Kakas Étterem Budapest

Eddig stimmelt is a történet,bár a pincér egy nem rendelt poénnal indított(minek jópofáskodni? ). Viszont nem kellett kezdenünk az azonnali italrendeléssel,ami szinte mindig tolakodóan rontja az első benyomást. Szépen megvárták míg átgondoljuk. Aztán csak vártunk. . . Végre aztán sikerült rendelnünk egy mustárban érlelt sertéstarját és egy argentín sült oldalast. 8-10 percig küzdöttem a sertés eme nemes porcikájával,de a végen fel kellett adnom a harcot. Ebből a már gasztronómiai szempontbol értéktelennek minősült húsdarabból képtelenség volt akár egy kisebb jófajta darabot is kihasítani. Valahogy nem sikerült megérlelni abban a mutárban. Végül feladtam és vártam,hogy megkérdezzék mi a probléma,de a pincéreknek fontos megbeszélnivalójuk volt a pultnál,úgyhogy képtelen voltam őket megzavarni. Újra elketyeg 10 perc,addigra pedig már a társam is lezárja közös ügyét az "inkább főtt,mint sült, és még ízetlen is oldalassa"(mitől lehet ez argentín? )l,melynek a fele tiszta zsírból áll. . . na azt a felét meg is hagyja. Végre megtalálja az asztalunkat a pincér és nem túlságosan érdeklődve kérdezi,hogy vajon miért nem ízlett az étel. Elmondom a problémám,bólogat,majd kérdi,hogy választanék-e mást az étlapról. Nekem már nagyon étvágyam sincs,de reménykedek és erőt veszek:"köszönöm,megnézem az étlapot"-válaszolom. Aztán csak újra várakozunk. . . 10perc után inkább számlát kérek,vadászva a pincért és rossz szájízzel,üres gyomorral fordulunk ki. Egymásra nézzünk,szinte egyszerre mondjuk:soha többé. . .

A grillezett szürke-harcsa viszont kedvemet szegte. A halszeleten rajta maradt a halzsír, ami kifejezetten kellemetlen ízű és állagú. Rossz volt! A Capri kehely, amely somlói galuska fagyival, jó ízű volt, de az alján a piskóta teljesen száraz maradt. Közepes. Az összbenyomás részemről elegendő ahhoz, hogy legközelebb ne autózzak a XI. -ik kerületből a XVIII. -ba. Pedig egy jó étteremért vidékre is elmegyek!

Nagyon finom fogások, jó kiszolgálás, az étterem hangulata is jó, érdekes építészeti megoldásokkal. Érdmes volt idejönni, ajánlom a helyet másoknak is.

Nézzük például a burgonyaropogóst: nem rossz, de kicsit száraz, és a mellé adott bormazsola-szósz, amely ezt a szárazságot enyhíthetné, túlságosan furcsa ízű, nem illik a csirkemellhez, így sajnos az egész fogás száraz, némileg fals benyomást kelt. Ugyanez érvényes a tonhal steakre: finom, de kicsit száraz, amelyet részben enyhít a csípős szósz, amiből viszont keveset adnak és különben sem illik kifejezetten a tonhalhoz. Összességében azt mondhatnám, hogy egy kicsit eredetieskedő konyháról van szó, az eklektikus összetevők miatt nincsen átütő ízélmény, a különböző karakterek kioltják egymást. Ráadásul az adagok is kicsik, nem tudom, hogy ez csak az Étterem Hét kóstoló jellege miatt van így, mindenesetre nekem hiányérzetem volt, előétel és desszert nélkül éhes maradtam volna, de így sem laktam igazán jól. A desszertnél a szilvás pite nagyon finom, de a svéd mandulás krémes ugyancsak kissé száraz, nem ártana mellé valamilyen ízletes gyümölcsöntet. Ettől eltekintve jól éreztük magunkat, nagyon kedves és figyelmes kiszolgálásban volt részünk, a hely gyönyörű, a mosdó szép és tiszta, és ami különösen tetszett, hogy az asztalok nincsenek egymáshoz túl közel, így a vendégek intim hangulatban is beszélgethetnek egymással – ilyesmit ritkán tapasztalunk vendéglőben. Mondanám, hogy visszatérünk, de az egyébként átlagnál magasabb árak miatt, amely nem párosul bőséges és emlékezetes konyhával, nem biztosan fogunk újra felbukkanni. Pedig a személyzet és a hely megérdemelné!

A villát nem tudtam beleszúrni, szinte teljesen nyers, és sótlan volt. Az értékelhető produktum a néhány szelet sárgarépa, és a kecskesajt, ami nagyon finom volt. Mennyiségre sem volt elég. A "szeretnék fizetni" jelzéstől kb 20-30 perc telt el amíg végre kifizethettük a fogyasztást. Súlyosbító körülmény hogy a pincér megkérdezte hogy mennyiből adhat vissza, annak ellenére hogy a szervizdíjat kiszámlázták. Megjegyzem, ezt a mondatot még soha, sehol nem hallottam. Húszezressel fizettem, a számla 9945Ft volt, nagyvonalú voltam, egy tízezrest kértem vissza, adtam 55Ft borravalót. Ettől az étterem még lehet jó, talán csak rossz napot fogtak ki. Én nem megyek oda.

Asztalt rendeltem időben, ezen aztán ne múljon a dolog! Azt hiszem, az étterem leggyengébb láncszeme a személyi tényező. Több kifogásom is van. Nem úgy fogadtak, ahogy hittem, valahogy úgy képzetem, hogy jónapot kívánunk, rendelt nálunk asztalt a kedves vendég vagy sem? Ehelyett elég erélyesen el lettem utasítva a kézfertőtlenítőhöz, amit persze, amúgy is szándékomban állt volna használni, de előbb talán bemutatkozom, én vagyok az, aki ekkor és ekkor asztalt kértem, rendben van, vagy sem… ezen túltettük magunkat, rajtunk is maszk volt, a felszolgálókon is, kézfertőtlenítés után megmutatták a nagyon kedves, hangulatos kis kétszemélyes asztalt a fal mellett, remek! Tetszett! Egy kétszemélyes grill tálat terveztünk a feleségemmel közösen, hozzá öblögetésként Takler Rose-t. Nejem ásványvizet is kért, itt akadt egy kis grimasz, mert az úr, aki felvette a rendelést, csak kérdő arcot vágott, hogy igen, és? Volt ebben a gesztusban valami nem odavaló. Igen, mondtuk, hogy szénsavmenteset. Majdnem elnézést kértünk, hogy ezt elsőre rosszul feleltünk. Ez a hely, amit kaptunk, a bejárat mellett van és sajnos a pult mellett is. Ennek azért nem örültünk annyira. Kiderült, hogy rájöttek a felszolgálók, hogy a tál nem fog elférni az asztalon, és valóban szépen és udvariasan megkértek, hogy fáradjunk egy másik asztalhoz. Ezzel semmi baj sincs. Nem is sokára megérkezett a grill tál, tényleg nagy volt az edény maga, ami meg rajta volt, az mindenféle esztétikai igény nélkül csak úgy rá volt hajigálva. Nem baj, ezzel együtt így fogaduk el. Külön meg kell jegyezni, hogy az a fiatal, nagyon kedves, nagyon szimpatikus fiú, aki később velünk törődött, minden jó szót megérdemel, nem is akarom a kollégáival akadt problémáimat rá kivetíteni, mert ő aztán egy szerethető partner volt a vacsorához tényleg! De az, hogy tőlünk 2-3 méterre két felszolgáló hangosan nyerítve kiált valamiről nevetés közben, hogy „elmész ám a p**ba! ”, na, erre egyáltalán nem lennék kíváncsi egy jobb étteremben, ez egy negyedosztályú kocsma színvonala! Tegyük hozzá, hogy az étel nagyon finom volt! A húsok, a bélszín, a kacsamáj, a csirkemell, minden ideális állapotban volt, pont jól elkészítve, hibátlanul. A felszolgáláshoz tartozik még, hogy amikor kiderült, hogy levest nem eszünk, azonnal elvitték a kanalunkat, később ezt nagyon hiányoltam, mert a tálhoz nem kaptunk semmiféle eszközt, hogy azzal szedjünk magunknak. Mindenki csak úgy, a saját késével és egyszál villájával belenyúlkál? ? Rizst így, villánként kapargassak a tányéromra? Tehát raboltam egy idegen terítékről egy kanalat, később szóltam is az eszköz miatt és utólag kaptunk is hozzá kanalat, de elnézést kérünk típusú megjegyzést azt nem. A választott rose bor nagyon jól szolgálta a célt, éppen illett a vacsorához, tehát az étel ötös! A tisztaság is ötös, megnéztük a mellékhelyiséget is, kifogástalan, csak dicsérni tudom! Később aztán kisebb-nagyon csapatokban mindenféle haverok szivárogtak be az étterembe, nagy ismeretségben, cimboraságban a pincérekkel, maszk nélkül, kézfertőtlenítés nélkül bandáztak állva, csoportosulva a fejünk felett. Amikor egy másik társaság egyenként vágyott fizetni, akkor is mindenki maszk, minden nélkül, személyzet és vendég együtt csoportban dongott a pénztárgép körül. Különös, fura velejárói voltak ezek az egyébként kitűnő vacsorának.

A brassóiban több volt a krumpli, mint a hús. Irgalmatlanul elsózták. A mustár os tarja száraz volt, és íztelen. A krumpli mellé átlagos. A majonézes saláta nagyon finomra sikerült. Társaink sem áradoztak. Jól laktunk, de nem jót ettünk. Ezt a választékot és minőséget közelebb, és jóval olcsóbban megkaptuk volna.

Nagyon figyelmesek voltak. Az ételek bőségesek és nagyon finomak ,a hozzá kért limonádé kicsit édes volt. Az ára kicsit húzós, de az élmény kárpótolt bennünket.

De amikor a pincér egyszer csak előkap egy fényképező gépet és 5 percen belül az ünnepelt kezében van az ,,emlék" bekeretezett fénykép,na akkor az már nem sima vendéglátás,hanem valami egészen más. . . . . . Én meg mint kolléga. . . . újra egy hely,ahol nagyon-nagyon jó szívvel,de egy picit irigykedhetek!