Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Hosszú története van annak, de a sírrablók, fosztogatók nem hagyták békén a helyet, újra és újra feltörték, és nem csak a tárgyakat vitték el, de a halottakat is meggyalázták, a maradványokat szétszórták az erdőben. Mígnem minden elpusztult, megüresedett. Most így néz ki, ahogy látod. Egyébként gyönyörű volt az őszi erdő, halottak napja közeledett éppen, én meg ott álltam az üres kriptában és eltöprengtem az ember természetén.

Ottjártunk idején az általunk kóstolt fogásokon kívül kínáltak még bivalykolbászos Balatonsajtos krokettet jalapenoval és aiolival, sült répát tahinis joghurttal, hajdinával, kecskesajtot mézzel, barackkal, zöldfűszerekkel, hideg tökfőzeléket lazac-sashimivel és bazsalikommal, argentin vörös garnélát chilivel és fokhagymával, fiorentina, valamint tomahawk steaket. Több mint harminc, zömmel helyi magyar bort kínálnak kisebb pincéktől, melyek felét kimérik decire is. A tapolcai Stari pils sörét csapolják, más sör nincs, a hely modellértékűen borcentrikus. A tömények zöme a prémium szegmensbe tartozik. Nem tudtunk ellenállni a csopaki Restiben néhány éve kóstolt selymes, cuppogós, apróra vagdalt körömpörkölt újrakóstolásának, amit helyben készült fehér csalamádéval, illetve tojás-grillben rendelésre sütött bodaggal kínáltak ezen a helyszínen is. Remek ízharmóniák, megnyerő állagok, rusztikus tálalás. Másik fogásunk rántott malacfül volt szardellás majonézzel és kim chi-vel. Újabb telitalálat. Nem maradt el mögöttük a desszertként rendelt barackízzel és törökméz törettel tálalt selymes, könnyed tejbegríz sem. A kiszolgálás kifogástalan, pincérünk kedves, szívélyes, udvarias, felkészült.

Semmi nem volt igazán jó, de több ételt rendesen elrontottak, égett krokett, égett palacsinta, katasztrofális halászlé került elénk. Múlt hónapban, amikor a Csabai Kolbászfesztivál apropóján ismét a városban jártam és láttam, hogy van pacalpörköltjük, azt mondtam, hogy adok még egy esélyt a helynek. És jól tettem. Kifejezetten finom pacalt kaptam. Kissé túlfőtt, de jó az íze, szép a színe, kellően sűrű a szaft, a mellé adott kenyér egyszerű minőségű, de friss és élvezhető, a savanyúság állagra nem csúcs, de ehető. Egy üveg Borsodi 550 Ft. Az ételek ára is nagyon kedvező, a pacalra 2500 forintot fizettem. Ez bizony 4 pont.

Az étlap is az előadás része, a kínálat is, az asztal kissé zsírosan ragacsos, de még ez is belefér a hely szellemébe. Kapsz kis fatálban citromos kézmosó vizet is, de ha nem bírsz elszakadni a modern valóságtól, akkor a mosdó minden mai igény kielégít. Húslevest kértem, meg voltam vele elégedve, aztán a második fogásunkat összevontan kaptuk, közös fatálba applikálták a szarvasszeleteket a pulykatekerccsel, de semmi kifogásom ez ellen. Hát itt búzatöretnek nevezik a bulgurt, nem baj. Bőséges az ebéd, alig bírtam a sok szarvashúst gombával megenni. Volt még egy-két vonzó fogás, de egész nyulat, egész fácánt én már biztos nem tudok megenni. Becsomagolva meg hová vittük volna? Itt nincsenek kólák, itt szörpök vannak, pont jó az ide. A legvégén fizettünk valami 19 ezer forint körüli összeget, és nem tartottuk drágának.

Kóstoltunk sügér maracuja ceviche-t, makréla saykio yaki-t (a saykio yaki ősi kyotoi konyhatechnológia, a halak marinálásának egy változata), Szent Jakab kagyló sunomono-t (a sunomono japán uborkasaláta, a világhálón megszámlálhatatlan receptje érhető el), valamint alaszkai fekete tőkehalat misoval grillezve. Egy ínyencnek, akik legszívesebben hőkezelés nélkül eszi a halat, s a hal mindig a hús előtt volt a preferencialistáján, valóságos orgia volt e néhány fogás. S ez még csak a kezdet. Los Angelestől New Yorkig jeligére megismerkedhettünk a legendás Yellowtale jalapeno-val, az új stílusú lazac sashimi-vel és a Matsuhisa tonhal sashimi salátával. Újabb lenyűgöző sor. Az alapítás évét idézte a New York 1994 címszó, sziklarák tempura érkezett krémes pikáns szósszal. A fogás le sem tudná tagadni amerikai eredetét: tempurázott rákot majonézalapú mártásba forgatni? Jöhetne ez az ötlet máshonnan? Itt ezt is megtudták oldani úgy, hogy a fogás élvezetes maradjon. A New Yorktól Budapestig címszó alatt kóstoltunk puha páncélú tarisznyaráktekercset, ropogós rizsfalatokat pikáns lazaccal, valamint bébispenótsalátát szárított vörös miso-val - tisztes szinttartás jelentett e pár falat. A Nobu Budapest fejezet a magyar főváros kulináris műhelyének alkotásaiból nyújtott reprezentatív válogatást. Ettünk tonhal-szarvasgomba sashimi-t, lazac és libamáj nigiri-t, chilei sügér mango salsa-t. Nehéz szétszálazni, hogy az ember miért érez valamit átütőnek, hogy bármennyire is igyekszik tárgyszerű lenni, befolyásolja-e a kötődés egy adott kulináris kompozícióhoz. Minden esetre akár a tudatalatti munkája volt, akár nem, ez a kör győzött meg legjobban, nem mintha a többi ne lett volna katartikus. A lenyűgöző ételsort pazar desszertválogatás zárta: négyféle - macha, mangó, málna és vaníliafagylalttal töltött mochi, selymesen krémes sajttorta eper sorbet-val, csoki szuflé, macha-teás fagylalttal, és Satandagi (magyarítva sátándagi), azaz pisztáciás csokis fánkocska.

A tévé kissé tolakodóan szólt, de amikor kértük, hogy csendesítsék le, nagy örömünkre kikapcsolták. A beltér nem túldekorált, de hangulatosnak mondható. Hagyományos magyar és erdélyi konyhát visznek. Az étlap meglehetősen hosszú, kínálnak többek között velős pirítóst, haltepertőt, többféle halászlevet, gulyáslevest, bablevest, húslevest gazdagon, májgombóccal, tésztával vagy tojással, erdélyi csorbát, pacallevest, szalontüdőt zsemlegombóccal, kapros juhtúrós puliszkát. Tucatnyi magyar bort tartanak, melyek kimérve is kaphatók. Pécsi szűretlen pilst, valamint Gössert csapolnak, a Heineken portfólió további termékei palackban rendelhetők. A megszokott töményválasztékból a Nobilis és Agárdi pálinkák emelkednek ki. A pacalpörköltben a bendő csíkozása vékony, színre lehetne intenzívebb, szaftja pörköltszerűbb, ízre viszont megnyerő. Kétfülű serpenyőben tálalják, aránytalanul sok krumplival. A díszítés lilahagyma és hegyes erőskarika tetszetős. A mellé rendelt kenyér egyszerű minőségű, de legalább friss. (4700 ft)
A rántott velő kissé sótlan, amin könnyen lehet segíteni; a panírozás, íz és állag tekintetében a fogás összességében korrekt. Kiváló old school tartármártást és gyengécske, kötelességszerű rizset adnak mellé. (4500 ft)

A Rákóczi túróst vaníliás mártásban tálalják, egyedi formájú, égetett tojáshabbal. Nem kiugró, de élvezhető produkció. A kiszolgálás udvarias, gyors, segítőkész, ugyanakkor inkább erélyes, katonás, mint szívélyes, de barátságtalannak semmiképpen nem mondható.

Az évek során persze sokminden változott, de az alap koncepció mit sem módosult. A desszertek széles köre, színek és ízek kavalkádja, élethű figurák, prémium minőségben. Minden szezonban törekednek a megfelelő témába vágó dekorációra, ez most éppen a Halloween, amit én imádok! Számtalan sütemény is a Halloween koncepcióra épült. Sajnos a tejberizs, ami éveken át nagy sláger volt náluk, úgy tűnik, már nem lesz. Leáldozott neki. Kár, nagyon jól csinálták, szerettem. S bár a nyárnak is sajnos vége, de még volt náluk fagylalt. Az egzotikus mangó-banán-maracuja cukormentes, ez lett nálam a nyerő. Mindössze 600 Ft-ért kaptam egy bőséges, bőven 2 nagy gombócnyi adagot a tölcsérbe. A fagylalt kitűnő, hibátlan! De bármi mást tudok ajánlani, amit itt sütnek. Macaron, muffin, de volt Zombie fej zöld marcipánnal (2290 Ft), Szellemes marcipánfigura, Denevértorta (2190 Ft), Wednesday torta (1990 Ft), boszorkányfej süti, Halloween fudge csokitorta (1990 Ft), Red velvet torta habszellemekkel, Strawberry cheesecake epres sajttorta szemgolyókkal, Halloween brownie "hangyával" és eperrel (2190 Ft). A kiszolgálás ezúttal nem volt kedves, azonban gyors és pörgős volt minden. A hatalmas adag fagyi pedig magáért beszélt. Nálam a SUGAR! továbbra is 5 pontos hely és ajánlott.

) Utána meg azt mondja, hogy hátaztán, csak nem lőnek agyon, tépetnek szét rabszolgavadász kutyákkal vagy igen? Egy életem, egy halálom. Így aztán bementünk. Hosszú sora van ennek a múltban, valamikor az ősidőkben a Fővárosi Tanács Gyermekotthona volt 1953-tól, még régebben pedig a nagyméretű, eklektikus-barokk stílusú, bonyolult alaprajzú kastélyt az 1870-es években építették (Graefl József, majd a báró Harkányi család nevéhez köthető), és egy gyönyörű őspark vette körül. Egyébként ez a hely itt az un. György-major. A területen aktív építkezés zajlik, ilyenkor vagy durván elhajtanak, vagy nem tudják, ki vagyok, és tartanak tőlem. Elébe mentem a problémának, megkerestem a láthatóan illetékest, és előadtam életem azon szakaszát, amikor még hivatalból jártam az ilyen vidéki kastély-nevelőotthonokat. Máris jóban lettünk, bebocsájtást nyertünk, és megnézhettük belül, hogy s mint zajlik a dolog. Sok évig állt lelakottan, üresen, amikor felszámoltak a nevelőotthoni rendszert. Azért a csodaszép lépcsőház, mint a ház gerince, ma is tartja magát, remélhetőleg az új tulaj is megbecsüli majd. Az irodák, termek, szét vannak verve éppen, nem rossz szándékból, hanem az átalakítás miatt. Bebolyongtuk hát az építkezést, aztán egy kicsit a kastélyparkot is, és megköszönve szépen a lehetőséget elbúcsúztunk az építkezőktől.

Parkoló szokott helyen, lépcsők mintha megújultak volna, de egyszer csak ott vagy, fent a vár bejáratánál és azt veszed észre, hogy jegyet veszel. Amúgy őszi szünet volt, mindenféle magyar családok itt gondolták legeltetni a szabadjára eresztett kópékat, hát vidám gyerekzsivajjal és futkározó lurkókkal volt a tele a vár. Mondjuk ez kicsit hangulatot tört a kínzókamrában lent, hát oda is lehordták az apraját a népek, azok meg ordítozva szórakoztak, khmmm, nem kissé illúzióromboló, de nem én voltam a rendező. A vár jól van megoldva, jól vezeti a látogatót, a nevezetes kiugró részre ki kell sétálni persze, őszi nap süti a hegyoldalakat, pazar a látvány, nagy festő ez az évszak, jó kis séta a lovagterem is, meg a csigalépcső a szélben csattogó magyar zászlóhoz, fel csúcsra. Ebből a várból ennyit lehet kihozni és ez nem kevés. Magyarország egyik legismertebb, leglátványosabb erődítménye.