Ugor étterem értékelései

Árnyékos hely is akadt a kiülők között. Nem volt rossz. A krumplijuk tényleg finom. A menümhöz jégkását képzeltem és úgy egyeztünk meg, hogy akkor kérem, ha már megettem, nem előbb. Hűűűű! Ez volt a mélyreható! Megkaptam az eperízű jégkását és egy jót szippantottam is belőle a szívószálon, olyan hideg volt, hogy percekig mozdulatlanul ültem kétségbeesetten, hogy múljon el a fájdalom! A szemem fájt belülről, olyan hideg volt! Így aztán kis idő adtam neki, hogy akklimatizálódjon valahogy, meg én is. . . egy négyesre jó a hely.

Ázsiaiban már minden színvonalon voltam. Ez az egyik legalja. A harsány és testes hölgy többfélét kérdezett, amiből nem értettem semmit, hiába ismételgette el, gondoltam, hogy a szokásos rutin, itt eszem vagy sem, csípőset vagy sem. . . és úgy is lett. Rámutogatással aztán megoldódott. Ritka pocsék kacsát ettem pirított tésztával, meg a szokásos csípős káposztával, a savanyúsággal nem volt semmi baj, pont olyan volt, mint szokott. . . de a kacsa. . . brrr. . . nem is ittam semmit, fizettem, elmenekültem, és remélem, hogy nem leszek rosszul.

Rábíztam magam a helyi erőre, az ő ajánlatát fogadtam el, ő ezt szereti. Legyen! Nem túl nagy idő után meg is érkezett a jelentős falat. Közben értekeztünk a világ dolgairól. Lehet, hogy pultosnak jobb, mint világ dolgainak. A nagytermészetűeknek készült hamburgert késsel és villával ettem és nem is esett rosszul. Közben falatoztam a fura burgonyát, ami szintén nem volt rossz, egyáltalán! Kb. félúton jártam a kajával való birkózás terén, amikor rájöttem, hogy ez nekem így tumács! Már azt éreztem, hogy zsírt eszem zsírral. Nyomorúságosan nehéz étel, hozzá a krumpli, ami szalonnával tele, és még valami zsíros lében ázik is a pohárban, szóval, egyre nehezebb lett a küzdelem és végül győzött a hamburger, amit nem neveznék egyáltalán rossznak, de még rágondolni is émelyítő! Brrrr! Szóval, aki ezt szereti, meg így szereti, azt nem beszélném le erről, az hajrá! Induljon, jól fog lakni! Közben az ember megszánt, meghívott egy nagy pohár szódára, aztán én is vettem még egy nagy limonádét, ami nagyon finom volt egyébként, és kitámolyogtam innen. Hát akkor ezt is tudjuk.

Azonnal szóba s elegyedtünk, nem volt tolakodó, csak természeténél fogva kedves, pár perc múlva meg mintha már régóta ismertük volna egymást. Közben szinte észrevétlenül megittam három hideg üdítőt, ahhoz is fűzött bátorító megjegyzést, megfőtt a kávé, amiért jöttem, nem volt egy világszám, de nem is volt rossz. És beszélgettünk múltról, jelenről, az ő korábbi helyéről Balatonrendesen, a mi mai napunkról, öt különböző tételért összesen nem fizettem 2000 forintot, pedig a nyár közepén vagyunk a balatoni útnál, és még a híres velős pirítóst sem kóstoltam meg, mert nemrég ettem amúgy is. legközelebb, ha erre járok, keresni fogom ezt a helyet.

A lány, aki adta, tulajdonképpen kedves volt, de nyilván nem régi bútordarab, mert azt sem tudta, mi a neve a büfének, ahol dolgozik. A sült keszegért látogattam ide többször eddig, mivel máshol nem hirdették, és néha az ember igazi balatoni ízekre vágyik, a gagyi hekket majszoló, igénytelen turisták között. Egy négyes megér a hely, a csapolt sört akkor szoktam itt inni, ha máshol valamiért elfogyott a Pilsner Urquell.

Isteni finom volt! Nem győztünk betelni vele! Én három gombóc után még két gombócnak éreztem szükségét, mangó, Káli-meggy, füge, aztán chilis csoki, és mind hibátlan! Gazdag, tele ízek! Tényleg egy kultikus hely, a környékről feltétlen meglátogatandó! Faveranda, népies bútorok (is), de laza kiülős-párnás is akad, egyszerűen úgy jó, ahogy van! A WC meg király, ahogy az ősi, kopott ajtót elhúzhatod oldalirányba. . . )) Ráadásul nem is drága!

Én borsólevest kértem, volt is benne borsó, sárga és fehérrépa, nem is volt ezzel semmi baj, de az íze valahogy nem jött ki mellé. Mintha nem jöttek volna jól ki egymással az alapanyagok. A második volt igazán rémes. Cigánypecsenyét kértem, a hús szépen el is készült, omlós volt, foszlós volt, de a fokhagyma. . . phűű, az a rettenetes konzerv íz, ami semmiképp nem hasonlítható a valódi fokhagymához. Mint egy tubusból a gyári fokhagymakrém, nem emlékszem, milyen ízű pontosan. . benzin? petróleum? Még a szaga is olyan volt, pedig imádom a fokhagymát. Ezt szépen levakargattam késsel a húsról, de nem segített. Nejem brassóit evett, ami érdekes módon borsóval készült, de ő is otthagyta a felét. Megkóstoltam és nem csodálkoztam ezen. Ennek a helynek van még mit fejlődnie konyhatechnológiailag. A limonádé viszont finom volt! Friss, narancsos, citromos, de az ár egy kicsit több a kelleténél. Egy kis tányérka levesért, két másodikért és két pohár italért közel 10. 000 forintot fizettünk és ezt most és itt nem találtam arányosnak.

Már az elején fura volt, nem is Rizsvirág a neve, hanem Aranytál, de ez nem tesz semmit. Különféle asztalok, szépek, tiszták, mi legyen? Összetolják? Különüljünk több asztalhoz? 5 alkalmazott töketlenkedett körülöttünk, csak egy értett magyarul, teljes volt a tanácstalanság. Aztán elhelyezkedtünk valahogy. Igen, enni szeretnénk! Igen, étlapot kérünk. Nincs az egész étteremben, csak kettő! A száz ülőhelyhez két étlap, érted? Olyan kis rámutogatós. , fényképpel. Egy kétoldalas lapocska. Kb, nyolcféle étel. Hadonásztunk, hogy akkor ott azok mit esznek? Hát azok onnan a pultból választanak. Na, jöjjön, akkor legyen rák! Vagy legyen polip! Vagy mindkettő! Legyen rizs is! Mindenfélét rendeltünk, amit csak lehetett, azaz, amit csak értettek. Az érdekes alföldi tájszólásban beszélő kínai lány, aki egyébként szép is volt ráadásul, mindig valamin kétségbeesett. Nagyon-nagyon soká, több érdeklődés után kijött vagy két tálca, hurkapálcára szurkált valamikkel, hát ez mi? Ki kérte? Nem tudjuk, attól függ, mi ez. Nincs gazdája. Bárány vagy marha, ki tudja…. aztán egy tálcán volt valami polipka is meg rákocska is, ki kérte? Nem tudjuk. Ott állt, ki is hűlt. Én kármentőben eszegettem róla, hogy a várakozást elüssem. Valaki kapott egy tányér rizst. Nem az enyém? Nem, ezt ő kérte. Szóval, ilyen iszonyatosan össze-vissza ment az egész, odamentem, hogy hol a rákom, azt mondták, hogy nincs. Nincs? Akkor az mi, ami az asztalon van? Az más. És így tovább, valaki kért csapolt sört. Nagyot? kérdezte a lány. Nagyot. Korsóval. Miért, mennyi a nagy? 2 liter. Két liter? ? Akkor nem! ! Odamentem a hűtőhöz, kinéztem egy Aranyfácánt, boldogan vittem a helyemre, de nem volt pohár, meg nem volt, amivel ki lehetet volna nyitni. Így ment egész este. A végén közölték, hogy már ne is kéregessünk, nincs semmi, bezár a konyha. Fizessünk gyorsan, mert mindjárt zár a hely. Én kártyával fizettem, mondtam, hogy két sör, és nem kaptam a négyféléből semmit, amit kértem enni. 8000 forint, mondta a nő. ? ? ? ? Hogy mennyi? ? Hitetlenkedve rohangásztam, aztán a lány, aki alföldiül beszélt odajött, mondta, hogy amit rendeltem, azt ki is hozta. Nem hozta. De kihozta, csak nem én ettem meg. És nem is 8000 forintot fizettem, hanem csak 800-at. Honnan tudjam, ha nincs a számlán semmi, hogy mit fizettem? És azt mondták, 8000. Nem látom, mit vont le. Csak 800-at szerinte. Már megint kidühöngtem magam, amikor mentünk volna el, és kiderült, hogy még mindig tartozunk 4200 forinttal, és senki nem tudta, miért. Hát kifizettem, mit csináljak. Valaki szolidaritásból adott egy-két ezrest a zsebembe, hogy ne robbanjak fel.

Jól elvoltunk egymással, a kaja meg én, ő fogyott, én meg közben híztam. A sör ütött szöget a fejembe, a vegán sör. Hogy a mi a frásztól vegán? És ennek is van valami zizzent magyarázata. Itt volt négyféle vegán sör, meggyest ittam, egy 3 decis üvegcse volt 750 forint, és nyertem vala egy kicsit kesernyés meggysört, meg némi tapasztalatot. De az üzletet ajánlom! Különösen azért, mert csoda történt, amit lábon hordtam ki. Némi neheztelő megjegyzést tettem az evőeszközökre, amiért azok a hegyükkel kifelé állnak a tartóból. Úgy látszik, ez a mániám. És mire térültem-fordultam, visszamentem a pulthoz, meg is voltak fordítva! Ezt nevezném figyelmes rugalmasságnak!

Többen csak érdeklődtek, hogy mi a fenétől vegán egy cukrászda. . . a kislány meg tündéri kedvességgel, fáradhatatlanul csak mondta és mondta. . . igazán nagyon finom volt, amit választottam magamnak, a fügés-barackos torta is, az almalimonádé is, a kávé is. . Fa evőeszközök vannak, de sajnos a hegyükkel kifelé állnak a villák. Meg is beszéltük. A hely kutyabarát, kártyával is lehet fizetni. Többször kipróbálandó!