Ugor étterem értékelései

Ez valahogy nem épült be a köztudatba, nem terjedt el népszerűen annyira, drága és szokatlan. A magyarok inkább esznek egy tál ételt ebédre, más országokban meg inkább szendvicset. Nekem általában nem sikerült eddig túl jól a subway-es összeválogatás, most rábíztam a lányra, tegyen bele, amit jónak lát. Azért bele-bele kérdezett, persze. Megettem egy fél rudat, nem is volt rossz, marhahús, saláták, majonéz, sajt, ilyenek. Érdekes, hogy itt nem állnak sorban, csak ritkán téved ide valaki.

. . akkor talán majd Pétfürdőn. . letérek, bebarangolom, egy sörözőben kaptam is ötletet, hogy menjek hová, találtam is egy bezárt éttermet. Gondoltam Vigántpetendre, ott a parkolóban volt valami nagyon magyaros dolog, hát eladó, bezárt. . . a többi helyen meg már jobbra is, balra is voltam. Tapolcán is, így hát átmentem rajta. Valami falut talán. . . így jutottam Nemesgulácsra, és így pillantottam meg a Rodeo Pub-ot. valami kaja is volt kiírva kívül, hát gyerünk befelé! Nos. . . . lehet, hogy jobb napokat is élt meg a hely, most egy félreeső parkoló megfáradt lelkeknek. A pultban egy típuslány áll, talán minden magyar faluban van egy ilyen feketére festett hajú szépség, akinek a relatív szépsége valószínű abból fakad, hogy nem túl nagy a konkurencia helyben ezen a téren. De kedves volt, kicsit meglepődött, hogy enni akarok, de hát ki volt írva, két vagy háromféle fogás is, nincs mese, itt a vendég, enni akar, gyerünk! Mondta is szabadkozva, hogy dehát ez csak egy falusi kocsma! Rendben, akkor is ennék. Jó, hát akkor rántott csirkemell, hasábbal. Meg uborka is. 20 perc, az úgy jó lesz? Jó bizony! Elment hátra a konyhába, a művelet néha megszakadt, mert egy-egy számkivetett odatántorgott a pulthoz és utántöltést kért. Volt egy merev fazon, aki rendszeresen elcsoszogott a pultig, kikérte a valószínű legolcsóbb felest, a legolcsóbb üveges sörrel és ugyanebből egy dobozossal is, lenyomta, visszaült és termelt tovább, mint egy sokat fogyasztó retro autó. De voltak ott még páran a félhomályban. Van a helyiségben zenegép is, csak éppen üzemen kívül. Meglett a húsom, evőeszköz frissen elmosva, még vizes. Eszem, eszem, amikor a közepéhez érek, hát, az eddig fehér, megsült hús lila nyerssé változik. Megyek a lányhoz, mutatom. Megállapítjuk a tényállást. Elnézést kér, nem gondolta volna, kisüt nekem egy másikat, ingyen ajándékba. Nem kell, süsse át ezt. Megtörtént, eszem tovább. Közben megint eleredt az eső, boldogtalan nyomor zuhan a tájra, mindenki elhatározza, hogy nem megy innen sehová haza, hanem iszik tovább. A WC-re is elbotorkálok, valami sötét raktárfélén keresztül kell odáig elmenni. De hát el kell. Kifizettem a kaját, olcsó volt. Meg egy kaland is.

Egy eléggé rasztahajú ember állt a pultban, barátságos volt, és adott is egy gyros tálat, helyben fogyasztásra, tányéron. Fém evőeszköz is volt. Érdekesség, hogy pitát nem kaptam, bár szoktak rá tenni, itt nem is kérdezték, nem járt. Rizs nem volt, csak krumpli, ez viszont nem nagyon illik a gyroshoz, de ez van. Az adag bőséges volt, de sok öröm nem volt benne. Mindennel kértem, ez kb. azt jelenti, hogy ebből is egy kupaccal tesznek, meg abból is. Összekeverve jobb lenne, ez lenne a gyros lényege. De sok panaszom nincs ezzel, ez jött szembe, ezt ettem meg, ittam hozzá egy almalevet, nem volt drága, mehetünk haza.

Egyszer élünk! Lássuk! A lakott részeken kívül van a vasútállomás. Egészen retró. A környék is, de nagyon! Gyerekkoromat idézi. . . Megyünk vonattal Szombathelyről, és ilyen neveket mondanak be, hogy "Ukk" meg "Devecser". . . de ez pont olyan ma is! Az állomással szemben a lepattant környéken tényleg van egy Resti! Resti! Mikor láttál utoljára Restit? Gyerekkoromban sokszor. . . Bementem, és zutty, 50 évvel vissza az időben, talán egy munkásszállás belső kultúrjában jöttem elő, vagy mi. . . de itt tényleg esznek, menü is van, igaz, hogy már "csak" "A" menü. De lássuk! Kihozzák a fokhagymakrém-levest. Nem tányérban, tálban! Annyit mersz, amennyit akarsz! Kis pirított golyócskák is úsznak a lében. Nem túl finom, de elmegy. Azonnal jön, ahogy végeztem, a második fogás, rizs, párizsi szelet, plusz még vegyes savanyúság is, tekintélyes adag! Kissé zsíros valami, de sebaj! Azért finom és bőséges! Mások is esznek, megfáradt munkásak, vagy kik lehetnek, külön-külön egy-egy asztalnál. Megeszem mind, kint kell fizetni. Fizetnék. . . megebédeltem. Mennyi? 750 forint. Mennyiii? ? ? Miért, sok? Jaj, dehogy, hogy lenne sok, kétfogásos, bőséges ebédért hol a fenébe fizetsz még 750 forintot? Örömmel fizettem. És még szeretettel is gondolok rájuk. Nem a gasztroélmények csúcsa, de van benne valami valószínűtlen, hogy ilyen hely van, és én ott voltam.

Amúgy jól el van szeparálva a külvilágtól, szép zöld sövénnyel. Vicces táblácskák csalogatnak be. A teraszra ültem, néhány más ebédelő vándor társaságában. A nagy TV alá ültem, amin folyamatosan ment valami sütő-főző műsor, de a hangszóróból valami egészen más jött. Néha a TV mellől a kisablakból (talán konyha lehet, a zajokból ítélve) kiszűrődik egy női hang, hogy "dögölj meg! " vagy valami hasonló stílus. Feltételeztem, hogy nem nekem szólt. A kiszolgálással semmi gondom nem volt, a két pincér, akik felváltva gondoskodtak rólam, kedvesek, udvariasak, figyelmesek voltak. Tyúkhúslevest ettem, ami eléggé nem volt összeállva, nyilván különböző komponensek jöttek össze átmenetileg a találkozóra, de nem volt rossz, egy kommersz húsleves, ami bármelyik vendéglőben szembejöhet. A csípős adalék később sokat segített rajta. A szalontüdőnek megörültem, hogy egyáltalán van, kint is olvastam a táblán, azt kértem. Nos, ez nem az a szalontüdő volt, amit én annak ismerek, de nem volt rossz, azt nem mondhatnám. Számomra túlságosan levesszerű volt és osztályidegen gombóckák lapultak benne, de elköltöttem délebédemet, ezért leperkáltam több, mint 5. 000 forintot, másnap meg Devecserben 750 forintért ettem egy kiadós ebédet. De a kettő között egyáltalán nem volt ekkora különbség mennyiségben és ízben.

Opcionálisan a lány a Bohémben még egy másik [moderálva - a szerk. ] helyet ajánlotta, mondta, hogy ott szokott lenni menü, az órára nézett, és azt mondta, hogy "dehát az csak egy kocsma". De én megpróbáltam, meg is ebédeltem a kocsmában, aztán visszajöttem a Bohémbe, ahol amúgy nincsenek nagyon elragadtatva a vendégtől, de nem is utáltak ki, szóval, még beszélgettünk is valamiről, amikor megittam itt az ebéd után almalevemet, a franciakrémesemet, a fagylaltomat, és mindez csak 1000 forint volt! ! Ahhoz viszont nagyon színvonalas a hely, hogy ilyen olcsó legyen! Sokféle fagyi van, és finomak is, én joghurtos narancsot ettem, meg barackot is, a két gombóc is óriási volt, alig fért a pohárba! Szóval, annak, aki erre jár, a Bohém kötelező megállóhely, jó szívvel ajánlom!

Az ízlésemhez képest kissé túltetovált magyar hölgy elég rugalmasan fogadta és kezelte a problémát, minden frissen készül, de majd gyorsan, milyen húsból, milyen tészta. . . mondtam, hogy akkor ma sertés, a többit rábízom, nem olvasom végig az étlapot, legyen valami tűzön pirult és csípős. . lett is, nem is volt rossz, egyáltalán. A tejszínes teaspecialistát is jól fogadtam és ízlett is, szóval ez a hely rendeltetésének megfelel, azt kapsz, amit kinézel belőlük, nem egy elegáns hely, de nem is egy lepukkant büfé, rendes, leülős, kártyát viszont nem fogadnak el, csak készpénzt. Egy tál ételért egy "gyorsétteremben", meg egy pohár teáért azért nem feltétlenül arányos közel 4. 000,- forintot fizetni.

Ténferegtem egy kicsit a belső térben, háta előkerül valaki és került is, egy büféspecialista srác kijött és együtt vizslattuk a maradék kínálatot, hogy mi ehető itt még és mi nem. Aztán a sok felesleges töprengésből az lett, hogy kinéztem magamnak a maradék krumplipürét és mellé a két rántott karaj közül a kézreesőt. Póréhagymával és májjal volt töltve. Az egy érdekesség, hogy tényleg megmelegítette a srác, az orom előtt, és a hús az fel is melegedett, a krumpli meg hideg maradt. Talán más a hőtágulási együtthatója. Boldogtalan vacsora volt, a kezemmel lesöpörtem a morzsákat az ülőkéről és elnéztem a többi asztalra is, hát azon is ilyen-olyan morzsamaradékok voltak. Evés közben szemeztem a ki nem ürített szennyesedény-tárolóval, polconkét sorjáztak a random kajamaradékok. Viszont olcsó volt és ehető a fogás.

Nem is volt rossz! Mondjuk, hogy átlagkínai-viszonylathoz képest a jobbak közül való, hangulat az azért nincs, étkezés van, nem is drága, egynek elmegy ez is.

Választottam hozzá savanyúságot, ez így kb. 2. 000,- forint. Ez meg egy pláza. Na jó, műanyag evőeszköz, meg napközis tálca. . . de akkor is jó volt, nem egy kiugró gasztroélmény, de nem is azt vártam itt el.