Ugor étterem értékelései

. . négyen voltunk, négyfélét rendeltünk, ketten még levest is, és mit is mondjak. . . valamennyien meg voltunk elégedve az étellel, én a levessel különösen, mert a kommersz, előrefagyasztott levestípusok után végre egy tele tál, színültig ízes és finom ragulevest ettem, annyira jó volt, hogy hosszú idő után először semmiféle külön csípőst nem kívántam bele, nem kellett ezen javítani semmit, úgy volt jó, ahogy van! A pacal is! Bár zúzapörköltben reménykedtem, de egész véletlenül az ma nem volt, csak az étlapon, a pacal is kitűnő volt, előtte-utána ittam is bőséggel, mert nagyon meleg napunk volt arrafelé, de mindenki sokat kapott, és a bőséges ebédért alig fizettünk valamit. A hely azért mégis kicsit átmenet a falusi kocsma és az étterem között, de rengeteg dolog van, ami javít ezen, a felszolgálás figyelmes és kedves, a felszolgáló srác feltűnően jóképű és jómodorú is, a konyha gyors és tiszta, a WC-ben sajnos nem volt WC papír, csak három üres guriga, de összességében ajánlott, ha arra jár valaki ki hagyja, érdemes betérni! Kerthelyiség is van, bár elég visszafogott hangulatú. . . kátyával lehet fizetni, 800 forint felett.

A medvehagymás-sonkás csirkemellet választottam, már kint kinéztem az étlapon. Elég jó volt, nem is bántam. Valahogy olyan fura volt minden. Benne jártunk a járványidőszakban, sehol egy szájmaszk, egy kesztyű, egy kézfertőtlenítő. . . egy fiatal srác kihozta a tiszta evőeszközöket a tálalószekrénybe, csak úgy civilben, kesztyű nélkül és közben kicsit meg is vakarta az orrát. . . lehet, hogy ez csak nekem volt fura. Egyébként merem ajánlani, jó a hely, sok szempontból megfelelő.

Gyöngytyúk már nincs. Még tonic sem, mert elromlott a gép. . . kisvacak ebédünket elköltöttük, de talán az utolsó alkalom volt, hogy itt megálltam. (Gondolkodtam, hogy akkor most kettes vagy hármas, de a régi emlékek. . . )

Egy család üldögél rajtunk kívül a teraszon, de talán csak pihengetnek. Pincér nem túl fiatal, de annál tapasztalatlanabb, hiába, örülni kell, ha van egyáltalán valaki, aki felszolgál. Bemegyek, körülnézek. Érdekes a belső tér, súlyos, hatalmas, faragott bútorok. Kint egy kicsit fapadosabb a terasz. Se maszk, se kézfertőtlenítő, se kesztyű sehol. Hát itt biztos nem kell. Az ebéd nem volt rossz egyáltalán, drágának sem mondanám. Megnéztük ezt a helyet is. Nem tudom, milyen nagy múltja van, de a nagy jövőjét sem látom ennek a csárdának.

Fogalmam sincs, miből készült, felháborító íze volt, ott is hagytam, szomorúan. Sütemény persze nem volt, még csak valami hasonló sem, csak valami helyi ember támasztotta a pultot valami olcsó sörrel a kezében.

Most viszont itt a sárkány is, megjelent valóban az igazi a Bartók Béla úton, a fagylalt továbbra is kiváló, pillanatok alatt népszerű lett, de a hangulat nem ugyanaz, mint a Balaton felvidékén, ez csak egy kiváló utcai fagylaltárus, nem egy intézmény, mint a felmenője. Viszont nagyon ajánlom mindenkinek!

A kaja viszont valami egészen különleges, ott állnak, a hölgy is, a főnök is, mindenki mindenkit tegez, arcról megismerik, hogy ki járt már itt és ki nem, és aki ég nem, annak három kanálkával lehet kóstolni előre, hogy mit szólna hozzá, hogy ha ilyenből kapná az ételt? És mindhárom íz pompás volt, a sárgarépás is, egészen különleges, kértem is egy nagy tállal, és olyan sok volt, hogy szégyen és gyalázat, kifogott rajtam, nem bírtam megenni! Pedig ilyen ritkán van ám! Szóval, a kiszolgálás és a kaja kitűnő, mindenkihez nagyon kedvesek, mindenkitől megkérdezték, hogy volt-e Görögországban, és ha igen, akkor hol? És milyen élményei voltak? De a hely hangulata még így is egy kicsit kívánnivalót hagy maga után.

Egy nem túl érdekes, de nem is rossz erőlevessel kezdődött a kihozatal, tojással. Egész rendes adag. Megettem. Borjúból kértem a bécsi szeletet, de inkább a kisadagot. Külön pürével, meg uborkasaláta tejföllel. Kishibák: az italt ellenkező oldalra kaptam. A hús, nem is értem, több helyen elég rágós volt, meg is untam a gumiőrlést, lenyeltem félig rágottan. Nem rossz az íze, csak sótlan volt, meg szerintem túl vékony is. A híres vajas krumplipüré semmiféle különlegességgel nem bírt, az uborka tetejére biggyesztett tejföl sem volt a vágyak netovábbja. A hideg üdítő teljesen rendben, a kávé feledhető. A WC, lent a pincében meg eléggé lelombozó. Mindehhez az egész drágább a szükségesnél.

Nem látszik rossznak, meg jónak sem. Egy próbát megér. Gondolkodtam is azon, hogy vajon ki járhat ide? Előtte nem lehet parkolni sehol, gyalogos forgalom ezen a vonalon szinte minimális. Aztán rájöttem persze, ez egy kedélyes találkozóhely, valószínűleg törököknek, barátságos disputák zajlottak a fejem felett, vegyes, keleti meg magyar nyelven, de mindenki a vasárnap békéjében mártózott, meg hát ettünk, amit találtunk a pultban. Én azt hiszem, egy brassói nevű dolgot ettem, a brassóit igen sokféleképpen képzelik a legkülönbözőbb helyeken, ez itt pl. nem krumpli és hús egybedolgozott keveréke volt, hanem hagymás húsdarabkák, sárgán, valószínűleg sáfránnyal elkészítve. Úgy, hogy kérni kellett hozzá külön köretet is. Ez speciel török rizs volt, így ettem megelégedetten, kértem ugyan hozzá egy tányér dzadzíkit is, de azt ott is hagytam, nem azért, mert nem volt jó ízre, hanem azért, mert valami igen szokatlan összetevők voltak benne, amit a sűrű, fehér joghurttól nem láttam. De nem akarom azért szidni, mert nekem szokatlan volt, nem passzolt valami benne, de csak nekem, ennyi történt. Amúgy nagyon olcsó és nagyon bőséges volt az ebéd, még egy üdítőt is ittam hozza és alig került valamibe. A kiszolgálás is nagyon rendben van.

Egy nő és egy férfi szolgált ki a pultnál, és rendkívül kedvesek voltak, így maradt meg bennem. Láttam, hogy inkább édes sütemények vannak a fronton, de valami sósat szerettem volna, kaptam is egy amolyan sós batyut, meg nem esküdnék rá, hogy mi volt benne, de friss volt, puha volt és finom. A kávét nagyon ízléses fatálcácskán kaptam, a helyre jellemző dizájn, keleti zene szólt a hangszóróból, spirituális hangulatot keltett volna, ha több időm van még itt bambulni, de nem volt. Egy ezrest fizettem ezért itt, de nem éreztem magam csúnyán megkopasztva. nem olcsó, de nem is tartom nagyon drágának.