Ugor adatlapja

Az egész cucc valami nagy vallási intézmény mögött van egy mellékutcában, tudjuk, éghajlati övünkön háború, fegyver, halál, vallás nemzeti hagyomány szerint összefonódik, na, de ettől még nem jutottam be. Kis tanácstalanság meg kérdezősködés után kiderült, hogy nem úgy van ám az, a Turisztikai Központba kell bemenni, azon keresztül jutsz aztán ki majd az un. hadiparkba. De mondjuk ez a kiírásból nem derült ki. Tehát akkor Turisztikai Központ. Szomszéd háztömb, gyönyörű épület, hölgy mondja, hogy igen, így van, jó helyen jár. . . aztán hagyta ott a dolgát, ahogy volt, elkezdett engem vezetni, közben nem tudom, ki működött ott a recepción, de nagyon kedves volt a vezetőm, mondta, hogy nem ért mindenhez, de amit tud, azt szívesen elmondja. Így aztán jól elszórakoztattuk egymást. Nagyatád egy híres-hírhedt katonabázis volt mindig, itt ennek a maradványai, emlékei láthatók. . . hősi múlt, mondhatnánk. Szóval fegyvernemek, egyenruhák, fegyverek sok termen át, az egyikben például van egy nemzetközi egyenruha-gyűjtemény is, nagyon érdekes, jó szórakozás ez a múzeum. Azon is elökörködtünk, hog melyikünknek melyik a kedven német pisztolya vagy egyéb lőfegyvere. . . na, és a teremgyakorlatok után kimehettünk az udvarra, és ott aztán harckocsik, páncélozott járművek, helikopterek, repülők, minden, mi szem-szájnak ingere. . . szóval, sok időt el lehet itt tölteni, rengeteg történet bukkan közben elő, igazán jól éreztem magam.

Szent János szobor, de ez it nem festett, inkább dizájnolt, a határon álló viszont színes és barokkosan hagyományos. Egyébként a meghatározás nem pontos, ez tulajdonképpen egy kerékpároshíd, nagyon a város szélén van és eléggé el van hanyagolva a környezete. Nem tudom, hogy ki és miért járna ide gyalog, mert nem logikus. Viszont van a hídfőn egy fedett, árnyékolt beülő, pihenő is, hát ha akarsz, kijöhetsz ide leülni, csak nem tudom, mlért tennéd.

Aztán ott kóvályogtam a jelzett helyen, de nem jöttem rá. . . egy nő ült a padon, és könyvet olvasott. Hű, ez annyira jó, hogy megismétlem: egy nő ült ott a parkban és olvasott egy könyvet! Illendően megkérdeztem, hogy hol is az a bizonyos "székelykapu"? Hát tulajdonképpen ez az. Valami fura tákolmány: székely kopjafákból szerelgettek össze ide egy kapufélét. Azután kiderült, hogy 1848-as emlékmű, hú, hát már az 1848 is székely lett. Nem zavarok, csak csinálnék róla pár fotót. . . ok, de ő ne legyen benne, mondta a nő és kicsit elsétált. Így aztán ez van, ahogy látszik. Megrongálódott, van az a bizonyos kis dísz a kezekkel, a négy égtáj felé nyúlt volna, fakezet is lehetett vele fogni, de valaki lenyúlta a négyből az egyik kezet. És aztán a további balesetek megelőzésére csak egy stilizált faharang van, ünnepeken meg fémre cserélik, hogy szépen szóljon.

Itt-ott kis pihenők is vannak kiépítve, meg le lehet ülni társaságizni, de ide nem érdemes bandástól járni. Ez az egyedüllét helye, amikor nem zavar semmi és senki, csak a gondolataid vannak veled.

Tehát kigurultam a végekre, ez már nem is Barcs, ez Belcsa-puszta, teljesen más jellegű vidék, tettem autóval egy félkört valami teljesen bizonytalannak látszó facsoport körül, ahol a térkép a kastélyt jelölte, aztán megláttam egy cigányasszonyt, valami görbe csőből nyert valami vizet egy rozsdás talicskába tett műanyag flakonokba, rengeteg flakon, hát Istenem, a víz az élet, meg kánikula is van, pont úgy él, mint az afrikai asszonyok a szavannán, az arca viszont az amerikai őslakosok ázsiai vonású ábrázata, meghatározhatatlan korú, vad, nyers emberszépség. Hogy szóba elegyedtünk, hamar útmutatást kaptam a kastély felé. egy beton villanyoszlop mellett kell bemenni két romos ház közötti szűk résen, ott aztán autó nem tovább, mert a dzsungel jön Ami az ittjartamon van kép, az valami ősi kamuüzemeltetői kép lehet, ki van pucolva a világ a rom körül, most meg, ahogy kinéz, teljesen benőtték már a fák, magasabb az erdő, mint a rom, évtizedek vannak a kettő között. Azt a szöveget felejtsd el, ami ki van ide írva, hogy magántulajdon, meg nem látogatható, mert akkor nem látogatod meg, ha nem akarod. Szóval, mész az erdőben, még mindig nem látod a kastélyt sehol, aztán egyszer csak hopp, itt van a sűrű bozótban. És aztán persze, hogy bemész, ámulni-bámulni, pazar díszlete ez a történelemnek, botor baromkodás lenne kihagyni egy ilyen élményt. Azért tessék ám alaposan vigyázni, a plafon beszakad helyenként, meg a födém is, amin jársz, ne akarj belezuhanni egy sokméter mély üregbe, meg ha éppen esik le a tégla fentről, hát légy résen és ugorj el! De aki nem kockáztat, nem is nyer semmit. Szóval bejártam ezt az állva haldokló romos palotát, neked is jut valami a képekből, talán egyszer sikerül már valami érdeklődést is kicsiholnom másokból, szóval páratlan élmény. Mutatom a képeket addig nézd meg, amíg láthatod!

előjött aztán egy kis nő, megilletődötten kérdeztem, hogy már zárva vannak? Nem, kilencig van nyitva. Remek. Én enni szeretnék. Azt nem lehet, mert a konyha nyolckor bezárt. De hiszen még nincs is nyolc óra! Akkor is. . . bentről valami üzenet jött, hogy negyed kilenc van, ilyenkor már nem főz senkinek. De itt a telefonom a kezembe, látom mennyi az idő, most mi van? Végül nem kaptam semmit, akkor legalább ihatnék valamit? Egész délután nem ittam a kánikulában, cserepes már a szám. Hát jó, azt ihat. Jó, akkor kérek almalevet, kimérve, láttam, hogy az van, fél litert kérnék. Erre a nő, aki közben ötször is elmondta, hogy ő itt nem tud semmit, nem ért semmihez, ő nem is itt lakok, mert ő tolnai, csak valami barátnőhöz jött ide, esküszöm, 5-ször, 5 tételbe kiszámlázta az 5*1 decit. Külön-külön 290 forint, összesen 1450. . Én közben csináltam valami kis fényképet a helyiség belsejéről, hú, erre kaptam is, hogy nem lesz ez így jó, hogy itt fényképezgetünk. . . szóval, pocsék egy emlék lett ebből, el lettem hajtva, átmentem a Delta étterembe, nincs az onnan messze, vendégek is voltak, és óvatosan megkérdeztem, hogy lehet itt enni? Simán ki lettem röhögve, szezon vége, ilyenkor már nem főzünnk senkinek, legfeljebb hétvégén. .

Aranyos, kedves nő fogadott, szó szót követett, van állandó meg van időszaki kiállítás is, hát próbáljunk itt a földszinten kezdeni Szabó Klarissza Médea munkáival. . . Van egy ilyen interaktív hangzószobor, azzal jól szórakoztam, a cél az, hogy lehet itt tapizni, próbálni bármit, a hangzó szoborba meg be is lehet menni, átvergődtem magam, mint egy dzsungelen, közben csilingelt, kolompolt, verte az arcom. . . szóval jó móka volt. Fent az emeleten más jellegű a bemutatótér, helytörténet, korabeli szobabelső, mint egy kis tájház. . . azután a viz, a vízzel kapcsolatos tárlat, itt emberi segítséget is kaptam, volt aki mesélt, magyarázott, szóval jó időtöltés ez, bizony. Ez így legalább négyes.

Hűű, az nem lesz jó, a kastély gazdái azt nem nagyon szeretik. Na, de azért csak tegyünk egy próbát. Mocsai Lajos és felesége, a Bánó-leszármazott Virginia éppen népes családi körben, a gyerekekkel a kastély előtt ebédeltek. Illendően elnézést kértem a rosszkor való zavarásért, erre bebocsájtást nyertem, a kezdetben gyanakvó hölgy társaságában megnézhettem a kastélyt. Aztán jóban is lettünk persze mindenkivel, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, ember az emberrel. Hát ez valami csodaszép, gyönyörűen rendbehozták az egykor sokat próbált épületet, birtokot, volt ez TSZ, iskola, szociális izé, most meg újra régi fényében, rangján tündököl. Láthatod, íme a képeken. Sokszor bérlik fényes esküvőre is, ilyenkor van, hogy a násznép része itt alszik, alaposan átnéztük a menyasszony öltözőszobáját, meg persze a nászágyat is, ahol ugyebár a rituális tevékenység megtörténhet. Élményprogram volt a látogatás. Lementünk a pincébe, átmentünk a másik épületbe, az un. "ötösfogat"-ba, ez a régi istállókból lett kialakítva, pazar, itt található az edzőterem is, nem részletezem, tényleg ilyen szép minden, mint amit mutatok. Azután beszélgettünk még pár szót Mocsai úrral, a történelemről volt szó, Magyarország újra és újra talpraállásáról, a kastélyról, annak előzetes urairól. . . . nagyon szívélyes volt a társalgás. Azután elengedtek, hogy szabadon kószáljak a parkban, megnéztem a díszes medencét, majd a szépen gondozott tavat is, szóval le a kalappal a hely előtt, ha ide készülnél, ne fogd vissza magad!