Ugor étterem értékelései

Ha savanyúságot kérsz, az nincs kint, a hölgy eltűnik hátul a bizonytalan tisztaságba, onnan hozza. Nem drága egyáltalán, sőt, kifejezetten olcsó. Italválaszték is szűkös, de egy gyümölcslével beértem. Nincs kínai fíling nincsenek dömping keleti dísztárgyak, zene sincs, csak egy integető macska a polcon, meg a natúr ebéd.

Itt speciel gulyás - is - van, nem is sokat tanakodtam, hogy kérem vagy sem. Persze, hogy kérem! Csípőst kérés nélkül is felkínáltak hozzá. Első kanál után hígabban éreztem a kelleténél, úgy szeretem, ha szét van főve kissé és ettől jól besűrűsödik a lé, meg jobban dominált a zöldség a vártnál, de aztán hamar belebarátkoztam, a végére meg határozottan jó volt! A melléadott kenyér külön téma, ez egy tunkolós hely, minden köret a kenyér és nagyon-nagyon finom! A tényleg baráti érdeklődés a hölgytől, hogy mennyire ízlik, közben is jólesett. Beszélgettünk is. Az is jólesett. Vigyorogva ültem a leves után, ennék még vagy sem? Hát, sokat már nem. Kisadag? Van. Esetleg muflonpörkölt? Paff, meg voltam fogva! Igen, kérek! Kenyérrel! Tunkolgatva! Ááá, remek! Megalapozta a hangulatot, azután a bodzaszörp már csak rátett egy lapáttal! Jóllakva és tele jóérzéssel távoztam.

Itt egész más a stílus, meg a nyelvezet is, mivel senki nem beszél magyarul. De ez, ha jól vettem észre, az égvilágon senkit nem gátol semmiben, a kínaiak is jól beszélnek angolul, és az ide betérő magyarok is zökkenőmentesen kommunikálnak nemzetközi szinten. Talán nem az átlagja jár ide. Így aztán meg is egyeztünk egy csirkés rizses felhozatalban, megbeszéltük, hogy inni majd később, de azt is kalkuláljuk bele. Kártyával fizetés simán. Galéria, várakozás, közben fotósok, TV-sek hada áramlik az utcán. Nem kész étel, az biztos, mert várni kell rá rendesen. De megérte! Felhozta a lány, esztétikus is volt, friss is, finom is! Vigyázz, ha idejössz, a kézmosóhoz, WC-hez hajolj le, mert nagyon bevered a fejed az alacsony falazatba! Kis padlómélyedés is van, de nem eléggé mély így sem. Én is alaposan bevertem. Örömködve megettem az ebédemet, aztán átrohantam a történelembe, aztán később vissza meginni ama bizonyos kínai sört, amit az egyik magyar betérő ajánlott közben, nem is csalódtam, picit drága volt, de tényleg finom! Érdekes, hogy kést eleve nem adtak a felszolgálásnál, egyél csak villával, elég az, gondolták. De, amúgy jó hely, ajánlom mindenkinek! Hogy milyen az elvihető étel, szendvics, amiit hirdetbek, azt még nem tudom.

A betonoszlopokon látszik egy vonal, hogy eddig, és innentől aztán nem. A hely kb. négyszögletes, három oldalról sivár semmi, a felfelé álló főhomlokzat meg kellemesen csalogató. A megrendelés elhangzása után meglepően gyorsan előkerültek az ételek, sok tálon sokféle hús és köret, de nem keltettek melegített benyomást, inkább friss és jóízű volt minden. Közben pezsgőt is ittunk, az alkalomhoz illően. Az egy kicsit nyomott az összbenyomáson, hogy pl. bontatlan dobozos üdítők sorakoztak az asztalon, kissé büfé-benyomást keltve. A húsok, a köretek nagyon jók voltak, a savanyúság is. A kiszolgálás baráti, figyelmes és elsőrangú. A mellékhelyiség különösen tiszta, automata minden, a csap kivételével. Ajánlható, többsélú hely!

Feleségemmel és lányom vőlegényével a választásaink telitalálatok voltak, az étel bár komplikáltnak tűnt, meghökkentően gyorsan megkaptuk mind a háromfélét, én a Maót, a hiú pávát, vejem a foltos gepárdot, zseniális volt a köret is, a szilvás vöröskáposztával, szóval, csak apró bakiként éreztem, hogy elfogyott éppen a csapolt Pilsner, de ajánlottak helyette sok mást, és végül meg voltunk mindennel elégedve. A helyszín figyelemre méltó, az árak nem verik az eget, egyáltalán nem találtam drágának a helyet. Inkább nagyon szerethetőnek és vonzónak. (Megjegyzem, hogy szabadok használható, többféle kézfertőtlenítő is ki volt téve egy kisasztalra, és a felszolgáló maszkban szolgált fel. Ezt tíz éttermeből kilencben nem tapasztaltam. )

Most viszont ellátogattunk - nem először - a birtokra, ami terjeszkedik, már a szomszéd házzal együtt nagyobbra is nőtt, és már étkezni is lehet a nyitott teraszon vagy a hűs diófa alatt. Jellemzően borhoz jól illeszkedő ételeket. Szóval, szép kilátás, jót ettünk, kedves a tulaj, odajön, érdeklődik, barátságos itt minden, a borokba meg nem csalódsz.

A fagyi nem volt rossz, hideg volt, de nem egy világraszóló alkotás, szóval, nem kiugró ez itt semmiből, viszont kedves, halk, barátságos kiszolgálás van, nem drága abszolút, és egyáltalán, jól érezheted itt magad egy kis időre. Talán, ha itt laknék, még ide is járnék. Persze, hová máshová?

A kiszolgálás imádni való, a körülvevő tér befogadó és kényelmes, ki ne hagyd, ez csak fejlődni és nőni fog!

Valahová a falépcső alá ültünk, azt a részt raktárnak használja az üzlet, mindenféle kiábrándító vacak van oda betömködve üres rekesztől a vödörig, némi savanykás szaggal. Szűk volt a hely, de fent a galérián valami nagyon lármás nagycsaládok ültek sok gyerekkel, oda nem akartuk felmenni. Egy felszolgálólány szaladgált le és fel a lépcsőn, meg hozzánk is eljött, de még bírta valahogy, és még kedvesnek is látszott. Gulyást kértem, ami nagyon átlagosra sikeredett, majd még valamit enni szerettem volna dödöllével, ha már van, de a pörkölt talán sok lett volna a gulyás után, kitaláltam hozzá egy vadast. Ostoba ötlet volt részemről. A dödöllének nevezett semmi, azaz valami édeskés sületlen lapocskák beleáztak a vadas mártásába, és egy kalap szárított bölényszékletet sem értek. A marhahús is apró cafatokban fordult elő mártásban, rosszkedvűen turkáltam, ráadásuk még hozzá az eső is. . . nem volt egy élmény. Valahogy másfajta étteremre emlékeztem ezen a helyen, de persze minden változik az idővel. Közben a feleségem egy grillezett kecskesajttal birkózott meg.

szóval, aprócska, sivár kis darabkák voltak, némi hümmögés, fejcsóválás után mégis belementem, hogy majd ezt eszem, de szomorú vége lett. . . a nagyon vacak minőségű műanyag villát és kést úgy kaptam meg, hogy a kiszolgáló legény nyúlt bele a pénzes kis kacsójával a tartóba, amiből a fogainál fogva húzta ki a villát. Én meg ezzel a kispiszkossal megpróbáltam valahogy civilizált módon megenni az aprószemű gombácskát, ami olyan keményre sikeredett, hogy nem tudtam belebökni a villát sehogysem. Tanácstalanul és rosszkedvűen pöcköltem ide meg oda, végül valahogy a késsel leszorítva, mintegy széttörve, ellapítva sikerült valahogy megennem. Közben a szomszéd büféből túl korán megkapott sörömnek még az ereje is elment. Ez most rossz tapasztalat volt.