Torockó. . . na, akkor itt biztos valami nemzeti eledel van, turul pityókával, csorbalevessel leöntve. . . de nem. Ez csak egy kisvárosi vendégló a nagyvárosban. Kiderült. hogy közel teltház van, a nagyobb terem, a vendéglőrész telelakott, maradt a kisebbik helyiség, az un. söröző. De nem rossz söröző ez, nem egy kocsma, mondom, inkább kisvárosi vendéglő. Suszterek, szabók, szatócsok járnak ilyen helyre vasárnaponként a családdal. Kaptunk helyet, előre szóltak, hogy mindegy, mit kérünk, várni kell, mert hál'Istennek van vendég bőven. Az étlap meglepően igénytelen kivitelére nézve, viszont meghökkentően bőséges tartalmában! Már az elején kiböktem egy szalontüdőt magamnak, de ha már sokat kell várni, lehetne először egy bableves. . . úgy is lett, nejem valami sajtos levet kért, az én bablevesem hatalmas adag, kis bográcsban hozták, jó, sűrűlevű, kenyeret is kaptam hozzá, erőspaprika-sűrítményt is, forró is volt, abszolút rendben! Szinte teljesen jól is laktam már csak ezzel. Tényleg kellett még sokat várni a másodikra, de nem éhesen, hanem szinte jóllakottan. Az asztal terítéke szerény, az evőseszköz, a szalvéta minősége szintén. De valahogy passzolt is a helyhez. A WC kissé nyomottszagú, de használható, nem koszos. A kiszolgálás egyre barátságosabb lett, a végén már egészen emberi a kezdeti nyűgös után. A szalontüdő nem volt nagyon finom, de ehető volt, nem az, amire számítottam, de jól elvoltam vele. Máskor nem ilyent kérnék, ha tudnám, De elképesztő nagy adagokat vittek ki különféle asztalokhoz. A szűretlen almalé nagyon jó volt ebéd végén. Mindez kb. 10000 forintba került, két leves, két második és az italok. Megelégedve távoztunk.
