Ugor adatlapja

Szívesen végigsétáltam, megnéztem itt Százhalombatta régmúltjának és közelebbi múltjának nyomait, érdekes volt, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon jól szervezett, egy kifejezetten szerethető koncepció alapján épül fel az egész, gyerekbarát, információgazdag és játszva tanít, szóval, le a kalappal!

Egyébként nem baj, ha az lett, de hát ezer és ezer embert öltek meg ártatlanul mindenfelé, anélkül, hogy ezt a nagy tisztességet kiosztották volna nekik. De nem baj, ha ő megkapta. Nem egy túl szép szobor, de tőlem akármeddig ellehet itt.

Sok ázsiai megtanul idővel magyarul, sok meg még új, most jött, de legalább angolul beszél, ami azért van, többek között, hogy az egész világon megértsük egymást. Külföldön is angolul beszélünk az étteremben, és úgy szolgálnak ki. Lehet itt is. És bevallom sokkal jobban örülök, autentikusabban tartom, ha egy ázsiai étteremben ázsiaiak dolgoznak, mint ha egy kiugrott magyar mosónő. Tehát megkaptam az étlapot, és mondjuk, hogy némák vagyunk mindketten, a felszolgáló is, meg én is, akkor is el tudnám mutogatni, mert kis képek vannak benne a nehezebben kommunikálóknak. Szóval, rámutatsz és kész. És ő érti. Nem sok idő telt el, hozták is a wokomat, a Pad kee mao kacsával, és nagyon jól esett, nagyon finom volt. Azt hiszem, mangós limonádét kértem utána, nagyon jó volt az is. Valahogy kicsit a hangulat hiányzott. . . ott ülni egy nagy hodályban egyedül, senki nem próbál felvidítani. . . de egyébként az étterem rendben van, a személyzettel semmi gond, az étel jó választás volt és finom, talán megbarátkozom jobban a hellyel és kiigazítom egyszer ötösre. Azt tegyük hozzá, hogy 50 méterrel arrébb van egy vietnami étterem, a Vin. Vin, ott előző nap ettem, a drágább menüt kértem és 2100 forintért ettem levest és másodikat is. Itt egy tányér második fogást ettem, több mint 4000 forintért. Nem panaszként mondom, csak másoknak tájékoztatásul.

Gandhit úgy ismerjük, mint az erőszakmentes ellenállás szimbólumát, Jézus Krisztust is a béke, megbocsátás, szeretet hirdetőjének tartjuk, ellentétben a nevével ma visszaélő garázda, harácsoló egyházak működésével, Buddha is lemondott világi hívságairól, hercegi rangjáról a hitéért, Szent Ferenc is visszatért a gyökerekhez, megundorodott a potrohos, aranyban és bársonyban élő ripőköktől. Valamennyien egy kis gömb körül állnak (ill. fekszenek), a víznek van valami nagy filozófiai tartalma, az élet maga, hiszem ez egy víztározó.

Kicsit - azt hittem - lemosta a környéket, de nem annyira, ezt a sarkot - sajnos - számtalan embertársam használja nyilvános WC-ként a bulinegyedből hazafelé tartván, és ennek a szaga azért ott is maradt, eső ide, eső oda. . . ZigZagot már nem egészíteném ki, leírt mindent, amt tudni illik erről a helyről, emberlegendák nevei maradtak az utókorra, svédek, britek, svájciak és magyarok is szerencsére, akik számtalan kiemelkedő hőstettel beírták a nevüket örökre a történelem lapjaira. És ők nem attól voltak hősök, mint a népszerűbb fajták, hogy embereket öltek, hanem attól, hogy életeket mentettek. Korunk sebe, hogy a vértől csöpögő kardok előtt hódolunk, azok előtt le kell borulnunk, a köztünk élő őrangyalok neveit, tetteit meg alig ismerjük. Így vagyunk szocializálva. Ez a társadalom látlelete.

A pultosok nem nagyon érnek rá, ácsorogtunk egy darabig, senki nem szólt hozzánk, átmentünk a túlsó végére, mert ott szemmel láthatóan két lány unatkozott, de mire odaértünk, azt mondták, hogy nem, nem, itt nem lehet kérni semmit. Így aztán középre próbálkoztunk. És ekkor egy fiú elfogadta a kérésünk, hogy sok pénzt szeretnénk itt adni és ezért cserébe kapni szeretnénk valamit, felvette a rendelést, a kétszemélyes tálat kértük 5700 forintért (tál? Milyen tál, dehogy, egy papírdoboz 5700 forintért), feleségem egy uborkás limonádét kért, erre a gyerek azzal a mindenre használatos kezével belenyúlt az uborkák közé csak úgy, meg a citromok közé is csak úgy, szóval a létező legunhigiénikusabban tépkedte bele a zöldséget, megsodorta az ujjacskáival az egyik uborkát, meg megfogta az összes koszos mancsával a poharat a szájánál fogva. . . szóval. . . pffff. . . . és ezért még fizetsz is, sok pénzt. Kapsz kütyüt, ami majd füttyent neked, mint a kutyának, ha kész a kaja az etetődben. A konyha komótosan lassan dolgozik. Állítólag nem bírják ezt a sok hülye vendéget. Elég sokára szólt a kutyasíp, odaügettem, aztán kérdeztem, hogy ok, de mivel együk ezt meg? Hát van ott valami tartóban villa. És volt is, szalvéta már nem annyira. De kés sem. A sült odalast meg szárnyat nem lehet felvágni? Hát ők nem tudják, nem. . . egyem, ahogy akarom. Ezzel a hendikeppel indult a barátkozás a hellyel, aztán később még kértem egy kicsi üveg Heinekent is, de az étel nem volt rossz. A krumpli. . az nagyon száraz volt és kemény, sehogy sem lehetett a villát belebökni. Nos, kipróbáltuk a helyet, nem látom okát, hogy újra idejöjjek. Valahogy nem értünk van.

Lehet, hogy olcsó. De nem akarok róla lebeszélni senkit, bárki menjen el ide nyugodtan.

Azután átjött ide egy fák által jól eldugott kis térre a hegyek lábához, és itt pihen már jó ideje. 1932-ből származik és Zala György alkotása. Tabán, Duna, Gellérthegy és ő. Egy sétát feltétlenül megér.