Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Egyébként az utazásunk előtt rengeteg véleményt olvastam el a szállodáról, s amiket ezekben negatívumként értékeltek, minden maradéktalanul ki lett küszöbölve. Egyszóval óriási dicséret a szálloda személyzetének a kimagasló szolgáltatások biztosításáért!

Na, de ha aznap nem is, pár nap múlva tényleg elmentem a Pizzibe, hogy ugyan már, itt mi a jobb? Rögtön a belépő, a nyitány. Ismeretlenül és lelkesen üdvözöltek, egy hatalmas szempillájú lány meg egy pizzatevékeny srác, és hú, akkor mi legyen, ha már így találkoztunk, kész pizzát ennék, itt van pár, vagy csináljunk egyet azonnal pár perc alatt? Tetszőleges hozzávalókkal. . Hej! Akkor legyen az! Na, sürögni és forogni kezdett a látványkonyha, a liszt a kiinduló pont a szemed előtt, abból lesz a tészta tényleg gyorsan, rápakolunk mindent, amit a vevő kér, aztán be a sütőbe. Valami karakteresebbet kértem, sonkák, hagymák, sajtok, jó lesz az! Meg hát a paradicsommaszat. . . közben vidáman csacsogtunk a környék pizzáiról, meg a távolabbi országok hasonló kajáiról. Ahogy kész lett, a fiú kihozta, mindketten lelkesen jóétvágyat kívántak, és meg korholtam őket kissé az evőeszköz elhelyezésén. De csak jobbító szándékkal. Jót ettem, 3590 forintot fizettem, és elmentem megint a Hópihébe forraltbort inni meg sütit majszolni, meg, hogy megköszönjem a tippet. Szerintem, Hópihe, a névadó már ismer, mint a piás rosszpénzt.

Jó, értem, akkor olvasok. . . valami sonkásat ennék, meg akkor rá külön kérhető feltéteket, kukoricát, gombát, így aztán kialakulhat valami hagyományos songoku kiszerelés. És kérnék még azért rá egy kis lilahagymát is. Azt nem lehet, csak kettőt lehet. Értem. És tényleg nincs evőeszköz? Nincs. Akkor már csak fizetnem kell meg várni, a fizetés 3890, azaz kb. 4000 forint. Ezért már ehettem volna bármit. Szóval, készül, készül, aztán megkapom, szép kis dobozból fogok enni 4000 forintért, rajta cégnév. Hatos adag ez, azaz előzetesen hatfelé van bevagdosva, de nem igazán, mert ahogy nehézkesen tépegetem, hát nem a perforálás mellett szakad néha, hanem random. És amikor végre elszakad, akkor repkednek a kukoricák szanaszét. A tészta elég sületlen, nem annyira a pizza, mint inkább ilyen faluszéli töki pompos, langalló stb. jut róla az eszembe. Mármint abból is nem a jobbfajta. De van mellé két tálka mártogatós szósz, az egyik paradicsomos, a másik fokhagymás és kifejezetten sokat dobnak az ételen! Tehát szalvétával megragadva az anyagot, szorgalmas tunkolom eképp. Megbirkóztam vele, aztán iszkoltam onnan, hogy valamivel leöblítsem a törkomat.

A lényeg, hogy a védetté nyilvánított sírok nem felszámolhatók, felettük a rendelkezési jogot a Nemzeti Örökség Intézete/NÖRI gyakorolja. De ha ezeket a tudnivalókat már magunkévá tettük, még akkor is igencsak meglepő, legalábbis mi nagyon elcsodálkoztunk azon, hogy itt a közelünkben, Szajolban is van Nemzeti Sírhely a település köztemetőjében. El sem tudtuk képzelni, ki vagy kik alhatják itt örök álmukat, akik olyan fontos személyiségei múltunknak, hogy ebben a nemzeti megtiszteltetésben részesültek holtukban. Mint kiderült, Lippich Gusztáv és fia, Lippich István sírja kapta meg 2016-ban a kiemelt védettséget. Csakhogy számunkra az ő nevük sem volt ismerős. Utánaolvasva tudtuk meg, hogy Lippich Gusztáv 1899-1905 között Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjaként tevékenykedett, ez volt a legmagasabb közéleti tisztség, amelyet számos funkciója között betöltött. Na de, főispán volt sok, mégsem kap ma mindegyikük ilyen megtiszteltetést. Amivel ezt Lippich Gusztáv kiérdemelte az utókortól: gazdag munkásságából a szolnoki művésztelep számít legmaradandóbb alkotásának. Az 1902-ben átadott létesítmény megteremtéséért sokat fáradozott, adakozott és adományokat gyűjtött, ezzel megvalósítva a vármegye kulturális álmait. A fiú, Lippich István is fontos szerepet játszott a szolnoki művészélet megteremtésében, fenntartásában és vezetésében, már édesapja mellett is feltűnt a Művésztelep megalapításakor. Később több funkcióban követte édesapját, de abban is, hogy 1920 után neki köszönhető a telep renaissancea. Hogy maradandót alkotottak, azt az élet igazolta: a művésztelep ma is működik, az ország legrégebbi alapítású, ma is működő ilyen intézménye. A Nemzeti Sírhely síremlékei azonban egyáltalán nem feltűnőek Szajolban, sőt az ifjabbik Lippich sírját csak egy egyszerű léckereszt jelzi. A sírok melletti hivatalos tábla szerint mecénási tevékenységükkel érdemelték ki nyughelyük megkülönböztetett minősítését, védelmét.

A wellness,a gyógyviz egyszerűen fenséges. Mindenképpen szeretnénk visszatérni,addig is még sok kiváló vendégértékelést,sok erőt és jó egészséget kivánunk a szálloda személyzetének. Tisztelettel S. Zoltán

A pultnál kell rendelni és fizetni, nincs asztalszerviz. Sok asztaluk van, de sok volt a vendég is. A pénteki napon hosszabb a múzeum nyitvatartása, ilyenkor a kávézó is tovább, este 7-ig tart nyitva, bár ez nincs kiírva. Az almás-fahéjas-mandulás pite kiváló volt, nagyon ízlett (1800 Ft), mellé egy 5 dl-es palackozott Szentkirályi vizet vettem (750 Ft). A távozó vendégek után nem takarították le az asztalokat. A kiszolgálás barátságos. A kávé kiadása az oldalsó pultnál történik, kicsit kaotikus volt. Az eszpresszó 850 Ft, a cappuccino 1150 Ft. Határozottan jó a kávéjuk,

Van még 3 féle saláta, muffin (1100 Ft), valamint 5 szendvics, ezek többségükben nem halasak, a tonhalas mellett pastrami, csirkés, avokádós, angol (2800-3800 Ft). Valahogy ráéreztem, hogy nagyok az adagok, így egy kis adag Fish & Chipset kértem (3000 Ft), elég is volt. A ropogós bundás halból 2 darab került a kibélelt fémserpenyőbe, a krumpli jobb féle, de mirelit hasáb, valamint kis tálkában házi zöldborsópürével kínálják. A menühöz alapból nem jár remulád vagy tartár, így pluszban kértem, +550 Ft, ez szerintem drága volt, az adag kicsi. A kiszolgálás kedves, barátságos, kommunikatív. Lehet helyben enni, nincs olajszag, viszont fűtés sincs, vagy nem elégséges, nagyon hideg volt. A mosdó puritán. Tartanak kétféle Szentandrási üveges sört. A közeljövőben lesz náluk napi menü 2500 Ft-ért, leves + főétel.

Itt is hasonló a helyzet, még a TOM-en belül is a drágább helyek közé tartoznak. A rendszer egységes a TOM-en belül, rendelés és fizetés előre a pultnál, csipogó, várakozás, majd tálcával viheted a kaját. A halas vonal, tenger gyümölcsei itt is megmaradt. Az étlapon az előételek között tonhal tatár, polip carpaccio, Marseilles-i halleves, a főételek között Fish & Chips (6250 Ft), valamint 3 féle sishi válogatás (6850 Ft/7950 Ft /19250 Ft), 12-12, illetve 32 db-os szettek, a sushi rollok között libamáj-lazac, tonhal-szarvasgomba, lazac-avokádó, rák tempura kombináciük. Csak egy desszertet tartanak, mangós-maracujás sajttortát (2850 Ft). A jelzett árakra még plusz kötelező +5%-os szervizdíj tevődik itt is, de a fizetéskor dobja fel a gép a további borravalót is. Ki lehet kerülni persze, de figyelni kell. A pultban látható az A és B sushi válogatás, valamint szép szelet friss lazacok. Különlegesség, hogy kapható náluk osztriga is, a Brittany (Bretagne, Franciaország) osztriga darabja 2500 Ft. A Fish & Chips adag egy szelet halat tartalmaz, jó minőségű, valóban ropogós bundában, mellé meglehetős - túlzó - mennyiségű, nem hétköznapi csónakburgonya és metélőhagymás remulád mártás. Jó kis kaja, de ahogy írtam az elején is, szerintem a Bigfish drága. Egyébként vasárnap ebédidőben nagyon tele volt a TOM, a központi nagy asztalo mindegyikénél ültek, ha nem is minden széken, a hátsó soron lehetett 1-2 szabad asztalt találni, a többi foglalt volt. Szóval hétvégén nagyobb társasággal mindenképpen érdemes előre asztalt foglalni.

J. Dominiknak még fél órát rá kellett húznia, mert sokan elkéstek. A Neoton szupr produkciót adott, mind hangzásban mind látványban. Szünet nélkül adták le a műsort, ami azt eredményezte, hogy egy idő után az emberek ki-be mászkáltak, sajnos zavarva az előadást. A végén meg a büfében inni már nem lehetett, csak a poharakat váltották vissza. Ez azért nem tetszett.