Ugor étterem értékelései

A fiúk a pult mögött kivétel nélkül szolgálatkészek, figyelmesek, érdeklődők, nincs is ezzel semmi baj. A pult nagyon látványos, ínycsiklandozó, de azért választék nem túl bő. Gulyást választottam, meg combot párolt káposztával, hagymás törtburgonyával. A fizetésnél azért megnyúlt a fejem, hogy ez közel 5. 000 forint! Na, szóval, 5. 000 forintért máshol két ebédet kapsz, és nem egy napközis tálcával a kezedben botladozol egy önkiszolgáló pult előtt, majd fel az emeletre, nem is beszélve a felháborító módon kitálalt evőeszközökről. A gulyást úgy vettem, hogy a blokkon is az van, hogy "csipetkével". Pofás kis piros edénykében kaptam, fedeles lábos, de benne vagy két ujjnyi leves szomorkodott - nem kisadagot kértem - egy szál csipetke sem, viszonylag híg lében kockára vágott krumplidarabok úszkáltak némi kockazöldség és pár húsdarab kíséretében. Amúgy nem volt rossz az íze. A comb kitűnően volt átsütve és rendkívül ízletes volt, a hagymás törtkrumpli egy észrevehetetlen semmi, a káposzta meg enyhén drogériaízű, valami szokatlan eljárás következtében. A WC viszont nagyon tiszta, nagyon szép, mondhatnám hangulatos. Kintről, mint a képen is látható, szinte semmi nem csábít be ide.

a kiszolgálás egy csupa mosoly bűbáj, számtalan kávé közül választhatsz, szeretettel, melegen, kedvesen, azonnal, máris. . . bent duruzsol a meleg barna szín, a kávé finom, megszáradsz átmelegszel. . . pont az, amire vágytam!

Angolul, magyarul elboldogultunk valahogy. Valami wok lenne jó, igen. . . legyen akkor a jobbik, tenger gyümölcseivel! Na jó, de csak készpénzért. Annyim viszont nincs. Akkor kaja sincs, fel is út, le is út. Jó, de hol lehet kiváltani? Kilépett velem a járdára a hölgy és átmutatott a Rákóczi út túlsó felére. Ott. Hát, ha már ezért eljöttem eddig, legyen. Átvergődöm, kiváltom, visszavergődöm. Mosoly még mindig nincs, hiába volt a hősies odaadásom. De azért megcsinálta a kaját, üljek fel a galériára. A galérián nyitva van a klotyó sarkig, nyilván azt pucolta a hölgy, mikor jöttem. Remélem, azóta mosott kezet. Kicsit behajtom a WC ajtaját, nem kell nekem ezt bámulnom evés közben. Azután jött egy másik hölgy, egy vásárló, hallom, hogy jó párszor kiabál, mire előkerül valaki ott lent. Ő meg elvitelre kért valamit. Közben az enyém is kész lett. Amúgy finom volt, mogyorós, hagymás, répás, és némi rákocskák is. . . a tészta jó sűrű, ragadós. Megittam a teámat is, és elmentem. Azért is-is a hely. Ha meg akarod kóstolni, hajrá!

Én meg bemegyek és veszek egyet magamnak is, némi lelkiismeretfurdalással, hogy nekem van választék, neki meg nincs. A kislány kedves, előzékenyen szolgál ki. Sár van. Szomorú az egész, olyan, mint egy retro buszpályaudvar. Sivár, amennyire az lehet. Miért jönnék ide újra?

Most errefelé sétáltam reggel, emlékeztem a jó kis tojásos-baconos McMuffin reggelikre és betértem egyre. Az íz az jó volt, az adag mintha már egy kicsit zsugorodott volna. . . az ár nem túl rossz, a hely is elég átlagos.

Inkább trendibben az ételek, meg az egész dizájn is. Megkérdeztem az egyik kislányt, hogy ez a régi Főzelékfaló? Egy darabig tanakodott magával, azután azt mondta, hogy igen, lehet, hogy ez. . . így aztán ettem megint valami ízetlen rántott húst. Ilyen unalmasan csak a Főzelékfalóban csinálták! Akkor ezek szerint a szakács ugyanaz. . .

Hopp, talán a Pasta Dost! Jó emlékeim vannak. Most 3. 5000 degeszre korlátlanul, na, ez nem egy félórás program. Ha rendelek, több, mint fél óra, mondja a pincér. Futás tovább. végül, sok-sok bezárt hely után már majdnem kijutottam a körútra, a Népszínház utcában. Na, itt ez a gyrosos éppen. Akkor most ez. Barátságos a tulaj, kissé nyers, túl puha a gyros, minden ötlet nélkül odavetve egy műanyag dobozban, kés-villa a hegyével kifelé a tartóból, állva ehetsz a fal mellett, de amúgy elég tisztának tűnik a többihez képest. Ízre semmi érdekes. Török rizs, rá némi hús, mellé némi hagyma, salátaimitáció. . .

Most, hogy az üzlet sok hónapig "felújult", a belső fogyasztó is érdekesebb helyre került, félig az eladótérben, félig a sétáló folyosón kapott helyet, a dolgozók új, guszta egyenruhát kaptak, a választék is mintha bővült volna. Kipróbáltam, még mindig az van, hogy sétálj inkább tovább 50 vagy 100 métert, de határozottan fejlődött a színvonal és bővült a kínálat a korábbihoz képest. A röszti például egész jó! És egy fél grillcsirke, meg egy tányér röszti, meg egy doboz savanyúság csak 1000 forint, azért az egy kitűnő ár/érték viszony! Ráadásul meg is melegítheted kint az ételt, ha akarod.

A kislány, aki kiszolgál egyébként egy tünemény! Ilyen édes mosolyt ritkán látsz! De kártyát nem fogadnak el, mutatja, hogy hol az automata. . rendben, hozok. Nem adom fel. Leves meg megmelegszik vagy mi lesz vele, nem tudom. Nem volt kész? Nagy fazekak állnak a melegítőn. Leves megvan, le is ülök, de amúgy nincs hozzá semmi. Kérdést intézek ezügyben az illetékeshez. Erre kaptam egy nagy, közös üveg fokhagymát, hogy na, akkor abból. . a műanyag kanalak így is a rossz végükkel állnak ki a tartóból. A vendég, gondolom, eszik, aztán a nagy közösbe a kis közös kanalával belekotorász. Hát izé. . . És ráadásul nem is volt finom. Se csíra nem volt benne, csak néhány egyenméretű és formájú, valószínűleg mirelit rák, de hát milyen is lett volna. Na, de már túl vagyok rajta, az a mosoly meg azért tényleg nagyon aranyos volt.

Kár is, meg nem kár. . . Egy vietnami büfébe botlottam, ami vietnami is nevében, meg magyar is. Ázsia meg Európa. A srácok a pultban ázsiaiak voltak tényleg, kék hajjal, de a kínálat az magyar. Sajnos, vagy nem sajnos. Így aztán megint rántott hús került az asztalra, krumplipürével, némi savanyúsággal. Kifejezetten nagyadag, kevesebb, mint 800 forintért! A tányér, az evőeszköz NEM műanyag ennyiért sem. Egynek ez is jó volt, de semmi olyan nincs itt, amiért érdemes lenne újra eljönni.