Tom180 adatlapja

Az ételek szép nagy adagok voltak, az áruk a szokványos. Tüzes tarját ettem parasztburgonyával. Mivel van az étlapon cigánypecsenye is, nem volt nehéz felfedezni benne ugyanazt az alapot, amit fokhagymás krém helyett chili szósszal, tejföllel és némi csípős pepperoni savanyú paprikával. A krumpli jó volt, bár a szalonna darabok az izlesemnek talán kicsit nagyok voltak, és inkább üvegesek, mint pirítottak. A párom szerint a Cordon Bleu-ja nem volt rossz, de az olajnak lehetett valami mellékíze már. Sopronit csapolnak, ami elég baj. Viszont rákérdeztek és fél literes üdítőt kaptam, a gyerekméretű két decis helyett.

Nem találtam szimpatikus ételt a pult feletti táblára felcsíkozva, és nem tudom miért mondták, hogy olcsó, de ennyiért kulturált étteremben is lehet enni. Van amiben nem jó a retró.

A párom nagy kedvence a mátrai éttermekben más-más néven szereplő mátrai borzaska. Itt borzas borda a neve. Ilyet rendelt, és ahogy letették az asztalra, lehetett érezni a fokhagymát, ami ennél az ételnél nagyon fontos. Én szlovák titkot rendeltem, de előtte persze igyekeztem megtudni, mi is lehet az. A titok annyi, hogy a kétféle (vad és csirke) pörkölt egy palacsinta nagyságú tócsniban van felszolgálva, és mivel rá van hajtva, nem látszik. Mellé káposzta, hogy még szlovákosabb legyen. Tényleg finom, szerencsére zsíros, így aki nem bírja, vagy nem szereti válasszon mást. A látható személyzet a pincér hölgy egyedül, de ahogy mondtam a hely kicsi, nincs miatta fennakadás. Az étel elkészültét csengő jelzi. De aki kinn ül a terasz végében, az bizony a szakács és a kukta vitáját is végighallgathatja. A belső rész TÉNYLEG rusztikus. Nem lepukkant, csak annyira vidékinek akar látszani, hogy az nekem kicsit sok. A kemence tényleg létezik, és bár nyáron nem tapasztaltuk meg, egy korábbi látogatásnál kiderült, milyen meleg dolog mellette ebédelni.