Útközben adatlapja

Az „unalmas” rizsköretet feldobta a tetejére szórt pirított szezámmag. Egyszerű, de nagyszerű újítás, itthoni alkalmazásra átvéve. :) Kitűnő ötlet volt a tavaszi és a nyári tekercs egy tálon való szerepeltetése, és persze finom volt mind a kettő, a hozzájuk illő mártások úgyszintén. Legjobban a kacsa ízlett mindkettőnknek, a bőre ropogós, a húsa omlós volt, legközelebb ebből eszünk egy egész adagot. A desszertként tálalt bundázott, sült banánról látatlanban lemondtam a párom javára, mert nem szeretem ezt a gyümölcsöt. Épp csak meg akartam kóstolni egy picit… aztán nem tudtam abbahagyni. A kiszolgálás gördülékeny volt, a pincér kedvesen mosolygós. Ezzel a kommunikációs lehetősége ki is merült, ugyanis egy kukkot sem beszélt magyarul. Sem ő, sem a vele együtt szolgálatban lévő kollégája. Ez már a telefonos asztalfoglalásnál kiderült, és akkor is abszurdum, ha személy szerint nekünk nem okozott problémát. Ha valamelyik vendégnek kérdése vagy valamilyen speciális igénye lenne, nem lehet arra hagyatkozni, hogy majd egy másik asztaltársaságtól kisegíti valaki, aki tud angolul. Ez szerintem elfogadhatatlan, ezért adtam a kiszolgálásra kevés pontot.

Alaptalan volt a félelmünk, az étterem elfogadható áron kínál jó ételeket. A helyiség kellemesen tágas, nem érnek egymásba az asztalok. A berendezés tetszetős, sok „vizes” dekorációval, hálóval, evezőkkel, vízilabda-csapatok és bajnokok fényképeivel. Halloween alkalmából külön háromfogásos menüt állíthattak össze maguknak a vendégek, rémes és ijesztő nevű ételekből. Sajnos nem jegyzeteltem ki ezt a szellemes étlapot, abban bíztam, hogy a netről puskázva idézhetek belőle, de a csárda nem tette fel a weblapjára. :)
Négytagú társaságunkból ketten alkalmi menüsort ettek, ketten a hagyományos étlapról választottunk. Mi jártunk jobban. A pacalpörkölt nokedlival, káposztasalátával tökéletes volt, és éppen elég. Nagyon finom és laktató volt a hússal teli, sűrű babgulyás is. Kicsit sajnáltuk, hogy a Halloween-menü ételeiből – bár mindegyiknek fel volt tüntetve az ára – nem lehetett egy-egy fogást rendelni. Később kiderült, hogy nem baj, mert a birsalma krémleves jellegtelen, a tejberizsben pedig kemény a rizs, fokhagymás tarja ízletes, de gyerekadagnak is kevés. Isteni volt viszont a répatorta, ezt érdemes lenne feltenni az állandó étlapra is, biztosan jól fogyna. A kiszolgálás udvarias és gyors volt, annak ellenére, hogy elég sok dolguk akadt a pincéreknek. Az étlap árai elfogadhatóak, viszont az alkalmi menüt kissé drágának találtuk. Főleg, ha azt is számításba vesszük, hogy az az adagok jóval kisebbek voltak, mint a szokásos étlapról választott ételek esetében. Ebéd után sétáltunk kicsit a horgásztó mellett, akkor fedeztük fel, hogy hatalmas fedett kerthelyiség is tartozik a a csárdához, kemencével, szabadtéri grillsütővel. Várjuk a tavaszt, biztosan visszajövünk még jó időben is.

A fogadós hölgy fel sem tápászkodott, a pult mögött ücsörögve közölte, hogy nincs szabad asztal. Talán kísértetek tartottak Halloween partit éppen, mert mi csak egy négytagú társaságot láttunk, és esküdni mertünk volna, hogy üres az étterem. Foglalt jelzést nem láttunk az asztalokon, de az ebédidő már nagyjából elmúlt, a vacsoravendégek esetleges érkezéséig meg akkor is befejeztük volna az étkezést, ha szemenként esszük a rizsát. Utólag jobban megnéztem a véleményeket, a legutóbbi is elmúlt egy éves. A fogadó facebook-oldalán található bejegyzések közül is 5 hónapos a legfrissebb, de többnyire egy évesnél régebbi bejegyzésekkel dicsekedhetnek ott is. A rend kedvéért jegyzem meg, hogy az értékelésnél csak "kiszolgálást" - meg az egészet en bloc - értékeltem egyesre, a leírtakból következően a többi részlet értékelhetetlen.

A berendezésben a "magyaros" dizájn uralkodik, a külföldiek által elvárt – vagy elvártnak gondolt - kiegészítőkkel: a nagyi kredencével és befőttjeivel, fokhagyma- és paprikafüzérekkel, az asztalokon műmuskátlival. Arról is megbizonyosodhattunk, hogy jó a munkahelyi légkör. Az étterem hátsó traktusában ülve ugyanis végighallgathattuk a személyzet kissé harsány és felszabadult diskurzusát, megtudhattunk néhány érdekes részletet a magánéletükből. :)

Többször, többfélét kóstoltunk már itt, mindig meg voltunk elégedve. A húsok jól fűszerezettek, ízletesek, és tökéletes állagúra vannak sütve. Legutóbb kétszemélyes baromfi-vegyestálat ettünk, annak is minden összetevője finom volt. Egy picit csodálkoztunk, hogy egy libacombot kaptunk ketten, de éles volt a kés, a hús pedig puha, így könnyen megoldottuk a problémát. Azt sem mondhatjuk, hogy kevés volt, inkább csak fura, hogy nekünk kellett szétcincálni és elosztani. :-)
A ház egri vörös bora igen kellemes. A kiszolgálás viszonylag gyors és udvarias. Az ár-érték arány azért mondható jónak, mert gyakran adnak ki kedvezményes kuponokat, és az ajtó előtt álló „vendégcsalogató” ember is mindig osztogat valamilyen akciós ételről szóló szórólapot. Így szinte biztos, hogy bármikor elfogadható áron megebédelhetünk itt.

Ritka öröm, nem lehetett kihagyni. A husi pont olyan finom volt, amilyen szép. Puha, omlós, szinte elolvadt a számban. A mellé tálalt ízletes, zöldséges raguba egészben kerültek az erős paprikák, így a vendég maga döntheti el, mennyire legyen csípős az étel, s eszerint karikázza fel, vagy tolja félre. Jó ötlet. Nagy kár, hogy a bulgur tovább főtt a kelleténél, ez sokat levont az egész fogás élvezeti értékéből. Egy kis adaggal épp jól laktam, máshol ennyit fizettem volna egy szendvicsért. A ház ajándéka volt egy csésze forró, fekete tea. Jól esett. A tea is, a gesztus is.

:-)
Finom, porhanyós húsokat ettünk, remekbe szabott, grillezett, füstölt gomolyasajtot, jól elkészített köretekkel. Talán a sóval bánhattak volna picit bátrabban, de tudom, most ez az új trend (talán már törvénybe is iktatták. . . ). Tetszett, hogy a kevert salátához ecetet, olajat is hoztak kérés nélkül. Mondhatnánk, hogy ez csak természetes, de tudjuk, hogy sajnos nem az. Minden friss volt és megfelelő hőmérsékletű, a frissen csapolt sört is bele értve. Az étlapot böngészve az ár/érték arányt nagyon jónak találtuk. A kiszolgálás figyelmes és udvarias volt. Kedves vendégnek éreztük magunkat. Biztosan visszatérünk még.

Addig elszórakoztunk a csuromvizes ernyőinkkel, amiket végül az asztal alá dugtunk, és ott rugdostuk egész vacsora alatt. Négyfős társaságunk két húsos és két halas menüsort kért. Az asztal már a leveses edénykékkel tele lett. Ez úton kérek elnézést, hogy a forró levest nem tudtuk egy pillanat alatt magunkba dönteni, hiába toporgott ott a felszolgáló hölgy idegesen, hogy nem tudja lerakni, amit hozott. Végül összeszedte a leveses csupor kis fedőit, a teríték többi tagját pedig – a fejünk fölött és az arcunk előtt nyulkálva – össze-vissza-odébb tologatta, és az így felszabadult helyre be tudta passzírozni a salátákat, anélkül, hogy érdekelte volna, melyik fajtát ki kérte. Nem akarom túl hosszúra nyújtani a beszámolót, a vacsora végig így zajlott. Valaki mindig ott téblábolt az asztalunk mellett, de nem ám azért, hogy jó szokás szerint elmondja, hogy az étterem által összeállított menüsorok azon eleme, amit éppen felszolgál, mit tartalmaz, vagy megkérdezze, minden rendben van-e, hanem felváltva tették fel a két kérdést: „Jaj, hová rakjam? , illetve „Mit vihetek el? ? ? ? ” Már ha kérdezték, mert pl. a desszertes tányérkát úgy kapta le az egy pincérfiú az asztalról, hogy a menyem még bele se kóstolt a rajta lévő krémbe. Mondjuk a két csésze rizst nyugodtan elvihették volna, mert volt ugyan két húsos, szaftos fogás, amihez illett volna a köret, de olyan miniatűr tányérkán hozták ki a csöppnyi adagot, hogy egy kanálnyi rizs sem fért mellé. Az ételek átlagosak voltak, még az is lehet, hogy jók. Ha lett volna módunk normális tempóban enni, ahelyett, hogy belapátoltuk az elénk hordott cuccokat, talán éreztük és élveztük volna az ízeket. A hangulat remek volt, mert az első megdöbbenésből magunkhoz térve kínunkban végigröhögtük az estét. Vacsora után pedig az aluljáróban beszélgettünk egy kicsit, bár maradt még jó negyedóránk a kiszabott időkeretből, de vágytunk a levegőre. . . Sajnos borravalót zsigerből adtunk, azóta is sajnáljuk. Látszik, hogy nemcsak enni, de gondolkodni se volt időnk. Nemcsak a kissé szertartásos, komótos japán étkezés, de a "vendéglátás" szó megcsúfolása, amit az Itoshii személyzete művel. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy nagy ívben kerülje el!

Az étterem egy panelház aljában van, az üzlethelyiség megtoldva egy olyan műanyagfólia falú „terasszal”, amilyen a dohányzási tilalom után jött divatba, és városszerte rontja az utcaképet. A belső tér egyszerűen nyomasztó a fekete műbőr székekkel, a terítő nélküli sötét asztalokkal. Persze még az is lehet, hogy csak a félhomály miatt láttunk ennyire sötéten, de rögtön sarkon fordultunk, és kibotorkáltunk a „teraszra”, ami szintén rémesen néz ki, de legalább világos. Szerencsére most épp nem dohányzóként funkcionált, rajtunk kívül ugyanis egy teremtett lélek se volt az étteremben. Persze itt se volt terítő, de a billegő, műanyag asztalok és székek, tarka-barka labdafüzérek (vagy mik…), a szezon utáni strandbüfé hangulatát idéző „design” ezt nem is igényelte. Háááát, mindent feltételeztem volna így első ránézésre, csak azt nem, hogy ezen a helyen lazacot grilleznek, pedig de. A konkrét menü ugyanis grillezett lazac volt parmezános rizottóval, az előétel pedig mozzarella paradicsommal. Ha a sajt és paradicsom szeletekre egy-egy bazsalikomlevelet is biggyesztenek, ami olcsón kapható minden nagyobb élelmiszerboltban, tökéletes mozzarella caprese lehetett volna belőle. Kár volt kihagyni. A halat egy picit túlsütötték, de nem volt rossz, csak egy kicsit sótlan. Érdekes és ötletes kiegészítő volt a céklalével (? ) festett „lila” hagyma. A rizottó tetején volt egy csipetnyi sajt (talán benne is), de a parmezán jellegzetes erős ízét és illatát sehogy sem tudtuk felfedezni. Az étterem háromféle jó menüt is kínál 700-1000 Ft közötti áron, ehhez képest a saját ételünket drágának találtuk. Azt nem tudtuk ellenőrizni, hogy a kupon tényleg akkora kedvezményt nyújtott-e, mint amennyit ígért, ugyanis ezt az étel nem szerepel az étlapon. De végül is nem az árral volt bajunk, hanem a rendkívül snassz környezettel. Az ételek frissen készültek, a kiszolgálás kedves volt.