Ugor étterem értékelései

Négy olyan ember jött ki belőle, hogy a nők nem mertek kiszállni az autókból. . . na, akkor menjünk tovább! Okos társunk okostelefonja tele van kávézókkal, akkor irány oda! Átszeltük Kaposvár belvárosát, azután bekanyarodtunk egy lakótelepre, ott mindenféle labirintusszerű kanyarodások után megálltunk egy raktár- vagy garázsszerűségnél. És lám! Tényleg volt egy büfé! A leány, aki könyökölve éppen nagy magányában vagy unalmába a telefonját nyomkodta, annyira megdöbbent, hogy mi beözönlöttünk oda, hogy majdnem mindent elejtett a rémülettől. Izgalmat vittünk az életébe! De hogy hogyan találtunk ide, rejtély. . . meg az is, hogy hogyan találtunk ki onnan! Üdítők, kávé volt, persze, csak adagonként kellett főzni, szegény kávéfőző is csodálkozott, hogy mi történt, hogy ennyit kell hirtelen dolgoznia. Közben megtudtuk, hogy a lány a jogosítványára készül, szeretné megszerezni azt, de csalafinta kérdések vannak ám a vizsgán! De mindenesetre érdekes kaland volt!

Az mondjuk elég lelombozó, hogy nem lehetett meggyőzni őket, hogy milyen nem higiénikus a tartóból fogaival kiálló villa. . . meg hát közben körülötted hömpölyög a bevásárlóközpont néha kiábrándító népe, de sebaj, mert kipróbálni ki kell ezt és nagyon meg is éri! Más kagyló- és halétel is szerepel a kínálatban. Ne kerüld el, mert lemaradsz valamiről! (Praktikus az is, hogy adnak egy kis elektromos korongot, ami jelez, ha kész a kaja, ha közben elsétálsz vásárolgatni. )

. . és Kaposvár után tankoltam, a srác a benzinkúton ezt ajánlotta. Pár percre van. . . hajrá! Kopott a ház kintről nagyon, pereg róla a festék. De belül kifogástalan, kellemes falusi csárda fíling. Mondtuk, hogy 13-an vagyunk és nagyon gyorsan ebédelnénk, ha lehet, mert várnak minket időre. Semmi baj, mondta az ember és elkezdték összerakni a hosszú, nagy asztalt. Mondtuk, hogy ne tegyék, külön asztaloknál is jó lesz, de csak megcsinálták. . . gyorsan? Akkor menü! Rendben! Kétféle levesből lehetett választani, és kétféle másodikból is. Ki kér azt, ki kér azt, kezet fel, összeszámol, mondtuk, hogy akkor ennyi. Ehhez képest még egy óra múlva is ott ettünk. A levesek is, a második is nagyon finom volt, de lassan készült el, az biztos! Nagy tálak, menühöz képest igazán rendkívüli mennyiség! Mindenki nagyon meg volt elégedve, és Kassai bablevest ettem, és sertésszeletet, kétféle körettel, savanyúsággal, mindenki ivott egy-két pohár bort, sört, üdítőt, volt, aki kávét is, szóval full extra, és 13 ember teljes ebédéjére nem fizetem összesen 40. 000 forintot ki!

1300 valamennyiért egy tányér húslevesre, jól átsült, tényleg ízkertes rántott csirkecombra, rizibizire és mákos rétesre váltottam a pénzemet. Teljesen meg vagyok elégedve a pénzemért. A hely úgy működik, hogy bemondják a mikrofonba, hogy mi készült el, ebből néha apró zavar van, mert két ember is lehet, hogy kétfogásos B menüt rendelt, de könnyen túltettem ezen magam. Az evőeszközök a nyelükkel kifelé vannak betéve a tartóba és fémből vannak. Nem kis suttyók használják az éttermet, mert mindenki visszavitte a tálcát a konyhapolcra, aki itt evett, amíg ott voltam. Végük egy meggysörrel zártam a látogatást, csapolt, 400 forintért, és teljesen rendben van ez így.

Most arra vitt a dolgom megint, megláttam a lakótelep tövébe beleszomorodott éttermet. Visszajöttem és bentről is megnéztem. Halászlé, persze. . . milyen is? Vegyes. A hely üres majdnem volt, félidőben ebéd és a vacsoraidő között. Makulátlan rend. Pincér azonnal jön, én mondom, ő ajánl, de mást nem kérek, hozza kérés nélkül a csípős kiegészítőt. Majd nemsokára jön a kis bogrács, forr, rotyog, alatta ég a tűz, és a nagy csendben végig hallgattam a sustorgását, amíg ki nem hunyt a láng. Finom volt. Talán nem e legjobb, mert azért arra vannak más tippjeim, de mindenképpen a jobbak közül való. Sűrű, nem nyers, nem túlfőtt. A kenyér nem volt egy friss vágás, de csak azért, gondolom, mert így du. négykor nem vágnak fel egy emberért egy teljesen új kenyeret. Az ár nagyon korrekt, ismerve az országos körképet, a hely kívül kopott, belül tiszta és szép, a felszolgálásra sem lehet panasz. Ez itt így minimum egy négyes. Az emlékeim meg ott kóborolnak tovább.

Jó pár percet megért a dödölle jellemzése is. . . én ma vargányás-kacsás papfojtóst ettem, de egyébként mindenki mást, és mindenki meg is volt elégedve a hellyel, a kiszolgálással, a hangulattal, a környezettel, az élőzenével, mindennel. . . nincs mit tovább magyarázni ezen, a VakVarjú az VakVArjú. . .

Előrecsomagolt ételek vannak, nem úgy, mint máskor, fóliával lezárt dobozban lehet kapni az előre behelyezett ételt. És sor áll így is, szinte megállás nélkül kígyózik az embertömeg és csak eszi és eszi. . . nyilván nem véletlenül! A mandulatortámat már meg sem említem, mert persze, hogy azt is ettem hozzá. . . nejem is evett, és alig fizettünk többet a két vacsoráért 2. 000 forintnál. Ez igen!

Mondtam, hogy életemben először… és valami ennivalót keresek. Erre ő igazított útba engem, hogy menjek erre tovább, van itt egy étteremféle, és menü is van… és eltámolygott. Én meg tovább, és tényleg volt ott valami evési lehetőség, be is tértem izibe. Kaktusz büfé. Tulajdonképpen retro-küllemű és bellemű hely, nyilván a helyieknek, mert nem úgy tűnik, hogy bárki bármiért messziről jönne ide. Megfáradt lakótelepiek gyülekezőhelye lehet, de annak pont megfelel. A beltér egy picit munkásszállós, egy picit hangulatos, egy picit kocsmás, egy picit kifőzdés. A lány az asztalnál azonnal érdeklődött, hogy mit szeretnék, kérdeztem, hogy van-e még menü, felsorolta. Választottam. A kiszolgálás kifogástalan, gyorsan hozták, meleg is volt az étel, igazán házias ízek, a magyaros krumplilevesben viszont sokkal több volt a grízgaluska, mint a krumpli, de tényleg jóízű volt így is. A krumplifőzelék fasírttal semmi kívánnivalót nem hagyott, úgy volt ahogy elképed. Mintha otthon főzte volna nagyanyó. És nem kisadagok voltak. Olcsó menü létére teljes, nagytányér leves, nagytányér másodikkal. Mindez együtt 1050 forint. A hűtőben még Krusovicék is sorakoztak, többféle is, ez az átlagosnál jobb ízlésre utal. Meg a szokásos kocsmai kínálat is megvolt, és szépen éltek így egymás mellett, kézenfogva. Nem ajánlom, hogy elgyere ide, mert külön ezért nem érdemes. De ha erre járnál, és éhes vagy szomjas vagy, bátran nézz be, nem fogod megbánni!

) nő kint ült az úton, elsüllyedve egy műanyag székbe, és miután szemérmetlenül bementem az ivóba, hát kikászálódott és utánam jött. Abbahagyta a beszélgetés a körülötte ülő, álló néhány helyivel a koradélutánban. Elkérezkedtem a WC-re, ami meglehetősen khmmm. . . szóval, nem túl friss állapotban volt, illatára nézve sem, meg a pókhálóira nézve sem. . . de mit akarsz itt a hegyekben? Miért nem mész ki az erdőbe, ha ez nem teszik? - kérdeztem magamtól. Kávét kértem, üdítőt, az utóbbival nem is volt semmi probléma, egy hideg gyári gyümölcslé a hűtőből, a kávé viszont. . . háááát. . . hogy is mondjam. . . ha megdöntöd a poharat. elválik az átlátszó víz a barna benne lévő anyagtól, de hősiesen megittam, semmi bajom nem lett tőle, talán ez is vele jár, a hellyel, a hangulattal. Egyébként meg érdekes ez a hely. Muszáj róla/benne/körülötte néhány képet csinálni, ha arra jársz! (Viszont: hol kapsz 500 forint alatt egy üveg üdítőt meg egy kávét? )

Na de miért ne mennék? Rajtam kívül még ketten-hárman derítették itt az estéjüket. Én meg régen voltam itt bent, a Zaccban. Nem tudom miért, régebben többször előfordult. Most éppen eltalálta a hangulat a pillanatot. Nagyon kedves, nagyon kötetlen csevej közepette legurítottam a Pilsner Urquell-emet, miközben úgy vidámkodtunk, mint egy nagy család. Mondjam, hogy laza? Hogy jól esett? Abszolút jó élmény. Régen még boroztam is itt, emlékszem, és mindig nagyon barátságos volt a hely!