Ugor étterem értékelései

Azért ez itt mégis valami más, megkóstolva, és nyilván ettem már pár száz helyen rántott csirkét, azért ez mégis egy különleges kategória! És tegyük hozzá, kiváló a mártogatós is, a köret is, nincs ezzel semmi baj! Az árával is meg vagyok elégedve! Külön jó, hogy előtte géllel fertőtlenítheted is a kezed a pultnál, meg még fertőtlenítő kendőt is vehetsz el a készletből. A favilla is figyelemre méltó, környezetbarát. A hangulat jó, a srácok egyfolytában dolgoznak, és még le is tisztogatják rendesen az evőpolcokat a vendégek után! A falon az étlap csupa káosz, ha nem vagy vele a topon, akkor egy fél óráig is csak nézed, hogy mi a fenét is kéne itt enni, mert nem egyértelmű. De majd megszokod, ha ízlik. Később gond lesz, ha a hely beindul, várakozó, mobilozó, élére állított emberek fognak ácsorogni az icikepicike területen, hogy hátha meghallják egy fél órán belül a nevüket, mert a rendelés, a folyamat munkaigényes, nagyon lassan készül, még akkor is, ha sürögnek-forognak vele. Ez majd visszaüt, de addig is, hajrá!

Mindegy, hogy erdélyi ízek, vagy Boszorkánykonyha, amúgy is éhes voltam. A hölgy, aki bent volt, sokkal inkább erdélyi a szavai alapján, és nagyon kevésbé boszorkány. Amúgy szívélyes volt a fogadtatás, bemutatták a kínálatot, már sötétedett is a késői ebéd mellé, de azért volt választék. Én a libacombot találtam vonzónak párolt káposztával. Nem is volt rossz, jól esett. A belső tér eléggé eklektikus, néhány bácsi, akarom mondani öregúr kártyázott s sarokban békebeli időket idézve. Azt hiszem, a nehéz konyhaszag az jellemző, mintha ez lett volna az egyik benyomásom. De úgy rémlik, megfizethető, kedélyes hely, a férfi, aki ki-jár és ott dolgozik, talán szakács, olyan matróz-benyomást keltett, úgy is volt öltözve. Lehet, hogy az erdélyi tengerek miatt.

Hogy mégis írok róla, az azért van, mert az étel, amit kaptunk, bőséges volt és minden igényt ki is elégíthetett, viszont nem volt fogalmam sem a kínálatról, alternatív lehetőségekről. Azt sem tudom, érthető okokból, hogy itt mi mennyibe kerül, a kiszolgálás rendkívül kedélyes volt, miután kiderül, hogy milyen italt iszom szívesen vagy milyent nem, kérés nélkül jött minden kanyarban az új üveg Pilsner Urquell, és nagyon oldott volt a felszolgáló is, ez tehát kifogástalan. Az talán nem annyira, hogy a férfi WC ajtaján derékmagasságban folytonossági hiány volt, aki ott elment, pl, egy megfelel magasságú gyerek, az láthatta a bácsikat pisilni, ha akarta, de ez csak egy megjegyzés, végül is, jó hely ez, de azért ne ide vidd romantikus vacsorára a kedvesedet. Van mellette egy sivár sportpálya is, meg valami építkezés is zajlik éppen.

A kiszolgálás hibátlan, a hely hangulat békebeli polgári, mondjuk az egy icipicit túl közvetlen, hogy mindig hangosan magánéletet él néhány dolgozó meg bennfentes a pult környékén, de igazából nem zavart. Sok helyen olvastam már, hogy ez itt túlárazott. . nem, ez itt nem túlárazott, csak nem egy útmenti büfé vagy bádog kifőzés, hanem egy valódi étterem. És az egy másik kategória. Minden fillért megért, az adag bőséges, visszavágyós hely!

Srác (mint szinte mindenhol ezzel a jelenséggel találkozol) új éppen, elbizonytalanodik, adna menüt is, de nem hiszi, hogy a narancslé lehet benne. Hát jó, legyen valami kóla. Akkor a menü mellé, még külön egy narancslé? Nem, nem, vagy narancslé, vagy kóla. Tapasztaltabb felettes odajön, persze, itt így meg így, semmi akadálya, persze, hogy lehet menüben narancslé. Közben készül is. Kb. 2 percig ácsorgok a kis jegyemmel, aztán már világít a tábla, nyert, meg is kapom az egészet. Leülni már nem annyira egyszerű, viszonylag szűk a hely és kevés, gyerekek ücsörögnek szokás szerint, néha fogyasztás nélkül a székeken. Aztán lesz egy asztal. Meg is eszem, nem is rossz, nem is kevés, a szokásos, kb. 1000 forintért kb. eleget is ettem. Szürcsölöm a maradék narancslevet. Biztonsági őr egyenként elveszegeti az asztalról a tálcákat és elviszi, mielőtt még a vendégnek kellene. Látom, más asztalokról is, frissen. Takarító hölgy idős, szolgálatkészen áll, hogy a kiskisasszonyok és a fiatalurak után letörölhesse az asztalt. Közben szemlesütve félreáll az újabb fiatalurak elől, akiket nem szeretne akadályozni a haladásban. Ez itt valami új társadalmi elosztás, munkamegosztás. Az asztalok így folyamatosan használhatóak lesznek megint a kiskisassonyoknak meg a fiataluraknak nem kell bepiszkolniuk a kezüket a szennyes edény visszavitelével.

Kérdezem, hogy nem baj-e, ha ilyen sokfélét kértem. Mert, hogy vagy 6-7 összetevője van az attrakciónak. Kérdezem, először is, hogy kártyával tudok-e fizetni. Igen, lehet. Jó, leülök hát és várok a hívó szóra. Közben ez is készül, meg az is. Furcsa nő ül az asztalomhoz, nem eszik semmit, csak kijelentést tesz. Hogy az a g*ci ráuszította g*ci kutyáját, és rohadjon is meg. Zavarban vagyok nagyon, mert mit feleljen erre az ember? ? Egy speciális nyolcadik kerületi népréteget képvisel. Inkább nem szólok. Egy másik asztalnál, egy idősebb gyári munkás, amolyan nyugdíj előtt álló kopasz olvasztár vagy rakodó, felkiált cérnavékony hangocskán, hogy őt ám éppen most eljegyezték! És felmutatja a plégyűrűket az ujján. Nem baj, eszünk, meg várunk tovább. Kint az utcán, a sötétben valaki azt kiáltja, hogy persze, hogy szokott venni kábítószert. Azután megjött a kész kaja is, nem volt egy világszám, de jóllaktam vele alaposan. Ittam hozzá egy baracklevet, aztán irány a civilizáció egy másik szegmense.

A rendkívül szimpatikus és több nyelven igen jól beszélő sráccal már pár perc múlva az iraki-iráni háborúról értekeztünk, aztán Khomeini ajatollahon, majd az izraeliekkel létező problémáikon, ő meg kifejtette, hogy az embereknek semmiféle problémája nincs az emberekkel, csak a vezetőknek a vezetőkkel. Ebben éppen meg is egyeztünk, amikor bejött három izraeli arab srác és bekapcsolódott a beszélgetésbe, ők is nagyon vidámak voltak és ők sem utáltak senkit. A perzsa srác meg virtuóz módon beszélt mindenféle nyelven közben. És erre bejött egy tök fekete fickó, akitől kórusban megkérdeztük, hogy honnan való, Hát honnan is lenne, Kanadából. Jéé. . . és ő is vett egy nagy adag kaját elvitelre, amit ki is tárgyaltunk, és ottragadt köztünk, mégis inkább ott ette meg a dobozból. Hát ilyen kis bulis volt ez a vacsora. A gyros meg nagy is volt, tulajdonképpen finom is, meg olcsó is, de a társaság, na, az meg verhetetlen!

Azon a három asztalon, ami tetszett, viszont kint volt a foglalt tábla. Nem baj, leültem egy jellegtelen kétszemélyes asztalhoz, ha már. Erre a kis időre mindegy. Nem keltett a hely rossz benyomást, meg jót sem. Azt mondjuk nem szeretem, hogy a pultban egy férfi meg egy nő egymás nyakában lóg és gyömöszöli egymást, én nem ájultam el a megbotránkozástól, de lehet vendég, aki erre érzékeny és nem szereti. Az sem annyira vonzó, hogy a pincér fennhangon mesél valami rendőröket lefitymáló kalandot a pultba valakinek, hogy ő mekkora vagány volt, amikor megállították, jól megadta nekik. Nem tartozik rám, nem ezért jöttem, még csak otthonosabban sem érzem magam ettől. Azután, nem túl soká, elkészült az étel, nem túl ötletes módon, hatalmas tányéron kis adag. Ettől ugyanis még kisebbnek látszott. Egyáltalán nem volt rossz, jó ízű sonkás tészta, tetszőlegesen rászórható sajttal, amit külön tálkában kaptam. Azután egy Cola Zéró következett, ez picike üveg volt, nem a félliteres kiszerelés. Szóval, egy kis tányérka tészta meg egy picike üveg Cola, nem egy elegáns étteremben, 4000 forint. Ezt durván túlzásnak éreztem. Tegyük hozzá, hogy ebben benne a szervízdíj is. Különösebben nincs okom ajánlani a helyet.

A történeté alább már olvashattuk, én egy békés, barnás. , aranyszínű téli délutánon voltam itt, bécsi szeletet ettem bécsi burgonyasalátával, de hát sváb étteremben vagyunk, vagy mi, és majd nem minden kifogástalan volt, friss és bőséges, hamar is hozták, a salátát elképzeltem volna egy picit ecetesebbnek, savanyúbbnak, de ne én legyen az ízlés-etalon, másoknak talán így kellemesebb. A hely nagyon igényesnek érződik a vendéglátás szempontjából, tudja mindenki a dolgát, jószívvel ajánlom én is másoknak! Nem olcsó, de megéri az árát.

Most éppen egy kebabos-dönerest választottam, mert itt nem állt senki. Ez néha rossz jel, de hideg volt, és nem volt kedvem ácsorogni. Viszont nem volt rossz ötlet. A srác, aki amúgy unatkozott vevő nélkül, pattant, kedves volt, mindent tett a kézi gyrosomba, mert úgy kértem, és egész jó is volt. Szokatlanul vékony a tésztájuk, de ezzel nem is volt semmi bajom. Sok szalvétát kértem, mert mindig lecsöpög, meg én is maszatos leszek, kaptam is. Szóval, így futtában egynek éppen jó a hely. És olcsó is, főleg a borzalmas karácsonyi bódéárakhoz képest!