Ugor adatlapja

Később előfordulhat, hogy nincs. Bőséges számú asztal, több helyiségben. Kis gyerekjátszó-. sarok is van. Én meg egy másik sarokba telepedtem le, elnézegetve közben a Moszkva/Széll Kálmán teret. Nagyon kellemes a kínálat, keleti fogások, izgalmas az étlap, Én először perzsa zöldéglevest ettem gazdagon, kirívott belőle a kapor, talán a sült hagymás szálak is, finom volt. Másodiknak egy gránátalmás csirkemájat kértem, jó döntés volt ez is. Amolyan kenyérrel mártogatós kaja. Ajánlom is mindenkinek. A végén must fröccsöt kaptam, egészen jól illett az eddigiek mellé. Kint esett az eső, itt bent meg nagyon jó hangulatú ebédet fogyasztottunk egy pompás baráti beszélgetés kísérőjeként. A kiszolgálásra sem lehet semmiféle panasz. Az nem tetszett, hogy az evőeszközök a higiéniailag érzékenyebb végükkel állnak ki a tartóból. Meg az, hogy a szalvétát külön kérni kellett. Az árban benne van a szervízdíj is. Látogasd meg a ezt a helyet is!

Mondtam is, hogy is-is. A hölgy roppant kedves volt és rugalmas, meg is csinálta nekem, így legalább valami különlegest kortyolgattam, amíg a nép rohant a téren minden irányba. Mindez 500 forint alatti fogyasztás volt.

Nos, nem volt itt minőségi ugrás sőt khhmm talán inkább helyben szökellés kész ennivaló nagyon kevés volt, úgy emlékeztem, itt gazdag a választék. Egy darab maradék csirkecomb rántva, két szegény hátrányos helyzetű fasírt, egy szelet magos csirkehús talán roham volt, talán kifosztották a boltot Némi sültkrumplival kértem a megmaradt sertésdarabkát, meg uborkát is hozzá. Rendkívül olcsó, ismerjük el, 800 forintért megebédeltem. De. a villa, hát, ne tudd meg! Abból a fajtából, amit nem nagyon tudsz beledöfni egy meghűlt, kiszáradt rántotthúsba csak úgy repkedtek a fogai szanaszét. A csonkkal a kezemben búsan visszakullogtam a pulthoz, a lány nem is kérdezett semmit, adott másikat, mindenki így jár, de én inkább kettőt kértem, amit összefoghatok, hátha úgy erősebb. Nem sokáig bírta ez sem, szedegettem a műanyag szilánkokat a kajából. Nem mentem vissza újra. Kézzel csak nem fogom meg, az utcai, koszos kezemmel. hát, kínomban a műanyag késsel próbáltam boldogulni, arra szurkáltam fel a darabkákat és igen tahó módon a késsel ettem, elég ügyetlenül. De megettem. Csak nem volt jó a kedvem, nagyonis funkcionális volt az ebéd, de anyagcsere címén jól működött. Kiderült, hogy a pultban a hölgyek kedvesek is tudnak lenni, amikor odamentem szimatolni, hogy mi van még, akkor megeredt a nyelvük, tréfálkoztunk, ajánlgattak dolgokat, vettem szép disznósajtot, kacsamájat zsírjában, még kenyeret is mert jó volt beszélgetve vásárolni

Így kell elfogadni a helyet, amilyen most. Kicsit zavart, de csak egy kicsit, hogy csak kétszemélyes asztalban lehetett gondolkodni, Ketten voltunk. De számtalan hatfős asztal volt üresen kiváló helyeken, a kétszemélyesek meg mindig valami lehetetlen helyen vannak, az út közepén, a bejárat sarkán, egy kijáratban vagy a járdán egészen az úttest szélén. Öt nem szimpatikus asztal közül választottam a legülhetőbbet. Órákig voltunk itt, de a hatos asztalokhoz nem jött senki, szóval, nem volt indokolt ez a viszonylagos kényelmetlenség. De ezt abszolút feledtette is a személyzet kedvessége, tényleg, komolyan mondom,, az ültetéstől eltekintve párját ritkítja a hozzáállás. A hölgy rendkívül kedves volt, jött, szólt, kérdezett, étlapot elvitt vagy hagyott, ajánlott, én kitűnő békacombot ettem, kitűnő körettel, azután száraz fehér borral folytattam, pont jól illett hozzá, a cimbora halászlébe merült, majd vörösborral folytatta. . most így, utólag, minden kitűnő választás volt, órákig elborozgattunk, majd az egyik felszolgáló egy páratlan ajánlattal lepett meg minket, egy különleges új bort mutatott be, szerette volna, ha megkóstolnánk. . . már csak úgy, fizetés után. Nem volt rajta még az étlapon, mit szólnánk hozzá, mint borivó vendégek? És még el is csevegtünk a nedű mikéntjéről, második kortyáról, a Mátra aljáról. . . hát ez remek! Az idő késő este is szelíd ősz maradt, rövid kis séta a Duna partján, és indulás haza. . . Baksa-Sós Laci és Cseh Tamás, ott fent az égben zenélhettek tovább, őrizzük az emlékeket!

Vetró Irén, Poremba Éva, Ács Mari. . . Ki ne ismerné ezeket a neveket? És ahogy illik, el is mentünk az innen 50 méterre lévő Isolabellába, ahová az író és a dalnok járt szomját oltogatni. A kor megváltozott, a relikviák körbeveszik a falat, a pultoslány meg semmit sem tud erről az egészről, talán bizony nem is érdekli,. . nem baj, engem viszont érdekelt, a cimbora szilvapálinkával ünnepelte az alkalmat, én meg mézes barackkal. Csak így könnyedén, beleittuk magunkat az időbe. Később továbbsétáltunk Cseh Tamás nyomán a Horgásztanyára, ott derült ki, hogy én itt felejtettem a pulóveremet, nyargaltam is vissza, meg is találtam, ott volt a helyünkön, meg a két üres pohár is, nem nyúlt hozzá a kutya sem, a hölgy zavartalanul püfölte tovább laptopját, nem érdekelte a külvilág gondja és baja. A hangulat au valahogy. . . szóval más lett. Más kor, más idők. . . a négyes hely szellemének szól, és a szép őszi estének Budán.

Itt valami bisztró is van, csak megszánnak egy éhes rászorulót beültem a belsőbe, miért kéne nekem Budapest egyik legforgalmasabb csomópontjának szmogját szívni evés közben, és láss csodát! Kellemes, barátságos hely, azonnal fel is figyeltek rám (nem volt nehéz), és azonnal egyezkedni is kezdtünk az ellátásomról. Nem vagyok egy szendvicses fajta, kiránduláson persze, de ez nem egy hegyi túra, szóval valami tál ételben gondolkodtam inkább. Rövid és gyors segítő információkat is kaptam, mexikán fúd van jobbára, nincs is ellenemre. Csirkemell csíkokban egyeztünk meg, hozzá leharcoltam az édesburgonyát, ami eredetileg velejárt volna, nagyon rugalmas a hely, mindenről lehet beszélni, mindenen lehet változtatni, salátát is kitaláltunk egy adagot nekem, ami nem egy külön főétel, csak az ebédem mellé enném le a kalappal a hozzáállásért! Nemsokára meg is kaptam a falatokat, teljesen rendben volt, friss volt minden, jóízű, a saláta egy leheletnyivel lehetett volna ízében, karakterében mexikóibb, de mindent elsöpör a személyzet hozzáállása. Mindhárom fedélzeten lévő alkalmazott jó étvágyat kívánt külön-külön, spontán, csak úgy, magától. Mindig kaptam egy mosolyt és figyelmet, amikor befejeztem az amúgy rendkívül jóleső ebédemet, azonnal kapcsolt a hölgy, aki figyelt a pultból, hogy nyilván most fogom azt a csapolt Staroprament kérni, amiről korábban beszéltünk. Ezt a figyelmet hiányolom a legtöbbször a legtöbb helyen. Itt megvolt. Így azután ötös, persze, ajánlom is másnak!

Vendég alig, vasárnap késő délután, az úton meg a forgalom megy, mint az árvíz Budapest felé. A sütis pult értelemszerűen nem teljes, az időpontnak megfelelő a hiány, a sütemények nem drágák. Ebből itt két Ekler fánk lett, talán az volt a legvonzóbb, meg nagyon régen nem is ettem. Kint a teraszon ettük meg, abszolút élvezhető volt, nem a legfrissebb, de milyen legyen vasárnap este? Összességében elégedetten távoztunk. . . azután útközben rájöttem, hogy hopp, nem is ittam kávét. . . pedig azért álltunk meg.

Zöld tészta, ilyen kiőrlésű, olyanmentes, lapos, csavaros, háát. . . és akkor ott nem akarsz maflázni, mert mögötted azért állnak, szóval, legyen egy közönséges tésztából egy valamilyen fantázianevű. . szóval, valami sonkás, tejszínes, stb. Jó, legyen carbonara. . . izé is legyen hozzá, meg mizé is? Legyen! adom meg magam. Itt a sorszám le lehet ülni, figyelni, mint az OTP-ben vagy a kormányhivatalnál. A számok szépen változgatnak, növekednek, egyszerre vagy 9-10 sorszám is működésben van, néha egy kis animált teherautó átviszi a készített számokat a "kész" oldalra. Én vagyok 772-es. Nem kértem bonyolultat, azt hiszem. Már elkészült a nagyobb számok jó része, én meg csak ülök, ülök és szerencsétlenül bámulom a kijelzőt. . . 15 perc. . . 20 perc. . . a 772-es még el sem kezdett "készülni". . . a 786-ost meg már talán meg is ették. Csak nem most lövik valahol azt a tésztát? 20 perc után odamentem a kasszához, hogy mit követtem el, büntiben vagyok? Más helyeken egy kétszemélyes tálat is összedobnak ennyi idő alatt. És nem voltunk ezren, akik várakoztunk, csak olyan kis irodalmiszínpad-szerűen elszórva. Na, akkor beadták a számomat a munkatérbe, és jól meg is mondták, hogy nemsokára készül és akkor már 5 perc alatt kész is. Szóval egy fél óra után már ettem is. Remélem, nem gyorsétteremnek képzeli magát a hely. A tészta amúgy ízletes volt és meg is ettem, már amennyire az ilyen favilla engedi.