Nádasdy Vendéglő Sárvár

Halat és vadat fogyasztottunk dödöllével. Ottlétünkkor nem egy vagy két pincér volt, már többen vannak. Csak ajánlani tudom ezt az éttermet, az árakkal nincsenek elszállva.

Az adagok hatalmasak, és igen finomak. Ha valaki nem bír sokat enni, akkor itt tényleg érdemes megfontolni a kisadagot! Az ételekre nem kellett órákat várni, a kiszolgálás korrekt volt. Az árcédula vidéki viszonylatban is nagyon barátinak mondható. Amit még kiemelnék, az a mellékhelyiség, ami szintén rendben volt, mely a hasonlóan kedvező árú helyeken nem mindig jellemző. Összeségében elmondható, hogy egy olyan vendéglőt találtunk, amelyet sokáig emlegetni fogunk, és biztosan visszatérünk, ha ismét Sárváron járunk!

Párom hagymás rostélyosát pedig vastagon beborította a ropogós hagymakarika réteg. Nem nevettek ki Lyoness kártyánk felmutatásakor, hiszen mindketten élvezzük annak előnyeit. Vissza fogunk menni negyedszer is !

Hihetetlen hogy mèg lèteznek ilyen helyek az orszàg nyugati rèszèben! Szerintem hamarosan visszatèrünk. . .

Nemrég asztalt foglaltunk szülinapi vacsora-partira. Választunk. Pincérfiú csinos és ráadásul nagyon kedves, mint máskor. Türelmes,mint mindig. Velünk nevet,mint mindig. Mert bizony galád a csapat,odamondogatós,nagyokat nevető,de imádnivaló. Rendelés leadva. Hogy nekem mire esett a választásom? 1/Házi májgombócleves, ami zöldségektől körülölelt 2, azaz kettő,épp eltalált fűszerezésű és állagú gombóccal, gőzölgőn forrón kerül az éhező elé,elém. 2/Roston sült harcsafilé vegyes zöldségkörettel. Miért ilyen egyszerűt,ha már vendéglőben dőzsölünk? Tudtam mit várhatok a levestől,ezért egy könnyebb második fogás mellet voksoltam. Nem is volt gond,amíg elém nem tette csini pincér a rendelésemet. Háttal ültem nem láttam. Jobbról szépen behajolva határozott mozdulattal úszott elém halam. Azt tudni kell, hogy a tányér nem kisméretű. Megpakolva azzal a földi jóval,ami szememnek és belsőmnek is kedves nagyon jó,de a mértékkel bajban vagyok. Ez meg is nyilvánult egy harsány azonnali meglepetés reakcióban:Attyaúristen! Mi lesz velem? Valamennyien dugig pakoltuk szegény pocakunkat. Pincéreknek mindenütt ott a szeme. Hoz, visz, pakol. Valamennyien lelassultunk, jóleső érzés a tele has, a barátok zsongása. Beszélgetünk,nevetgélünk. Jön a pincér. - Desszerttel szolgálhatok? Körbenéztünk. Most nem szólt a kórus. -Köszönjük, neeem! Most nem kérünk semmit! -És VARGABÉLEST? – kérdezte kedvencünk. Olyan felszabadult,igazi felhőtlen nevetés tört ki belőlünk, ami már könnyeket csal a szemünkbe. Ilyet csak ritkán él meg az ember lánya. Nekem sikerült! Sikerült Sárváron, a Nádasdy vendéglőben! Szeretnétek tudni mi a történet befejezése? Természetesen vargabéles!

Mi minden alkalommal betérünk, ha a városban pihenünk, sorra kipróbálgatva a szimpatikus fogásokat az étlapról. Eddig nem okoztak csalódást, bátran ajánlom mindenkinek!