Ugor adatlapja

Most sunyi módon álnéven jelentkeztem be, legyen már valami kis meglepetés is benne. Du. 17 órakor érkeztem, de már órák óta csavarogtam a környéken, hogy elüssem az időt. Ki tudja, a háziasszony talán örült is nekem. Rajtam kívül még egy pár ült a másik sarokban. Ennek is van előnye, hátránya, ha az ember egyedül jön ide, szóval a vacsora több mint 3 órán át tart, és hát mit csinálsz közben, ha egyedül vagy? Franciska nagyon kedvesen néha odajött beszélgetni, hogy ne legyek olyan magányos. Na, de miről is van szó? Éppen menüváltásra érkeztem, innen volt a legújabb, sorolnám, de a képek között ott a menükártya, meg a fogások maguk. . . az üdvözletes falatkák után az a zöld kerek a füstölt hal körözött, burgonyaszirommal, kefirrel, a sárga tengerben úszó hajó a sütőtök mindenféle formában, a fekete tányérok a kacsa hagymába töltött kacsanyelvekkel, a rántott karfiolt a kalamansival megismered, szóval ilyen. Így aztán az elejével és a végével talán 10 fogás is összejött. Közben néztem, mert úgy ültem, hogy láthattam, hogy Attila hogyan küzd a feladattal, hogyan varázsol finom kis eszközökkel esztétikát a tányérokra,. . közben halk hangulatzene, zongorán közismert, nyugtató dallamok csaptak át egyik számból a másikba. Jó kiegészítés. Végiggondoltam a menüt, a szolgáltatást, az élményt. és a kb. 50 ezer forintos végösszeget nem találtam drágának. Számomra még mindig ez az ország egyik legjobb étterme. Hosszúhetényt nemrég a világ legjobb turisztikai célú falvai közé választották. A Hosszú Tányér évek óta stabilan Michelin-ajánlott étterem, plusz háromsapkás elismerés a Gault&Millautól. . . Franciska meg az év női vállalkozója. Szóval? Hol akarsz vacsoráznii? Na látod.

Egyébként, lám, mindenfélét lehet szalmából csinálni, képeket, ékszereket, használati tárgyakat. De amit itt látunk összegyűjtve, az leginkább művészet. Először is, hogy hol van. . . van Zengővárkonyban a tájház, ugyanebben az épületben a szalmakincs, és ugyanezen címen, az udvar végében a tojásmúzeum. Azt hiszem, lehet ilyen jegyet is venni, meg olyant is, én mindig mindent szeretnék látni. Tüskés Tünde évtizedekig gyűjtögette ezeket a szalmakincseket, de hát mit ér egy gyűjtemény, ha nem látja senki, itt kapott helyet, ebben a házban. Felsorolni nehéz lenne, hány helyről vannak itt tárgyak, kalapok, de 35 országból 600 tárgy az biztos. Aztán akármeddig el lehet őket nézegetni, és érdemes is. És még azt is megtudhatjuk, ha figyelünk, hogy hogyan és milyen szerszámokkal lehet ilyeneket készíteni.

Az emlékműről mintha lekerült volna minden, ami eredetileg rajta volt. De miért jöttünk ide, miért állunk itt? Mi ebben az érdekes? A tanár úr bizonyos ismeretekkel rendelkezett, átnézte a sok-sok nevet tartalmazó sírköveket, aztán megállapította, amit már amúgy is tudott, hogy sokszáz ember fekszik a lábunk alatt, azaz a maradványaikat rejti a föld. Ő úgy mondta, hogy a temetőben voltak elhantolva, aztán áthozták később őket ide. Tömegsírok. Én úgy olvastam, hogy egyenesen a kastélykertbe temették őket. Miért, mi volt itt? Hát a Dunán való átkelés. A tanár úr szerint a szovjet hadvezetés durva hibája, hogy nekihajtották azt a rengeteg embert Ercsi nagyon magasan fekvő, jól védhető partoldalainak, mintha feláldozták volna őket. Tényleg, mi lett a halottakkal? Ha ma eltűnik valaki a Dunában, előfordul, hogy a rendőrség napokig, hetekig keresi, mire megtalálják. És mi van, ha többszáz vagy ezer ember hal bele a folyóba? Azokat ki keresi meg és hol? Hogyan kerülnek ide? Nem tudom, őszintén nem. Hát ilyen hely ez. Meg még sok száz ilyen hely van szerte az országban.

Átböngésztem, elhatároztam, hogy mit kérek, és aztán itt meg is szakad a történet. . . többé nem jött oda hozzám senki. Van egy meglepő pozitívum is, ez a hely mindig arról volt híres, hogy egyáltalán nem volt térerő, WiFi, most meg van! ! Jééé! Ezzel ütöttem el az időt, babráltam a telefonommal. A személyzet abszolút új, senkit nem láttam soha, fiatal, de nem túl bizalomgerjesztő személyi állomány van, két fiút meg egy lányt láttam mozogni, senki rám se bagózott. Két férfi beszélgetett még rajtam kívül az egyik asztalnál, de láthatóan nem ettek, nem ittak semmit. Szóval ültem, néztem, eltelt húsz perc, fél óra, aztán, mivel levegőnek néztek, hát kipárologtam az ajtón.

Nyirkos, vacak este, bent hívogató meleg fény, előadtam a belépőmet, senki nem volt rajtam kívül csak az ott dolgozó hölgy. Hát akkor enyém a bolt. Kedves volt a nő, értekeztünk, hogy mihez is lenne kedvem, alperes előadja, hogy valami sütit, valami italkát meg egy kávét fogyasztana. Aztán a sütik között való tépelődés közben megláttam a gesztenyepürét, régen találkoztunk, átváltottam rá. Egy műanyag dobozban kaptam. Almalé, meg presszókávé. Valami 2800 forintot fizettem ezért. A hely kellemesnek is mondható, kiszolgálás barátságos, gesztenyepüré kemény habja felragadt a doboz tetejére, hát onnan kapirgáltam le. Nem egy nagyélmény, de megjárja. Hálásan köszöntem és elhúztam valahová a sötétbe.

Alapjában véve kötelesség ez, ha hozzáveszed még azt, hogy Eötvös-diák voltam, és ez egy büszke külön kaszt még ma is, hát szakrális vonatkozás a nagy névadó hajdani léptei nyomán járni. Mi mindig állítottuk, hogy Eötvös szellemében tanultunk, így tanítottak egyes tanáraink is, még az un. "átkosban" is. Eötvös József liberális kultuszminiszter volt, nem fafejű konzervatívista berögzült, hanem korának haladó gondolkodású képviselője, ígérete. Ez egykor pozitív tulajdonság volt, erény. Ki hinné ezt el ma? Szóval egy tiszteletre méltó idős tanár úr várt rám a kúrián, vele sétáltuk be a házat és a környéket. Rögtön az elején: a Lilien család címere, aztán az Eötvös címer. . . miért Lilien? Mert Eötvös József édesapja Ignác volt, akinek a felesége, azaz József édesanyja báró Lilien Anna. Hogy József itt gyerekeskedett? Lehet. Nézzük, mik maradtak utána. . . sok jobbítás fűződik a nevéhez, például a börtönviszonyok javítása, a népiskolai közoktatásról szóló törvény, majd a közép- és felsőiskolák reformja is. És ne feledkezzünk meg fiáról, Eötvös Lórándról, akit néhol Lórántként is emlegetnek, a híres fizikusról az Akadémia elnökéről sem, ahogy a múzeum sem feledkezik meg róla. Tartalmas látogatás volt az Eötvös emlékmúzeum, hála érte!

A teremben még gyertyakiállítás is van, hát ez is a téli hangulat része. És meglepő gyertyák, művészi fokon öntve, faragva a viaszt, érdemes rá figyelmet fordítani. Nagyon szerethető közösség készíti ezt a sok látnivalót.

Takaros kis templom, Réka, aki a klumpamúzeumba vezetett be, ide is áthozott, ő az illetékes mindkét helyen. Amúgy ő bebíró, azaz beköltöző. Mesélt az egyház életéről, pl. a szobrokról, hogy miért is volt fontos, hogy tipikus magyar szentek is helyet kapjanak a hagyományos sváb nevek mellett, szóval jó templomi séta volt, hozzátartozik a településhez, megköszöntem szépen.