Daubner Cukrászda Budapest

Meglepett, hogy a saját parkolójuk tovább bővült, még profibb lett, sorompóval, beléptető rendszerrel, szabad hely kijelző rendszerrel. Már itt a parkolóban tömegjelenetekkel szembesültünk. A korábbi Szépvölgyi úti bejáratot már nem használják, a sötétbarna zsalugáteres ajtókat zárva találjuk. Több év alatt folyamatosan bővült az épület, ami már nem is emlékeztet a régire. Benn hömpölyög a tömeg, és ugyanolyan átláthatatlan és szervezetlen minden, mint régen is. Nem lehet kártyával fizetni, fagyit úgy lehet venni, hogy egy másik pultnál ahol csak pénztár van (de kiszolgáló személyzet nincs) kéne fizetni, bemondva, hány gombócot kérünk, majd visszaballagni a fagyis pulthoz, persze mindenütt újra állni a sorokat. A macaronos pultnál szintén nincs kiszolgálás, de ez csak később derül ki (bocs, nem járunk ide minden nap. . . ), így itt is 2 körben tudunk vásárolni, a pénztáros pulttól futkosunk vissza a macaronoshoz, hogy most akkor melyik ízű legyen. A darabra árusított sütis pulthoz egy újabb sort kell kiállni, de addigra a kislányaim már megkapták a fagyit, vidáman várakoznak. Ledöbbenek az árakon és egyáltalán nem negatív értelemben! A fagyi gombóca 200 Ft, a macaron kilója 8500 Ft, ami kb. 50 db-ot jelent. A 3 db, amit vettem 510 Ft volt, és átlagos méretűek, sőt igencsak finomak, frissek (diós, csokis-kókuszos, trüffeles). A tortaszeletek, sütik árai 300 Ft körül kezdődnek, de alig van olyan, ami többe kerülne 400 Ft-nál. Ilyen a speciálisabb brazil diótorta (430 Ft) és az E80. Vettünk tiramisu szeletet (300 Ft), oroszkrém, nosztalgia és madártej tortát (ezek mind 320 Ft-ba kerültek), kiváló ár-érték arány. Egy közepes egész torta kijön 5000 Ft körüli összegből, és ezért az árért az átlagnál sokkal jobb minőséget kapunk. Úgy tűnik, hogy miközben a náluk semmivel nem jobb, sőt, többségében minőségben gyengécskébb cukrászdák árai jócskán megszaladtak (jellemzően 4-500 Ft-os sávban mozognak), addig a Daubnernél mintha befagytak volna az árak. Eközben a sütik, torták mérete sem ment össze. Ramaty a kiszolgálás, tömeg van, de mégis megéri kibírni. A korábbiakhoz képest abban viszont fejlődtek, hogy vannak asztalok, ahol lehet helyben enni, de székek továbbra sincsenek.

A kínálat hatalmas, a hosszas sorban állás (amivel nem árt számolni) során azonban bőven van alkalmunk végignézni mindent és választani egy-két kedvünkre való süteményt. Túl a fantasztikusan finom édességeken, a helyhiány nagy probléma. Jól esett volna a kiválasztott süteményeket egy kávé mellett kellemesen csevegve elfogyasztani, azonban ülőhely híján az ablak mellett falatozgattunk némileg kedv szegetten.

Ennek biztos megvan az oka, de ezt most nem minősíteném. Összességében mindenkinek csak ajánlani tudom.

Bár sajnos az elmúlt évben csökkentek a tortaszeletek mérete, egyszóval kissé drágult a hely, de még így is az egyik legjobb cukrászda budapesti viszonylatban. Ennek oka, hogy eltűntek a magas-minőségű cukrászdák. A nagy bajom a hellyel, hogy nem lehet leülni, csak talponállva lehet élvezni a sütit, kávét. Szóval aki programnak szánná a cukizást, az ne ide jöjjön, de otthon szeretnék finomat enni, akkor ajánlom.

Nyáron öt gombóc fagyit viszonylag nehezen bírom lenyelni, de muszáj, mert a Tejszínes mandula, epres joghurt, rizs, csoki és még egy epres joghurt közel 1/4 kg fagyi, itt nagy kanállal mérik és nem porból lesz igazi olasz fagyi, szerencsére. Amíg írom eme értékelést éppen egy tejszínes mandula fagylaltot majszolok, majdnem végére is értem. . .

Egy gombóc málnástúrófagyit ettem meg némi gauda sajtos pogácsát. 4,5 pont felfele kerekítve, amit a gasztro-kérdést illeti. A beltérre négy pontot adtam múltkor, vélhetően nem néztem szét eléggé. Csak állva lehet enni, az atmoszféra jóindulattal is csak 3 pont. Az összélményt pedig lerontotta kelletlen és undok kiszolgálás.

Gondolom, ezt hívják fogyasztói megkárosításnak. Tudom, ellenőrizzem ott helyben vagy ne menjek. Szóval mindenkinek ajánlom, ellenőrizze a számlát különösen, ha sok tételt vásárol.

. . szóval sok más ember is pont ezt gondolta rajtunk kívül szombaton déltájt, nehezen lehet megbecsülni, hogy hányan voltak, de vagy 5-6 pénztárnál vastagon állt a hosszú sor, annyira, hogy nehéz volt kibogozni, hogy ki melyik sorban áll, úgy összekeverdtek a vonalak. Mint egy nemzetközi repülőtéren a sorbanállás a becsekkolás előtt. Csupa szigorú és figyelmeztető tábla, ezt sem szabad, meg azt sem szabad, többek között fényképezni sem, ebbe a sorba ne álljon, ha. . . , abba a két sorba álljon, ha. . . kedvetlenül ácsorogtunk a feleségemmel két sorban, próbálva, hogy melyik halad gyorsabban, de úgy tűnz, mintha állnánk egy helyben, már ki tudja, hogy mióta. . ja igen, és hát nem kifejezettn úri tátsaságban, bár Daubner, meg azt hinnéd a környék miatt, de nem. Az újfeudalizmus elhatalmasodó újgazdag rétege egy rakás nagyképű prosztó, a szemét, a műveletlenség uralja a hazát, és hát ők járnak ide a nagy házaikból a nagy autókkal a Daubnerbe, és te őket hallgatod kényszeredetten akármeddig. Azután nagy nehezen odaértünk egyszer, az eladólány kivételes képességekkel bírt, még a szőrnyű és állandó nyomás ellenére is kedves volt, mosolygós, udvarias. Mi nem elvinni akartunk húsz donoz torták meg két zsák sós süteményt, csak egy-egy Daubner-szeletet szerettünk volna megenni helyben, van is rá valami nyomorult kis lehetőség, a kis üvegezett félkörben álló asztalok vannak, mint az állófogadáson, kevés, a szemetes csordultik tele, meg asztalon hagyott használt evőeszközök is szép látvány, de a kis favillánkkal a papírtányérkánkból megeszegettük a pisztáciás csokimousse-t, meg én a málnás madártejes szeletkémet, a sütemények nem tehetek semmiről, azok kitűnőek voltak, aztán csendben elkullogtunk más tájak felé.