Aminda adatlapja

A desszertek meg ellenállhatatlanok! A félpanziós vacsorához is jár desszert, a leves, ill. előétel és főétel után, visszafogottan, poharasan, de tökéletes harmóniában. Az étlapról választott desszertek jóval nagyobb adagok, és képtelenség a tányéron hagyni belőle (hangsúlyozom, nem vagyok nagy édességfogyasztó). Van bor- és pálinka választék is, szintén kiváló minőség. Kérésünkre készítettek forralt bort, amit egy termoszban adtak, hogy kint, a már esti hűvös-hideg parkban vagy az erdőszéli vadlesnél fogyaszthassuk el. Mindenkinek ajánlom ezt a nagyszerű éttermet, azért is, mert elég sok programmal lehet összekapcsolni a kulináris élményt.

A nemrégiben készült épület kellemes, esztétikus, a kiszolgálás halk, figyelmes és gyors, az árak szinte barátiak – és a lényeg: a gyümölcstea kiváló, a megkóstolt lepények is. Ajánlom mindenkinek!

20 km-re áll a volt Eszterházy vadászkastélyból nagyon ízlésesen kialakított szálloda, minden kényelemmel felszerelve. Teniszpálya, játszóhelyek, tűzrakóhely van a hatalmas, gondozott parkban, a parkon túl kiránduló útvonalak, amik aránylag jó állapotban, jelzésekkel is ellátva (amiket itt – ott fel kell majd frissíteni). Mindezt csodálatosan kiegészíti a welness-rész. Az étteremben büféreggeli és menüválasztásos vacsora volt. Nagyon tetszett, hogy „házi” lekvárokkal, füstölt húsáruval, kiváló kenyérrel, és mindig készségesen, kedves mosollyal fogadtak minket. Ez a természetes kedvesség, ahogy „kedvünkbe jártak” jellemző az egész szállodára. Zárójelben megjegyzem, hogy voltak apróságok, amiken lehetne javítani, de összességében ez a hely annyira kiemelkedő, és a személyzet annyira alkalmazkodó, hogy ezek az apróságok felejthetők. Feltétlenül ajánlom azoknak, akik szeretik a természet közelségét, a nyugalmat – felejthetetlen élményben lesz része!

Azért beültünk a Don Salvatore-hoz, nem volt túl bizalomgerjesztő a kopottas székekkel és asztalokkal, de nem voltak sokan. Nézegettük az átlagos olaszos étlapot, mi is lehet az, amit gyorsan el lehet készíteni, és vártuk a felszolgálót (addig a mosdóba sem akartunk kimenni). Egy jó idő múlva jött is, a szomszéd asztalhoz, aztán ott is maradt beszélgetni. Jött még egy másik is – talán pont a tulaj – és ő is a szomszéd asztalhoz, beszélgetni, biztosan jó ismerősök, sok elmondani való van… Nem tudom, mennyi idő telt el, még csak a második ölelkezésnél tartottak, amikor felálltunk, és elmentünk. Nagyon jó döntés volt, kár hogy nem korábban tettük ezt.

) rendkívül változatos konyhával, példás tisztasággal, barátságos, kellemes hangulattal. Természetesen mindenkinek ajánlom, de inkább a pihenésre, nyugalomra, feltöltődésre vágyók találják meg itt a számításukat.

A környezet így is tökéletes, a mellékhelyiségeket is beleértve, és – sőt − meg egy kis játszótér is van, elkerítve, üde zöld gyepen, hinták és mini-kötélpálya. A kiszolgálás teljesen korrekt, az árak elfogadhatóak – a frekventált és vonzó környezet arányában. Az étlap erős közepes, az ételekre nem kellett aránytalanul sokat várni. A fogások kinézete és mennyisége kifogástalan. A fatányéros marha, sertés és csirkemell viszont kifejezetten száraz, nincs semmi karakteres íz, a marha rágós is. Ezen a tálon jóformán a darabka sült kolbász volt jóízű, a steak-burgonya mellett. Semmitmondó volt a Harcsa Cordon (sonkával és sajttal töltött harcsa filé) húsa, a mutatós dinnyeszelet, és a külön kért majonéz (tartárt kaptunk) sem ellensúlyozta a száraz hasábburgonya-rizs köretet, az együttes egy kicsit „nyögve-nyelősre” sikeredett. Az ananászos csirke sem rendelkezett különösebb ízzel, ez sült csirkemellnél gyakran így van. Különlegesnek számított a körítésnek tálalt gyümölcsös krokett, az almatöltelék miatt picit édesebb a kelleténél. Hasonlóan túl édesre sikeredett a jóhangzású áfonyás eperleves, amit még rendesen meg is pakoltak tejszínhabbal – inkább desszertként kellett volna ajánlani. Összességében a hely nagyon tetszett és ezért is ajánlom, a konyhának meg azt, hogy egy kicsivel több szakmai lelkesedéssel végezzék ezt a szép munkát.

Kár, hogy a Park utca túloldalán (szerintem ide nem illő), zajos, ócska slágereket üvöltő ringlispilt nyitottak a Bonvino szálló elé. A jófajta badacsonyi borok többségét 150. -/1 deci áron mérik, el is lehet vinni, palackozott is van. Én egy Borbély-pincészetből származó Kékfrankos mellett döntöttem, nem bántam meg, nem túl savas, nem túl száraz, üde ízű bor.

A terem kellemesen hűvös, a zene diszkréten halk, az árak belvárosiasan magasak (torta 900 ill. 950, limonádé 1150). A mellette - szemben lévő Operaházat tatarozzák, minden takarva van. Az emeleten lévő mosdó kifogástalanul tiszta, de ide szorult fel az elmúlt napok kánikulai melege. A nem túl széles választékból (4 – 5-féle volt a süteményes pultban) két sütemény, a klasszikusokból, a Dobos és Eszterházy. Az ízek kifogástalanok, a torták frissek (csak halkan: a Dobos kevésbé). A félliteres poharakban a félpohárnyi összefagyott jégpáncél alatt a nedű – bogyós-gyümölcsös és citromos limonádé, a piros bogyós valóban nagyon finom. Az árban benne a szervízdíj is: 27% az ételre és 5% az italra, de hát az ember így is kerekít rá valamennyit. Az étterem-kávéház szerintem alkalmasabb egy operaesti vacsorához, de nekem nem jött be egy sütis beüléshez, az árak alapján sem. Nem tudnám jó szívvel ajánlani.