Ugor adatlapja

Jegyet vettünk, nincs vezetés, szó sem volt róla, hogy lehetne, semmi jelmezes, csak mi, akik körbesétáltunk. Mihez hasonlítsunk egy kastélyt? Talán a többi kastélyhoz. . . Ez itt érdekes volt, nem túl nagy az egész ház, de szépívű a lépcső, és látványosak a plafon freskói. Ami bejárható, az fél órán belül megnézhető. A parkba is érdemes kimenni, néhány hangulatelemet iderakott az évszak, direkt jól is esett, kellemes séta volt. Az meg különösebben nem érdekelt, hogy melyik bútornál ki volt a kárpitos. . . ettől függetlenül jó és szerethető program, ajánlom is minden romantikus léleknek.

Szóval visszafordul és Egerbakta. . . Más vendég nem volt, csak mi. Fiú a pultban állt, mondta, hogy az asztalon vannak ilyen papírokon étlapok. Jó, akkor asztal, étlap. . . hopp, itt nem csak pizza van, lehet itt mást is! Kértem egy kárpáti borzaskát, nejem pedig egy magyaros pizzát. Elfogadható időn belül meg is kaptuk, ahhoz képest, hogy frissensült volt, ez jó teljesítménynek mondható. Nekem egy szelet husi, rajta tejföl, sajt. . . ízélményre semmi, nem volt jó és nem volt rossz. Ehető volt. Feleségem pizzáját is megkóstoltam, ugyanez a helyzet. Kikérezkedtem WC-re, kulcsos megoldás van, kapsz kulcsot, mert vendég vagy, megkerülöd a házat és ott. WC elfogadható állapotban van. Ital. . . kérdeztük, mert távkérdezés van, hogy elvehetjük a hűtőből? El. Nos, onnan választottunk egy vizet, meg nekem valami narancsos kardamomos teát. Azután odafáradtam a pulthoz és vagy háromszor-négyszer próbálkoztunk lehúzni a kártyámat, mire sikerült. Az egészben meg az a külön fejvakarás, hogy a pult mellett egy asztalon ki van rakva, hogy felszámolnak plusz 10% szervízdíjat. De a fenébe is, én meg a nejem vettük ki az üdítőt, szolgáltuk ki magunkat, a pulthoz meg én, felséges vendég fáradtam oda, hogy fizethessek. . . nekem ki fizet szervízdíjat ezért?

Szépen megmaradt. A várnak is szépen megvan egy nagyobb tornya, belül fel is lehet rá menni, és emeletenként egy-egy szint, szoba, bemutatótér vár, ahol nézelődve megpihenhetünk. A vár történetére és lehetséges modelljére is itt bukkanhatunk rá. A szép kilátás után szabad behatolni a föld felszíne alá, borospincéket is rejt a rom. Meg amolyan foglalkoztató hely is van, lehet családostul mókázni, van kaloda, és igencsak kacagtató képeket lehet csinálni anyuról, apuról. . . de tényleg jól látogatható vár, érdemes bejárni zegét és zugát, kitűnő kirándulás mindenkinek! Kifelé jövet ejtettük meg a szlovák tájházat, ami kapcsolt anyag a várhoz, közös a belépő is, érdemes benézni, hátha ragad ránk valami itt is a múltból. Egyébként hol mutatsz a gyereknek már ilyen eszközöket?

Ööö. . . hát kissé sivár a kép. Szombat délután van, ilyenkor itt hegyén-hátán autó, bicikli, meg gyalogos. . . Most meg. . . posztapokaliptikus a kép. száraz leveleket hajszol a szél. Nyitva alig valami, egy kör után rájöttem, hogy igen, a Rózsa még működik! De pár autó árválkodik csak a parkolóban. Kávézó, cukrászda? Hát az zárva itt is. Na, akkor az étterem. Egyszál vendégpár, mondtuk, hogy csak üdítőre, kávéra vagyunk beállítva, nem baj, nagyon jó, itt egy kétszemélyes, üljünk csak ide. Percek alatt megvolt a kétféle kávé. . meg jött az üdítőm is. A berendezés nagyon vonzó, bár ember híján egy kis mesterséges skanzencsárda. De azért, szép, hangulatos hely most is, Kicsit sajnálom, őket,, nem tehetnek a helyzetről. Nagyon jó a kávé, nagyon rendben a kiszolgálás is, az ár is szolid, korrekt. Kártyával fizettem, szervízdíj nincs, de nem tudnak rátenni a kártyás fizetésre. Így hát sajnálom ezt is, szívesen adtam volna.

Néha egész érdekes fotók kinagyítva, néha csak a fotó hangulata idéz valamit, néha meg látszólag oda nem illő részleteket ragaszt egy-egy nagyobb képre, és ezzel a saját gondolatiságát szeretné sajátos módon áttükrözni a látogatóra. Egy darabig nézelődtem itt, de olyan nagyon nem lettünk barátok, félek, hogy pár hét múlva már nem fogok emlékezni a művész nevére. Ez vagy az ő hibája, vagy az enyém.

De nekem, gyarló, buta polgárnak ez így ránézésre azt jelentette, hogy van két női akt, az egyik függőleges és ugrik, a másik vízszintes és láthatóan ki van kötve. Az a gyűrött, hosszúkás izé talán vízicsúszda, és azért ugrik le a felső nő, mert a csúszda valamiért hirtelen tönkrement, megrongálódott, nem használható. De szándékomban áll egyszer visszamenni és az eredeti jelentést is ráértelmezni erre a műre.

Szokásos fíling: egyedül vagyok vendég, ázsiai hölgy nem tud magyarul, de aztán előkerül egy fiú, aki mégiscsak. Színes étlap is van képecskékkel, elmesélem a tervemet, szóval, itt tenger gyümölcsei leves lenne tésztával, azután csirke gombával meg rizzsel. Sok szöszmötölés a konyhában, talán edények csörömpölése, kiváltja a pavlovi reflexeket, egyre éhesebb is lettem. Azután hosszabb várakozó után kihozza a srác a levest, meg a másodikat is. Előre! Ettől nem voltam elragadtatva. A leves hatványozottan jobban nézett ki, mint a fényképen, a második fogas a remélt helyett egy kupac semmi. És az íz is hasonlóképpen. A leves elképesztően finom volt! Nagyon tele minden jóval, nem spórolták ki belőle, többféle rák, polip, minden volt benne, és az íze is remek volt! Kértem ugyan egy kis csípős szószt még hozzá, ez talán még tovább javított is rajta. Szalvétáért is külön el kellett mennem, mert maguktól nem adtak. Az meg nagyon fura kiszerelés, hogy az evőeszközt úgy kaptam, hogy a leveshez való kanál is, a másodikhoz való villa is benne volt a csirkés második fogásban. Kés meg sehol. Hát ez olyan kínai dolog lehet. A fiú valahogy megjegyezte, hogy persze, járnak azért ide külföldiek is, nem csak kínaiak. Hehehe. . . külföldi lettem a saját hazámban. Ez elég jópofa volt. Viszont ez az ebéd elég olcsó volt, ahhoz képest,. hogy manapság az ember 8-10000 forintért eszik sok helyen, itt azért inkább az 5000-hez volt ez közelebb. Kiderült, hogy a gombás csirkével kapcsolatban félreértettük egymást, ő egy másik gombás csirkére gondolt, mint amit én kinéztem magamnak az étlapon,. Azt nehezményeztem, hogy a két fogást együtt kaptam, így, mire befejeztem a levest, a második ki is hűlt rendesen. A srác megértette a problémát. A végére valami kínai körtés teát ittam, elég édes volt, de nem volt rossz.

Ezek a nyomorult csonkok meg itt vádlón mutatják hiányzó végtagjaikat, fejük elvesztét, és belenyomják a képünkbe az idióta hősködések valós következményeit. Varga Imre ezzel a kompozícióvak nőtt a leginkább a szemembe, intelligens művész, ez a szoborcsoport néma vád, de a jelentése hangosan ordító is egyben.