Ugor adatlapja

Az is fura dolog, hogy fotót csinálni, lefényképezni egy festményt. Csak úgy, önmagában semmi. De a múzeum falán más, ott, ahol van. Ez nem reprodukció, csak egy pillanat pillanatának megörökítése. Egyébként nem gondoltam volna, hogy ilyen sok Csontváry képet ismerek. Ha az utcán megkérdezték volna előzőleg, hogy hányat, azt hiszem, ötöt-hatot tudtam volna hirtelen felsorolni. Így bent, meg szinte mindegyikről kiderült, hogy ismerem, két-három kivételével. . .

Boltokkal. . . Több kapun is be lehet menni, mi csak úgy bementünk fentről, nem kért senki semmiféle belépőegyet, csak jól éreztük magunkat és gyönyörködtünk.

Egy boxba beültünk mi is. Magyaros a kínálat, csárdajelleg, gondoltam megrövidítem őket egy pacallal, biztos sok van nekik. Először húslevest kértem gazdagon. Nem nagyon soká meg is kaptam. Az idősebbik felszolgáló hölgy kérés nélkül hozott még kenyereskosarat, rajta egy kis tálkában csípős paprikát is, kiskanállal. Ez külön jól jött, mert a levesnek elég halvány íze volt. Mondhatnám, olyan semmilyen, unalmas. Egy fél kiskanál erőspaprika sokat javított rajta, de így meg olyan egyeníze lett, mint bármilyen más levesnek. Reményeimet hát a pacalpörköltbe vetettem. Hiába. Megkaptam, és az sem volt jó. Ha a leves halvány volt és vérszegény. akkor a pacal meg túl fűszeres, vastag zsíros lében úszó, kellemetlen. . . ráadásul a krumpli is. Nem tudom, mi a rossz egy vízben főtt, sós burgonyában, de ez rossz volt. Van az a pudvás ízű, nem kifejezetten étkezési célokat szolgáló krumpli, amibe néha belefut az ember egy boltban, ez valami olyan volt. Nem fagyott, nem hibás, szép, homogén krumpli és mégis van egy zavaró mellékíze. Hát, így jártam. Még csak azt sem állíthatom, hogy az étteremben főznek rosszul, mert a feleségem teljesen meg volt elégedve a neki kihozott camembert, aszalt szilva, édesburgonya. . . stb. kompozícióval. A hangulatra még csak rátett, hogy az első boxban ültünk, közvetlenül a pult előtt, és volt egy sor kéretlen dialóg, amit a rövidhajú felszolgáló úr a pultból folytatott egy másik ott dolgozó hölggyel, hogy ő mennyre ráb***tt valamire, vagy csak rá fog b**ni, de ezt kifejezést mindketten elég sűrűn használták, csak ez ütötte meg mindig a fülemet, Na, erre nem volnék kíváncsi egy étteremben. Szóval, ez a találkozás ezzel az étteremmel nem volt egy sikertörténet.

A vastag, nagy falak milyen sokat kibírnak. Tetszik, hogy ilyen szép, a város egyik éke, és milyen vegyes jellegeket bír magában. Talán egy igazi társadalmi békében együtt imádkozhatnának akármilyen vallású, felekezetű emberek, egyfedél alatt. Itt, ha bemegyünk, egy temetőn át jutunk a belső részbe, sokan akartak, úgy látszik, török templomban nyugodni. A fenti rész nagyon szép belül. Csodálatos akusztikája is van, kipróbáltam. Mindenki betérhetne ide, és a saját, majd mások Istenével megbékélve talán gazdagabban távozna innen. Ha figyelné és magába szívná a falak üzenetét.

egy okosabb hölgy közli, hogy az a Zsolnay negyedben van, arra, messze. . . , egy még okosabb végül elirányít vissza le, onnan másik utcán fel és ott. Ezt tesszük. Apuka gyerekkocsit tol, ő minden nap itt sétáltat, de olyan itt nincs. . . majd. . de igen! Hopp, a sarkon túl! Ott lesz az! és ott is volt. Káptalan utca 2. Gyönyörű a kapu. Az udvar is csupa szobrott csoda. De azért még beljebb mentünk, jegy, és séta végig, egyik ámulat a másik után, ízlés, forma, fantázia, hagyaték, kisebb-nagyobb varázslatok. . . pár kép idekívánkozik. Mindenkinek ajánlom!

Meleg zug a hideg hétköznapokon, így hát ittunk egy-egy forró csokit, feleségemet próbáltam rábeszélni a forralt borra, mert ő nem vezetett, de nem akart. Így békésen elcsokizgattunk, a hely eléggé kulturált, tiszta, másoknak is ajánlom!

Végigjártuk a legnépszerűbb látványosságokat, jó volt a túravezető, de sietni, kapkodnia kellett, mert nagylétszámú bandák ki, nagylétszámú bandák be, folyamatos volt az üzem csütörtökön délelőtt. Szép és izgalmas is a barlang, meglátogattuk, amit lehetett, sajnos fotózni nem szabad bent. De legalább élő, alvó denevéreket láttunk! Nem úgy, mint a denevérmúzeumban, ami azért nem képvisel egy önálló múzeumnyi anyagot, gyerekeknek jópofa, meg ismeretterjesztő, meg még néhol interaktív is, de felnőtteknek ez a két szoba talán nem egy különálló múzeum ahol még egy denevért sem lát senki, csak képeket, rajzokat. De szívesen emlékszem a látogatásra, de a jó emlék inkább a barlanghoz fűződik.

A falu tele van vendégházakkal, azok lakói is szívesen isznak-esznek valamit. Nagyon barátságos környezet,, nagyon kellemes házi sütik, házi szörpök, gyümölcslevek, csapolt Pilsner Urquell is van, mit kívánnál még? Mi imádtunk itt lenni, itt enni. . . hajrá! Másoknak is ajánlom!