Trattoria Pomo D'Oro Budapest

Kellemes olasz zene. Gondoltuk a konyha sem lehet rossz, ha már ennyit fordítottak a helyiségre. Véleményünk szerint nem a látvány kedvéért megy az ember étterembe, hanem az étkezés kedvéért. Rendeltünk 2 vadgomba levest, amelynek alig volt íze, és a gomba rágós tönkjeit is beledarabolták. Főételként 2 libamájjal töltött gyöngytyúk mellett rendeltünk krumplipürével és rozmaringos pirított burgonyával. Mint ismert, a gyöngytyúk barna húsú szárnyas, tehát nem nehéz megkülönböztetni a fehér húsú szárnyasoktól. Elég megdöbbentő módon kaptunk nagyobb méretű tányéron elrendezve 1 kis fehér húsú alsó tyúkcombot és 1 fehér húsú tyúk mell darabot, a libamájat nem sikerült felfedeznünk benne, bár tény, hogy valamilyen kevés töltelék volt benne, de semmi máj íze nem volt. Tény, hogy az egész művészien, szépen volt elrendezve és megtálalva. A krumplipüré kifogástalan volt, de meglepetésként a rozmaringos pirított burgonya egyszerű pommes frites volt száraz rozmaringgal megszórva. Attól tartunk, hogy mirelitből. Még egy hozzá nem értő vendég is meg tudja különböztetni ezeket, már csak az alakjuknál fogva is, és a pirított nem azt jelenti, hogy hasábburgonyát teljesen átsütünk. Desszertként két gorgonzolával töltött meleg csokitortácskát rendeltünk körte sorbettel. Tényleg tortácska volt, de semmi körte ízzel a sorbetben, egy különleges névvel ellátott teljesen átlagos desszert volt. És ez a jellemző az ételekre. Különleges nevek, kis adagban szépen tálalt, de nem minőségi ételek, és az a kedves vendég, aki nem tudja megkülönböztetni, hogy mit kap, pórul is járhat, mint mi. Szégyen, hogy nem tudja ez az étterem a saját magára kitalált nívóját tartani, lehúzza a vendéget apró átverésekkel, bár ha az árakat nézzük, nem is olyan aprók. A felszolgálás rendkívül kedves és gyors volt, a milliő, a tisztaság elérte a megfelelő színvonalat, de nem ezért mentünk oda ebédelni. . . . a konyhával komoly gond van, hogy engedheti ezt meg magának az étterem?

A pincérek nagyon figyelmesek és segítőkészek voltak. Amíg mi ott voltunk szinte üres volt az étterem első része úgyhogy nem értettük miért csak 20 óráig van asztal (de azért értettük. . . csak ezzel pont a kedvünket vették el a fogyasztástól)ráadásul úgy hogy közvetlenül mellettünk ülnek. Az étlapról én salátát választottam ami bár egyszerű volt de finom friss, a négysajtos pizza finom volt de nem extra, az itallapon találtunk finom bort. A desszertet inkább máshol fogyasztottuk. Összességében sajnálom, hogy így alakult mert eddig csak jót hallottunk róla.

Pizzát rendeltünk,ami jó volt(de nem kíváló),aztán friss vegyes salátát: az kíváló volt,illetve 1 paradicsomos spagettit: az szintén jó volt. Ami a legjobban tetszett: Amilyen szakszerűen bontotta a pincér a borunkat. Lehel,hogy rosszkor jártunk itt,de nekem az volt az érzésem ,hogy itt mindenki üzleti vacsorán van itt.

Majd kihozzák a tésztát, és nézzük nagyra nyílt szemekkel, hogy ez elég lesz? ? ? akkor vajon milyen lehetett volna az előző adag? ? ? ? Tehát az árukhoz képest, igen kicsik a mennyiségek. Én értem, hogy van előétel, főétel, desszert, és ha ezt mind végig eszed, akkor jól laksz, de ahhoz a mi fizetésünk kevés
Én igazán az ízek miatt vágytam oda, de az sem ejtett ámulatba. Volt szerencsém enni Olaszországban, olasz háziasszonynál, étteremben, vagy Németországban olasz étteremben, olasz szakácsoknál, és nem hogy az adagok voltak sokkal nagyobbak, de az ízek, azok valami csodásak voltak. Itt ezt sajnos nem kaptam meg Pedig igazából erre vágytam! Két gyerekkel érkeztünk, akikre végig úgy kellett figyelni, nehogy hozzányúljon valamihez, leverjen valamit stb. Pedig a gyerekek többsége nem üli végig, míg a szülei megeszik az ebédet. Erre okosan több étteremben is létrehoznak egy kis játéksarkot, ahol addig a gyerek eljátszik, míg a szülők esznek, és még látják is, mit csinálnak addig a gyerekek. Ez az étterem bár csoda szép, abszolút nem gyermekbarát, inkább egy múzeumra hasonlít, ahol vigyázni kell, mihez érsz hozzá. Pedig az olaszok a vendégszeretetükről híresek, és hogy náluk a család szent, a gyerekek a legfontosabbak. Imádtam, mikor Olaszországban, vagy akár csak Németben olasz étteremben jártam, már az ajtóban úgy fogadtak, mint akivel a legjobb barátok vagyunk. Pedig az előtt soha sem találkoztunk A gyerekek, még ha nem is értették mint mondanak nekik, kaptak pár jó szót, valami kedvességet. Tudom, hogy itt magyarok a pincérek, de itt ez a kis plusz is hiányzott, ami azért az olaszoknál megszokott. Sajnálom, hogy ilyen tapasztalatokkal tértem onnan haza, pedig nagy reményekkel mentem.

A pincér lekezelő volt. Egy híresség ült mellettünk, a pincér folyton ott ténfergett, nekünk úgy kellett külön igényt leadni, hogy méltóztasson már odajönni. Borzasztó hely. Nembeszélve arról, hogy 2 fő számára több mint 20ezer forintot hagytunk ott. Nem ezt vártam. Hogy jót is mondjak; Az ételek és a borok tényleg nagyon finomak.