Anyukám Mondta Étterem Encs

Nagyon tetszett az étterem egyszerűsége. Nem akarták elrejteni az épület eredeti falait, fa gerendázatát, hanem belehelyezték stílusosan és rendkívül egyedien a berendezési és dekorációs tárgyakat. Kedvencem volt a gerendázatra feltekert "villanydrót" és a foglalat nélküli lámpaizzók, illetve a terem másik felében a régi csarnokvilágító lámpatestek. Az ételek gyönyörűek, és ízletesek. Egyedi különleges ízkombinációkat alkottak, és bátran használják azokat. Lányom francia párja évekig volt étterem menedzser, és az ő kifinomult és igényes ízvilágának is tökéletesen megfelelt minden. Nagyon kellemes meglepetés volt, amikor kértünk egy pohár forró vizet, hogy a pici ételét meg tudjuk melegíteni, és felajánlották, hogy cumimelegítőben (! ! ! ! ) meg tudják nekünk melegíteni! A mosdók higiéniája és felszereltsége kifogástalan volt, ami szintén ritkaság. Egy szó mint száz, teljesen elégedettek voltunk és biztosan visszatérő vendégek leszünk!

A csokispite már-már legendás. Sajnos pizzát még nem ettem egyik látogatásom alkalmával sem, de legközelebb mindenképp kipróbálom. Az egész menüsort végigkóstoltuk már. A borkínálat kissé szegényes. (Remélem olvassa ezt a kommentet a tulaj. . . ) Ennyi kritikát tudok mondani, mert minden más csúcsszuper! ! !

Kicsit zavaró volt mert az egyik hölgy szinte minden második szava egy K betűs szó! Mikor hála az égnek elmentek a pincér hölgy olyan lendülettel takarította le az asztalt, hogy néhány szem morzsa a mi asztalunkon landolt! Érdekes, hogy asztal volt több üres is, de nem adták oda bárkinek csak annak aki előre foglalt! Az étel viszont nagyon/fantasztikusan finom volt, a hús omlós/porhanyós, a desszert szerintem igazi kuriózum! Ha nagyon kötekedni akarnék azt mondanám a köret az egy kicsit több is lehetett volna!

Az objektum külső vakolatának fehéres árnyalata egyszerű és letisztult, ám valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva ez a visszafogott látvány aggodalomra késztetett. De várjunk csak! Hova tűnt az aggodalom? Valószínűleg elhalt a középszerűséggel átitatott falu, aszfaltos betonútján, mihelyst bezárult mögöttünk az ajtó. Az Anyukám Mondta nevű étterem népszerűségét jól szemlélteti, hogy első italunkat nem a lefoglalt asztalunknál fogyasztottuk el szűk családi körben, hanem az előtér fal mellé helyezett kisasztalánál. Ott ülve, az igazi hamisítatlan olasz termékekkel telezsúfolt polc szomszédságában, azon a fehér kovácsoltvas széken, kezdtem azt érezni, hogy egy babaház teadélutánjára vagyok hivatalos. A remek kiszolgálás és a profin elkészített ital, kárpótolt azért a csalódásért, hogy mindössze csak egy szabad asztal után epekedtünk. Így utólag belegondolva úgy vélem, érdemes türelemmel lenni. Ahogy szépen lassan, lépésről lépésre haladtunk előre az emberekkel elegánsan zsúfolt helyiségben, hol egy vidám gyöngypár, ételének ízét élvező nagymama vagy nagypapa mosolygott unokájára, netán egy anyuka a kisfiára, akiket látva mindig megtelik melegséggel az ember szíve. Mire elfoglaltuk jól megérdemelt helyeinket, azonnal magával ragadott az étterem szférája alias, annak nem mindennapi varázsa. Szépen tűzött a Nap odakint, az apró, barátságos kert egy armada emberpalántával gazdagodott, akik nyugtalanul ugrabugráltak, éhes pocakkal. Az étlap, bár nem nevezhető terjedelmesnek, első alkalommal szívembe lopta magát különleges ételspecilitásainak és a bensőséges áraknak köszönhetően. A könnyed, rozmaringos kenyérlepényt egy finom krémleves és egy laktatós főétel követte, a sort pedig természetesen egy ellenállhatatlan olasz desszert zárta, ami immáron nem egy mesés teadélutánt, hanem egy effektív pasticceria-t igézett meg. Biztos vagyok benne, hogy legközelebb már kislányommal bővülve utazunk Encsre, egy újabb felejthetetlen és élményekben gazdag családi ebéd elfogyasztása végett, hogy később majd ezzel a frappáns szófordulattal ajánlhassa az éttermet ismerőseinek: anyukám mondta.

Többször jártunk már itt és mindig meg vagyunk elégedve az ételekkel. Ötletes berendezés, klassz hely.

Egy igen színvonalas, különleges konyhát vivő étteremről van szó, amely jelenleg talán a vidék legjobbja, de teljes országos viszonylatban is egyértelműen a csúcs-éttermek között van a helye. Budapesten is simán megállná a helyét. Nem véletlen, hogy az ország eme távoli kis szegletében is életképesek, sőt nagyon is sikeresek tudnak maradni. Rövid, de annál izgalmasabb étlap, kreatív fogások, amelyek gasztro-mesterművek, fine dining-hoz képest nem morzsányi adagok, kiváló manufakturális alapanyagok, saját sütésű kenyér, válogatott összetevők. Ettünk sült csicsókát kecskesajttal és tárkonnyal, hízott kacsamájat birsalmával és körtével, madártejet, kamilla krémest málnavelővel, no és persze a kihagyhatatlan pizzát (pármai sonkásat). A hangulat oldott, nincs az a kissé feszengős érzés, ami az elit éttermekben olykor elfogja az embert, mert itt a személyzet is laza, vidám és kedves. Persze folyamatos a pörgés, de mégis van néhány kedves szavuk minden vendéghez. A gyerekekkel különösen kedvesen viselkednek, a pizzasütő pultnál 3-4 lurkó is ott ágaskodott egyszerre, s figyelték, hogyan készül a kedvencük. Nem zavartak senkit. Árak tekintetében igen korrekt, a fővárosban egy ilyen kategóriájú és színvonalú helyen minimum a dupláját kellett volna kifizetni, ha nem még többet. Már most várom a következő látogatást!

Meglepően sokan voltak. A kiszolgálás ahhoz képest, hogy mennyien voltak gyors volt és udvarias. Inkább tűnt jól begyakoroltnak, futószalagosnak. Előételnek egy vékony tésztás pizzát rendeltünk, mely műfajában a legjobb volt amit eddig Magyarországon ettem. Főételnek a párom bárányt én pedig borjú bécsit választottunk. Mindkettő kifogástalan volt, a borjú vajban sütött olyan amilyennek álmodtam. Kénytelen voltam a köretet meghagyni akkora volt a hús. Megkóstoltuk még a madártejüket és az isteni kávét. Nagyon finom volt minden. A párom elégedetlen volt a borlappal, nekem nagyon ízlett a házi málna szörpük.

A sült hús elvághatatlan mócsing volt, a zöld köret pár szem borsó, 2db mini répa és még valami csekélység (tehát meglepően szegény)volt, a rántott szelet és hasáb minősége kb. mint a strandon, a fagylalt kehely desszert pedig üvegpohár+3 gombóc, ennyi, semmi díszítés. Szóval nagyon kevés és alacsony minőségű volt az összes étel színvonala. Továbbá a pincérek átlagosan voltak udvariasak a kissé koszos és egyáltalán nem gusztusos "farmer és vagány póló" szerkójukban. Pedig nem voltunk undokok, kekeckedők, és jártunk már elég sok (összehasonlításnak alapot adó) étteremben. Végül az i-re a pont, hogy mindezt megírtam nekik levélben (gondolva, hogy majd visszaírnak, hogy bocsánat, rossz napunk volt, szeretettel visszavárjuk önöket stb. ) Ehhez képest 2 hét múlva azt a kurta választ kaptam, hogy mindenkinek fontos számukra a véleménye, ezért az enyém is, és köszönik. Ennyi. Na ezért nem megyünk többet oda, mert ez nem vendéglátás hanem csupán a tiszta arroganciát és nagyképűséget, a "mi már ezt is megtehetjük" érzetét keltik. Így mi akit csak tudunk lebeszélünk róluk.

A felszolgáló, aki velünk, foglalkozott, úgy beszélt az ételekről, mintha évek óta odajárnánk, de megmaradt az udvarias távolságtartása, de mégis olyan érzésem volt , mintha nagyon régi és jó ismerősök lennénk! Ezt külön köszönöm! Sajnos a nevét nem kérdeztem meg! De majd legközelebb! Nem tudok mit mondani! El kell menni, és meg kell tapasztalni!