2018 szilveszter éjszakáján itt vettem 2 adag kocsonyát elvitelre. Sajnos, ezek csak zselatinnal keményített víz kategóriájába fértek be, adagonként 1-2 húscafat (vagy bőrcafat, ki tudja) volt bennük a "tartalom". A pultnál szorgoskodó matróna előzetesen elmondta, igen, ez az Ő konyhájuk terméke, s melegen ajánlja.
Nem ezt vártam ettől a helytől, de sajnos ez a valóság. Míg vártam, hogy kihozzák az adagokat, láthattam, a matróna hogyan mossa el a poharakat. Érdekes volt, a herpesz vírusok szerintem nagyokat kacagtak.
Soproni ismerőseim vagy inkább barátaim javasolták, náluk szálltam meg, és szerettem volna elhívni őket valami jó helyre vacsorázni, ők ezt választották. Nos hát, igen is meg nem annyira. . . valójában éhes voltam, egész nap nyomtam a pedált a saját ebédidőmet meg valahol átléptem közben térben és időben.
Itt a pinceborozó-étteremben egy kicsit hangulat híján éreztem magam, leültünk egy asztalhoz, két férfi iddogált még rajtunk kívül a hely egész hosszában. Pincér kedves, étlap, választék magyaros, gyorsan képzeltem magamnak egy erőlevest tojássárgájával, meg egy böllérmájra is áhítoztam, rizs helyett krokettel. Nem kellett sokáig várni. Az erőleves jóízű volt, a tojás bele. . . hmmm, egy kicsit nem úgy sikerült. A fehérje is belekerült bőven. Na és az állaga egy kissé közelebb volt a nyershez, mint szerettem volna. A böllérmájjal meg az volt a gondom, hogy vastagon zsíros volt. Nagyon. Így aztán éhség ide vagy oda, hamarabb teltem el a zsíradagommal, nem is ettem meg az egészet. Egyébként több kemény darab is akadt a májkupacban, mint szerettem volna. Talán ott hibáztam, hogy nem kértem hozzá savanyúságot. Elfelejtettem, pedig az valamit segített volna. A végére kért Krusovice (csak üveges sör van) jól jött, lehet, hogy inkább soproni bort kellett volna stílszerűen kóstolnom itt. A végén a fizetés sem annyira sikerült, az egyik terminál elutasította kártyámat, miután már mindent bepötyögtem, hoztak egy másikat, az meg elfogadta, de kicsit bizonytalan voltam abban, hogy nem fizetem-e kétszer? Megnyugtattak, hogy nem. Hát, nem egy kiemelkedő emlék.
Bécsből útban hazafelé tértünk be Sopronba vacsorázni feleségemmel. Sajnos az előre kiszemelt étterem megszűnt(Keszegsütő), s ezután jött az ötlet ,hogy a legendás Gyógygödörbe látogassunk. Párom - Márton napok lévén- csak egy liba ragulevest kért, amiben nem is volt semmi hiba. Sok hús, zöldség, ahogyan az illik.
Én böllérmájat választottam. Sajnos ez nem volt az igazi. Ugyan hatalmas adagot hozott a csinos, udvarias és kedves felszolgálóhölgy,de az étellel több problémám is volt. Először is érezhető volt, hogy úgy melegítettét mikróba, másodsorba böllérmáj lényegét,nevezetesen a velőt igencsak szűken adták a májhoz is. A fűszerezés is hagyott kívánnivalót maga után, mind a borsot, mind a majoránnát épp'hogy csak megmutattatták a májnak. Összességében azt mondhatom, hogy a jó kiszolgálás valamelyest feledtette kisebb csalódásomat. Ha szakács is olyan ügyes lett volna, mind a felszolgáló hölgy,akkor alighanem kevésbé csalódottan távoztam volna, az amúgy kedvelt helyről.
A Gyógygödörben jártam 2010 előtt két ízben is, egyedi hangulatú, középkori levegőjű olcsó borozó ez. Amikor tavalyelőtt jártuk körbe Sopront, összekevertem a Gödröt a Gyógygödörrel és nem értettem, hogy változhatott meg ennyire a hely. A rejtélyre idén derült fény.
A Gyógygödörben két kisfröccsöt ittunk, jeleztem, hogy megkóstolnám a bort előbb tisztán, utána spriccelje fel szódával, a hölgy látszólag felfogta kérésem, de csak nem adta ide kóstolásra idejében. Van konyhájuk is, mi negyed órával zárás előtt érkeztünk, így az evés fel sem merült. Átlagos élmény volt.
Ez a vendéglátó hely nehezen megtalálható, mert a fő téren egy pincében van. Semmi szék, vagy asztal kitéve nincs a térre, mi is csak azért találtuk meg, mert pont elmentünk mellette. Lent az étteremben fa asztal fa székekkel, és nyomják be a hideg levegőt, mivel egyébként levegőtlen lenne a helyiség, hiszen nincs ablaka sem.
Az étlap egyszerű, nincs túlbonyolítva, de finom és nagy adag. Sőt, van velős pirítós is ami vetekszik a Balatonfüredi "hétlépcsős"-sel. Bár jó pontokat kapott a kiszolgálás és a tisztaság miatt, azért illik beszámolni a negatív tapasztalatokról is: 1. , A WC-be beestem, mivel semmi sem jelzi, hogy egyből lépcső van az ajtó mögött. 2. , Nem fogadnak el bankkártyát, se Erzsébet kártyát. 3. , A megmaradt adagot csak felár ellenében (180 Ft) csomagolják el. A csomagolási díjra hivatkoznak, holott szerintem ingyen kérés nélkül fel kellene ajánlaniuk azt a megmaradt ételt, amit kifizettem már.
A soproni Gyógygödörbe tavaly márciusban tértem be, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy vegyek egy adag pacalpörköltet elvitelre. 3600 forint volt egy átlagos adag, kb 40 deka, otthon megmelegítettem, korrekt volt, élvezhető. 3,5 pontos teljesítmény. Kerekítsünk felfelé.
Sopron egyik kultikus étterme, ha az ember Sopronban jár ezt a helyet nem érdemes kihagynia. Ismét finomat ettünk,nagyon jó ár /érték aránnyal bír az étterem. Nem csoda,hogy este dugig van, üres asztalt nehéz találni. A személyzet a helyzet magaslatán, ügyesek, jó pörögnek az asztalok és sok vendég ellenére bámulatosan kedvesek és udvariasak.
Az ételek finomak, megfelelő adagok. Értékelem ,hogy kérhető pár forintért szódavíz! ! Amiben a hely kevés, a mellékhelyiség hiánya,mert egy nő wc ennyi asztalra,emberre nem túl sok. Itt bizony sorállás van. De ettől függetlenül bátran ajánlom a helyet! Mi is visszamegyünk,ha arra járunk:-)
A Gyógygödör szerintem majdnem annyira alap látványosság Sopronban, mint a Tűztorony. Aki járt már a városban, biztos, hogy ismeri, sőt, aki esetleg még nem, az is jó eséllyel hallott róla. A város abszolút belvárosában, a főtéren egy pincerendszernyi borozó, ahol nemcsak inni, de enni is lehet.
Főleg magyaros, fűszeres, inkább nehéz ételeket, emberes adagokban. A soproni hosszú hétvégénk során minden este megfordultunk itt, és még helyet találni sem volt könnyű, pedig nagyon sok asztaluk van, ugyanis a pince több részből áll, egymásból nyílnak az újabb helyiségek, vannak külön"termek" is, zegzugos, kicsit útvesztős az egész. Kicsit dohos, állott pinceszag van, de ez inkább autentikussá teszi a helyet. El sem tudom képzelni, milyen lehetett a levegő, amikor még lehetett a vendéglátó egységekben bent dohányozni? Az ételek közül többet is kóstoltunk: a legendás velős pirítós mellett csülköt, Cordon Bleu-t, pincepörköltet, halászlét, gesztenyepürét. A konyha nem kimagasló gasztro-élmény, de aki szereti a kiadós, nehéz, jó paprikás magyaros ételeket, az itt nem fog csalódni. Fizetés csak készpénzzel. A zárórát szigorúan veszik. A mosdó lepusztult. A borokról csak annyit, hogy itt mindig van soproni Zöldveltelini, amiből mindig iszom is 1 vagy 2 decivel, ha itt járok.
Egy igazi tradicionalis borozo, különleges hangulattal. Egyszerü etelek es borok, de aki ide beter ezt is akaraj kapni. Az arak viszonylak huzosak, a kiszolgalas neha morcos,neha vicces, de ez a tradicio resze. Nincsen Sopron Gyogygödör nelkül. Sajnos keves a varosban az ilyen stilusu hely, egy törtenelmi borvideken sok ilyenre lenne szükseg. Probald ki.
Bármikor Sopronban járunk ide mindig betérünk egy finom vacsorára és egy jó kis borkóstolásra. Az ételek finomak és már-már túlontúl bőségessek, mi nem tudtuk megenni az egész adagot. Az étlap elég szűk választékú, de azért tudtunk kedvünkre választani. A helynek nagyon kellemes jóértelemben vett retró borospince hangulata van.
A személyzet kedves, az első rendeléskor azonnal jöttek és az ételeket és borokat is hamar megkaptuk. De utána ha rendelni akartunk valamit, nekünk kellet előre mennünk a pulthoz. Erre már nem figyelt a pincér kellően. A hangulatból csak az vett el egy kicsit, hogy szinte teljesen üres volt a hely, míg 5-10-15 évvel ezelött szinte mindig telt házzal mentek.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
