Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

De, amit beléptem az ajtón, máris emelkedett egy szőke hölgy, hogy igen, rendben, máris hozom a kulcsot! Jobb helyeken ez így van. Ajánlgattam az autómat, de mondta, hogy úgyis megy el, kövessem inkább, gázt adott és indult. Így jutottunk ide. Gondolom, a költőpárt nem nagyon kell ismertetni, bemutatni, csak azért, hogy itt kitöltsem a rendelkezésre álló helyet betűkkel. Bár a költőnőt lehet, kevesebben ismerik. Viszont a hely nem is annyira az ő nevéhez kötődik, mint inkább Weöres Sándoréhoz, Károlyi Amy nem lakott itt életvitelszerűen, csak alkalmanként járt ide. Weöres Szombathelyen született, de szinte azonnal ideköltöztek, a családi birtokra. Úgy tudom, a helyi evangélikus templomban keresztelték meg. Ami itt van, az bizonyos mértékig a budapesti hagyaték és nem az itt töltött évek emléke. Megnézheted a képeket, ez egy kúria-jellegű építmény és kb. ezeket találod benne. Károlyi Amy és Weöres Sándor 43 évig tartó házassága a magyar irodalomtörténet egyik legkülönösebb, legszorosabb véd- és dacszövetsége volt. Nyáry Krisztián és a kortársak beszámolói alapján ez a kapcsolat nem a klasszikus, viharos romantikáról szólt, hanem két zseniális alkotó teljes és feltétlen emberi-szellemi egymásra utaltságáról.

De az élet kalandos mondom magamban, hogy a több elérhetőségből egyik már csak működik, hívom a gondnokot. Hosszan kicsöng, aztán elhallgat. Hát na hívom a lelkészt. Ó, jaj, ő hitoktatást tart sok faluval arrébb. Na, de ide akkor is bemegyek, hogy úgy kell átzabálnom magam a kapun, mint egy edzésben lévő szú. Keressük a megoldást. Gondnok külföldön van, ilyenkor a kulcs leginkább a polgármesterasszonynál. Na, jöjjön akkor polgármesterasszony. Húú, de neki még nem sült meg a kenyere, várni kell, amíg elkészül addig menjek el sétálni a katolikus templomhoz, az is elég érdekes, bizony ám! Na, és így végre, egyszer csak nem jöttem hiába. Polgármesterasszony biciklin megjő, kedves, aranyos, megy, nyitja a kapukat, értőn mesél. Én meg, mint egy megkergült pele le-fel rohangászok a létrákon, ámuldozok, érzem a fa meg az idők illatát, simogatom a részleteket. Hát, nénéim, komáim, ez az ország egyik legérdekesebb temploma! Úgy építették hajdanán, hogy szeg nem fért bele, csak ács, asztalos megoldások, csapolások, így illeszkedik, így él 1732 óta. Úgy, hogy tiltották akkor a vallás ezen vonalát, bizonyos mértékben üldözték is, kaptak egy ócska, mocsaras területet, hogy oda csináljanak valamit. Hát ez lett ebből. A belső tér festetlen fából van azóta is! Nézd a faoszlopokat és a karzatot! Micsoda ácsmunka! A vallásüldözés miatt meg egy egyszerű magtárra hajazó külső. Ebbe rejtsd el a csodát! Akkor tilos volt tornyot építeni hozzá, ez csak 1862-ben lett kész. És hát nézd a szószéket! Azt az egyoszlopos faragottat Németországból fuvarozták ide. De az el is üt a stílustól, az egy agyonfaragott, díszített darab, megnézed, a farontó bogarak össze-vissza fúrták, de sikerült valahogy mentesíteni és még mindig áll. A szószék egyébként is, mint egy híd nyúlik be a faltól a templom belsejébe és látod a kalaptartó fogasokat az ülések felett? Képzeld milyen, amikor kalappal van tele. Mit meséljek még róla? Semmit. Ha nem mész el oda, nem is érdemled meg, hogy bármit is mondjak. Mert akkor minek, kinek?

Az alkalmazottak többsége ért a vendéglátáshoz, akik nem annyira, azokat meg folyamatosan formálni kellene, hogy alkalmassá váljanak egy magasabb szinten a feladatuk ellátására.

Vendég senki, maga az intézmény abszolút eklektikus, tele vidám, apró ötletekkel, több szinten van mindenféle, kint is, bent is. Néhány lány unatkozott a személyzeti bejáró környékén, aztán átvette a menedzselést egy határozottabb szőke hölgy, sepregetett párat, én leültem, inni kértem, aztán, ha már pont itt vagyunk, gondoljunk a jugoszláv békaemberekre a történelmi irodalomból, szóval itt békaevés lesz, pusztítsuk a gáton az idegen betolakodókat, kémeket! Tehát békacombot kértem. Nem is bántam meg, remek volt. Békacomb adagja 3400, a petrezselymes burgonya 800, két zéró Cola 1300, így alakult a fogyasztás ellenértéke. Közben nézegettem a szelíd őszt, bámultam a Rábát, és örömmel élveztem a meglelt életet.

Jól körül is járta nemcsak a szobrot, de a mögötte volt történetet is. Bár a lényeget a talapzat szemközti és hátoldalán elhelyezett tájékoztató szövegek is leírják: Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője 1919. október 5-én megakadályozta, hogy a megszálló csapatok Romániába szállítsák a Magyar Nemzeti Múzeum egyes kincseit. Bob Dent felidézi, hogy a legenda szerint a tábornok maga verte ki a zabrálni akaró románokat a lovaglópálcájával. Jól jött volna akkoriban egy ilyen határozott fellépésű katona másutt is. Az Alföldön például több városban máig felemlegetik, hogy a helyi múzeumot, levéltárat milyen veszteségek érték a román megszállás alatt. Nem csoda hát, hogy Bandholtz tábornok nagy népszerűséget szerzett nemes cselekedetével, amelyre saját maga kevésbé fennkölten emlékezett vissza naplójában. A kifosztott, majd Trianonnal megnyomorított ország és népe azonban megőrizte a tábornok emlékét, szüksége is volt a magyarság iránt ilyen nemes lelkületet mutató példákra. Bár történészi álláspont szerint a szoborállítást az Egyesült Államokból kezdeményezték. Ligeti Miklós alkotását 1936-ban avatták fel, de a hős tábornok akkor már nem élt. Majd jött egy megint csak kaotikus és az értékrendeket alapjaiban átrendező időszak, amikor is 1949-ben eltávolították Bandholtz szobrát a térről. Bontakozott a szocialista tábor és a hidegháború, egyik kereteibe sem fért bele. De nálunk a szobroknak is megvan a maguk mélységes sorsa. Ez esetben azzal teljesedett be, hogy a rendszerváltásra készülődés hangulatában, 1989 nyarán Magyarországra látogatott George Bush amerikai elnök, csendben visszavitték hát a tábornok szobrát az amerikai nagykövetség elé. . .

Valóban ez a vendéglátás színvonala egy olyan étteremnek, amit a honlapjuk szerint a Festetics család alapított és ezzel büszkélkednek? Szörnyű!

Egy gyors döntéssel átvágtunk a Deák téren, és máris az Anker közben találtuk magunkat. Régebben ez egy kihalt, ember és napsütés nem járta szűk kurfli volt, most viszont nem az! Nagyon nem! A turistafolyam ide is folyamatosan, megállás nélkül és éhesen áramlik. Van itt egy kis mexikói étterem is, de nem sok vizet zavart, amikor ott jártunk. A fősodor a Café Brunch hosszan elnyúló teraszán kötött ki. És ez annyira így van, hogy a bájos és kedves ifjú kiszolgálónő, angolul kezdett el hozzánk is beszélni, mert fehér hollónak számítottunk, mint kiderült. Mindenekelőtt sört kértünk gyorssegélyként, és a kétféle csapolt közül az izgalmas nevű DDH Madhouse-t választottuk. Az AI szerint, és a felszolgálónő is ilyesmit mondott, ez egy duplán hidegkomlózott, 5,5 százalékos alkoholtartalmú New England IPA sör a budapesti Mad Scientist főzdétől. Legyen! És ha lehet, még akkor is, amikor legközelebb arra járunk, mert én az első korty után beleszerettem. Még inkább bodzavirág illatú, ízű, mint általában az IPA sörök, és van egy árnyalatnyi citrusosság is benne. Mindezen értékei mellett nem túlzás a 4 decis adag 2690 forintos ára. Ittunk már addig a hétvégén gyenge kommersz sört, abból elég is volt. Egy-egy szendvicset rendeltünk könnyű ebédként. Korrektek voltak, de semmi különös. Ami a helyet illeti, láthatóan senkit sem zavart az Anker köz szürke hangulattalansága, a terasz szinte folyamatosan tele volt jókedvű vendégekkel. Egy csapat elment, jött a másik. A benti, zárt helyiségben nem volt senki. Én is csak azért láttam, mert elmentem a mosdóba. Hogy ott már jócskán tele volt a szeméttartó a használt papírtörlőkkel, nem igazán tudtam felróni az dolgozóknak, akkora volt a vendégforgalom. Nem is emiatt fotóztam a mosdót, ami egyébként nem is szokásom, hanem a különleges, kő vagy kőutánzat mosdókagylót bemutatandó.