Ugor étterem értékelései

Igaz, nem kevesen voltak vendégek éppen, de nagyon udvarias volt a kiszolgálás, az asztal keresése, a rendelés, a kért ételek nagyon hamar megérkeztek, és nem nagyon lehetne különösebb kifogást emelni semmi ellen. A leves egy árnyalattal mérsékeltebben ízlett, de a második fogás mindenre feltette a koronát! Hangulatos, kedves, barátságos hely!

Mert, ugyebár a vendég kimegy dohányozni, aztán illa berek, nádak, erek. Melegszendvicset kértem először, kolbászkrémest választottam sajttal, elrágtam a pultnál. Azután egy kézi kis Pilsner Urquell, a beszélgetés közben. Nem drága hely, amúgy. Máskor is volt itt több beszélgetős-sörözgetős alkalom, jó emlékek azok is. Ez egy kultúrhely.

De bekukkantva az ajtón, hát, mit szépítsük, egy falusi kocsma. Nem rossz ez így, de a vendégkör ugye behatárolt. A koma ül a sörével a melós göncében, ugyanaz a típuspasi az ország összes kocsmájában. Egy másik a pultnál évődik az éppen itt bent szárítkozó közmunkás lányokkal, vagyis pont olyanokkal. Akik bejöttek, hogy nézelődjenek, hogy folyik ez a csillogó nagyvilági élet. Kortalan lányok-asszonyok. igen magasröptű párbeszéd zajlott a jobb- és baloldalamon, mondjuk én voltam középen, mint pingpongasztalon a háló. Jólesett a kis körte üdítő, éppen erre volt szükségem és a presszókávé sem volt rossz éppen. És rendkívül olcsó volt, szinte szóra sem érdemes összeg. Így aztán elhagytam a pályát, továbbálltam, bővülve egy kalanddal.

Nyáron biztos jobb, van terasz, van tér, nyitva vannak az ablakok. De most nem. Van vagy hat asztal, esznek is páran éppen. Jellemzően melósok. Végül csak egy asztal maradt foglalt az enyémen kívül, annál három munkaerő ült, fejben építettek valami ácsolatot, vadul repkedtek a levegőben a bmegek meg a qwanyák. Csigákról és kötelekről is volt szó. A lány, aki kiszolgált, kedves volt nagyon. Étlap az asztalon, lehet választani. Májgombóclevesre és gombás pacalra támadt kedvem. A leves forró volt, én nagyon kis adagnak érzékeltem, de olcsó is volt nagyon. Kérés nélkül kaptam az asztara az erőspistás tálkát. Nem is volt rossz, a didergős időben jól is esett, nem csak az eső, a leves is. A pacalban alig érzékeltem a gombát, de nem volt vele baj, egy darabig. Amikor rájöttem, hogy mi a gond, megdöbbenve láttam, hogy egy ujjnyi vastag piros zsiradék maradt a tányérban, abban áznak a krumplik, és én már émelygek a forró zsírtól és a kalóriabeviteltől. Talán ha bányász lennék, vagy olvasztár, kellene is ennyi. Így viszont csak izzadtam és öklendeztem, kiszabadultam a szabad levegőre és próbáltam mélyeket lélegezni. A kaja fele bent maradt a tányérban. Fizettem, aztán eliszkoltam onnan, jobb helyek felé. Még egy félórát vadul káromkodott az epehólyagom és szidta a felmenőimet.

meg a lámpa is ég bent, csalogatóan. leparkolok, Pátria Étterem, rángatom az ajtót, valaki nehezen kijön, mit akarok? Vacsorázni. Ja, hát ez már régen nem étterem. Akkor mi? Azt ők sem tudják. Hol egy étterem? nem tudják, nem ide valók. . . átsuhanok a városon, a sötétben egy biciklis kissrác elárulja, hogy keressem a Budai Éttermet, az egy jó hely. Keresem. A posta előtt valaki elárulja, hogy az Budai kapu és erre meg arra van. Nagy nehezen megtaláltam. Nem volt egyértelmű, nincs rajta ordító felirat. Hányan vagyok? - kérdezte a dolgozó. Egyen. Akkor ide, mutattak megfellebbezhetetlenül a kétszemélyes asztalra. Nem volt egy kényelmes hely, úgy van kitalálva, hogy mindkét személy ferdén, kényelmetlenül fér hozzá az asztalhoz. Bár volt számtalan más, üres asztal is. Hmmm. . Tonikot kértem, és magvas pulykahúst rizzsel, salátával. Na, ezt meglepően gyorsan kaptam meg, meglepően nagy adagot és és ráadásul tényleg finom volt, várakozáson felül! A helynek van bizonyos hangulata, patinája, a patinán némileg ront, hogy valami helyiek kinyúlt tréningben, papucsban besétálnak családostól bámészkodni, ácsorogni, meg figyejjéte, namivanmá-típusú kérdéseket feltenni. A pincérekkel semmi baj, csak ez az ültetés volt furcsa. És ismerjük el, olcsóbb is volt a vártnál. Ajánlom4

Kitámolyogtam a sötét ismeretlenbe és másfél sarok után beleszaladtam Gyula Bácsi kis műintézményébe. Rendkívül empatikus kis hely. Megfáradt családapák könyökölnek itt-ott, dohányoznak a bolt előtt, és nézik bele a világba vélt vagy valós bánatukat. Az apró helyiségben ott sorakozik a rengeteg ital, csillognak a poharak, a pult végén meg egy bűvös gép, néha odamegy egy-egy reménykedő és döbbenetes számkódokat diktál Gyula bácsinak, olyan rejtélyeseket, mint a titkos hadparancsok a második világháborúban. Ő így sportfogad. Én is mondtam a bajomat Gyula bácsinak, ő meg nagyon megértően egy hosszú listát mutatott, hogy mit lehet itt inni. Ötletem sem volt, hogy mit kérjek, de megbeszéltük és megegyeztünk egy szilvás Unicumban. Az jót fog tenni. A jégről kapta elő, és nagyon tiszta pohárba töltötte. Gyula bácsi valószínűleg megszegi a szabályokat és bent is dohányzik, bizonyos jelek erre utalnak. De ennek a szimpatikus embernek ennél többet is elnéznék. Aztán, hogy a pultra könyökölve még egy kicsit élvezzem ezt a férfibarlangot, kértem egy kávét is. Hát az nem volt egy világszám, de nem is esett rosszul. Olyan retró-éjszakai kávé íze volt. A hideg meg a forró italért fizettem borravalóval együtt 700 vagy 800 forintot. . .

. . és nem messze a tértől ezt találtam, véletlenül. Azt hiszem a "Semmi Extra"-ba akartam bemenni, de nem találtam a bejáratot, így félig megkerülve ez jött szembe. Na, több se kellett, ide most benézünk. Szolid csend, valahol máshol beszélgetnek hátul, elöl üres asztalok. Jön egy lány, ebédelni szeretnék. Üljek bárhová. Mondtam, sokat nem maradok, de már az ajtóban kinéztem bejövetel alatt a májgombóclevest, meg hát mit is egyen itt az ember, hát persze, hogy bécsi szeletet. Levesből is a kisebbik megoldást kértem (csésze), húsból is a kisebbiket, valahány cm átmérő. Pürével, tejfölös uborkával, ahogy illik. Azután jött is, finom is volt, igaz, nem a legjobb leves, de azért az átlagot meghaladó minőségben. Hogy csípős kiegészítőt kérek vagy kapok hozzá, az szóba sem került. A húsra azután nem lehetett semmi panaszom, a püré is rendben volt, semmi említésre méltó, a savanyúság viszont jól harmonizált, se több, se kevesebb nem volt benne semmiből, annak ellenére, hogy hámozatlan volt az uborka, el lett találva rendesen! Jegyezzük meg, hogy nem a savanyúság helyére kaptam, hanem csak úgy általánosságban valahová az asztalra. Azt még külön jegyezzük meg, hogy az asztal kifejezetten koszos volt, pecsétes, morzsamaradékos, a kövön meg az asztal mellett láthatóan nagy darab falat hevert, kíváncsi voltam, észreveszi-e a két lány, akik felváltva szolgáltak ki. Nem vették észre vagy nem akarták észrevenni. Kár. Szívesen dicsértem volna a helyet, de így nem is tudom. Miután csapolt sör nincs, ha jól értettem, ami jól esett volna, így tonikkal zártam a délebédet. Mindez 5. 000,- forintba került.

Krumplipürével kértem a rántott csirkemellet, némi savanyúsággal, nagyon finom volt, a savanyúság külön emlékezetes, és meglepően olcsó. A hangulat egy kissé nyomott volt, de fogjuk rá, hogy talán egy fárasztó nap végén. A bolt tényleg retró, tiszta és rendes, olcsó és szerethető. Talán máskor majd egy bőségesebb kínálat mellett újra érdemes a kipróbálásra. Egy amolyan józsefvárosi fíling a körúton.

Jó is ez. A vendéglő. . . keresem a megfelelő szót. . . nem az a jó, hogy retró, mert nem elég retró. Nem is igénytelen. Szóval, nem akar ez sehová vinni, a hangulat abszolút nincs itt. Inkább amolyan étkezde/kifőzés jelleg. A felszolgáló úr szívélyes, segítőkész. A szervizasztal egy teljesen érthetetlen helyen van, a belső tér közepén. Nagyon idétlenül néz ott ki, de lehet, hogy így kényelmes. Kapom az evőeszközt, és mit is tagadjam, a villán van két sárga folt, ami nem oda illik. . . a késen nincs, a kanálon sem. Megtörlöm hát a szalvétával és lejön. Kiszaladok kezet mosni, a WC közepesen alkalmas, de nem mondható elhanyagoltnak. Mondjuk, hogy szolid így az egész, ahogy van. A levesem házias, körbe lepattogzott tálban kapom, és bekészítve hozzá vágott zöldpaprika és kanalazható csípős sűrítmény is. Kell is, mert a leves kissé ízetlen. De nem rossz, két kiskanál erős adalék segít rajta. A félbevágott májgombóc egész kellemesen ehető. A pacalon látszik, hogy a paprika, az édesnemes is, valahogy hiányzik, a színéből. A íze viszont jó, ne, a legjobb húsleves, nem a legjobb pacal, de mindkettő az ismert átlag feletti. És belegondolva, nem is drága a hely.

(sajt, sonka, gomba, stb,) meg még lila hagyma is, esetleg tojás. . . és akkor erre ezt kaptam: Prosciutto Funghi + lila hagyma egység, + tojás egység. . . Lett belőle egy amolyan hagymás maszat, nem volt egy öröm enni, már a felénél forgattam a nyakam, hogy hová lehetne kidobni. De lehet, hogy ez csak az én ízlések, mások meg így szeretik éppen. A kétszemélyes személyzet meg dolgozik, a pizzák viszonylag gyorsan elkészülnek, megy a sütőgép, hát kb. ennyi.