Ugor adatlapja

De maradjunk a viselettárnál. . . Egy kicsit úgy érzem, hogy telefonnal készített képeim nem adják vissza azt a színhatást, amit a helyszínen tapasztaltam, tehát a valóság szebb, mint a képek, az eredeti mindig az igazi. Ez egy fantasztikus, látványos gyűjtemény a Kárpátok karéjában, a neves magyarországi motívumkincsek egymás mellett láthatók a felvidéki, a délvidéki, erdélyi viseletekkel, az itt található sok-sok nép lánya-fia ünneplőbe öltözve mutatja magát, mint egy szépséges embercsokor. Életnagyságú babamúzeum. Körbe-karéjba állnak a teremben, történelmi békében, senkinek semmi baja a másik nyelvével, zászlajával, vallásával, nemzetiségével, közös sors, a népművészet színes tükre. A középső tárlókban ékszer-szépségű fejdíszek, a tájegység megjelölésével, és a falon van egy nagy térkép, a mi kis szűkebb világunk hegyvölgyi leképezése, aztán minden látogató akár próbára is teheti ismereteit, hogy a megfelelő területre helyezze az adott népviseletet. Én többet nem találtam el, amit azóta is nagyon szégyellek, nem volt szép dolog részemről. Fogjuk az öregségemre, meg arra, hogy viharosan gyorsan felejtek már. Van, amiben nem lesz az ember bölcsebb, csak kevesebb. Ráadásul beöltözésre is van lehetőség, egy-egy fotó kedvéért, meg még egy kis múzeumshop is van, vásárolhatsz autentikus emléktárgyakat. A házigazdák szeretik az ügyet és a vendéget is, igazán, őszintén csak ajánlani tudom a helyet.

tehát telefon, érdeklődés, hogy csoport mikor és hogy indul, pasinak nem volt túl nagy kedve egyedül a kedvemért indítani egy látogatást, inkább átrakott egy órával későbbre, akkor már van egy másik is, aki jönne. . . ok, legyen úgy. Aztán kiderült, hogy sikerült még egy nyugger-csoportot is oda iktatni, szóval, voltunk elegen. Én, meg a másik, egy fiatal nő, időben érkeztünk, a nyuggerekre meg kényszerűen várni kellett. Aztán egyenként járultunk az Úr színe elé és lepengettük a szükséges obulusokat a pénztárkuckóban, ezzel is ment az idő. De nem baj, mert a kolostor tényleg egy érdekes, különleges látványosság. Ma is aktív, néhány barna fürdőköpenyes helyit láttunk is sétálni a folyosókon, aztán itt jött egy közjáték, kint is, bent is, szóban és írásban elhangzik, hogy itt aztán silencium van, még ha lehet pisszegni se, erre aztán az első információknál, mikor megálltunk a kerengőben, a folyósó végéről, olyan harsány, ordító nevetés jött, legalább négy-öt személy kórusa, hogy nem hallottuk a mesélő szavát sokáig a nyerítéstől. Zavartan mutogattuk a táblát, hogy hát mi a fene van itt, hol a silencium, a vezetőnk meg valami olyant mondott, hogy jól van hát na, megesik az ilyen. . . szelíden és csendben elmentünk a házhoz kapcsolódó templomba is, totál ellentmondás, hogy a példakép, az önmegtartóztató, aszkéta életet élő assisi Szent Ferenc az ő kis kőkápolnájával, itt meg az utódtemplom falán táncot jár a cicoma meg az arany, de hát ez a hit történetének torztükre, mint tudjuk. És hát igen, mi is megmásztuk a csigalépcsőt, a térdem minden tiltakozása ellenére, nem tudom, Rákóczi Ferenc hogyan járt fel ide, de hát ő még biztos fiatal volt. Szóval, érdekes hely ez, köszönöm az ajánlást, azért vagyunk, hogy másokat is utazásra csábítsunk!

Nincs mit és hogy mutatni. De a néni nagyon jó. Amolyan kortalan, a föld embere, vastag, elhasznált lába a lábbelije is egyben, az arca meg hát egy tanulmány. Felnéz talán a Napra, belepihen a beletört munkába, elgondolja sorsát, hogy neki ez jutott, az intéző úr meg fönt piál a kúrián, de nem is az intéző úr tette le az ország kenyerét az asztalra, hanem ez a néni. Szóval joggal büszke. És ő mutatja az időt is. Az meg már ketyeg.

lehet kapni, én reggel meg de. még alszom, általában semmi sem kényszerít, hogy ezért korán keljek. De most összejött minden, kastélyvadászat vidékre, út erre vezet a keleti-északi országrészbe, és még McDonald's reggeli is kapható. Parkoló, beáll, hát azonnal levadásztak és lefejtek, de közölték, hogy leehetem a boltban. . . Csak tudnám, hogy ki a kánya jön ide, aki nem a McDonald's-ba megy? Hát sebaj, beettem magam, mint egér a sajtba, az "úri közönség" valami egészen különleges szociális összetételű, nem tudom, kik ezek, talán a töltés oldalán aludtak a bokor alatt, aztán bejöttek ide kajálni? Na, de sebaj, a tojásos-baconos hamar megvolt, menüben ettem, narancslével kértem, favilla a szokásos külön macera, még fizetni kell érte, 60 forint, aztán vissza és újra el. A reggeli menü 1740 forint, parkolás-levonás után meg 1240. Aztán én, mint ki jól végezte dolgát, kérdezem a parkolóstól, hogy jó, de hát hol lehet kimenni? ez a parkoló egy zsákutca, most hajtsak egy egyautónyi szélességű úton visszafelé, forgalommal szemben? Ne törődjek vele, szólt az ember, hajtsak nyugodtan,. csak a gonosz benzinkutasok tették ki azt a táblát, nincs kamera, nyugodtan hajtsak forgalommal szembe, csak vigyázzak, hogy ne jöjjön szembe senki. Hát jó, Ilyen az élet ezen tájon.

Na, de az meg helyfoglalós, de hétfőn azért csak nem. . . hát állj meg az ajtóban a táblánál, ahol meg kell állni, vigyorogj hülyén, hátha megszánnak, aztán azt mondják, hogy persze, persze, bácsi, jöjjön kend, csak szorítunk valahol egy kis helyet az ilyen helyes kis öregeknek. És így is történt. Nem volt azért fullon az intézmény, akadt azért hely máshol is,. Már az ajtóban kiböktem várakozás közben a vadast szalvétagombóccal, nem olcsó, nem drága, a helyhez képest középkategória. A kínálat viszonylag szűk, két oldalon elfér az étlap, de a népszerűsége, bejáratottsága azért látszik, működik ez rendesen ls rentábilisan. Az étel minőségi, a kiszolgálás jó, nem arra az oldalra kaptam az italt, ahová kéne, de sebaj, a lányok kedvesen, van egy nagyon sötét bőrű lány is a felszolgálók között, aranyos, kedves, csak fokozza a hely érdekességét, a végén meg van valami helyi szokás, hogy ha kéred, a számla mellé kapsz egy kupica ajándék-pálinkát is. Én kértem, Jót tett az emésztésnek. Egyébként a számlában benne van a szervízdíj is, 8980 forintot fizettem a végén. (mangós limonádé 1518 (? ? hogy jött ez ki? ), Vadas szalvétagombóccal 6500, szervízdíj 962)

. . dehogy vágják, vágjak én, az az én dolgom. Különben is ráfér a tányérra. Hát akkor férjen, lássuk! Egy másik tányérra került a köret, a harmadikra meg a káposzta. A káposzta az tényleg jó volt, ő aztán nem tehet semmiről. Nem változott itt semmi. Ugyanaz évek óta. Én meg hozom ide a pénzt, tömöm a hasam, meg a pénztárgépet.

Kint meg zakatol a déli város forgalma, meg a por. Felszolgálás rendben van, májgombóc leves, abszolút a helyén, ízletes, finom, Csak kiadagot kértem. Másodiknak a hagymás rostélyos már több megjegyzést von maga után. A kiszolgálás rendkívül gyors, minden fogásra nézve, szinte percek alatt kapod. Na most, a hagymás rostélyosban az az átok, hogy vagy van rajta eredendően mustár, vagy nincs. Itt sejteni lehetett, hogy nincs, mert egy kifejezetten olcsó ARO mustáros flakont helyeztek az asztalra. A sült hagyma egy baromira nagy kazal, látod, így néz ki. képtelenség úgy enni, hogy ne szóródjon közben folyamatosan körbe a tányér köré. De valahogy csak le kell ásni a krumpliig, húsig. Szóval szórtam asztalra, nadrágomra, asztal alá, mindenhová rendesen egy marékkal, amíg leértem. Mustár nincs a húson, külön nyomni kell. Viszont egész jól megebédeltem, semmi kifogásom az ételek íze ellen, jólesett, narancsleveket hörpintettem mellé. Ebédem ára borravalóval együtt 10000-be fájt.

amikor itt dolgozol, akkor nem a palota szépségeit csodálod, hanem mész valami hülye főnökhöz megbeszélésre egyik szárnyból a másikba, ha meg a csodálatos belső tereken fogadásokat tartanak, projektindító kisfesztivált, akkor meg inkább őfőméltósága minisztériumi földesúr a nézés tárgya, meg az adott alkalomra iderendelt catering az asztalokon, meg a hosszú lábú hostess csajok. Szóval, amikor én sertepertéltem itt, akkor Közigazgatási Hivatal volt, meg Wekerle Alapkezelő, TÁMOP projektekben turkált éppen könyékig a kor "arisztokrata" krémje. Na, de ez régen volt. Még régebben meg Csekonicsok, Károlyik népesítették be a házat, ez itt ugyanis a palotanegyed, ellentétben a nyócker más részeivel, igazán elegáns környék. A valaha lótenyésztésből meggazdagodott Csekonicsok az idők során bárók, majd grófok is lettek, össze is házasodtak Károlyiakkal. Ezeknek a folyamatoknak az eredményei az ország legszebb palotái. Ebben az épületben jelenleg éppen a Károli Gáspár Református Egyetem székel, aztán néhány év múlva meg ki tudja, hogy ki. De bejárni szép élmény, most is. Nem tagadom, az elmúlt 12-13 évben történtek itt szépítések, változások, rendbehozatalok, ez jól látszik. Csak nyert az épület a belé fektetett pénzen. Egyébként érdemes megnézni, igazi élményprogram.