyára, ott derült ki, hogy én itt felejtettem a pulóveremet, nyargaltam is vissza, meg is találtam, ott volt a helyünkön, meg a két üres pohár is, nem nyúlt hozzá a kutya sem, a hölgy zavartalanul püfölte tovább laptopját, nem érdekelte a külvilág gondja és baja. A hangulat au valahogy. . . szóval más lett. Más kor, más idők. . . a négyes hely szellemének szól, és a szép őszi estének Budán.

Itt valami bisztró is van, csak megszánnak egy éhes rászorulót beültem a belsőbe, miért kéne nekem Budapest egyik legforgalmasabb csomópontjának szmogját szívni evés közben, és láss csodát! Kellemes, barátságos hely, azonnal fel is figyeltek rám (nem volt nehéz), és azonnal egyezkedni is kezdtünk az ellátásomról. Nem vagyok egy szendvicses fajta, kiránduláson persze, de ez nem egy hegyi túra, szóval valami tál ételben gondolkodtam inkább. Rövid és gyors segítő információkat is kaptam, mexikán fúd van jobbára, nincs is ellenemre. Csirkemell csíkokban egyeztünk meg, hozzá leharcoltam az édesburgonyát, ami eredetileg velejárt volna, nagyon rugalmas a hely, mindenről lehet beszélni, mindenen lehet változtatni, salátát is kitaláltunk egy adagot nekem, ami nem egy külön főétel, csak az ebédem mellé enném le a kalappal a hozzáállásért! Nemsokára meg is kaptam a falatokat, teljesen rendben volt, friss volt minden, jóízű, a saláta egy leheletnyivel lehetett volna ízében, karakterében mexikóibb, de mindent elsöpör a személyzet hozzáállása. Mindhárom fedélzeten lévő alkalmazott jó étvágyat kívánt külön-külön, spontán, csak úgy, magától. Mindig kaptam egy mosolyt és figyelmet, amikor befejeztem az amúgy rendkívül jóleső ebédemet, azonnal kapcsolt a hölgy, aki figyelt a pultból, hogy nyilván most fogom azt a csapolt Staroprament kérni, amiről korábban beszéltünk. Ezt a figyelmet hiányolom a legtöbbször a legtöbb helyen. Itt megvolt. Így azután ötös, persze, ajánlom is másnak!

Vendég alig, vasárnap késő délután, az úton meg a forgalom megy, mint az árvíz Budapest felé. A sütis pult értelemszerűen nem teljes, az időpontnak megfelelő a hiány, a sütemények nem drágák. Ebből itt két Ekler fánk lett, talán az volt a legvonzóbb, meg nagyon régen nem is ettem. Kint a teraszon ettük meg, abszolút élvezhető volt, nem a legfrissebb, de milyen legyen vasárnap este? Összességében elégedetten távoztunk. . . azután útközben rájöttem, hogy hopp, nem is ittam kávét. . . pedig azért álltunk meg.

Zöld tészta, ilyen kiőrlésű, olyanmentes, lapos, csavaros, háát. . . és akkor ott nem akarsz maflázni, mert mögötted azért állnak, szóval, legyen egy közönséges tésztából egy valamilyen fantázianevű. . szóval, valami sonkás, tejszínes, stb. Jó, legyen carbonara. . . izé is legyen hozzá, meg mizé is? Legyen! adom meg magam. Itt a sorszám le lehet ülni, figyelni, mint az OTP-ben vagy a kormányhivatalnál. A számok szépen változgatnak, növekednek, egyszerre vagy 9-10 sorszám is működésben van, néha egy kis animált teherautó átviszi a készített számokat a "kész" oldalra. Én vagyok 772-es. Nem kértem bonyolultat, azt hiszem. Már elkészült a nagyobb számok jó része, én meg csak ülök, ülök és szerencsétlenül bámulom a kijelzőt. . . 15 perc. . . 20 perc. . . a 772-es még el sem kezdett "készülni". . . a 786-ost meg már talán meg is ették. Csak nem most lövik valahol azt a tésztát? 20 perc után odamentem a kasszához, hogy mit követtem el, büntiben vagyok? Más helyeken egy kétszemélyes tálat is összedobnak ennyi idő alatt. És nem voltunk ezren, akik várakoztunk, csak olyan kis irodalmiszínpad-szerűen elszórva. Na, akkor beadták a számomat a munkatérbe, és jól meg is mondták, hogy nemsokára készül és akkor már 5 perc alatt kész is. Szóval egy fél óra után már ettem is. Remélem, nem gyorsétteremnek képzeli magát a hely. A tészta amúgy ízletes volt és meg is ettem, már amennyire az ilyen favilla engedi.

. . hát, nekem nem volt ennyire rossz a tapasztalatom, de nem is először találkoztam a Frei kávékkal meg a Librivel. Ma úgy alakult, hogy beülök ide, némi eszegetés után. Itt gyakran előfordul, hogy valaki csak ezért jön a könyvesboltba, célzottan, az olvasnivalók nem is érdeklik, a kávézó majdnem mindig tele van, a könyvhegyek között meg csak lődörög ritkán egy-egy ember. Bár már nem akkora divat a Frei Cafe, mint kezdetben volt, de azért most is kellemes. Ma összehoztam távoli földrészeket, azt hiszem, zimbabvei sütit ettem (vadbarack, dió. . . ) meg skandináv híg kávét ittam hozzá. Kellemesen elvoltam vele, nem is sokára készült el. Sorszámban a második voltam a fali kijelzőn, amint leültem. Azt azért szóvá tenném, hogy nem nagyon szedik le az asztalt a lányok, lehet, nem érnek rá. A vendég lusta, nem viszi vissza a pultra a használt poharakat, otthagy mindent. Meg azért le is kéne törölgetni az asztalokat, leporolni a székeket.

Tegnap például Salgótarjánban szorgoskodtam egész nap, nem számítottunk ilyen hosszú időre, a pogácsa már nem volt friss délután, így azután a vendéglátók pizzát rendeltek ettől a cégtől. És ezért azt sem tudom, mennyibe került. De kihozták, többféle ízben, volt magyaros, meg sonkás-kukoricás is, az utóbbi jobban ízlett, mint az előbbi, a kissé kihűlt, de amúgy kocsikerék-méretű tésztákat felváltva eszegettük a folyosón, ki-ki odament és a kitudja, hogy milyen piszkos kis praclijával megfogott két szeletet és letépte a nagy közösből, más eszköz nem lévén. . . de nem is voltunk éhesek, este hazafelé gondolkodtam, hogy ennék-e még valamit, hát, nem nagyon. Szóval, egy étkezésre teljesen ok.

Szóval ma a megmaradóban voltam, szemerkélt az eső, jól esett beülni ide este, rám fért egy kávé az egésznapos salgótarjáni munka után. Finom süteményt ettem, tejeskávét is ittam, jólesett ejtőzni egyet. Nem igazán drága, süti, üdítő, kávé nem volt összesen 1500 forint. Nem tetszett, hogy ilyen-olyan baj van a "terminállal", mint annyi más helyen, és csak készpénzzel lehetett fizetni. Ez behatárolta azt, hogy mit is fogok enni, mert ennyi készpénzem van. Amúgy a hely kedves, nem olyan szép, mint a másik volt, de a lányok is kedvesek voltak, erre nem lehet panasz.