Útközben adatlapja

Mindig érdemes a helybeliek értékítéletére figyelni! Sokan ettek menüt, ami igen guszta, leves-főétel-desszertből állt, és a pesti árakhoz képest igen olcsó volt. Mindenki jóízűen falatozott, persze biztosan csak arról állíthatjuk, hogy finom volt, amit mi ettünk. A párom kitűnő csülkös bablevest, én pedig rántott gombát tartárral. Gyönyörű, nagy fejeket, frissen, forrón. A kiszolgálás a nagy forgalom ellenére igen flott és szívélyes volt. A rendelést felvevő hölgy szemrebbenés nélkül fogadta, hogy valaki nem kér köretet, vagy más köretet kér, vagy csak fél adag ezt, hozzá fél adag azt… Kedélyes, családias volt a légkör, és ez ránk „idegenekre” is igen jó hatással volt. A hangulathoz az utcai forgatag szemlélése is hozzájárult. Nem tudom, milyen lehet, ha az időjárás a négy fal közé kényszeríti a Piknik Falatozó vendégeit, de most, az utcán ülve, nagyon jól éreztük magunkat. Lehet, hogy szokatlan csupa öt csillaggal értékelni egy ilyen, szerénynek mondható falatozót, de a Piknik a maga műfajában tökéletes.

Az étterem az általunk ismert képét mutatta, tiszta asztalok és székek, tiszta evő- és tálalóeszközök (a leves- és a salátabár önkiszolgáló), gyors és kedves kiszolgálás a pultnál és a pénztárnál egyaránt. Kétféle menüt kínálnak kedvezményes áron. Á la carte nincs túl sokféle étel, de a hely jellegéből adódóan itt nem az ínyenceket kell kielégíteni, hanem sok éhes látogatót jól lakatni, mindenféle korosztályból. Így aztán az étlap nem valami fantáziadús. Biztosra mennek, az átlagigénynek próbálnak megfelelni, ez tény. A párom ragulevest és krumplifőzeléket evett két fasírttal. Azt mondja, jó volt. Én csilis csirkeragut kértem hasábburgonyával. Lehetett volna kicsivel több hús benne, de a paprikás, babos, fűszeres ragu olyan jóízű volt, hogy hús nélkül is megállta volna a helyét. (Persze úgy egy picit olcsóbban illene adni. )
A menü olcsó. Az á la carte ételeket kicsit drágállom, mivel a nem túl nagy húsadagok mellé a köretet külön kell fizetni, így hamar összejön egy vaskosabb számla. A legújabb divat szerint nincs sótartó az asztalon, viszont a pénztárnál kis tasakokban sót és borsot is talál a vendég, vehet belőle ízlése szerint, természetesen ingyen. A mosdót direkt az ittjártam kedvéért látogattuk meg :), hogy ennek állapotáról is be tudjak számolni. Itt is az általunk mindig is tapasztalt rend és tisztaság uralkodott. WC papír, szappan, kézszárító a helyén, a női és a férfi részlegben is. Azt hiszem rájöttem a megfejtésre: az előttem szólók mindnyájan csoporttal vagy/és gyerekekkel voltak, alighanem hét végén, mi pedig mindig hétköznap megyünk, hogy elkerüljük a tumultust. Ez persze nem lehet mentség, csak magyarázat. Egy étteremnek mindig gusztusosan kell kinéznie, ha nagy a tömeg, nagyobb gondot kell fordítani a takarításra. Csak hát. . . az sem ártana, ha a látogatók a sajátjuknak éreznék, és olyan állapotban hagynák ott pl. a mellékhelyiséget, ahogy otthon megszokták.

Kitűnő előételekkel kezdtük az ebédet, ezek voltak az étkezés fénypontjai. A salátaágyon tálalt Burrata sajtbatyu üde, friss, kellemes. Ennél is finomabb és érdekesebb az első fogás kategóriában ajánlott „Lávagolyó”, ami burgonyás tésztából készült gombócka, finoman fűszerezett halkrémmel töltve és tintahal-tintával bevonva. Még az előétel előtt kaptunk egy kosárka grissinit és nagyon finom, magos kenyeret. Parmezános olívaolajba tunkoltuk, fejedelmi bevezetés volt. Ezért és az előételekért volt érdemes beülni. Sajnos a folytatás nem ad sok okot a dicséretre. Társaságunk vegetáriánus tagja mozzarellás pizzát evett, amit vagy a kemencében felejtettek, vagy direkt csinálták ilyen „rusztikusra”. Kormos, égett, száraz volt a széle. Jobb választás volt a sütőtökpürével töltött tortellini, amin megosztoztak az óvodáskorúval. Én húsos lasagnét ettem, ami teljesen korrekt volt, se jobb, se rosszabb, mint bárhol máshol. Ketten rizottót kértek, mindketten csalódtak. Maradt is bőven mindkét ételből a tányéron. A fekete rizottó tetején díszelgett két darabka tintahal, amúgy a nagy tányérnyi rizottó teljesen üres volt, és erősen túltintázott. A kacsaragus rizottóban nem volt egy falat hús sem, de a teteje szépen ki volt rakva füstölt kacsamellsonka szeletkékkel. Kár, hogy maga a rizottó tocsogott a paradicsomban és az olajban. Az árak egy kicsit húzósak, amit az első osztályú alapanyagok indokolnak. Kár, hogy a remek hozzávalókból nem születnek remek ételek.