Ugor étterem értékelései

Lebillent a tálca levesestől. Elég nagy tócsa keletkezett, borsóval, tésztával, sárgarépával, csirkehússal, én meg sorozatban kértem elnézést, törölgettem kétségbeesetten a nadrágomat, cipőmet, a lányok kijöttek a pult mögül és vendégek sora ide vagy oda, gyorsan feltakarítottak, és meg mag csak makogtam pirultan, azután beálltam a sorba, kérte,m egy másik adagot és ragaszkodni próbáltam ahhoz, hogy kifizessem, amit szétöntöttem. . . nem hagyták. . . legalább a munkájukért engedjék meg, hogy valamit adjak. . . nem engedték. Le a kalappal a személyzet előtt! És tulajdonképpen az ebéd is elég finom volt, ráadásuk elég olcsó is. Ezért csak ajánlani tudom!

Nem túl nagy a választék, de falafel tálat kértem, igényesen, szépen készítette el, elég sok is volt, és érzésem szerint egy kicsit drága is. De avassuk fel az új helyet, nincs ezzel semmi baj, majd beindul rendesen.

Beállsz egy sarokba rendelni, azután azt mondják, hogy itt a sorszám menj és nézd a kijelzőt amarra. Egy hasonszőrű kajaváróval néztük, néztük, nem történt semmi. Azon az oldalon nem volt adás. Azután kijött egy ázsiai legény a pult mögül és bekapcsolta a TV-ket, és lőn! Kiderült, hogy a levesem már jó ideje a kiadóablakban árválkodik és hűl. A párhuzam: nem minden ramen egyforma, csak látszólag. Ebben például kicsit nyers maradt a tészta. A lé viszont barnább és sűrűbb volt Király utcai társáénál, viszont az ízek elvesztek a sűrűségben. A benyomás inkább olyan volt, mintha elég sós, tasakos levest ennél. Nem volt ez jobb ennél. A kanalat úgy veheted ki a tartóból az ablaknál, hogy a mindenki által kényszerűen összefogdosott merítő végénél húzod ki. De legalább nem számolnak fel külön szervízdíjat.

Egy rántott szelet török rizzsel, teljesen érdektelen kiszolgálás mellett, abszolút nem emlékezetes ízek, nem is olcsó, a kicsi műanyag tányérból evés közben folyamatosan potyog a rizs körbe a tálcára, valami koszos asztalnál végre kapsz helyet, megeszed, és kitörve a nyájból elmész.

A kanál, az egyetlen evőeszköz, amit kaptam a leveshez, autentikusnak esetleg mondható az alakja miatt, bár milyen az autentikus műanyag, de alkalmatlan levesevésre. nem baj, megküzdöttem vele. Nem kellett sokat várni az ételre, egyedüli vendég voltam. A felszolgáló hölgy egyetlen tevékenysége velem kapcsolatban az volt, hogy elhozta a levesemet egy kb. 5 méteres szakaszon, az ablaktól az asztalig. Ennek ellenére szervízdíjat fizettem, bár fizetni is én vonultam a pulthoz. Ahol rá is kérdeztem, hogy kártyás fizetésnél hogyan fejezhetem ki megelégedésemet még jobban, mondta, persze, tegyünk csak rá, amennyit még szeretnénk. De egyetlen szóval nem említette, hogy a szervízdíj már benne lapul a számlában. Ezt csak utólag vettem észre. Kicsit elrontotta a leves utóízét.

Nincs hová menni, itt állsz és eszel. Mert később szerettem volna még egy pici üdítőt is meginni, de nincs annyi kezem. Közben kedélyesen elmosolyogtunk a pultban állókkal, volt, hogy öt pirosfelsős lány is volt egyszerre, meg még egy pirosfelsős fiú is. Nagyon kedvesek voltak. Mosoly, érdeklődés. . . ettem, majd kértem és ittam. Arról, hogy az aluljáró koszos, nem ők tehetnek. Amúgy üde színfolt a hely a felszín alatt.

Rendkívül szívélyes fogadtatás után pálinkára hagytuk magunkat rábeszélni, majd két sör következett, a jobbikból, tényleg, csapolt volt, de a kínlat rengeteg üveges sört is ígér, és láthatóan minőségi az arzenál, a pultos kisétált velünk beszélgetni, a többi vendég nagyon jó hangulatban elvolt addig is, szóval, nagyon visszatérős a hely, még fényképezőgép, mobil, semmi sem volt nálam, ez a kép is a cimbora telefonjával készült és fizetni is ő fizetett, szóval az árat sem tudom, de ez a hely király!

A hely magyaros jellegű, ha erre vágysz, ide gyere. Olcsó. Tiszta. Nem túl karakteres. A kiszolgálás kifogástalan. De fogalmam sincs, hogy miért jönnék valahonnan el pont ide.

Ez már csak felkelti a figyelmet, nem? Úgy éreztem, hogy leskelődöm a kirakat előtt, de bemenni sem mertem, megszakítani az intim család attrakciót. Aztán mégis, amikor a popórázás abbamaradt, a kilincsért nyúltam. A kínálat szerény volt, de mit vársz este későn Újpalotán egy büfében? Tésztát kértem a szokásos kínálatból valami hússal, aztán majd meglátjuk. Meglepődött a hölgy, aki aranyosan, kínaiasan törte a magyart, hogy nem elvitelre kérem, hanem ott megenném. Nahát! Asztal van, mi az akadálya? Azután megegyeztünk. Megmelegítette, de azért inkább hideg maradt, mint langyos. Egy darabig még kedélyeskedtünk, közben ugyanis elment a család, ittam még egy teát is, és elmentem. Nem gondolnám, hogy bármi okom lenne ide visszajönni, hacsak azért a táncért nem.

Csak bemegyek a pult mögé és elmosogatok valamit, szükség szerint. . . szelíd, helyi kutyák odasétálnak és megbámulnak közben. De ide ilyen emberrel is gyere, aki szereti ezt! A színházak, amik a házban itt-ott megtalálhatóak a mai magyar kultúra egy dunsztbazárt sűrítménye, na, ezért is inkubátorház. valaha a Hámán Kató Gimnázium működött itt, az ősidőkben.