Trófea Grill Étterem - Újbuda Budapest

Valaha a zuglói Mexikói útra úgy jártunk, mint a gasztronómia egyik szentélyébe, külföldi vendégeket is vittem büszkén az egykori Trófeába, ma már nem vinnék olyan lelkesen oda senkit. Harsány csapatok hömpölyögnek alkalmanként, nem igazán egy éttermi közönség, a választék is megrekedt egy szinten, a környék is elég sivár ahhoz, hogy örvendezzek neki. De lehet, hogy még meglátogatom majd. Ha jobb nem jut eszembe. Márpedig tucatszámra jut jobb éppen.

Semmi hangulata nincs az egésznek, percenként felüvölt egy asztal a boldog születésnappal. Ez mióta vendéglátás? Szerintem ételgyár balekoknak. Senkinek nem ajánlom, akinek a vendégüllátást (pontosabban vendégül látás, mert ebben a szóban több van) fogalma fontos.

A felszolgáló készséges és segítőkész volt, bár túl sokat nem foglalkozott velünk, mert volt munkája bőven. . . A hideg ételek szépen, ízlésesen voltak kihelyezve, de az ízek már nekem nem jöttek be. Nekem nem hoztak nagy kalandot. A főételekből kettőt tudtam megkóstolni, mert amit ettem volna, az pont töltés alatt volt, ezért kértem grill húsokat. A pácolás jó volt, de nem volt semmi plusz, amire az ember azt mondja, hogy na ez rendben volt. Sokat is kellett várni a pultnál, mert rengetegen voltak. Köretek saláták finomak voltak és jóízűek. A desszert és gyümölcs szekció talán jobb volt az átlagnál, de mindezt összevetve egy kicsit ételgyár hangulata van. Tudom, hogy sokan erre esküsznek, de én egy kicsit azt éreztem, hogy olcsó alapanyagokból készül minden és nincs meg az a kapcsolat a vendégekkel, ami egy éttermet kiemel az átlagból. Lebeszélni senkit nem fogok a hely látogatásáról, de szerintem azok válasszák célként, akik akarnak egy nagyot kajálni, mert a választékban tényleg nincs hiba!

Futár időben jött, rendes volt, meg is érdemelte a magánkitalált szerívdíjat. Csak az volt a bökkenő, hogy evés közben derült ki, hogy a halhoz hiányzik a majonézes burgonya. . . telefon, elnézést kértek, és valóban 10 perc leforgása alatt megérkezett egy szükségesnél nagyobb doboz burgonya kárpótlásul. Mit mondjak. . . mindenki tévedhet valamennyit, és ha jól végzi dolgát, gyorsan korrigálja is a tévedést. Itt most ez történt. Nem vitatkoztak, azonnal cselekedtek. Az ára az egésznek, úgy érzem, egy kicsit több volt, mint amit hasonló ebédeknél fizettem, de őszintén megmondom, már nem tudom követni az inflációt, mi jogos, mi nem.

Visszahúzódunk az asztalainkhoz és elkezdődik az élvezet. Innen kezdve kicsit eltávolodik a világtól az ember, mert olyan csodákat eszünk, amit el sem tudtunk képzelni. A második kör már kicsit lazább, jobb a hozzáférés a pultokhoz. A kiszolgálás gyors, udvarias. Mivel az ételcsodák miatt megy ide az ember, ezért az élmény kevésbé csorbul a negatívumok ellenére. A végén azért figyelni kell, hogy mit számolnak fel!

Úgy tűnik, a "zabálj, amennyit bírsz" éttermek egyik vonzereje - az olcsóság - lassan a múlté, zabálni lehet hányásig, csak már nem annyira olcsón. Ugyanakkor a választék szerintem itt a legnagyobb a Trófeák közül, dehát végül is saját magukat is úgy hirdetik, hogy "a legnagyobb". Az alap ételválaszték ugyanaz, mint korábban, de itt mindig van valami meglepetés, újdonság. Az obligát szülinapozás most is megvolt (többszörösen is), de már nem emlegetem, itt ez van.

De kifogtunk már itt isteni pacalt és sült csülköt is, nem is beszélve a pizzájukról. Mi általában szombat vagy vasárnap megyünk, akkor nagyon sokan vannak, de általában nem zavaró, mert az étterem elég nagy. Az ételeket folyamatosan töltik fel, így mindenből jut, ezért kicsit vicces, amikor egyes étkezőtársak ahogy megérkeznek, kirohannak kaját szedni, és bizony már láttam olyat is, aki a tányérjára halmozta a franciasalátát, mellé a pörköltet és a libatöpörtyűt, és hogy biztosra menjen, még egy kis adag somlóit is. Nem vicc! ! Csak azt csodálom, hogy a pincérek az ilyet hogyan tudják megállni röhögés nélkül. Először picit zavaró volt, de aztán már csak röhögtünk azon is, hogy egyesek fontosnak tartják tudatni mindenkivel, hogy éppen születésnapjuk van, ezért vasárnaponként általában 4-5-ször is meg kell hallgatni minden beszélgetést elnyomó iszonyatos hangerővel Halász Jutka "Boldog születésnapot" című örökbecsűjét. De egyszer belefutottunk olyanba is, hogy egy hölgy egy általa elénekelt számmal köszöntött valakit, ami még nem lett volna baj, az viszont igen, hogy a hölgynek az X Faktor legmélyebb bugyrait idéző fahangja volt, és a virnyákolást percekig kellett hallgatnia a több száz vendégnek totál hangerőn. . . :)

Az ételek finomak voltak, azonban ha egyikünk valamit megkóstolt, hiába ajánlotta a másiknak, mert ha időközben elfogyott, akkor olyat már nem tettek ki, megváltozott a kínálat. Egyébként is sok volt a kiürült ételhely. Hétköznap este voltunk és rengetegen voltak (nem tudom, hogy ez mindig így van-e). A személyzet kedves és készséges volt, bár a számlát negyedóra várakozást követően tudták hozni, amit sokallok. Nem éreztük magunkat rosszul, de többet valószínűleg nem megyek ebbe az étterembe, "felejthető" élmény volt.