Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Ajánlom mindenkinek. Hétköznap talán a legkiválóbb menü található itt az egész városban, a levesből repetázni is lehet, sőt ingyen limonádé is jár a menühöz. Hétvégén pedig nagyon finom ételek rendelhetők az étlapról.

Ott elbizonytalanodva, keresve a fogadó emberkét, vártunk volna valami beinvitáló dolgot. . . ehelyett azt kaptuk, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy be akarunk menni, a KAPUIG sem kellett volna jönnünk, vagyis átlépnünk azt, mert belépőt kell fizetni! ! ! ! ! ! ! ! :D :D :D :D :D Mi vaaan? ? ? ? :D :D Hát köszi, de így inkább NEM! :D :D :D Sarkon fordultunk és eljöttünk.

Az alsó szinten az erdő állatairól és növényeiről lehet megtudni pár érdekes dolgot, az emeleten pedig Kőhalmy Tamás munkásságába kaptunk betekintést. Vadászatról, állatokról. . Szerintem szép és felújított a múzeum, kellemes pihenőhely a terasza.

A tanösvény a sorompónál kezdődik, természetvédelmi terület tábla jelzi, hogy megérkeztünk. A helyszínnek az a növénytani érdekessége, hogy vadon a homoktövis cserje csak itt fordul elő Magyarországon, további 21 védett növényfaj is megtalálható itt. Laikusok számára - mint például én - egy kis gyalogos ösvény, fák, virágok, cserjék, pillangók, madárcsicsergés, amit magunkba szippanthatunk. Azért ez sem rossz élmény! Rövid tanösvényről van szó, 5 táblával, amelyek egy része már eléggé megkopott. Alkalmanként szervezett túrákat is szokott itt tartani a helyi madárvédő egyesület. Homoktövist nem láttam.

Valaha kormányüdültem itt, hát ott bent a rezervátumban volt csárda meg borozósziget, meg többféle létesítmény is a nagyarcúaknak, de az a funkció megszűnt, aztán meg, ha ott vagy bent, miért járnál ki ide valahová máshová? Így most van ez a kis szabadstrand, rajta ezzel a két büfével, voltam már itt is párszor, de sohasem voltak nyitva. Én jöttem rosszkor. De most nem. Most pont valami délelőtt nyitás körüli időpontban voltunk itt, a hölgy nagyon kedves volt, feleségem valamilyen vizet meg kávét kért, én meg, hogy egyek is valamit, hát egy palacsintát, és egy limonádéval fejeltem meg. Nem nagyon passzol a kakaós palacsinta a citromos limonádéval, de hát így történt történelmileg. Más vendég még nem nagyon akadt, lehetne itt mást is enni, de úgy találtuk hogy korai még. Ezzel jól elvoltunk, a kiszolgálás meg a kedvesség kiemelkedő, az ár sem volt rossz egy balatoni büféhez képest, 2600 forintot fizettem összesen a papírok szerint.

Amúgy az épületet úgy is hívják, hogy Mentőpalota, névadója az alapító Dr. Kresz Géza, a budapesti mentőegyesület megálmodója. Emléktáblája ott látható az épület falán is. Számomra a legizgalmasabb a pinceszinten kialakított 1956-os pincekórház emlékkiállítás volt. Itt eredetileg egy légoltalmi pincerendszer épült ki, és a kiállítás csak egy kis pinceszakaszt foglal el, idegenvezetőnk elmondta, hogy a pincerendszer a föld alatt egészen a Nyugati téri Spar - egykori Skála Metró - hátsó raktáráig tart. A belső udvarban néhány régi mentőautó is helyet kapott, egy ifjú látogatónak meg is engedték, hogy beszálljon az egyik autó vezetőfülkéjébe. Ami még érdekes és tanulságos volt, megtudtuk, hogy a magyar mentőszolgálat kezdetektől a mai napig a világ élvonalába tartozik felkészültség, szervezettség és technológia alapján is.

Kívülről bizalomkeltő, belépve az étterem szépen berendezett, csinos, bár a légkondi túl erősre és hidegre van állítva. Az étlap színes, soklapos, igényes ételfotókkal díszített. A személyzet - "kisebbségi magyar", magyarul nem beszélő kínai is akadt köztük - egymás háta mögött oltogatta egymást, illetve úgy általában a "rendszert", a sanyarú életüket szidták. Nyilván ezt a külföldi vendégek nem értették, de többen voltunk magyarok is, mi viszont igen, de ez nem igazán zavarta meg a diskurzust. Volt olyan asztal, ahová 3 pincér is odament egymás után felvenni a rendelést, nem éppen összeszokott társaság. Az általam választott étel a Kantoni BBQ sertéssült (4390 Ft), egytálétel, cserépedényben érkezett. A fotóval ellentétben eléggé máshogy nézett ki a valóságban, és egyáltalán nem volt autentikus sem a megjelenése, sem a használt alapanyagok, sem az ízvilág. Mirelit vegyes zöldségkonzerv, konzerv gomba, olcsó teszkós rizs, ami ráégett az edényre, bolti szalámi? ? , egyetlen pozitívum a sertéshús szeletkék gyömbéres ízvilága, azonban a hús állaga vállalhatatlanul kiszáradt. Mi ez, de komolyan? ? Túlárazott italok. De szerintem az ételek is, pláne az ár-érték arányt figyelembe véve. Olyan apróságok szinte említésre sem méltóak, hogy az étlap szerinti 0,33 l-es gyümölcslé valójában csak 2,5 dl-es 1000 Ft-ért. A pincérek minden asztalnál erőltették a limonádét 2000 Ft-ért, amiről szinte mindenki tudja, hogy a legnagyobb vendéglehúzás, viszont hatalmas profit van rajta. Megjátszott mű-udvariaskodás az elején, majd kimért búcsúzkodás a végén. Mert a 12%-os szervizdíj után/fölött már nem óhajtottunk további borravalót adni, pedig a POS-en az applikáció már adja is be, hogy 5/10/15/20%, csak rá kell (ett volna) bökni. A kérdésünkre, hogy dehát már ott van 12% "felszolgálási díj", feketén-fehéren az étlapon és a számlán is szerepelt, majd jött csípőből jött a válasz, hogy de az nem ugyanaz ám, mert az nem a szervizdíj. Hogy micsoda? ? Lehet, talán a külföldieket palira lehet venni, de szerintem őket sem. Totál inkorrekt hozzáállás. Míg az étterem tisztának látszik, az alagsorban lévő mosdó konkrétan ragadt a kosztól. A padlón odaragadt a cipőtalpunk, ahogy léptünk, a kukából folyt ki a használt papír és egyéb szemét. A mosdóba egy szűk folyosón kell átmenni, amit raktárnak használnak. Egyáltalán nem ajánlom ezt az éttermet, a Spicy Fish managementet pedig egyszerűen nem értem, ezt hogyan engedhetik meg maguknak. Több mint 6000 Ft-ért jól felhúztam magam és még éhes is maradtam.