Vietnami Speciális Melegkonyha Budapest

Híg volt. Kétféle tavaszi tekercset, rántott rákot kértünk, és vaslapon sült zöldséges marhát sült rizzsel. Irdatlan méretű rizst hoztak ki, nem volt rossz az étel, de nem volt a fergeteges gyönyör. Sok jót hallottam az étteremről hogy olcsó, hatalmas finom adagokkal, nem ezt tapasztaltam, ezért kicsit csalódás volt. Visszatérve a borravaló mizériára, teljesen természetesen elfogadták.

Kértünk töltött gőzgombócot, marha pho-t, tavaszi tekercset. A Pho szokásosan finom volt, külön hoztak mellé szójacsírát, meg persze fokhagymás ecetet, amiben ezúttal nem volt chili. Ezt a gyermekek iránti figyelmességnek tudtuk be. Jómagam azért kértem külön chilit is. Kedveskedtek négy tányérka csirkelevessel is a ház ajándékaképpen. A sör meglepően olcsó, 350 forintot kérnek a fél literes Dreher-re, a csapon Heinekent tartanak, ami nálunk, Erdélyben jogos szabotázs alatt van. A tavaszi tekercset maguk készítik, nagyon finom, mire kihozták mellé a mártást, már szinte meg is ettük mind a négy adagot. Ez nem annyira bírálat, mint inkább elismerés a tekercs felé. Kellemes a terasz, a beltér esztétikája nem a mi világunk. Jó hely ez, szeretjük, talán még benézünk.

Valami fura, nem gyerekszobában nevelkedett társaság ült párhuzamosan egy másik asztalnál, egy vidéki kocsma színvonalán társalogtak és ettek, de szemmel láthatóan ők voltak itt a törzsvendég, nem én. Nagyon régi, intim haveri kapcsolatot érzékeltettek a személyzettel, ebben a személyzet is szívesen benne volt. A magyarul is kifogástalanul beszélő főnök (? ), tulaj (? ) azért velem is szívesen eltársalgott, gyorsan kaptam a pho-t, és mindent hozzá, semmi kifogásom nem lehet ez ellen, csírák, fokhagyma, paprika, minden! Ráadásul jó volt a leves! Már fél győzelem. A fazon kedves intelmeket adott a chilire vonatkozóan, hogy hogyan vigyázzak vele. Másodikra kecskét kértem, de türelmesen, lazán lebeszélt. Mondta, hogy most kicsit öreg a kecske, rágós, nem tanácsolja. De van, ha ragaszkodom hozzá. Igazat adtam neki. Citromfüves borjúban egyeztünk meg, állította, hogy ízleni fog. Sisteregve, rotyogva hozta a lány, sziszegett a forróság az edényben. Ettem, de rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, hol van valami köret? És akkor hozzádobtunk még egy tál rizst is, jóízű volt az is. Szépen, lassan elfogyott. Az asztal morzsás volt, nem törölgette le előttem senki. Van valami higiéniai bizonytalanság a képben, de ez a hely azt is kibírja, felülírja. Két-három cigánycsalád jött be, változó időpontokban, nem igazán gondoltam, hogy a romák valami nagy egzotikus kaja-rajongók, de az élet már párszor rácáfolt a hiedelmeimre. Nem a piszkos, ordibálós fajták voltak, inkább az olyan kis lakótelepi típusúak, suhogósban, otthoni ruhákban. És még bizonyos mértékű jószándékú gyermeknevelést is figyelemmel kísérhettem, ami szintén szokatlan volt. De legalább elvoltam a kajaszünetekben. Végül is. . . a kis pho pirított marhával 2400 forint, a citromfűvel és chilivel pirított borjú 4700, a zöldséges rizs pedig 1800 forint. Az éttermet a velejáró összes sallanggal együtt az igazán jók között emlegetném, a kínálat elég széles, a konyha jó, és itt nem csalódtam, hanem ebédeltem.

Ki van írva, hogy kell az oltási igazolvány, készültünk rá, mutattuk bemenetkor, nagyon nem érdekelt közelebbről senkit. Sok hely volt szabadon, két család, ha ebédelt éppen. Kis lakótelepi típusú képződmény ez az étterem, de tartalmas az étlap, széles a kínálat, gondoltam, most kivételesen kihagyom a pho-t, mert hátha sok lesz a másodok is, és jól is képzeltem. Sült kacsát kértem pirított tésztával és zöldségekkel, nejem vaslapos marhát tésztával, zöldségekkel. Kaptunk egy-egy kis tál levest. Meg voltam lepve, de a tulaj mondta, hogy nem kértük, de ez azért az ő ajándékuk. Nagyon kedves volt! A leves meg nagyon finom! A második is finom volt, és rengeteg! Én szégyenszemre meg is hagytam egy kicsit, már nem fért belém. Némi vietnami teával öblítettem le, nagyon jóllaktunk, és abszolút elégedetten távoztunk. A kiszolgálás szuperkedves, nagyon szeretetreméltó. A hely kicsit kopott. Kártyával lehet fizetni. Jó élmény!

Bevezetésnek nem is kellett több, szuper! Limonádét kértünk ami nagyon finom és kellő hőfokú volt. Nagyon jó, hogy az étlapon magyarul is szerepelnek az ételek és, hogy miből állnak. Meglepetésül ért bennünket, hogy először egy kis tálka levest tálaltak fel. A páromnak nagyon ízlett, de nekem sajnos az az ízvilág nem jött be. A főételek viszont rendkívül ízletesek voltak. Nyárson csirke pirított rizzsel és Vaslapos panír rák pirított tésztával. Megkóstoltuk egymás ételét és mindkettőnknek ízlett minden. A tészta rendkívül finom! Ebéd után 2 kávét kértünk. Ez is egy külön látvány volt. Ott előttünk csöpögött le az üveg pohárba. Ahogy beleöntöttük a sűrített tejet annak a látványa is szép. Az íze meg remek! A megmaradt ételeket ízlésesen, egymástól elkülönített dobozba tették kérés nélkül. Mi biztos, hogy tovább kóstolgatunk.

A jeges zöldteát pedig mindenki próbálja ki! FANTASZTIKUS! Az asztalok néha koszosak, ami zavaró tud lenni. 2x voltunk már úgy, hogy a felszólgálónkkal angolul kellett kommunikálni, mert magyarul egy mukkot se tudot. Igazi autentikus étterem, csak kár hogy félig nyitott a konyha, így gyakran kajaszag van. Nyáron az egész éttem oldalát kinyitják, így félig nyitott lesz az étterem. Ekkor kajaszag sincs.

A nagy adagot egy kisebb lavórnyi méretű tálban hozzák ki, úgyhogy aki nem hozzám hasonló Pho imádó, az kérjen inkább kis adagot. Nagyon finom, ropogós volt a Hanoi tekercs, utána pedig az öntött vas lapon tálalt (amikor hozzák, még serceg, annyira friss) sült zöldségek marha, illetve csirkehússal. Hozzá köretnek akkora adag sült tésztát, illetve rizst hoztak, hogy szerintem önmagában elég lenne két embernek. (A tésztát és a rizst el is csomagoltattuk, mert nem bírtunk már vele. )
Bár mi foglalás nélkül mentünk, vasárnap ebédidőben érdemes helyet foglalni, mert délre szinte teljesen megtelt a helyiség. És jöttek vietnami vendégek is, ami nekem önmagában is garancia arra, hogy kitűnő helyről van szó. A kiszolgálás gyors, mosolygós, a pincérek mind vietnamiak, de jól tudnak magyarul. A minőséghez és az adagokhoz képest kifejezetten olcsó volt, én elégedettségem jeléül adtam borravalót is (annyit, amennyit magyar étteremben is szoktam adni), nekem nem szóltak, hogy ez zavarná őket, megköszönték, eltették (ezt csak azért írom külön, mert több véleményező hangsúlyozta, hogy nem szabad borravalót adni, nekem nem így tűnt. De ha elégedett voltam mindennel, miért ne adnék? )

A szemben lévő fal végig üvegezett, így a belső tér világos, napfényes. Sok ázsiai vendég is felkeresi, ottjártamkor is több család étkezett terülj-terülj asztalkám módra egy csomó finomságot felvonultatva. Az ételek közötti eligazodásban szívesen és mosolygósan segít a család fiatalabb korosztálya, a fiú és a lány is tökéletesen beszél magyarul, az idősebbeknek azért ezzel van némi gondja. Marhahúsos Pho levest, tavaszi tekercset (Nem Rán 250 Ft/db) és csirkenyársat (Com rang ga xien 1100 Ft) ettem pirított rizzsel, ebből elvitelre is vásároltam, a gyerekeknek is nagyon ízlett. Jól passzolt mellé a mangó üdítőital (400 Ft/doboz). Minden étel hibátlan volt, egyszerűen kiváló. Sajnálom, hogy nem volt kapacitásom még több ételt megkóstolni. Az árfekvés teljesen korrekt. Borravalót nem fogadnak el, náluk nem szokás. A csomagolásért nem számítottak fel díjat. Távozáskor a személyzet minden tagja széles mosollyal és finom hajlongással búcsúzott. Az étterem vietnami neve (a blokkról): Hoan Nam - Viet Nam.

Annak ajánlom ezt a helyet, aki az egyszerű, de nagyszerű vendéglátást kedveli. Érdemes ide betérni.

Külön van a levesbetét (hús, tészta, "fűszerek/ízesítők") és külön a leves csomagolva, amelynek előnye, hogy nem ázott tésztát kell ennem mire hazaérek vele. Ami számomra meglepő volt, hogy véletlenül rosszul számoltak és távozáskor elnézések közepette korrigálták (többet számoltak). Mondat, amit még soha nem hallottam a vendéglátásban az vhogy így hangzott: "Nem kérünk borravalatót köszönjük, nekünk azaz elismerés, hogy ha visszajön máskor is! "