Kistücsök Étterem, Borpince & Vinotéka Balatonszemes

Ahhoz képest, hogy milyen drágák az ételek, nem nyújtottak hatalmas élményt.

Kerítettek egyet,bár a tűző napon,de ekkor még szerencsésnek éreztük magunkat hogy sikerült,itt ülünk a híres-nevezetesben. . Pár perc múlva jött is a kollegína,aki nem sok mosollyal,de annál merevebb arccal, érdeklődött hogy innánk-e valamit. Amint kihozta,nemsokkal utána kaptunk egy körözöttes étvágygerjesztő falatkát ami finom volt,de ezt anyám jobban csinálja. . Gulyás levest kértünk előre,ami finom marhahúsból volt,íze remek,de ezt igazán bármelyik kifőzdében,esetleg több pirospaprikával, megfőzik. . . Főételek:
Fűszeres sertéstarja,tört krumli lepényen (2990Ft)
Erről nincs mit írni,ugyanúgy csinálják mint te otthon,és bárhol megkapod ugyan így, pont a feléért. . (dehát ez a Kistücsök. . )
Rántott pecsenyehús somogyi-kifliburgonya salátával(2990Ft)
Pecsenyehúsnak elég száraz volt,de elment,viszont a krumplisaláta. . na azt megszégyenítették. . kritikán aluli,de olyan pontosan lőtték be ízetlenre,hogy tanítani lehetne,se nem édes,se nem savanykás,egyszerűen ízetlen száraz,nagyon-nagyon felejtős. . Préselt csirke,krumplistésztával,kovászos ubival (3590Ft)
Mutatós volt,nem tagadom,de kezdjük "boncolgatni". . Tulajdoképpen mint egy téglalap alakú sütemény,csirkehús rétegekkel,felül mell,aztán,comb,majd megint mell. Valahol el kell dolgozni a leesett széleket,darabokat a húsfeldolgozásból maradt dolgokat. . Enyhén fűszerezett volt,megettem. Krumlis tészta:száraz,semmi karakter,semmi íz,megenni meglehet de menza szint. A kovászos uborkát megjegyzem egy harmad osztályú helyen is behűtve tálalják,annál feljebb pedig tört jég között,itt ezen a híres helyen,szobahőmérsékleten a tányér szélére dobva. . Viccc
Grillzöldségek fűszeres olajjal (2490Ft)
A párom kevés húst eszik,ezért most sem vágyott rá,illetve a glutén bevitelt is korlátozza amennyire tudja. Ebben a híres étteremben nem volt sok választása grillzöldségek. . . Vártuk a csavart,hogy mégiscsak a Kistücsök. . . A csavar az volt, hogy nem volt. . Képesek voltak kihozni egy serpenyőben átforgatott (a grillezés nyomot hagy. . ) sima zöldségköretet,főételnek,2490 Ft-ért. . Néztük és nem hittük el. . Deeee igen! ! ! A fűszeres olajról annyit hogy jobb lett volna ha legalább sima vénusszal leöntik,az fűszeresebb. . Se íze,se bűze. Szegény párom csak nézett,pedig nem egy gourmet,de hogy ezt kapja,hát nem számított rá. . Desszertet egy kis tanakodás után megrendeltük,talán javít a silány ebédünkön. . Madártej(1290Ft)Javított,de egy átlagos madártejet képzelj el,semmi extra. . A felszolgálásról:A fagyott arcú szőke kisasszony,minden ital,minden étel felszolgálásánál,utoljára hagyta a Nagymamát,aki ugyan fiatalos,de azért megtippelhető,hogy ő a rangidős köztünk,és ő az első akinek leteszem a felszolgált ételt-italt. . Ez pincér iskola,második óráján szerintem megtanulható. Nem sikerült. . . Kedves Cs. B. úr! Több éven keresztül vezette az étterme a vidéki éttermek listáját. Most nem. . El kéne gondolkodni,hogy vajon miért nem. Nagyon remélem,hogy nem a "jóllakotság" érzése fogta el,mondván "akármit árulunk,úgyis megy". Mert így bizony nem sokáig. . El kéne menni megint Észak Olaszországba,hogy ne csak a vendéglátás szeretetét,hanem az üzleti szemléletet is ellesse tőlük,hogy minden egyes étel,ízesen,fantáziával,szeretettel legyen letéve az asztalra és érezzem a szakács szívét benne. . . Mert ők így csinálják. .

Nem az étel minősége, hanem az egyéb körülmények miatt, amely nekünk egy étterem megítélésénél (függetlenül attól, hogy az ételek jók-e vagy nem, eléggé fontos). Először még programként mentünk a Kistücsökbe és bár esetünkben ez oda-vissza 500 km, a család minden tagja egyöntetűen azt mondta, hogy megérte, mert egészen különlegesen finom volt az étel. Mivel minden évben kétszer megyünk Sárvárra, ezután visszafelé kis kerülővel évekig a déli parton jöttünk, csak azért, hogy bemehessünk a Kistücsökbe. Nekem a fenntartásaim mindig is a kiszolgálással voltak, a pincérek kb. úgy viselkedtek velünk nem egyszer, hogy „érezd magad megtisztelve, hogy a nagy, agyonsztárolt Kistücsökben ehetsz”. (Megjegyzem, mi soha nem foglaltunk előre asztalt, és mindig bőven volt hely. )

Az első komolyabb törés akkor volt, amikor leültettek minket a kerthelyiségben egy olyan szar helyre, hogy alig tudtunk enni (pedig volt más hely, illetve bent üres volt, de oda meg valamiért nem engedtek be), és a pincérek is szartak ránk. Ebben némileg közrejátszott, hogy velünk egy időben étkezett (és játszotta látványosan az agyát) a neves, TV-ből is ismert gasztroblogger, akit meg úgy ugráltak körül, mintha maga Erzsébet királynő érkezett volna a kíséretével. . . . Ez önmagában nem gond, gondolom Csapodynak fontos, hogy a gasztromegmondóember nehogy rosszat írjon róla, de azért minket sem kellett volna másod-, vagy inkább harmadrangú vendégként kezelni. Több értékelésemben is írtam már, engem rohadtul tud irritálni, ha ugyanazért a pénzért a haver/koma/rokon/jóbarát/ismert gasztrolány látványosan jobban van kiszolgálva, mint az „egyszeri betérő”. No mindegy, ettől még egyszer tavaly visszamentünk, de akkor már az étel sem fogott meg sem engem, sem a család többi tagját, feleségem pl. a maga ebédjéről (sült tarja tört krumplival) azt mondta, hogy ilyet kis falunk nevenincs éttermében is tud enni, vagy akár ő maga is tud csinálni (és tényleg).

Az ételek pedig. . . nehezen tudtam választani
Sültpaprikás padlizsánkrém egy narancssárga ízetlen max 2 dkg-os valami volt 1890,-
Rántott pecsenyehús somogyi kifliburgonya-salátával 2990,- a saláta egy félmaroknyi krumplis valami, a ránott pecsenyehús pedig elvághatatlan mócsinghalmaz volt
Ropogós csülök hagymákkal és héjas burgonyával 3690,- csak ropogni felejtett el, ahol nem nyomták a platnira (vagy bármire) ott gumis volt a bőre, és sajnos csak 1/4-ét sikerült imígyen ropogóssá tenni
A hely tip-top felújított, a bejáratnál a támogatásról szóló tábla hirdeti, hogy nemrégiben kapott nem kevést pénzt erre a tulaj, hogy a színvonal ezért romlott, vagy a hírverés volt túl nagy egyébként is nem tudom, de óriásit csalódtunk

Kérdésemre a pincér (a kiszolgáló személyzet egyébként nagyon udvarias, le a kalappal előttük) elmesélte, hogy helyi termelőktől szerzik be az alapanyagot. Ennek nagyon örültem, de a fél méteres tányéron a falatnyi ételnek már kevésbé. . . Zseniálisan tudnak filléres alapanyagokból (pl. borsó, kukorica) jó drága ételeket készíteni, de a félelmetes az ingyenesen biztosított előétel. . . Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy azt a tányért, amin ennyi étel van, kapásból elmosogatom, ami sajnos majdnem hogy a főételre is igaz, de az előételt akár ki se hozták volna, mert azon kívül, hogy nagyon sikkes, semmire nem volt jó. Ahogy én látom, ha több ilyen étterem marad, ugyanaz lesz, mint pár éve, amikor mindenki inkább Horvátországba ment, mert itthon már drágább volt a nyaralás. Akkor majd nézegethetik, hol vannak a turisták. . . [moderálva - a szerk. ]

(A negyedik személy nem érkezett meg sajnos,de nem jutott eszükbe levenni a terÍtéket stb. ) Az ételek mindegyike várakozáson és kritikán aluli volt. A desszerteknél már csaknem sÍrtunk. (Kivétel volt ez alól a kávés pohárkrém-szerűség, az kiemelkedő volt. ) A tapasztalatainkat akkor a tulajdonosnak is megÍrtam, több alkalommal váltottunk levelet. (Konfliktuskezelésből ha enm is ötösre, de ötös alára mindenképpen vizsgáztak. ) Végül a legközelebbi alkalomra egy üveg bort Ígértek kárpótlásul. Eszünk ágában nem volt visszamenni, de végül úgy alakult, hogy arra jártunk, gondoltuk, tegyünk egy próbát. A desszertek továbbra is jók voltak. És hogy mi történt az üveg borral? Sajnos nem emlékeztek, Így nem állt módjukban kiadni.

Hát akkor mi legyen, ott egy foglalt asztal, de hopp, már nem is fogalt, akkor oda lehet ülni. Ez a hely az un. "télikert"-ben van, másképp szólva a sivár kapuszín, itt járnak ki-be az emberek. De ha egyszer ez van. Ok, leültünk. De azért szabad volt bemennem a felnőttek közé, ha már kezet akartam mosni. Kétszer megkérdezték, hová megyek, mit keresek, de azért csak eljutottam a mosdóig. A női éppen technikai okokból zárva volt, de engem nem érintett. Tyúklevest kértünk, két kisadagot, tudván, hogy nem vagyunk korlátlanul ellátva belső tárolóhellyel, de így is szép adag lett, és finom is volt. Előtte még kaptunk ebédváró falatkákat is, sütőtök hagymásan, fűszeresen, telitalálat volt az is! Másodiknak a mangalica dödöllével, nekem meg a vaddisznő szélesmetélttel, gombákkal kompozíció tetszett meg. Elfogadható időn belül megkaptuk, bár többet kellett rá várni, mint számítottam rá. Pedig közben a vendégsereg szépen megfogyatkozott. Nekem a vaddisznós tésztán a rátett sajtlapocskák nem ízlettek, igyekeztem eltüntetni őket, alatta már sokkal jobb volt az étel. A kihozott káposztasaláta tálkájának oldalán ráragadt káposztácskák voltak kívülről. Ez nem volt annyira szép. Vízfoltok voltak az asztalon, az sem volt annyira vonzó. Pedig a kiszolgálás kedves volt, figyelmes is, de valahogy nem ügyeltek minden apróságra. Az én tálamon egy nagy darab fonnyadt levél bóbiskolt, még látványra sem volt szép. A végén kért és kapott fél literes bodzaszörp semmi érdekeset nem tartalmazott. De minderre még rápakolódott a közel 2000 forintnyi szervizdíj is, így kb. 15. 000 forintból ettünk ketten egy nem túl extra ebédet. De nem panaszkodom, én akartam bemenni, jól is laktam, nem volt minden az igazi, de messze az átlag felett így is!

Rendeltünk fejenként 2 fogást és két fröccsöt, összefoglalva elmondhatjuk, hogy teljesen átlagosan elkészült ételek voltak, - elmondhatjuk, hogy a Balatonon is találunk hasonlóakat más nem felkapott kisvendéglőkben - amire még vártunk is félórát. A felszolgálók tele vannak önbizalommal, hogy ők ezen a csoda helyen dolgozhatnak - de semmi alázat a vendégek iránt. Ezt már egyszer két évvel ezelőtt megtapasztaltuk, nos semmi nem változott, ezzel le is írtuk ezt az éttermet. Bár lehetséges, hogy a fine dining jeles képviselőinek csodás nouvelle cuisin költeményeket is elő tudnak állítani, de ami a magyar átlagos polgártársak igényeit kiszolgálná azt inkább máshol kell keresni. Ár-érték arányról ne beszéljünk, mert nem vagyunk ellene a magas áraknak, ha azokhoz olyan minőség és technológia társul. De nem itt.

Főételnek mindketten a magyar konyha egy-egy fúziós újraértelmezését választottuk (mangalicahúsos tagliatelle és csülök fejtett babbal). Ezen "kompozíciók" minőségéről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Olyan ízélmény volt, ami bárkiből kihozná a lírikus költőt. Ezek után a kétféle édességet eksztatikus hangulatban vártuk! Nem kellett volna. Merthogy ugyan ezek is kompozíciók voltak , de nagyjából úgy sültek el, mintha a Sex Pistols játszana Bach-ot. Túlfantáziált, ízharmónia nélküli korcsok lettek. Igazi csalódás volt. Nem egy, mindkettő. A szakács és a cukrász ezért külön szakma. . . Kérném ezt észben tartani! Végeredményben azért hazavittünk egy maradandó élményt, de a hely hírneve ennél kicsit többet igért. . .

Ehhez egy illatos fehér cuvée dukált, utána meg egy testes vörösbor a szarvashoz. És végül madártej. Nem olcsó, de abszolúte megéri. . .