Rosenstein Vendéglő Budapest

A krumplipüré tetején valami zöldes színű, talán zsiradék, nem tudom. A tejfölös uborkasaláta 1500 forintért lézeng a tálka alján, nyers, ízetlen, csak a tejföl dob rajta valamit. Komoly árak mellett gyenge minőség, kis adagok. A kiszolgálás rendben volt. Utoljára voltam itt.

A sóletet én nem éreztem különlegesebbnek a legtöbb más helyen kaphatónál (pedig ettem már más pesti étteremben olyat, amit azóta is emlegetek), a szépen készített színhús rajta azért jól mutatott. Ehhez képest ár-érték arányban lehet találni kedvezőbb opciókat is a bp-i éttermi világban. A ház bora tök jó volt, és mikor kérdeztük, mi az, valami olyan nevet mondott a pincér, amit amúgy is láttunk a borlapot kétszerannyiért. Nyilván nem ugyana a bor volt, de szerintem mást nem is érdemes itt kérni bornak, mint a házét, ha nem akar ínyenckedni az ember. A felszolgálók végtelenül figyelmesek, magas színvonalon végzik a munkájukat, még rövidúton beeső vendég részére is igyekeznek mindent elkövetni, hogy valahova le tudják ültetni. Távozáskor épp ott volt mindenki a bejáratnál és gyakorlatilag az egész személyzet elköszönt, maga Rosenstein úr és fia is. Az étterem belül maga nagyon jó, visszafogott és egyszerű elegancia jellemzi, festményeket-skecceket is érdemes megnézni! Összességében jó volt, egyszer mindenképpen érdemes, de nem mondanám hosszútávon emlékezetesnek. Lehet, más fogások maradandóbb élményt jelentenek. Akinek ez számít: úgy tudom, nem kóser alapvetően.

Viszont aztán hozta a hírnevéhez méltó színvonalat a konyha, mert az előétel (vegyes ízelítő libamájjal, libatöpörtyűvel, zsidótojással) és a főétel (szarvasbélszín, libamáj) viszont kiváló volt. Az is igaz, hogy (mint az étlapról láttam) rohadt drága, de hát mint mondtam, üzleti meghívás volt. . . :)

Ehhez képest számomra kissé csalódás volt a vargánya pörkölt galuskával. Ugyan nagyon korrektül volt elkészítve, a gyomrom sem fájdult meg utána, de sajnos elmaradt az Aha! élmény. Semmi különös! Ehhez képest az ára elég borsosra sikerült, mint a többi ételé is. Kissé furcsa az is, hogy egyetlen egy WC található a vendégek részére. Ettől függetlenül nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik kellemes környezetben, finom ételeket, nyugodtan szeretnék elfogyasztani. . . . . , ha a pénztárcájuknak nem túl megterhelő.

Kérés nélkül viszik el a kabátot, hozzák vissza az étlapot a desszerthez és kérdeznek rá, hogy hozhatnak-e még inni, ha üres a pohár. Soha nem kellett inteni,vagy hangosan szólni. Nagyon elégedettek voltunk. Nem annyira jó:
Először jártunk itt, nem voltam tisztában az étterem belső elosztásával. Két főre foglaltam asztalt. A terem közepére ültettek minket, ahol egy 6 személyes asztal volt 2-2-2 személyre széthúzva. Már ült egy pár az egyiknél, amikor mi megérkeztünk. Minden szavukat hallottuk, nem tudtunk normálisan beszélgetni, se elengedni magunkat. Őket is zavarta ez a megoldás, hallottam ahogy megbeszélték. Később mellénk ültettek két nyakkendős, kezdő brókernek tűnő vendéget. Az egyik szürcsölt, a másik csámcsogott, miközben baromságokról beszéltek. Mi távoztunk legkorábban a 3x2-es asztaltól. Hát így. :-))

Megtettem, jó cimborával jót vacsoráztunk jó helyen, a választás tökéletes. Mivel alapvetően a zsidó konyha a helyi jellegzetesség, maximálisan ezt szerettem volna kiélvezni, már a neten kinéztem a maceszgombócos levest, másodiknak sóletet szeretem volna, de elkerülte a figyelmemet, hogy az csak a hét bizonyos napjain van, így lett aztán a beugró a szalontüdő, amit elképesztően jónak ítéltem. Persze, kóser pálinkákkal kezdtük, az enyém a birs volt, és hibátlan. A végén meg flódnit kértem, mi mást? Közben meg fogyogattak a Folly arborétum meg Kovács Nimród borai. . . a felszolgálás hibátlan, sok pincér és még tanulók is tették a dolgukat szakadatlan, sok volt a vendég is, alapjában véve nem magyar anyanyelvűek. A hely is kifogástalan. Szóval, megfizeted az árát, mindezt nem adják bagóért, de megéri, mindenképpen! Ide néha el kell látogatni.

A hétről hétre fejezeten belül a rendszeres napi ajánlatot ismertetik: hétfőn napi főzelék, kedden szalontüdő, szerdán töltött káposzta, csütörtökön pacalpörkölt, pénteken sólet, szombaton kacsasült. Innen indul a hagyományos étlap megannyi kóstolásra csábító fogással a csontvelőtől az alföldi gulyáslevesen rántott mangalicakarajon át a szarvas-, harcsa-, lazacételeken keresztül mézes-mákos palacsintametéltig. Az árak jellemzően értékarányosak, helyenként meglepően kedvezőek, a libamájas erőleves 2500 forintért kifejezetten jó vétel, a császármorzsa ugyanennyiért kissé túlzónak tűnik. Odafigyeléssel nem nehéz jó ár/érték arányban rendelni. A zsidó tojás jó ízű, jó állagú, a műfaj remeke, kiváló, helyben sültnek tűnő kenyeret adnak hozzá. A halászlé is kitűnő, jó tartású hal kifejező ízű, optimális sűrűségű lében. A rántott csontos báránykaraj ízletes, zsenge, jóféle házias majonézes burgonyát adnak hozzá. A rántott borjúláb komoly adag, kiválóan elkészítve, a sült krumpli-köret mirelitnek tűnik. A somlói galuska a hagyományos felfogást képviseli, szaftos ízletes, jó alapanyagokból készült.

Én kiváncsiságból az általam is csinált ételeket kóstoltam, míg a fiam, a vadakra tette a voksát! Én nagyon finom húslevest ettem gazdagon, macesz gombóccal, sóletet, mindennel telepakolva, ahogy illik. Hozzá házi kovászos uborkát kértem, amin valóban éreztem, hogy nem piaci portéka. Ő tárkonyos vadragulevest és vörösboros őzpörköltet kóstolt, burgonya krokettel. Desszertnek, mindketen a madártjet kértük. Nem azért mert egyformán több mint 50 éve üzzük a konyhaművészetet, de semmilyen kifogást nem tudok semmire sem mondani. Minden úgy volt és úgy ízlett, mintha magamnak csináltam volna. A felszolgálás is gördülékenyen ment, látszott a sok éves tapasztalat, és az összeszokottság. Nem mondom, hogy olcsó árakkal dolgoznak, de tudom a minőséget meg kell fizetni. Bizonyára lesz még alkalmam, hogy más típusú ételeket is megkóstoljak itt. Merem ajánlani olyanoknak, akik szeretik a minőséget, az ízeket.