Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Kitelepül sok program az utcára, de azért a sólet az bent van, a hagyományos lelőhelyén, és hát rácsaptam, mint a mennydörgő turul az égből, hogy azért még jusson is. Kis sorállás, és már kapom is. A lányok a pultban ismerősen üdvözölnek, hely nincs, másnak se nagyon, a nagy Ugor lekuporodik egy lócára és a térdéről eszi a kaját. Így, ahogy látod. Ez ilyen kalandos, nem szokványos. Gyors összehasonlítás: egy héttel korábban volt a Sóletfesztivál a Városháza parkban, hűű, anyám, ott milyen hosszú sorok álltak! Végül is magyar sólettet zsákmányoltunk, 5000 Ft volt tányéronként, nehezen kaptunk helyet, kitűnő volt, megérte sorban állni, itt, a Gólemben meg még jobb volt a sólet, csak három ember állt a sorba, nem 70, ez itt olcsóbb, szintén autentikus, és még egy szelet babkát is kapsz hozzá. Hogy az ebéd komplett legyen, később Borgula András egy interjú keretében előadást tartott az utcán a maceszgombócleves mibenlétéről titkairól, na, ott lehetett gombócot levessel potyázni, én meg még pofátlanul repetáztam is, szóval, sétálóutca lett, a levesből meg street food, ilyenkor aztán nem lehet unatkozni sem, ilyen helyen ínyenc ismerősök tömege van, én is egyitől a másikhoz csapódtam.

Mikor még kint volt az Élet Menetén, ott ugráltam körülötte, fotóztam, meg, hogy segítsek, ha kell, amikor inkább már csak motorizáltam közlekedett. De akkor is mosolygott! A földkerekség legidősebb olimpiai bajnoka volt, megtörhetetlen, elkophatatlan, de csak bizonyos ideig ő is. Micsoda történelmi múlt! A háborút, holokausztot hamis papírokkal vészelte át, aztán fényes dicsőséget szerzett a családját meghurcoló országnak. Jó, hogy van egy ilyen szobor, jó, hogy más is látja, megismerheti a történetét!

És az is meglepő, ahogyan ehhez az extravagáns épületelemhez kis cukiskodó díszek társulnak a vendégtérben. Meglepő, de nem rossz! Ami az elnevezést illeti, leírásuk szerint arra utal, hogy a csók lehet egy üdvözlés, de lehet a viszontlátás örömét, vagy a szeretetet kifejező gesztus. Legyen, nekünk tetszik. Nem úgy, mint a biztonsági őr teljesen érthetetlen önkéntes szerepvállalása a vendégek eligazításában. Ezt az aprócska kellemetlenséget azonban azonnal ellensúlyozta a pultban dolgozó és az asztalnál kiszolgáló ifjú hölgyek kedvessége. Eléggé kimerültek voltunk a sétától, a melegtől, ezért szinte lerogytunk az utcára néző terasz egyik asztalához. A desszertekből késő délutánra már többféle elfogyott, de azért volt miből rendelni. A párom a Jeges Csók fantázianevű, sóskaramell fagylaltos croissant, én pedig a pisztáciakrémest választottam. Mindkettő nagyon finom volt. Áttanulmányoztuk a koktélkínálatot is, de egyik sem nyerte el a tetszésünket. Bátortalanul megkérdeztem, hogy nem kaphatnánk-e Pina Coladát, mire a felszolgáló kisasszony készségesen rábólintott, és csak annyit mondott, hogy Megoldjuk. És tényleg megoldották, méghozzá nagyszerűen. Rendkívül elégedettek voltunk hát a sorsunkkal, a főváros egyik legszebb utcájában egy elegáns villa teraszán sütikézni, koktélozni igazi polgári hangulat, élvezet. Mindezért fizettünk 18 ezer forintot. Hogy sok? Lehet. De megérte!

A csodálatos barokk épületben egykor Spiegel Bernát sütödéje működött közel 200 éven át 1701-től, ezért az épület Spiegel-házként is ismert. Amíg az ételeinkre vártunk, volt idő körbenézni egy kicsit az épületen belül és a belső udvarban, igazán hangulatos! A személyzet informatív, udvarias, készséges. Az Étteremhét speciális étlapról összesen 6 ételt kóstoltunk, összességében egy remek válogatást kaptunk a konyha teljesítményéből. Tetszett, hogy milyen széles kínálatot adtak a többi résztvevő étteremhez képest. Látszott, hogy a legjobbat akarták kihozni ebből a programból, ami véleményem szerint igen jól sikerült. Az előételek közül választottunk dödöllét medvehagyma pestóval, fűszeres tejföllel, illetve csülök krokettet tormával, zöldborsóval és újhagymával. A főételek közül a csirkemell steaket vöröslencse pürével, kemencében sült színes répákkal és friss salátával, illetve sonkába tekert szűzpecsenyét, árparizottóval, lecsókrémmel és római salátával. A desszertek közül cseresznyés túrógombócot ettünk morzsával és tejfölhabbal, illetve Somlói galuskát. A desszertek a hagyományos magyar konyhát idézték, pozitív értelemben, nem újragondolt koncepciót visznek. Bár az adagok nem tűntek hatalmasnak, a 3 fogással mégis bőségesen jól lehetett lakni. A 3 fogás 10900 Ft-ért igazán jutányos ár volt. A normál étlap főétel árai 5000-12000 Ft között alakulnak, ez utóbbi a bélszín filé. A desszertek és előételek á la carte étlap szerinti ára 3000 Ft körüli. Minden szempontból ajánlott étterem, nagyon remek volt ez a vacsora.

A bajor hangulatú, nagy alapterületű sok asztalos sörkert akár 250 fő befogadására alkalmas. A hely elsősorban - a lokációból adódóan - a külföldi turistákra fókuszál. Ételek terén többféle bajor jellegű sörkertes (kolbász, perec), illetve grill húsos étel mellett kínálnak magyaros fogásokat, továbbá teljesen nemzetközi jelleggel burgereket és pizzákat is. Nyilván a vevőközönség ezt igényli. A fiatal tagokból álló személyzet nem igazán tűnt motiváltnak, és az italkínálattal sem volt igazán képben ifjú pincérünk. Így nem tőle, hanem az internetes tájékozódást követően tudtuk meg, hogy a hely sörét a Spíler Pilst, ezt kértük üvegesben, a Fóti Kézműves Sörfőzde készíti kifejezetten a Zsidai-csoport vendéglátóhelyei számára. Klasszikus alsó erjesztésű világos Pilsner sörről van szó. Meglehetős áron, 2020 Ft-ért juthatsz hozzá egy 3 dl-es csinos csatos kis üveghez, hát igen, ez a Várnegyed, gondolhatjuk. Csapolt sörben a Spíler világos mellett még többféle Spíler márkanevű sört kínálnak (meggyes, búza, barna, IPA, Radler). A legolcsóbb pohár csapolt sör 1890 Ft. Üveges sörökben további kraft sört találtunk, a Monyó és a Szent András néhány tételét. Az italárakról csak annyit, hogy itt a Szent András Mangós Raw IPA (0,33 l), amit több helyütt is kóstoltam már, itt 3240 Ft (kötelező szervizdíj nélkül), a napokban 980 Ft-ért ittuk egy kézműves sörözőben ugyanezt. A kötelező szervizdíj +15%, indokolatlanul magasnak tartom, hiszen nem egy fine dining étteremben járunk. Másik italunk egy "fehér kisfröccs" volt 1720 Ft-ért, az ún. Spíler Fehéret az Etyeki Kúria biztosítja. A felsorolt árak a kötelező szervizdíjat nem tartalmazták, tehát összegezve, egy kis sör és egy kisfröccs bizony 4300 Ft-ba került. Szerintem ez elképesztő! Egy eszpresszó 1280 Ft-ba került. Függetlenül a hely hangulatától, alapvetően kellemes miliőjétől, én erre a teljesítményre 3 pontnál többet nem tudok adni. Kevésbé anyagiasoknak talán jobban tetszik.

A költözés oka egyértelműen a bővülés volt. Igaz, hogy most az új helyen az utcaszinthez képest pár lépcsőfokot legyalogolva a félszuterénbe kerültek, de cserébe sokkal nagyobb alapterületen, kényelmes körülmények között több asztalnál lehet enni helyben, Persze ettől függetlenül sokan elvitelre vásárolnak, illetve a futárok is nagy gyakorisággal szállítanak innen. Az étlapon továbbra is autentikus görög stílusú gírosz, valamint további görög ételek, amiről már többször nyilatkoztam, hogy én a görög vonalat preferálom a török, illetve közel-keleti verziókkal szemben. Ezúttal azonban mást választottam. Egyrészt Souvlaki tálat (3400 Ft), két kisebb csirkenyárs, friss saláta, tzatziki, vastag hasábburgonya. Másrészt Soutzuki tálat (3600 Ft), ami kicsit a csevapra emlékeztet megjelenésében, hosszabb, rúdszerű darálthús kisütve, 3 db volt egy adagban. A köret hasonló, de ehhez ajvár szerű mártás járt. Még külön kértem egy adag tzatzikit (1000 Ft). Kb. 12 percet kellett várni az ételek elkészültére. A gyorsétterem láncokhoz hasonlóan újratölthető refill szénsavas italokat kínálnak, 750 Ft volt az akármennyiszer újratölthető papírpohár. A kiszolgálás barátságos, kedves, pörgős. Olajozottan működik a gépezet, a konyha a pult mögött folyamatosan pörög. A beltér dekorációjában a görög szigetvilágot kívánták megjeleníteni, Santorini és az Égei-tenger szigeteinek hangulata jelenik meg a színes képekben. Tetszett a beltér végében lévő veranda szerű ülőhely is. (Már csak azt nem tudom, ki tett "vicces" értékelést minden korábbi értékelésemre erről a helyről, de remélem, most ez is hasonlóképpen tetszeni fog neki). A hely nevét továbbra sem tudom hová tenni, korábban egyszerűen Kyros Gyros volt, most már ez sokkal bonyolultabb. Mi csak úgy hívjuk egyszerűen, hogy a Hegedűs Gyula utcai görög, a sörös mellett, bár ez utóbbi meghatározás már nem pontos a költözés miatt. Az ételekből elvitelre is vittem a családnak, mindenki elégedetten fogyasztotta. A húsok fűszerezése remek, a tzatziki nemkülönben. Összességében 5 pontra taksálom a helyet, és sok sikert kívánok nekik az új helyszínen. Megyünk még.

A hátam borsódzott a három undok nőtől a Andrássy úton, Liszt Ferenc tér sarkán, na, ezek ugyanott tanultak vendéglátást, ez a két lány, a nagyon tetovált, meg a szőkébb, szemüveges olyan brutál pokróc volt, hogy el kellett volna jönnöm onnan. Máskor ennél kevesebbért otthagyok valami helyet, mert azért önérzete akadhat az embernek mégis, még ha egy Westend-szerű össznépi lepukkantságban kívánok is meg valamit De olyan szépek, vonzóak voltak a realisztikus gyümölcssütik, hogy lenyeltem az indulatomat, kiválasztottam egy zöldalmát, aztán kértem hozzá egy kávét. A zöldalma 2080 forint, a kávé 690. Megettem, de rosszkedvűen távoztam.

Nézelődtem. Legutóbb két dekoratívabbnak tűnő lányt megszólítottam, kedvesek voltak, hát itt van, ez az, nézzem csak. De már néztem, más nincs valahol? Nincs. Aztán lementem a pincébe is, azaz mentem volna, a nyíl lefelé mutat, ajtó zárva. Portást kérdeztem, hát akkor nincs. Szóval én például nem láttam a lenti részt. Nem is gondolom, hogy az egész ház egy nagy múzeum, de azért valami hiányérzetem maradt. Azt sem várom el, hogy egy múzeológus ott üljön a folyosón és engem várjon egész nap, de akkor nekem csak annyi volt? Jó, hát elégedjünk meg azzal, ami van

a csodarabbik sírjait hogy ellepik a zarándokok még a világ túlsó feléről is. Én, mint kívülálló, mindig olyan zavart tisztelettel gondoltam erre a hivatásra, meg hát olyan rendkívüli képzeteket kelt, hogy a bölcseket ki és hol tanítja és mire? ? Persze, hogy itt bent van egy tanzsinagóga is, azt sejthettem volna, hiszen a vendéglátóipari tanodákban is van tankonyha, az agrársuliknak is van tangazdasága, az orvosinak tanműtője, hát a rabbiknak mitől ne lenne tanzsinagógája? Aztán hogy én abba egyszer bejutok, na, azt se gondoltam volna, ha egyszer se rabbi, se zsidó, semmi se vagyok, csak egy gój. De most alkalom nyílt rá, hogy egy csoporttal betörhetem ide, hát, izgalmas volt, az biztos. A legtöbb fontos zsidó intézményben van már fémdetektor, bemenetelkor tüzetes táskavizit, de a rabbiképzőben miért van? Ide járnak idegen civilek? Jéé A zsinagóga a magasföldszinten van, az épület nagyrészét nem láttuk, de beülni a helyre rendkívül tartalmas volt, a közelmúltban volt két zsinagógatúrám, mindkettőben egy amúgy tiszteletre méltó idős néni beszélt jószándékúan, de néha össze-vissza mindenféle zagyvalékot, mivel már voltam tucatnyi ilyen helyen, hát van összehasonlítási alapom. De most emberünkre akadtunk, egy rendkívül intelligens, felkészült hölgy tartott előadást, szórakoztató is volt, gazdag is történelmileg, meg zsidókra vonatkozó érdekességeket is bővel tartalmazott. Láttál már zsidó faliórát? Tudod, hogy a héber ÁBC nem tartalmaz külön számokat? Hát akkor mi van az órán? A héber ÁBC első 12 betűje sorban. Na, szóval, sok-sok ilyennek (is) juthatsz a nyomára, ha elzarándokolsz ide. Nem lövök le minden poént, amúgy a látogatás mindent megér.