Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

. . ) segítséget nyújtanak rászoruló embertársaiknak az állam helyett, nagyon felértékelődik egy-egy emberi kezdeményezés, szervezet, amely segít, szolidaritást vállal az elesettekkel, mellszélességgel melléjük áll. Tegnap a Budapest Bike Maffia és a SALT Bakery együttműködésében nagy szendvicskenő délután volt, du. 14-től 18-ig rengeteg kenyeret megkentünk, megpakoltuk felvágottal, uborkával, salátával, ilyenkor rendes családok elhozzák sokszor a gyerekeiket is, akik kedvükre rajzolhatnak, írhatnak üzeneteket a becsomagolt szendvicsekre, amiket rászorulók kapnak a hidegben. És itt a SALT Bakery finom kenyerei viszik a főszerepet. A kenő, pakoló, csomagoló turnusok óránként váltják egymást, nem is egyszerű bekerülni ebbe a körbe, időben kell regisztrálni az interneten. Szóval. . . hányasra is értékelhetnék egy ilyen helyet és tevékenységet?

Ez nyilván pozitív jelként értékelhető. A helynek 3 ukrán fiatalember a tulajdonosa, és a pultban is 2 ukrán pincér szolgálta ki a vendégeket. Az egyikük jól, választékosan beszél magyarul is. Több asztalnál is ukrán vendégek voltak, ezek szerint az ő köreikben már körbement az információ, tudomást szereztek a hely létezéséről. A beltér japán hangulatú, a fehér az uralkodó szín, csinos kis hely. Van egy nagyobb, 8 személyes asztal a bal oldalon, míg a jobb oldalon 2 db 2 személyes asztalka, valamint a pult előtt egy könyöklő, de azt a pincérek ismerőse, egy "bennfentes", szóval nem vendég lány foglalta el laptoppal. (Lehet, hogy ő is alkalmazott). Az asztalok összeérnek, a helyszűke miatt a belső székekhez úgy kellett bepréselni magát az embernek. Az árak szerintem magasak. Úgy általánosságban Budapesten a sushi szerintem egy túlárazott étel, mivel trendy és népszerű lett, de itt még a többiekhez képest is drágább ételekkel találkoztam. A 8 db-os rollok ára 5180-6180 Ft között alakul, a sushi szettek 20-30ezer Ft-ba fájnak, 2 db-os Gunkanok 2480-3480 Ft, a Miso Ramen 4680 Ft, hát, nem semmi árakkal dolgoznak! Minderre még +12% kötelező szervizdíjat számolnak fel. (Ehhez képest egy beharangozóban úgy írtak róluk, hogy "elérhető áron" vannak az ételek, szerintem ez egyáltalán nem reális. )
Valahogy nem volt most hangulatom a sushihoz, de szerencsére van pár más étel is. Csirke Karaage lett a választásom, ropogós bundában csirke darabkák édes-csípős szószban, sima ragacsos rizs körettel, ecetes uborkával. Az ételekre rengeteget kellett várni! (több mint 40 percet! ) A konyha túlvállalta magát, több online futáros rendelésük is bejött párhuzamosan. Szerintem ezt illett volna ELŐRE jelezni a vendégeknek, de ez elmaradt. Igaz, a végén elnézést kértek. De akkor már ugye késő volt, kész helyzet elé lettünk állítva. Egy komolyabb helyen ilyen esetben a minimum, hogy adnak valami kompenzációt a hosszú várakozás miatt, pl. egy ajándék desszertet vagy italt, vagy esetleg a szervizdíj elengedése vagy árengedmény is szóba jöhetett volna. Itt semmi efféle nem merült fel. Az angolnás Golden Dragon Roll (6280 Ft)-nak nagyon intenzív volt a szaga, ez engem inkább taszított, mint vonzott. A kis üveges 2 dl-es Pepsi Max 880 Ft. Összességében 4 pontot megadok, mert az én ételem finom volt.

Aztán volt némi ráncfelvarrás, újrafestés, és 2025-ben valamikor megnyitott a Pecsenye és Pityóka, rövidítve PePi bisztró. Tetszett, hogy itt próbáltak kreatívabbak lenni az étlap összeállításánál, de persze azt is figyelembe vették, hogy ne kelljen órákat várni az ételekre, mert ezen a környéken hétköznap ebédidőben a sok irodaházból kicsődülnek az irodisták, akiknek az ebédszünet rövid, ugyanakkor mivel már reggel óta dolgoznak, bizonyára megéheztek. De rajtuk kívül a környékbeli fizikai munkások, építkezéseken dolgozók is megjelennek. Arról már korábban írtam, hogy itt a Haller utcában jó pár ilyen-olyan étkezési lehetőség van: több menza, kifőzde, gíroszosból tudok hármat, kínai, illetve vietnámi gyorsétterem, kézműves burgeres, de elég vegyes a színvonal, és ha valami új és jó érkezik, arra itt van felvevőpiac és kereslet. A PePiben az egyik főétel a pityóka, ami egy egytálétel, héjában sült burgonya az alapja, amelyre többféle ragu/mártás/feltét kerülhet. Chilis-babos, mézes-mustáros csirkés, BBQ tépett húsos, gíroszos, székely - pirított szalonnás, tejfölös, árban 2190-2890 Ft között. A másik nagy ételcsoport a "pecsenye", sült hurka és kolbász, tarja, oldalas, darabra, illetve dekára kimérve, mellé köret, kenyér, savanyúság, szószok. Vannak különböző menüajánlatok, én ezek közül választottam egy szál sült kolbászt, mustárral, csemege uborkával, jó vastag szelet házi kenyérrel (1850 Ft) - ezt úgy hívták, hogy kolbász-kombó. Jól mondta egyik kollégám, hogy itt a húsoknak tényleg hús ízük van, nem tápos, nem műízű, nem adalékos. A desszertek közül fahéjas-tejfölös túrógombóccal zártuk a korrekt ebédet (690 Ft/2 db). Részben környezettudatos hely, papírtálcán, illetve papírtányérban kapod az ételt, amit fa evőeszközzel ehetsz (én ezt amúgy ki nem állhatom), a savanyúságok és a desszertek viszont eldobható műanyag dobozban voltak. Nincs kötelező szervizdíj. A beltér egyszerű, puritán. Lehet helyben enni 2 x 4 személyes bárasztalnál, ill. könyöklőnél. Legközelebb a véres hurkát és a lila párolt káposztát is meg fogom kóstolni.

Az előttem szóló igen alapos történészek már leírtak mindent Bartók Béláról, a magyar legendáról, a román legendáról, és hát tényleg hányatott a mű sorsa, nem ide készült, nem ennek készült, de mégis csak jó lesz ez valamire alapon, nevezzük át, oszt mondjuk azt, hogy ez itt az. Tipikus magyar szobortörténet, meg a történelmi zavarhullám is benne leledzik. És meg egy harmadik típusú hülye vagyok, nemek az jutott eszembe, hogy a Semjén-féle világkiállítás szobra is lehetett volna, némá, hát nekünk ennyi rekordagancs akad az erdeinkben, gyere külföldi vadász, mészároljál kedvedre, a teríték, az elbírálás után a kasszánál lehet fizetni, tetszőleges valutában.

A bal oldalon van 2 tablet, ahol lehet rendelni, de egyrészt nehéz benne eligazodni, másrészt sokszor lefagy és nem veszi be az adatokat, nem jó az érzékelő képernyő, gondolom, már szétnyomkodták idegállapotba' a vásárlók. Elvileg lehetne a pultnál ÉLŐ EMBERNÉL is rendelni, de ez talán még nagyobb kihívást jelent. Korábban is voltak külföldi munkatársaik, de azok a konyhában voltak, mert láthatóan nem tudtak magyarul. Legutóbb, amikor ott jártam, konkrétan egyetlen emberük sem tudott magyarul, de még az angollal is komoly gondjaik voltak. Fekete afrikai országokból érkezett fiatalok voltak többségükben. A lány, aki végül nagy nehezen oda méltóztatott jönni a pulthoz, egyáltalán nem volt kedves, és kézzel lábbal kellett elmutogatni, a telefonon fotókat mutogatva leadni a rendelést. Látszólag nem drága a KFC a többi étteremhez képest, de az adagok nagyon összementek. Itt pl. egy csirkecomb sokkal kisebb, mint máshol, de a fűszeres bundás csirkefalatok mérete is valahogy összement. Ráadásul a bunda már egyáltalán nem ropog (az új konkurens P-nél szintén itt a Westendben bezzeg igen). A sült krumpli adag mérete is jelentősen összement, kb. a felére. Újra van shake, a fiam a csokisat szereti, szerintem túl édes. Számomra egy káosz lett a Westendes KFC, egyáltalán nem ajánlom, elégedetlenül és felháborodottan távoztam.

A másik népszerű időszak estefelé, amikor a napi megmaradt készlet végkiárusítása zajlik, kedvezményes áron. A beltér annyit változott a korábbiakhoz képest, hogy a falon körbe látható színes ételfotók megújultak. Meg persze az árak is fokozatosan kúsztak felfelé. A kínálatban vannak egyrészt rántott csirkemell filés szendvicsek (1650 Ft-2050 Ft-ig), rántott csirkecomb filés, illetve olcsóbb verzióban a csibefasírtos szendvics (650 Ft), a különböző vegyestálak, amelyek beillenek egy komplett, tartalmas főételnek - valamilyen csirkerész, köret, savanyúság (kb. 3000 Ft-tól), továbbá van az a verzió is, hogy Te magadnak állítod össze a kis szettedet, és dekára lemérik, pl. rántott zöldségek, máj, csibeszárny, a rántott mellett grillezett csirkemell. A rendelés és a fizetés a pultnál történik. Helyben talponállózva lehet enni, esetleg kényelmetlen bárszékekre leülni. Nem láttam mosdót. A korábbi években erősebb volt az olaj/ételszag, ezen sikerült javítaniuk. Én ezúttal csak menet közben hazafelé beugrottam, egy kovászos uborkás, magos császárzsemlés szendvicset vettem, ami 1660 Ft-ba került. Össz-élményem 3,5 pont, de ezúttal felfelé kerekítettem.

Nem is olyan régen lekéstem itt egy poliamor szeanszot, ahol Somogyi Réka meg Csonka LIberta adott elő, de megnyugtattak, hogy Liberta máskor is van, többször. . . a már korábban emlegetett békésszentandrási sörök vannak, a csapsor végén az 1993-at választottam, ez pils-típusú, ebből egy korsó meg a jó nap titka. Kértem egy kávét is, és itt jön a hülye, ez vagyok én, a lány kedvesen megkérdezte, hogy milyen vizet adjon hozzá, buborékosat vagy sem, mire én, hogy buborékosat, aztán vonulok a helyemre, viszem a zsákmányt, és látom, hogy jééé, némááá, vettem egy korsó sörhöz egy nagy pohár szódavizet. Na, ehhez is ész kell! De nagyon jólesett mindkettő,. mármint a sör, meg a kávé, elnéztem közbe a nagyon tipikus, helyspecifikus vendégeket, a falon a képeket már mások leírták, visszamentem beszélgetni a pulthoz, borravalót is adtam, aztán észrevettem, hogy hopp, lehet itt érdemrendet is kapni, és azonnal megvettem a bronzfokozatot. Jó hely ez nagyon.

Na, aztán jött a nyelvi kaland, itt ugyanis egyáltalán nem ért magyarul vagy angolul a meghatározhatatlan korú ill. nemű dolgozó. Mutogattam a kaját az étlapon, és mondtam, hogy ezt, ő mindig azt kérdezte, hog "keto? " én meg mindig azt mondtam, hogy nem, hanem egy. Végül az lett, hogy elővette a telefonját fordítóprogrammal, én meg belebeszéltem, hogy "kedves telefon, ez, aki itt áll mellettem nem érti, hogy egy levest akarok enni először és egy második fogást utána" Ezt ki is írta magyarul, meg nyilván vietnamiul is, mert azonnal koppant a tantusz, hogy megértette, és így is kaptam a falatokat. Pho-t kértem marhahússal, majd kacsát rizzsel, zöldségekkel. . . És akkor az van, hogy a pho alig hasonlított a többi phora, de nem volt rossz! Egy más ízű húsleves, de kimondottan ehető. A kacsát is annak ítéltem meg, körülbelül 7000 forintot fizettem az ebédemért, de ez az étterem a közepesnél azért nem lesz jobb. A falon volt valami trianonfájó naptár, vietnami étkezdékben szokatlan, de ugyanúgy a giccsangyalkák is, amik dekorációként jelen voltak. Hiába na, kultúrák összefonódása. A bejáratnál meg ott van a kicsi buddhjista szentély, ahogy szokott.

A meghatottság, hogy egy ekkora szentélye van az elérhető emberi kultúrának, mi mindent vettem itt halomra! És ez eltűnt. Vége. Az ország egy szellemi lápba zuhant, ki olvas ma már itt és mit egyáltalán, a ruhák meg éppen végkiárusításon vannak, felszámolás. . . De a kávézó független ettől, fent az emeleten egy békés, csendes sziget, kellemes környezet, ahol elmerenghetsz az idők változásán. Mintha Minerva, Pallasz Athéné végleg elhagyták volna a Földet. . . vagy nem? Csak sírnak az oszlopok mögött? A szép lány, aki igazán szép lány, talán csak egy álruhás istennő, kijött a pultból, beszélgetett, megegyeztünk, hogy főz nekem egy kedvére való kávét, amit ő is meginna, aztán elment, meg is csinálta, hozta is. . . és szerettem itt lenni, az eltávozott nap nyughelyén. 1200 forint volt a pohárban az anyag, meg a munkával hozzáadott érték, volt mellette szervizdíj is, ráadásnak meg a szívem. .