Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A kínálat egyhangú és szinte mindegyik nap ugyanaz volt,ráadásul a húsom agyonsütve,kiszáradva. Szegényes választék reggelikor,és azt is hidegen. . ( sült szalonna virsli)
Pluszban még egy kínai csoportot is kénytelenek voltunk elviselni,ami kb 100főböl állt,és reggel 7kor már alpári módon viselkedtek az étteremben,és kint a dohányzóban. ( orrát felszívva köpködés,ordibálás. . stb) bent sem sokkal különb. . persze a maradék ételt visszaöntötte amikor végzett ,oda,ahonnan elvette,a gyomrom forgott🤢 Petsze a személyzet némán tűrte😒
Szóval borzalmas volt,nem erre számítottunk a pénzünkért. Mikor kijelentkeztünk a recepciós úrnak mindezeket jeleztük,és még csak annyit sem mondott hogy elnézés a kellemetlenségekért.

De rajtuk kívül is többször szembejöttek marketinges ajánlók az étteremről. Kívülről elég jelentéktelen a portál, az étterem neve a kiugró logón olvasható. A beltér szépen felújított, ízléses, elegáns, elég sok asztaluk van, egyáltalán nem Ázsiára/Japánra hangolt a beltér, értem ezalatt, hogy nincsenek mindenféle tipikus ázsiai dekorációs elemek. A személyzet magyarul nemigen tudott, két fiatalembert és egy fiatal lányt láttam, mindannyian ázsiaiak, de egyáltalán nem japánnak néztek ki, inkább vietnáminak tippelném őket, bár nem vagyok a téma szakértője. A korábbi fotókon látható kinti utcai terasz ottjártamkor már nem volt. Az étlap is igényesen elkészített, szövet burkolatú, áttekinthető, színes fotókkal díszített, angol és magyar nyelvű. Két lapnyi előétellel indul, többféle hal- és tengeri herkentyűs fogással. Folytatódik a sashimivel, levesekkel, salátával a következő két lapon. A főételek után több lapon érkeznek a sushik. Az árak magasak, bőven a budapesti sushi éttermek átlagos árszintje felett. A többi ázsiai büfével nem is vetem össze, azokhoz képest dupla árakat láttam. A Yaki Udonok ára 6590-8900 Ft között alakul. A legkisebb 11 db-os sushi kombó 11300 Ft! A Floe Water víz 1200 Ft, egy jeges kávé 2200 Ft. Sörök terén Kronenbourg, Horizont IPA (1350 Ft/ korsó) és Budweiser a kínálat. Tonkatsu Ramen levest választottam (4650 Ft + 10% kötelező szervizdíjjal együtt 5115 Ft lett a számla végösszege). A tálalás szép, de jobban megnézve már kissé gyanakodtam. A leves egyáltalán nem volt finom. Az alaplé átlagos, fűszerhiányos. Koriander egyáltalán nem volt a levesben, pedig az szerintem kb. minden ázsiai ételhez passzol. Nem adtak a leves mellé egyéb ízesítőket, fűszereket, csípőset, lime-ot vagy bármi egyebet, nem is kérdeztek rá, hogy szeretnék-e. A levesben volt 1 tojás félbe vágva, ez volt a legjobb része talán, meg a ramen tészta, de azt elég nehéz elrontani. A kukorica értelmezhetetlen, a két karika surimi szintén, ez állott, hűtőízű volt, ki is pecáztam, de sajnos addigra már a leves átvette valamennyire az ízét. A leves legértékesebb része lett volna a tonkatsu sertés császárhús, de sajnos ez sem sikerült jól. Rágós, zsíros részek voltak a karikában, és ez a hús sem tűnt frissnek, állott mellékíze volt. Na, ezt is ment ki a levesből. Összességében nagy csalódás volt. A személyzet egyáltalán nem reagálta le az eseményeket. Fizettem és távoztam. Mindezek alapján én biztosan nem ajánlom. A 2 pont is felfelé kerekítés.

A panzió ezt igen jó ár-érték aránnyal teljesítette is, de nem szívesen maradtunk volna tovább. Nyilvánvalóan nem üdülésre van ez a panzió kitalálva, de az az egy éjszaka igencsak megviselt bennünket a süppedősen puha matraccal az ágyban és a túlzottan melegre állított központi fűtéssel. Pedig amúgy nem rossz hely, tényleg. Még a külön fizetendő, étlapról rendelhető és háziasan finom reggeli is rendben volt.

Hogy aztán ez a vendégfogadás helyiségeinek kialakításában milyen lehetőségekkel, ugyanakkor kompromisszumokkal járt, azt nem tudom, csak némi sejtésünk van erről. Többször is voltunk már ebben a szállodában, mert remek helyen van, a kastélytól pár perc séta, de eddig csak egy-két éjszakát aludtunk náluk. Most négy éjszakát foglaltunk, hogy Gödöllőn töltsük a Húsvétot és a kastély ünnepi programjain túl megnézhessük a város és a környék újdonságait is. Ezért biztosra mentünk, és superior szobát kértünk, emlékezve, hogy a standard szobáik között vannak kényelmetlenül szűkösek is. Nem tudom, van-e az épületben másutt is superior szoba, a miénk a remélt módon jó tágas volt, csak éppen a tetőtérben, így kezdetben még az alacsony termetű férjem is többször beverte a fejét a lenyúló falba. A fürdőszoba nemhogy tágas, hanem szinte szobányi nagyságú, és mert csak egy kifejezetten kisméretű zuhanyfülkét építettek be a sarokba, zavaró a nagy üres térség. Bőven befért volna egy fürdőkád is, aminek mi jobban örültünk volna. De összességében mégis jobb választás volt ez a szobatípus. Ami változatlan, és számunkra nagyon fontos pozitívum, hogy csend van az egész épületben, sem utcai, sem belső zaj nem hallatszik be a szobába, és minden makulátlanul tiszta. A recepciós hölgyek és a takarítónők is végtelenül kedvesek, segítőkészek. Az étterem igazi békebeli hangulatú, de mi csak reggelizni járunk le. Nem rémlik, korábban hogy volt, most csak 8 órától lehetett reggelizni, tehát nem igazán korán. De ez nekünk nem okozott gondot, amúgy is általában későn szoktunk reggelizni, majd ebédelni, és utána már nem vacsorázunk. Így nekünk nem hiányzik a félpanziós ellátás, inkább a város és vidéke éttermeit látogatjuk. Most két-két alkalommal a már ismert és általam korábban értékelt Kemencés Étteremben, valamint Veresegyházán egy remek olasz stílusú étteremben ebédeltünk, amelyről szintén megírtam ide a dicsérő véleményt.

Van tágas kerthelyiségük is, de annyira azért még nem találtuk április elején jónak az időt, hogy ott együnk. Így az elegánsan, jó ízléssel kialakított belső terembe mentünk. Egyetlen asztalnál voltak csak vendégek a viszonylag kései ebédidőben, mi mégis keresgéltük, hová üljünk, ahol kevésbé lesz zavaró a kalapácsütéshez hasonló hangokkal ijesztgető és idegesítő úgynevezett háttérzene. Mindenhol az volt! De a kedves pincér, aki gondjaiba vett bennünket, első szóra intézkedett, és halkított. Az igényes kínálatban is segített eligazodni, így pisztácia morzsában sült sertésszűzet kértünk szarvasgomba olajjal és zöldfűszeres csirkemell steaket vaslapon sütve. Majd vártunk és vártunk, jó sokat az üres étteremben. . . Már arra gondoltam, bemegyek a konyhába segíteni, hátha akkor hamarabb jutunk ennivalóhoz. Aztán végre csak megérkeztek az ételeink, és az első finom falatok után megbocsátottuk a hosszas várakozást. Megérte! Nagyon is! És még ehhez az abszolút kedvencemmel, a belga Leffe barna sörrel is tudtak szolgálni. Egy olasz étteremben! És mert ilyen jó volt, két nap múlva ismét hozzájuk mentünk ebédelni. Az étterem ezen az ünnep előtti délutánon félig megtelt, jöttek-mentek a vendégek. De Leffe sör ekkor már nem volt, a kifejezetten szűkös kínálatból kellett választani. Nem is értjük, miért. Közben nem a kalapácsos gépzenét, hanem a még annál is hangosabb bárzongorista műsorát kellett hallgatni. . . Na de, ez alkalommal, hiába, hogy több volt a vendég, hamar megérkezett az ebédünk. És egy olyan salátát kaptam a vaslapon sült csirkéhez, hogy szavakat sem találtam a dicséretéhez. Soha még ilyen finom salátát nem ettem: Körtés gorgonzola saláta karamellizált-pirított dióval és málna vinegrettel. Voltak tehát apró hibák, de az étel a lényeg, és az nagyszerű volt mindkét alkalommal. Így én is felfelé kerekítem a megérdemelt 4,5 pontot.

Nem mindennapi, hogy a templom névadója Szent Mihály főangyal, más néven Mihály arkangyal, aki a zsidó-keresztény hagyomány szerint a mennyei hadsereg vezére, Isten harcosa, aki a jó és a fény oldalán küzd és győzelemre vezeti seregeit a gonosszal szemben. Csákvár az Eszterházy-család birtoka volt, a kastélyuk - ma kórház - is itt van a közelben, a kéttornyú római katolikus templomot a dinasztiából Esterházy Ferenc építtette, eredetileg 1748-ban, barokk stílusban. A főbejárat felett Esterházy Miklós griffek által tartott címere és az 1852-es évszám látható, amely arra utal, hogy egy korábbi földrengés miatt ebben az évben építették újjá. Mihály arkangyal fehér márvány szobra a szentélyben található.

Vannak utazók, akik célzottan errefelé veszik az irányt, hogy megörökítsék a különös járművet vagy magukat a metróval egy szelfi formájában. Kívül végig lett graffitizve minden oldala, belül romos, oszladozó, széteső. Hátul lehet bemászni a belső részbe, ha valaki erre érez késztetést. Nyilván a gyerekek nagy öröme ez a kalandos felfedezés, ottjártunkkor is voltak mások, gyerekes családok is. A metrókocsit egy kis dombba félig befúródva helyezték el. A metrókocsit Takács József Lajos "Layota" vásárolta meg magánember vállalkozóként 2014-ben. Akkoriban sok nagyszabású terv készült itt a falu kulturális és gazdasági életének fellendítésére, amelyekből a legtöbb nem valósult meg, de a metró ittmaradt. Ha erre jártok, nézzétek meg, nem lehet nem észrevenni.

Másnap, amikor valóban oda terveztem menni, elmentem, próba-szerencse alapon, hátha mégis összejön a program. Utólag elmondhatom, hogy hatalmas szerencsém volt, mert sikerült így is bejutni és asztalt kapni, míg utánam több vendéget is "eltanácsoltak" asztalfoglalás hiányában és helyhiány miatt. Abban is szerencsém volt, hogy a konyha éppen valami lélegzetvételhez jutott, ahogy az egyik pincér elmondta, aznap eléggé feltorlódtak az események, gyakorlatilag telt házzal mentek. Ebben több tényező is közrejátszott: egyrészt az étteremhét, másrészt a beköszönő szép tavaszi idő, s nem utolsó sorban a remek elhelyezkedésük, a Hősök terénél, Budapest kiemelkedő turisztikai pontja. Az épület kívül-belül csinos, történelmi időket idéző szépen felújított Városliget közeli villa. Egy csodás dupla kanyaros lépcső vezet fel a bejárati díszes kapuhoz. A személyzet - 3 férfi pincér - kedvesek, barátságosak, udvariasak, flottul, jól szervezetten működtek. Az étteremhét keretében a 3 fogás 8900 Ft-ba került. 1 leves, 2 előétel, 4 főétel (ebből egy feláras), valamint 3 desszert szerepelt a programra készült rövidített étlapon. Az előétel pirított lazackockák, gyömbéres Beurre Blanc mártás (nem éreztem rajta. . . ), édeskömény saláta, gránátalma inkább középszerűre sikeredett mint érdekesre. A főételek közül a vegetáriánusat választottam, ami vargányás házi ravioli, aszalt paradicsomos vajmártás, szarvasgombás hegyi sajt. Meggyőző, kellemes ízkombináció, minden finom, jó állagú. Egy apró észrevétel, míg a mártás forró volt, a tészta kívül-belül langyos. A desszert erdei gyümölcsös mousse torta csokoládéhabbal az ebéd legjobb fogása, igazán kellemes. A piros bogyós limonádé korrekt, nagy adag, nem jéggel volt telenyomva (1690 Ft + 12% kötelező szervizdíj). Összesen 11ezer Ft-ot fizettem. A normál étlap áraihoz képest igazán jutányos. Az adagok átlagos méretűek, a 3 fogást meg tudtam enni. De éppen elégséges is volt, nem maradtam éhes. Az ablakból remek kilátás nyílik a Hősök terére. Nem hibátlan, de összességében megérdemli az 5 pontot. Van teraszuk is, de ottjártamkor mintha azt nem üzemeltették volna.

Vendéglátó helyek tekintetében például nagyon is szegényes a település. A google térkép a főút mellett közvetlenül jelezte a Mediterrán Kávéházat, így ez lett a célpont. Minden nap nyitva tartanak, gyakorlatilag reggeltől késő estig. A beltér egyszerű, átlagos kávézó-cukrászda, de egyáltalán nem kocsma jellegű, annál sokkal kulturáltabb. A bejárat előtt fedett kis terasz, normális asztalokkal, székekkel. A faluhoz hasonlóan a kávéház is kihalt, minössze egy férfi vendég tartózkodott benn, helyi lakos, a pultos úriemberrel beszélgettek. Rendezett, tiszta asztalok, kissé félhomályos, a falon velencei karneváli maszkok. A hely karaktere kellemes, de nincs benne semmi extra, semmi különleges. Az étel- és italkínálat átlagos. Átlagos fagylalt, átlagos kávé, palackozott Cola termékek. Sütemény kínálat minimális. Olvastam, hogy szoktak lenni szendvicsek, ezúttal nem volt, talán a hétvége miatt. Valaki felfigyelt arra, hogy a falon lévő óra visszafelé járt. Nekem fel sem tűnt volna, na, ez érdekes. A kiszolgálás közvetlen, barátságos. Az 5 dl-es Colát fizettem én, az 780 Ft volt, az 50 Ft-os üvegbetét díjat nem számolták fel külön tételként. 3,5 pontos össz-élmény, de ezúttal felfelé kerekítettem.