Ugor adatlapja

Én is egy fél napra terveztem, hiba volt, kevés az! Már az Erdély-résznél leakadtam, és zárásig ki sem keveredtem belőle. Szerintem ez sokaknak új lehet, akik régen jártak arra, a közút alatt vezet át egy átjáró alagút, és ott elámulsz, hogy mi minden épült itt azóta! Egy új város! Persze, nem homogén, hanem Erdély különböző részeiből szemezgetve válogatás, de most itt összesűrűsödött egy helyre. A régi román-magyar határon haladsz át gyalog, a szocialista időkből valón, úgy mehetsz át az út alatt az átereszen, aztán ott van rögtön Erdély kapuja. És a Patyomkin-Erdély nem elsősorban falvakból áll, mint a skanzen többi része, hanem nagyvárosok emlékeiből is, az 1900-as évek elejéről. Sütiztem a marosvásárhelyi Korzó kávéházban, eredeti recept szerint ettem zserbót, Voltam szövet- és kalapboltban, antik gyógyszertárban, nyomdában, hajdani iskolában, unitárius templomban, szász házban, sok helyen! Mindenhol korhű jelmezben fogadnak és elbeszélgetnek veled, kedélyesen, szívélyesen, imádnivalóan! És teljesen normális, értelmes emberek az ottdolgozók, nem patakvérkedő, trianonozó félkegyelműek, hanem szakmai kérdésekre is szívesen választ adó, felnőtt, a tárgyhoz illő kiszolgáló személyzet. Mindenki nagyon jófej volt, akárhová mentem be, hát ki tudna egy ilyen közegből elszabadulni néhány perc alatt? Azt hiszem, még órákat el tudtam volna ott tölteni velük, ha a záróra közbe nem szól. . . s közben eltelt egy fél nap, észre sem vettem! Mindenkinek ajánlom, nagyon jó program! Szereted az országot? Kíváncsi vagy? Na, akkor nosza!

A szép köntöse miatt inkább a takácsok védőszentje, de ismerjük a magyar versikét, hogy "Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince". Szóval, időjós is egyszemélyben, mint dunsztosüvegben a béka. Na, és ha megcsordult, akkor örvedettek vala a szőlősgazdák, ha nem csordult meg, akkor meg leöntötték hidegvízzel a nagy mártírt. Ilyen kétesélyes a tisztelet. De itt Bényén áll egy szobra, egészen a hivatal mellett, aztán zárva van a kapu az utcára, én meg csak megkerültem a teret és beszemtelenkedtem Vincét nézni. Hát itt van, errefelé ilyennek képzelték. Botján közben kihajtott a szőlőlevél.

Itt, Káván ez a lány régóta ül, évekkel ezelőtt, amikor először láttam még nem tűnt fel az a kerek (seb? törés? horpadás? ) valami a fején, most eléggé élesen kirajzolódik. Ki ő, nem tudjuk. A forradalom. A talapzata kerek és az ismert Márai-idézet van ráírva körben ("Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: Elég volt. ) régebben még jobban olvasható volt, most éppen nővi be a vegetáció. Amúgy, nem tehetek róla, impresszió, nekem egy vak lány jut róla eszembe, a szobor arckifejezéséről, a tartásáról is, hajdani tanítványom volt, pont így nézett ki. Tehát ez a vak forradalom szobra.

Az ember csüggedten vonszolja magát a hétköznapokban, ez a lábszagú, gyomorforgató nacionalizmus elárasztotta a Kárpát-medencét, az idegengyűlöletben meg messze verjük a kontinens államait. És akkor van itt egy ilyen üzenetekkel teli park, Istenem, de szép, hogy "igyekezz együtt járni a különböző nyelvű emberekkel. . . ", ". . . értéktelen az a magyarság, amelyik nem európai. . " és a béke leírva számtalan nyelven, na, ezért érdemes besétálni ebbe a labirintusba. Mert igaz ugyan, hogy a sok kőtáblán az áll, hogy mindenkinek a saját nyelve az otthona, meg az a legszebb, de ez nem baj, he megértjük, hogy másnak meg másik, és az semmivel kisebb vagy rosszabb, mint a miénk, az meg az övé. Az egymást elismerő, tisztelő barátok nem fenekednek egymás ellen. Használják a közös nyelvüket együtt, a sajátjukat meg az övéik körében. De szép lenne a világ, ha az egész Föld egy nagy Pünkösdi liget lenne!

A szoborról nem sokat tudni, mikor került ide és miért, de ugyanez a szobor az országban több helyen is előfordul, ez is egy műkőből készült másolat. Nem baj az, nem kell minden köztéri szobornak eredetinek lenni. Valahogy passzol a parkhoz meg a kúriához.

Érdekes történelmi hely, nem is nagyon ismételgetném el a történetét, az egyik képen rajta van, olvassa el, ha bárkit is érdekel, én igazi kacifántosnak tartottam, hogy a hit ledobása, másik felvétele stb. után a dacos hatóság inkább nem adta oda istent szolgálni, hanem bikaistálló meg kanászház volt leginkább, hát ilyen állhatatosan szilárd is a mi. . . micsodánk is? Na, szóval az. . .

Persze, ha megpillanatod az "alapító" feliratot a talapzatán, akkor már nyugodtan leeshet a 20 filléres, hiszen ki alapította az apátságot. . . na, ugye. De a talapzat nem nagyon látszik, csak akkor, ha felmászol hozzá kerülő úton és rendetlen módon rámész a fűre és körbejárod. Eredetileg nem itt állt, áthelyezték. Ott jobban olvasható volt. Amúgy tipikus Varga Imre szobor, a kőből és csillogó fémből összeállt alkotás, nagyon rajta van a művész kezenyoma.

Szánjunk rá időt, ez is egy műemlék, még ha hivatalosan meg nem tapintható. De a múzeumban sem tapintunk általában, csak nézünk. Nekem rémlik, hogy valaha kalandoztam ezeknél a romoknál, de lehet, hogy csak arra emlékszem, hogy mindig láttam az útról.