Rudi Tanya Étterem Balatonlelle

Az árak barátságosak, mindhárom halászlé variáns 3000 forint alatt van, főételek zöme 4000 alatt körettel együtt számolva. Mi babgulyást és egy Rib Eye steaket ettünk, forgatott vaslapos krumplival és salátával, ízletes volt mindkettő, tisztes 4 pontos teljesítmény. Az összélményt ötösre taksálom, örömmel mennék vissza bármikor.

Otthonról hozott és helyben magunk készített étkezéseket színesítettük egy-egy rántott halas/lángosos bódé vagy nívósabb vendéglátóhely látogatásával. Fő szempont azért a kifizethetőség volt, így minden egyes helyen megnéztük a napi, heti menü kínálatot és azt, hogy lehet e elvitelre is rendeli. Így találtunk rá a Rudikra. Igen a többesszám jogos, hiszen az étterem névadója maga is kiszolgálja a vendégeket. És nem csak tálal, hanem beszélget is. Nem nyomul, nem akar rátukmálni a vendégre még valamit. Érdeklődik, hogy mindennel elégedettek voltunk-e és ha szimpatikus az ember, akkor egy-egy történetet is odakanyarít a desszert vagy a kávé mellé. Megszokott dolog, hogy a menü olcsóbb, így az adagok is kisebbek. Hát itt nem. Jól lehet lakni a levest és főételt tartalmazó éteksorral. Kilenc évvel ezelőtt a családias hangulat, a házias ízek, a szimpatikus személyzet és a kifizethető árak miatt választottuk és jártunk ide három éven keresztül nyaranta. Aztán az északi part lett a cél és nem esett irányba Balatonlelle „bejáratához” közeli étterem. Ám az elmúlt hétvégén dolguk akadt itt és egyértelmű volt, hogy a már ismert helyre megyünk. Kicsit tartottuk tőle, hogy mi fogad ott. A hely nem változott: a hajómászóka hátul, a régi, csöves rádiókban rejtett hangfalak a gerendák között. Biztos vagyok abban is, hogy a háztetőn csivitelő madárka egy itt lakó Rozsdafarok generáció leszármazottja, akár csak a fecskék. Rudi is itt van, és bár ő tekintélyesebb lett, nőtt a kedvessége is. Emlékezett ránk, pedig a helyen egyszerre 200-250 ember is étkezhet egy turnusban. Továbbra sem bratyizik, udvariasan, de mégis jó ismerősként üdvözölt minket, ezzel enyhítve a „Kártyával sajnos nem lehet fizetni. ” mondat okozta elszontyolodást. Nem változtak az ízek sem. Hat fajta levesből: húslevesek, krémlevesek és idény jellegű gyümölcslevesek mellé, hat fajta ételből: rántott/sült húsokból vagy zöldségekből, készételekből választhatunk magunknak menüösszeállítást. Ha akarunk még salátát is rendelhetünk. Öten voltunk, hárman ettünk menüt. A többiek alá carte étkeztek étlapról, ahol a fiam nagy boldogságára, még sajtburger is volt. Nem a valamikor a 90-es évek végén, a Határ úti metrómegálló bódéjában kapható csalamádéval telepakolt „macska burger”, és nem is a gyorséttermek futószalagon készült falatkái. Idézem fiamat: „Érezhető rajta a házias készítés, vendégre odafigyelő minden mozzanata. ” Bár ez nem tudom pontosan mit jelent, de ilyet eddig nem mondott, úgyhogy biztosan ízlett neki …
Valami változott azért. Az árak. Ám balatoni viszonylatban ez semmi. Anno 700-800 forint körül volt egy menü. Most 1100 forint. Aki erre jár, annak nagyon jó szívvel ajánlom. És adja át üdvözletünket Rudinak!

Ezek után nem volt kétséges, hogy visszatérünk a gyerekekkel és a nagyszülőkkel, bár Lellének a másik végében található, mint ahol a szállásunk volt. Az ételek alapvetően a magyaros, házias vonalat képviselik, széles a kínálat (talán túlságosan is, indokolatlanul hosszú az étlap), árfekvés elfogadható, de a nagy adagok miatt az ár-érték arány is átlagon felüli itt a Balatonnál. Kifejezetten gyerekbarát hely, saját játszótérrel. Nagyon pozitív, hogy itt a magyar vendégeket is szeretettel fogadják és megbecsülik.

Egyszerű hely egyszerű berendezéssel, egyszerű emberkékkel, semmi extra olyan igazi falusi vendéglő. Összességében nem volt rossz, az ételeink rendben voltak, az adag is nagy volt. Gyorsan megkaptuk amit kértünk, kedvesek voltak a kiszolgálók is. A hideg gyümölcslevesük íze szerintem isteni volt! ! :) Vannak napi menüjeik is azt hiszem egy leves meg egy főétel olyan 700-900 ft között volt már nem emlékszem, aki arra vágyna mondjuk minden nap egy nyaraláson!

A kinti helyiségben ültünk le, az asztalteritő finoman szólva nem volt patyolat tiszta. Cigánypecsenyét rendeltünk, az ételre sokáig vártunk, a hús rágós volt, a köret hideg. A környzet lepusztult hangulatot árasztott. A mosdó tisztasága minősithetetlen volt. Amit láttunk még: egy evőeszközt leejtett az egyik felszolgáló és simán visszarakta a többi közé. A felszolgáló 4-5 tányért rakott az egyik karjára és a tányér alja beleért a másik ételbe. Sajnálom, hogy ennyire romlott az étterem minősége! Kár érte!

A lány étlapot szorongatott és máris ajánlott is egy asztalt. Sokan nem voltak, rajtam kívül talán még egy pár a teraszon. Nézegettem a bőséges étlapot, bizarr falatokat is kínált, erőleves rákkal, erőleves kagylóval, stb. Ilyent még nem ettem, de akkor majd most fogok! A lány meg irtó kedvesen rávezetett a második fogásra, ajánlotta a cigánypecsenyét gombával, májjal. . . milyen lehet az? Lássuk! Akkor már legyen vegyes savanyúság is! Kicsit hideg volt aznap ott üldögélni, de aztán megérkezett a leves. Nos hát. . azt a kagylót, amit konzervből szoktunk enni, beleöntötték egy adag levesbe, ami nem volt igazán erőleves, valami zöldség vagy csontleves inkább, nem tudom, de így olyan kis halízű meg szagú lett, és ez nem tett neki jót. De azért megettem, mert amúgy szeretem a kagylót. A második is biztos valami gonddal készült, de az íz. . . az hol volt? Nagyon vékonyan volt jelen. Egy kis nem túl erőteljes kakastaréj volt ott szalonnából, máj darabkák meg gombadarabkák egymástól teljesen függetlenül, a máj ugyanis sós volt és jobb, a gomba teljesen ízetlen, sótlan, nem tudom, ez hogy készült, de mondjuk azt, hogy aznap nem volt formában a szakács. Elvetélt ötletek. Aztán érdekes módon a szürke fiú, aki a barátságtalanságot képviselte kezdetben, odajött és érdeklődött, hogy hogyan ízlik az ebéd? Én meg átkoztam magam, hogy nem válaszoltam igazán őszintén, csak kitérően. És aztán nekem esett rosszul a hülye reakcióm. Megittam a tonikomat, még bementem búcsúzóul körülnézni, a tulajdonos (gondolom, ő volt), rendkívül kedvesen, barátságosan körbevezetett, megmutogatta a szerzeményeit, amik dekorációként szerepelnek itt, beszéltünk vendégekről, idegenforgalomról, az ő tényleg tisztességes törekvéseiről, megnéztük a nagy kerthelyiséget, ami az utcáról egyáltalán nem látszik, a játszótér se a gyerekeknek, szóval sok minden van még itt, és a szimpátiám is a személyzeté, persze, nagyon korrekt, kedvező áron ebédeltem, sok pozitívum van azért itt, és hát így vagy úgy, így alakult az ebédem meg a viszonyunk.