Utcai teraszon ültünk, ami zavart, hogy az asztal eléggé poros volt,talán át lehetett volna törölni, amikor leültünk. Összesítve elégedettek voltunk!

Valószínűleg még máskor is visszatérünk erre a szálláshelyre.

Ahhoz képest, hogy felújítás után voltak, lyukas függöny várt. Berendezés egyébként megfelelő volt. Étterem kínálata mind a reggelinél, mind a vacsoránál elegendő svédasztalos volt. Felszolgáló kedves. Recepció nem igazán igényes, kezünkbe nyomott egy lapot és azt mondta, hogy azon minden rajta van. Fürdő megközelítése kissé nehézkes a domb túloldalán. Maga a fürdő kárpótolt az egyéb hiányosságok miatt.

Reggelit kaptunk ami meglepően változatos volt, finom friss péksüteményekkel és kívánságra meleg tojásos ételeket is készít a végtelenül kedves tulajdonos hölgy. Vacsorázni a közeli Vöröskő étteremben lehet, ezt azért jó időben letisztázni, mivel ha épp zárva van(mi így jártunk az első napunkon) akkor a pár km-re lévő 4csillagos hotel étterme lehet csak opció. A faházban egyébként konyha is van, így ha készültünk volna, akkor melegíthettünk volna hozott ételt. A Vöröskőben második nap vacsoráztunk,kitűnő volt az étel! ! Van szauna és merülőmedence lehetőség is, mi ezt nem vettük igénybe. Ha bringás vagy vagy ha szeretnél kicsit a természetben mászkálni,akkor bátran válaszd ezt a szállást, de készülj fel rá, hogy helyben semmiféle vásárlási lehetőség nincsen!

A napi kínálatot táblán olvashatjuk. 2 leves, 6-7 főétel, desszert, gyümölcs (ottjártamkor görögdinnye). Az árnyas teraszon belépve már kígyózó sor fogadott a pult előtt, de elég gyorsan haladt. A 2 és 3 fogásos menü főétele aznap már elfogyott, de hideg mentás őszibarackleves és máglyarakás még volt. Mindkettő jól nézett ki és ízletes is volt, bár kis adagok (a leves csészényi). A főételeket és a salátákat dekára mérik (26 Ft/dkg), a húsok felárasak. A sertés és csirke +350 Ft/szelet, a vajhal +650 Ft, no de hol lehet vajhalat kapni egy üzemi menzán? Nem jellemző. A lemért ételek nemcsak az átláthatóságot biztosítják, de lehet többféle ételt kisebb adagokban kóstolni, illetve a kis étkűek sem kapnak feleslegesen később megmaradó ételeket, más menzákon pl. elég jellemző, hogy a köretből hatalmas kupacokat mérnek, amely utána a kukában végzi. Ettem tejszínes-gombás gnocchit, mediterrán paradicsomos vasalt csirkecombot, kurkumás zöldséges bulgurt, fokhagymás paradicsomsalátát, összesen 1790 Ft-ot fizettem. Kitűnő volt a fűszerezés, az elkészítés is rendben lévő. A beltér kellemes, új bútorok, friss festés, számomra a klíma túl hidegre volt állítva. A kinti teraszon is elég sok asztal áll rendelkezésre, amelyek többsége árnyékolóval védett. Az étterem az akadémia épülete felől belülről is megközelíthető. A személyzet kedves, mosolygós, pörgős. Bankkártyával is lehet fizetni. Vizet kancsóból lehet tölteni, poharak bekészítve a tálcák mellett.

A fűrdőzés közben megéhezőknek nagyon tudom ajánlani az étterem kínálatát, mert az étlapot nézegetve látszott, hogy mekkora a választék. A kiszolgálás tökéletes, a hely árnyékos, csendes, hangulatos!

Erre a kérdésre sem én fogom megadni a választ, mert be kell, hogy valljam, nem szeret(t)em a halászlét. Gyerekkoromban, hiába ettünk sok halat, és kaptam minden megtalált szálkáért 20 fillért, az étlapok vízi élőlényeiből készült ételek, nem dobogtatják meg a szívemet. Ez alól apósom halászleve a kivétel, amely, mióta megházasodtam, minden karácsonyunk ünnepi menüsorának elengedhetetlen része. Először udvariasságból nem utasítottam vissza, de megkóstolva el kellett ismernem, hogy nagyon finom. Ám máskor és máshol nem vágytam eme étekre. „si fueris Romae, Romano vivito more; si fueris alibi, vivito sicut ibiDe,” tartja a latin mondás, azaz ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak; … Ezért amikor Szegeden jártunk, megkóstoltam a helyi nevezetességet és most, hogy az óévet Baján búcsúztattuk, természetesen megkóstoltam az itten halászlevet is. Szállásunkhoz volt közelebb étterem, sőt a szállodában is ehettünk volna, mégis sokan ajánlották a Véndiót. Hát egy kiadós korcsolyázás után betértük, hogy ott ebédeljünk meg. A hely otthonos, mégis modern hangulatú. Ami külön tetszett, hogy bár fel volt díszítve karácsonyra, mégsem borult ránk egy giccsparádé. Pont annyi üveggömb, fenyőág volt körben, amit a jóízlés elbír. De nem nézelődni, hanem enni akartunk. A felszolgálók is nagyon kedvesek voltak. Aki szerencsés, azt János fogja elkísérni, sajátos humorával, mégis tisztelettel a kulináris kiránduláson. Jó túravezetőként mesél a városról, az ételről megtűzdelve egy-egy helyi legendával vagy vicces történettel. Nem telepszik le az asztalhoz, se rá a társaságra, de a tányérok összeszedését biztosan nem kíséri feszengő csend. A „felnőttek” halászlevet rendeltek, amit egy hatalmas tálban kaptunk meg, és még a gyerkőcök is meg tudták kóstolni egy-egy tányér erejéig. A „köret” jófajta házi jellegű kenyér, amit nem ajánlok a szénhidrát diétát tartóknak, még csak megillatozásra sem, mert 3-4 szelet után kap csak észbe az ember, hogy mennyit is fogyasztott belőle. De tudom ajánlani e város hírességét, mert már az első tányér is olyan kellemesen eltöltött minket, hogy nem is éreztük a korcsolyázás fáradalmait. Mi jól is laktunk a levessel, fiam kérte a szokásos lekváros palacsintáját, s míg ette, csak az elégedett szuszogását lehetett hallani. Sör, házi limonádé volt az italunk. Megtelt a gyomrunk és a lelkük is, így az újesztendő első napján ismét itt jártunk. Szegedi vagy bajai? Mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy ebben nagyon sokat „segít” a Véndió étterem. Köszönjük nekik!

És igen! Mindannyian elégedettek lehettünk, az ételeink kifogástalanok voltak. Drága hely, mint sok más étterem Hévízen.