Ugor adatlapja

Talán a helyiek meg is örültek nekünk, hiszen valami változatosságot vittünk a hétköznapokba. Mindenesetre a két hölgy nagyon lelkesen elkezdett törődni velük, hálás is lehetek ezért. Ez egy volt zsinagóga, a formája még megvan valamennyire, a funkciója meg már változott. Kicsit macerásan működik az interaktív múzeum, először a földszinten be kell regisztrálni azaz feltölteni egy-egy kártyát, kiválaszthatod a választékból, hogy milyen művészetek, tudományok stb. terén szeretnél részletesebben látni valami világhírű zsidókról, és akkor, ha megvan az öt kiválasztott, felmehetsz az emeletre és vetítőpaneleken szövegeket olvashatsz, képeket, videókat nézhetsz a kiválasztottakról. De a választék az valami elképesztő, én talán az átlagembernél több érdeklődést mutatok a zsidó nép történelem, sorsa iránt, de elég sok meglepetés ért így is. Azt sem tudta, hová kapjak. A jól ismert, mindenki számára köztudott neveken kívül szemelkerekedéses meglepetések is voltak, és a bőség zavarával küzdöttem. Mi mindent és ki mindenkit adott a világnak ez az agyonüldözött nép? Ámulatba ejtő. Színészek, rendezők, tudósok, zenészek végeláthatatlan sora. . . sajnálom, hogy csak ötöt lehet rádefiniálni egy kártyára egyszerre. De ha nem, akkor meg órákig lehetne böngészni ezt a különös adatbázist. Sok dologra felhívja ez a figyelmet. Szóval, nem is tudom. . . ez az irigységgel kevert zavart tiszteletem a zsidók iránt csak fokozódott. A földszinten még frissítőt is vehetsz, vagy emléktárgyakat, kóser borokat is, szóval a museum-shop fíling is megvan. Persze, ajánlom ezt a látogatást másnak is.

Én gyöngytyúkos és fácános levest hőslevest kértem, a feleségem toszkán paradicsomlevest parmezánnal, tökmagolajjal, amitől azóta is el van ragadtatva. Ez a konyha magas színvonalú, az biztos. Calzonéval folytatódott, nekem meg kemencében sült kacsacomb, kacsamájjal, lilakáposztával és pirított gnocchival. Így kell kitűnőn megebédelni, jó helyen. Apróság, de a pincér simán letette a limonádámat balkézre evés után. Hmm. . . szabályok már nincsenek. Kutyák vannak, az étterem kutyabarát, azzal, kell ebédelni, ha akarod, ha nem. A jó étterem, nyár meg a Balaton meg is kéri az árát, 16000 forintért ebédeltünk ketten, de ebben benne van a kétféle szervízdíj is. Abszolút ajánlható hely.

Eddig. . . Mert most azért levadásztuk, és mivel nem egy túl népszerű hely ezek szerint, egyedül bekószálhattuk. Azért járnak ide emberek szemetelni, meg grefitizni a falra, hogy száradna be a szpréjük. . . Mivel adatokat is szoktunk ide tudálékolni, idézek a Wikipédiából: "A háromhajós, íves szentélyű, sekrestyével és csontházzal kiegészített, 13. századi templomrom, az Árpád-kori építészetünk egyik jelentős emléke. " Bár az ördög tudja, hogy erre bárki kíváncsi itt vagy sem. . . láthatóan nem olyan népszerűek az oldalon a templomromok.

Zömök vörös építmény, tulajdonképpen karban tartott környezettel, szépen nyírt pázsittal, a tornyon kívül falmaradványokkal. Itt-ott elszórt sírok, régebbiek, újabbak, ahogy ez lenni szokott. Rács védi két oldalról a torony tövében megbúvó szentélyt, nem túl diszitett, inkább visszafogottan a helyhez illő.

Tulajdonképpen mindegy, az a térség, ami a színpad alatt van, most egy nagy kerti kiülős terasz. A Buja Disznó meg buja disznó itt is, a kínálat, a kiszerelés ugyanaz, mint Budapesten, ott ebédeltünk, feleségem jobban járt a rántott kacsamájjal, mint én a nagyon nagy rántotthússal, a kacsamáj izgalmas és jóízű volt, a rántotthús nagyon szép darab, de semmilyen. Mintha a technológia nem ugyanaz lenne, mint a Fény utcai piacon. Ránézésre is más, ez egy sima, bőrszerű panír, nagyüzemi benyomás, nem az a kézműves finomság, amiért az ember ezt a helyet keresi. Tudjuk be ezt a nyárnak, és a szakma szezonális felhígulásának.

Megtalálható ez a tényleg szép kis kápolna a szőlők között, nagyon szépen karba van tartva, nagyon rendezett a környéke is, 1789-ben Szentgyörgyi Horváth Zsigmond építtette. Mindkét felesége és két unokája is Anna névre hallgatott, így nem véletlen, hogy a kápolna is az Anna elnevezést kapta. A fa alatt, mely a "templomkertben" áll, van egy kis asztal padokkal, ami várja a látogatókat.

Ha meg közelebbről is érdekel, és bemerészkednél a kapun, ki is van írva, hogy ez egy tájház. . . mondjuk a Schumacher névre nem emlékszem, de lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet. Be is mentünk, párszáz forint, az öreg háromszor elmondta, hogy ad majd jegyet, de a végén nem adott, nem is kértük. Én ezt nem találtam szabadtéri bemutatónak, inkább belső helyiségekben berendezett tájháznak, és sok másik tájház ismeretében az kell, hogy mondjam, hogy ez nem túl gazdag vagy érdekes. De bárki menjen be. lebeszélni sem szeretnék senkit. Felteszek pár képet, azután majd mindenki eldönti, hogy mi legyen.

Na, ezek a pálosok meg alapítottak egy nagy erdei templomot, benn a Bakony sűrűjében és odafészkeltek. Pálos rendi kolostorunk, azaz azok romjai akadnak szép számmal. Érdemes felkeresni őket, a legtöbb szép helyen van, ez, a Kinizsi vártól néhányszáz méterre lévő is egy szép kirándulóhely, sütögetési, eszegetési lehetőséggel. Kinizsi Pál sírján ülve vagy állva ehet a turista. A kolostor falai meg annyira nagyon szentek voltak, hogy amikor a török itt fenyegette a várat, akkor a helyi stratégák inkább felrobbantották, nehogy a törökök erődítményül használják. Ehhez a cselekedethez képest a síron táncolás már szinte semmi. Egyébként ottjártunkkor egy nagy (barna? ) melltartó volt a tűzhely hamujára vetve. Úgy látszik, volt, akinek éppen itt lett elege belőle. Amúgy nagyon jelentős romtemplom, az alapterülete is tekintélyes létszámra, múltra utal. A nagyvázsonyi temető mellett található.