Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

A specialty kávé is kitűnő volt, a Cortado 950 Ft, a brazil Sitio Morada do Sol ültetvényéről érkezett, közepes pörkölésű, ha szeretnéd, otthonra is vásárolhatsz főznivalót. A hely alapterülete kicsi, két kis asztalka van csupán a helyben étkezésre, így alapvetően inkább elviteles helynek mondanám. A kávén és pékárun kívül tartanak még Mayer szörpöket és lekvárokat, kecskesajtot, sajtkrémet, körözöttet, vargányakrémet. A fiamnak vettem 2 bagelt (550 Ft), többféle magvakkal, a lányomnak kimér apró sajtos pogácsát, magamnak paradicsomos csavart rudat. Nem volt sokféle péksütemény, de ami volt, azokat érdekesnek találtam. Nagyon kedves kiszolgálásban volt részem, jól elbeszélgettünk a kiszolgáló lánnyal. Számomra ez egy 5 pontos élmény volt.

Maguk a tulajdonosok szolgálták ki a vevőket, meséltek az összetevőkről, melyiknek mi az élettani hatása, miért egészséges, miért javasolt. Értelemszerűen lisztet egyik pékáru sem tartalmaz, s garantált, hogy a pékműhelyben sem fordulhat elő glutén, amely itt van helyben, a kiszolgálópult mögött, az üvegen túl. Liszt helyett köles, rizsliszt, quinoa liszt és fehér cirok lehet a fő "helyettesítő" alapanyag. Mindent meg lehetett kóstolni, ez nagyon tetszett! A ropogós Kornspitz pirított bio quinoa lisztből készült, lenmag, fekete szezám, szezám és napraforgó magvakkal. A kakaóscsigát datolyával édesítik, így egyúttal cukormentes is (990 Ft). A szilvalekváros háromszög (890 Ft) ízlett a legjobban, amelyet mákos tésztába töltenek. Tény, hogy a péksütemények nem olyan mutatósak, mint egy hagyományos kézműves pékségnél, mondhatnám, hogy kicsit csúnyácskáknak tűnnek, sötétebbek, nincs rajtuk porcukor, de ez a búzaliszt hiánya miatt van így. Érdekes tapasztalás volt ez számomra, sosem kóstoltam még ilyen pékárukat.

A beltér sivár, mintha az asztalokat, székeket logikátlanul behajigálták volna a nagy üres térbe. Kiszuperált iskolai székeknek néztek ki, ráadásul a kifejezetten kényelmetlen fajtából. A nagy fekete-fehér kockás kőpadló nekem tetszett. A mosdó piros-pink szürreálisan megvilágított. A pult mellett egy dizájnos, ívelt lépcső vezet felfelé, de mint kiderült, az csak dekoráció, nincs fent semmi. Talán majd később lesz. Kiállítások vagy majd kialakul. . . A fal mentén retró fröccsöntött kék műanyag székek valamelyik metróállomásról. Újabb kényelmetlen ülőalkalmatosságok. A korábbi elég negatív értékelésekhez képest annyi fejlődés történt, hogy az italokat már nem műanyag pohárba, hanem rendes üvegpohárba adták. Az itallap gyűrött, igénytelen. A pultnál kellett rendelni, a fiatal lányok már a nyitás közeli órákban halálosan unták itt ezt az egészet, mi lesz még veletek estére? Az egyik lány, aki közben érkezett, ő normális volt. Van egy lapnyi étlapjuk, amin pl. melegszendvics, panini, napi leves, 3 féle spagetti, hagymakarika, sült virsli, sült krumpli szerepelt, de amikor ott jártam, a konyha éppen nem üzemelt. Még/már nem/technikai hiba miatt? Ez nem derült ki. Viccesnek találtam, hogy "Merch" címszó alatt póló és öngyújtó is szerepelt az étlapon, ezeket is lehet náluk venni ugyanis. Én csak egy Piroska málnaszörpöt ittam, 3 dl 599 Ft. Az italkínálat nem hozott lázba, Kőbányai és Peroni csapolt sört kínálnak. Gyenge hármas. Nem lesz törzshely.

Az kicsit meglepő, hogy a jókora térben kifejezetten szellősen vannak az asztalok elhelyezve, viszont leülve egy kétszemélyeshez az nyomban kiderült, hogy arra viszont nem adtak helyet, hogy a táskámat letegyem valahová, ami nem a padló. Gyorsan megjelent egy bájos ifjú felszolgálónő, letett elénk két étlapot, majd otthagyott bennünket. Azt nem kérdezte meg, hogy vajon esetleg innánk-e valamit, pedig kifejezetten szomjasak voltunk. És ez így is maradt úgy jó 10 percig, pedig nem volt annyi vendég, hogy indokolt lett volna. Akkor felálltam, a pulthoz mentem, és kértem két pohár sört. Közben a felszolgálónő felvette a rendelést olyan asztaltól is, ahová később érkeztek, mint mi, de leginkább álmodozva sétálgatott a nagy térben, mintha nem igazán tudná, mi itt a dolga. Az ételosztó pultnál viszont három dolgozó is dolog nélkül ácsorgott, hiszen alig kaptak rendelést a pincértől. Majd mégiscsak sikerült megrendelnünk egy három és egy kétfogásos napi menüt. A sütőtök krémleves olyasmi volt, amint amit magunk is főzünk, viszont mi melegen szoktuk enni. Úgy látszik a hawaii ízlés az éppen hogy langyosat szereti. . . Vagy inkább nem tudják megoldani a melegen tartását. Főételként csirkés poké tálat kértünk, ezzel azzal. Gusztusos salátás vegyes tál érkezett, csakhogy ez meg hűtőszekrény hideg volt, ami nem gond, ha ezt előre közli a felszolgáló, mert egyébként honnan tudnánk. Nem mondta. Ok, akkor eszünk egy jó csirkés salátát. Ettük is, mert éhesek voltunk. De ha nincs a sör, akkor kis híján megfulladunk, mert a csirkehús száraz volt, az egész salátamennyiséghez viszonyítva pedig az öntet kevés. Én még kaptam két kis kocka avokádós browniet desszertként, de ennek is csak a felét tudtam nagy nehezen lenyeldekelni, mert mintha fűrészporból gyúrták volna sűrű keményre. Volt az asztalunkon egy felhívás, hogy legyünk a törzsvendégük. Nos, mi biztosan nem leszünk. Fizettünk ezért a sikerületlen ebédért kettőnknek 8700 forintot, ami nem sok, de az ár-érték arány még így sem volt jó!

Sok mozdony vezetőállásába fel lehet mászni körbenézni. A sztár program a hajtányozás volt, egy nagyon kedves úr magyarázta el nekünk a hajtányozás tudnivalóit. Köszönjük neki, igazi élmény volt. A terület gondozott. Van egy kis játszótér is, ahol viszont a játékok alatt nincs se homok, se rugalmas gumiszőnyeg, így keményre lehet huppanni. Két és fél órát töltöttünk el itt, de nem tudtunk mindent megnézni.

Egyéb cukrászsüteményeket is kínáltak. A belső térben és az épület előtt is vannak asztalok. A hely rendben volt, a felszolgálók kedvesek voltak. És valóban Bambi is kapható, ha már nem is olyan, mint gyerekkorunkban.

A nagyon egyszerű szoba-konyhás, fürdőszoba és angol WC nélküli kertes házban csupán pár éves koráig, a szülők különválásáig élt Ilonka, utána az édesapja lakott itt, akivel rendszeres kapcsolatot tartott fenn. A berendezés az 1950-es évek egyszerű, minden luxust nélkülöző világát mutatja be. A ház falán az 1956-os hősök neveit olvashatjuk. A szobában több családi emléket, fotót, személyes tárgyat láthatunk, amelyet a rokonok megőriztek. Itt szembesültem vele, hogy Ilonka éppen október 23-án született, milyen furcsa egybeesése ez a sorsnak. Az már a jelenkor és a muzeológusok ötlete volt, hogy a kertben egy föld alatti látogatóközpontot alakítottak ki, ahol egyrészt az egykori bírósági tárgyalótermet mutatják be a maga ridegségében, valamint egy rövid dokumentumfilmet nézhetünk meg Ilona életéről és 1956-os szerepéről, valamint ismerősök visszaemlékezéséből ismerhetjük meg őt egy kicsit jobban. Időszakos kiállításként a bélyegmúzeum tablói láthatóak most 1956-os témában. Kis érdekesség, ami főleg a fiúknak lehet izgalmas, hogy néhány korabeli fegyvert is megnézhetünk, kézbe foghatunk. Részben megrázó élmény, de ugyanakkor mégis jó érzés volt ide eljönni, és ilyen módon megemlékezni. Ha másként alakult a történelem, talán még ma is élhetne Ilona, hiszen 93 éves lenne. De sajnos neki még 25 év sem adatott. . .

A nyitvatartás elég rövidke, kizárólag hétköznap ebédidőben tart nyitva, így leginkább a környéken élők és dolgozók keresik fel, azon belül is, akik reformétkezés iránt nyitottak. A bejárat előtti kis teraszon mindössze 3 asztalka van, igény esetén elférne akár több is. A beltérben 3 apró bárszékes ülőhely, 2-2 fő részére alkalmas a helyben étkezésre, valamint a szembe falnál egy könyöklő. Sokan elvitelre vásárolnak. Környezettudatos hely, hiszen az ételeket újrahasznosított barna papírtálakban kaptuk, valamint az evőeszköz is "öko", favilla, illetve lebomló kukoricakanál. Ez utóbbival legalább lehet enni, a villa erre kb. alkalmatlan, a vágni képtelen fakést meg jobb fel sem emlegetni, de a mai ebédhez úgysem volt szükség késre. Bár tudom, ezt is többen vitatják, mi a leginkább környezettudatos megoldás, hiszen a porcelán tányér elmosogatásával ugyan vizet fogyasztunk (létezik környezetbarát, nem vegyszeres tisztítószer), viszont nem termelünk semmilyen - újrahasznosított - szemetet sem. A naponta változó aktuális étlap a táblán olvasható. 2 leves, 3 főzelék mint főétel, húsos feltét. Céklás csicseriborsó krémleves, illetve gyömbéres borsókrémleves, ez utóbbit választottam, kellemes volt. Lehet rá szórni amerikai mogyorót és koriandert. A gyömbérből mehetett volna még bele, nem igazán éreztem ki. A zelleres krumplis kelkáposzta-, a currys vöröslencse répa- és a sült kelbimbós babfőzelék közül ez utóbbit választottam, mivel sem a zellert, sem a répát nem szeretem főzelékben (sem). A kis leves és a főétel együtt menüben 3000 Ft. A nagy menü 3800 Ft. A levesből és a főzelékből is lehet kis és nagy adagot kérni. A kurkumás csirkecsíkok a főzelékre +1500 Ft. A főzelék is korrekt volt, de nekem ebbe is jöhetett volna még karakteresebb fűszerezés, emellé kenyér helyet rizs pacsnit lehetett a pultról elvenni. Tetszett, hogy vizet ingyen lehetett önkiszolgáló rendszerben tölteni a csatos üvegből. Volt valamilyen süti is a kiírás szerint "Emi néni házi sütije", de nem láttam, milyen és egy kicsit drágállottam is. Amíg be nem jött egy számukra nem szimpatikus vendég, észre sem vettem, hogy két kutyus pihen a pult melletti kutyafészekben, de hirtelen hangos ugatással pattantak fel kíváncsiak, ők Zizi és Lulu, Feri kutyusai. Közvetlen, laza, barátságos a kiszolgálás és az egész légkör a puritán körülmények ellenére. Mosdó/WC nincs, de a piacon elérhető, igaz, ott fizetős.

Idén is volt játék, 10 kérdésre kellett válaszolni a mesével kapcsolatban, ezúttal egy QR kódos felületen. A kijáratnál apró kis ajándékot kaphattak a kitöltők, aminek a gyerekek örültek. Érdemes megnézni.