Paulaner Sörház - MOM Park Budapest

A kiszolgálásra egy hang panaszom ne legyen, nem várattak sokáig, aki jött, az kedves volt és vendégbarát. Evés előtt és után is kértem egy-egy pohár világos sört, nagyon jól esett, friss volt. Borjúmájat kértem rántva. Na, ez nem volt valami tökély, a karamellizált alma jól hatott, de a krumpli nem volt teljesen puha. A májat jónak találtam. Kértem hozzá még külön tartárt, az nem jár vele. Amikor az ember malacot, kisbárányt vagy borjút eszik, azért elhangzik egy kis gasztroima a száján, én is elmondtam ezt, ittam rá sört, az ismeretlen borjúért, aki soha nem érte meg a lelki vagy testi szerelmet, aztán azt mondtam a sörrel, hogy "egészségedre! " és rögtön rá is jöttem, hogy ez milyen cinikus hülyeség. Közben Pataky Attila, a híres magyar UFO elsétált mellettem a rózsaszín dzsekijében meg a párjával. Amúgy az étterem láthatóan szimpatizál a vérrel gázolt Ukrajnával, több helyen is nagy ukrán zászló volt kifeszítve, úgy, mint Európa normális országaiban. Számlám úgy alakult, hogy 6490 Ft a borjúmáj, a két kis Paulaner 3180, a tartár 350, a szervizdíj meg 1490 forint.

Mert mi is a kínálat zöme? Amit a plázákba járó fiatalok leginkább szeretnek: gyorséttermi kaják, hamburger és pizza. Esetleg még más olasz tészták. Ráadásul olyan személytelen kiszolgálásban, amennyire csak a takarékosság miatt lehetséges. Némi bolyongás után azonban megtaláltuk a sarokban a Paulaner Sörházat. Hagyományos, asztalnál leülős, tágas, pincéres étterem. És a hangulata! Mintha valóban Bajorországban lennénk. Barna és világos Paulaner sört kértünk, amelyek ugyan nem a sörgyártás csúcskategóriái, de tisztes minőséget képviselnek. A levesről lemondani nem tudó párom gulyáslevest rendelt, amelyről azt mondta, hogy ok, de semmi különös. Ráadásul nagyon gyenge, bolti kenyeret kapott hozzá. Én pecsenye kacsamájat kértem faszenes kemencés burgonyával és cukorborsó gyöngyhagyma raguval. Nem tudom, ez bajor specialitásnak számít-e, de az ötlet alapvetően nem lenne rossz, csak még dolgoznia kellett volna rajta a séfnek. A kacsamájat sikerült finom puhára elkészíteni, ami dicséretes, de a burgonya nem volt friss, a raguban a borsócsövek ízetlenek, a gyöngyhagyma erős savanyú íze pedig nem illik a májhoz. A többi stimmel. . . ! Az ár-érték arány mindent egybevetve olyan átlagosnak mondható. Na de a 14,9 százalék szervízdíj? ! Minek finomkodni ezzel a törtszámmal, ha már ilyen szemérmetlenül magasra szabták? Miért nem merik szépen kikerekíteni 15 százalékra? Vagy az már szerintük is rosszul mutatna az étlapon?

A kiszolgálás pincérfüggő, a négyes átlagnak megfelel. A konyha korrekt, nem verdes csúcsokat, de hozza az is a tisztes 4,25-ös szintet. Az árak jellemzően középmagasak, helyenként megdöbbentőek magasak, de lehet ésszerűen rendelni. Minden esetre a faszénen pirított zöldségköretre elkérni 3500 forintot (plusz fsz díj) túlzásnak tűnik. Korsó sör 1790 ft plusz fsz. díj, tehát 2000. az bizony 5 euro, majdhogynem nyugati ár. Négy pont a hely.

Mivel folyamatosan jó véleményeket hallottam a visszajáró ismerőseimtől azóta is, én is érdemesnek tartottam újra meglátogatni. Jó döntés volt! Hétköznap ebédidőben inkább családok járnak ide, esténként baráti társaságok, munkahelyi csapatok. Nagy előnye a helynek, hogy nagyobb létszámú társaságokat is tudnak fogadni és normális körülmények között leültetni, persze ez esetben érdemes előzetesen asztalt foglalni. Az étlapon többféle bajor és sváb étel található (sörkorcsolyák, nürnbergi és müncheni sült kolbász, bajor fehérkolbász), de vannak nemzetközi ételek is, sőt, ezek vannak nagyobb számban. Az eldobható papír terítő szolgál egyúttal étlapként is, de a hosszú pult feletti táblán is olvashatóak az ajánlatok. Az ételek egy részéből kérhető kis adag is. A marhahúsleves gazdagon telített, ízletes, finom volt benne a hús, nem rágós. A zöldségek nem voltak túlfőzve (kis adag: 1100 Ft). Az óriás túrógombóc a Paulaner egy közönség-kedvenc étele, én sem hagytam ki (1590 Ft), édes tejföllel. A személyzet barátságos, és nagyon pörgött, jó pár kilométer lehet itt a pincérek lábában. A konyha is elég gyors volt a leterheltség ellenére. Kötelező szervizdíj van. Összességében jó szívvel megadom az 5 pontot, hangsúlyozva, hogy itt azért nem kiemelkedő a konyha, nem egy fine dining gourmand étteremről van szó. Autóval voltam, sört nem ittam, de nyilván Paulanereket csapolnak és üvegesben is van többféle. A sör szerintem amúgy elég drága. Fél liter világos 990 Ft. A szégyenszemre csak pohárral - 0,3 l - ivókat magasabb árképzéssel "büntetik" (890 Ft a 3 dl), és lehet literes korsóval is kérni a csapolt söröket (1690 Ft-tól).

Szinte alig tudtunk választani, annyi remek fogás szerepelt rajta. Szerencsére felszolgálónk Zsolt az ital és étel választásnál is remek javaslatokat adott. A húsleves, illetve a korhelyleves csak azért kapott 5 osztályzatot, mert ez volt a legmagasabb. Remek ízvilág, tartalmas és karakteres levesek. A főételnél kicsit szkeptikus volta, mert nekem a Brassói a gyengém és volt már "szerencsém" kevésbé jó kivitelezéshez. De nem itt és nem most. Amikor megérkezett a Grillezett kalamárival (másik főétel) már a tálalás sokat mondott. A burgonya és a hús formázása remekül sikerült, sem túl nagy, sem túl apró, harmónikusak voltak, illettek egymáshoz. Az ízek pedig még ennél is ütősebbek voltak. Fokhagyma is pont amennyi kellett. A házi káposztasaláta pedig telitalálat volt. A séf egyébként szinte minden ételhez ajánl valami eredetit. . Remek. A Brassóinak egy "rossz" tulajdonsága volt csak. Engem függővé tett. Ezért biztosan visszajövünk. A desszert talalása, ízvilága szintén remek volt, bár a suffle kicsit túlkészült. Sebaj! Ennyi legyen minden étteremben a legnagyobb gond. Egy remek este élményével indultunk haza, köszönhetően Paulaner remek csapatának. Elköszönve Zsolt még meginvitált bennünket vasárnapra is, amikor a Sunday Branch kerül megrendezésre. Mit is mondhatnánk erre. I'll be back! Gratulálok, jó a csapat, csak így is maradjon!

A sör is jól fogyott, így külföldi kolleginkkal kellemes estét töltöttünk. Összességében az öklömnyi túrógombóc volt a legjobb, amely mindenki kedvére való volt. Visszatérés garantált.

A kéksajtos mártogató mellett igénytelenül tálaltak egy kis répár, kígyóubrokát és zellerszárat. Ami egyébként jóval kevesebb volt,mint a szósz megkívánt. Ízre egyébként nem volt rossz. A sztrapacska csülökkel ízletes volt. Az élő zene pedig hangulatos
Fizetésnél a pincér hetykén jegyzi meg, hogy a szervízdíj nincs az árban. Engedtessék meg, hogy a vendég dönthesse el, hogy hagy-e jattot vagy sem. Talán most volt az első alkalom, hogy nem adtam borravalót. Legközelebb inkább kihagyom.

Teljesen hangulatromboló. Belül viszont szépen ki van alakítva az étterem, bajor hangulat, még német ruhás pincérnő is van. Nagy a választék, és az ételek általában jók, számomra viszont nagy csalódás volt, amikor a nürnbergi sültkolbászhoz a legolcsóbb mustárt hozták ki. Ez azért volt nagy törés, mivel az ételek nagy része autentikus és minőségi, erre azon spóroltak, hogy a mustár a felismerhető, befőttesüveges, igénytelen legyen. A kiszolgálás sem volt az igazi, az rendben van, hogy az ételekre sokat kellett várni, mivel egy nagyobb céges társaság volt, de utána is nagyon ritkán nézett arra egy távolban lófráló pincér, hogy van-e még igényünk, mondjuk további sörökre. Amikor észrevették a jelzést, akkor sem törték össze magukat. Összességében ezért az árért nagyon könnyű jobb helyet találni.