Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Közben utánakerestem annak, hogy a csárdának otthont adó ingatlan 1968-ban épült, azóta működik benne a mára országos ismertségre szert tett étterem. A muskátlis terasz, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a Dunára, sokat hozzátesz az élményhez. Az asztalokat piros-fehér kockás terítő borítja. A halászléhez a csárda nevével ékített szép, piros partedlit hoznak, ami kedves gesztus. Hagyományos magyar konyhát visznek, halakra alapozva, de beemelve a választékba népszerű húsételeket is. Ebben sem változott semmi. A Sárosdi pince három borát mérik ki, egy fehéret, egy rosét és egy vöröset, igen kedvező áron. Palackra további három Sárosdi, négy Hilltop és egy Fritz bor kapható. Gössert csapolnak, a Heineken portfólió további öt terméke kapható üveges változatban. A paksi Rideg főzde hét pálinkáját tartják. Mint megtudtam, zömmel szekszárdi, dunaújvárosi és dunaföldvári szakközépiskolások szolgáltak ki, így könnyebben napirendre tér az ember felett, hogy egy halászlét kértünk, kettőt kaptunk, amiből egyet nyilván visszaküldtünk, végül mégis kettő szerepelt a számlán. A kamasz pincér formálisan udvarias, de van még mit tanulnia, a bakiért helyes lett volna elnézést kérnie, akkor is, ha profi kolleganője, akiről egyébként csak jót mondhatok, már megtette helyette. A halászlé, bár apró hibái akadnak, összességében kiemelkedő. Filézett pontyhalászlét kértünk, ehhez a pontyot frissen főzték a bajai stílusú, könnyed, de jó ízű, kellően karakteres lébe. A főzési idő lehetett volna valamivel rövidebb is, nem lett volna rossz a halat előtte besózni, mert így sótlan ízhatást keltett, de friss volt, állagra sem rossz. Gyenge minőségű, de friss kenyeret adnak mellé. A rántott kecsege finom, akárcsak a mellé adott old school tartár. A pacal szaftja lehetett volna sűrűbb, a csíkok vastagabbak, de ez is egy ízletes fogás volt. A mellé rendelt almapaprika korrekt. Kovászos uborkával sajnos nem tudtak szolgálni. A túrógombóc nem klasszikus módon készült, az apró gombócokban kevés a gríz, de ízre nem rosszak, az édesített tejfel átlagos, a rengeteg prézli fojtós. Ez most egyértelmű négy pont volt.

Az alkalmazottak is hosszúujjúban, mellényel, blúzzal,toldva vannak. A kánikulai öltözékben, útcáról, fürdőből bejövet, könnyen meg is fázik a vendég.

A helyi Rideg pálinkafőzde nedűiből szép választékot tartanak. Csapon Borsodi. Ebből ittunk egy-egy pikolót, továbbá a pálinkák közül birst, egy kis Unicumot, valamint egy fröccsöt száraz fehérborból. Az árak barátságosak, a pultos kedves. Jó kis hely ez, négy pontot megérdemel.

A beltérben népi kerámiák, fafaragások, festmények, impozáns méretű történelmi Magyarország térkép, több Horthy Miklós portré s egy 1936-ban készült egyedi Horthy szobor. Ezek mellett láthatunk kitömött állatokat, megannyi régi tévékészüléket is a dekorációban. Mindent egybevetve nemzeti gondolkodású emberek szívének kedves lehet az atmoszféra, akkor is, ha mutatkozik benne némi eklektika. Hagyományos, házias magyar konyhát visznek. Reggelire tükörtojás- és rántotta-variációkat, valamint velős pirítóst kínálnak, ebédre és vacsorára többek között erőlevest, babgulyást, szarvasgulyást, különféle krémleveseket, rántott sajtot, -gombát, -karfiolt, édes és sós palacsintát, -fogast, -harcsát, -csirke, -pulyka és -sertés húst. Utóbbiaknak széles skálája kapható különféle töltelékekkel is. Készítenek zúza-, marha-, szarvas- és kakasherepörköltet, sokféle palacsintát és gesztenyepürét. A pacalpörkölt látványra, ízre, állagra egyaránt meggyőző, a legjobbak közül való. Szép színű, a csíkok puhák, a szaft tartalmas, az egészet jó enni úgy, ahogy van. A mellé adott kenyér egyszerű minőségű, de friss. A velővel töltött borda élvezetes, fűszerezése lehetne bátrabb is. Vegyes körettel és tartárral kértük. Átlagos, alapjáratú mirelit sült krumplit és jól sikerült rizset kaptunk, a tartár helyben készült, kissé savra hangolt, viszont finom. A túrógombóc komoly adag, házias, klasszikus felfogású, a maga műfajának tisztes képviselője. A kiszolgálás kedves szívélyes. A házigazda szeret sztorizni, alapelve, hogy aki vendégként érkezik, az barátként távozzon. Ugyanakkor komoly kihívás a vendégnek két egybefüggő mondatot elmondani, úgy, hogy egyetlen személy- vagy városnév ne adjon alkalmat a sokat tapasztalt csárdagazdának arra, hogy közbevágjon és egy újabb történet elmondásába kezdjen. A Dúzsi, valamint az Eszterbauer pince mintegy tíz borát tartják, melyeket pohárra is adnak, meglepően kedvező áron. Soproni Ászokat csapolnak, a Heineken portfólió további tucatnyi söre kapható dobozban vagy palackban. Néhány magyar kisüzemi sör - mondjuk a Betyárkirály, a Napkincs, a Monarchista vagy a Magyar vándor a Szent András főzdétől - jól harmonizálna az étterem hangsúlyozottan magyar jellegével. Komoly pálinkaválasztékot tartanak a Szicsek és a helybeli Brill főzdétől. Utóbbi nagy feltűnést keltett a kétezertízes évek elején a remekbe szabott gyümölcspálinkák mellett a zöldségpárlataival, ezekből is kínálnak néhányat.

Sajnos a wifit nem lehetett használni. Egyébként a ***nak megfelelelt a szolgáltatás.

A közelben pékség, cukrászda, több kisbolt, étterem és a villamos is csak pár perc séta.

Ezáltal viszont dölt be a meleg és az utcai zaj. Szépen felujították, csak kissé spórolósan. Az ételek viszont szenzációsak voltak. A

Az Erzsébet szárnyban délelőtt szerettem volna a szaunát használni. A hölgy felvilágosított, hogy nem működik csak kérésre, ha bekapcsolja legalább 1 óra amíg felmelegszik, a gőz pedig minimum 20 perc. Mondtam, hogy rendben, akkor addig használom az infra szaunát. Délután ismét meglátogattuk a welness részleget, ekkor a hölgy azt mondta, hogy azért nem működik, mert még nem kérte senki. Szimpatikusabb lett volna, ha délelőtt akarom használni, akkor is működjön, hiszen a szolgáltatás része. Így egész nap nem tudtuk használni, ugyan a hölgy említette, hogy menjünk át a másik szárnyba, ott működik. Eddig ezzel kapcsolatban nem volt ilyen tapasztalatom, ugyan mindig hideg időben voltunk a szállodában.