Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Kívülről megszürkült, kopottas az épület, a belső is retrós hatású, részben rendezetlen, szedett-vedett. Az étteremben több asztalnál nagy létszámú, hangos kínai csoport étkezett, pontosabban már az étkezés végén járhattak, a "romok", ételmaradványok felett leginkább már hangos beszélgetés, nevetgélés zajlott oldott, vidám hangulatban. A belépő vendégeket takarítónő ruhába öltözött, alacsony idős kínai nő fogadta hangos "Szia-Szia-Szia! " köszönéssel. A magyar nyelvtudása nem volt valami sokoldalú. Érdekesség, hogy a betérő magyar vendégeket a bejárattal szemben lévő önkiszolgáló pultból szolgálták ki, akár helyben étkezésre, akár elvitelre. A pultban a szokványos budapesti kínai/ázsiai büfék kínálatát találni. Kiegészítve olyan, a kínai konyhától teljesen idegen fogásokkal, mint a rántott cukkini és a sült burgonya. Mindeközben a kínai csoport nyilvánvalóan nem innen származó ételeket fogyasztott, számukra külön kínai étlapról készítették el az ételeket. A kis menü körettel együtt 1680 Ft, ami elég kedvező árnak számít, a nagy menü 2200 Ft. A fél literes szénsavas üdítő 600 Ft volt. Nincs kötelező szervizdíj. Egy zöldséges, szójás csirkét kértem zöldséges rizzsel (sima rizs nem volt). Az ételt kérdés nélkül mikróban melegítették fel, mert a pultban már kihűlt teljesen. Az adag elég kicsi volt más kínai büfék adagjához képest. Külön kérésre sem volt biztosított az evőpálcika, csak kétes tisztaságú európai evőeszközök, kés, villa, kanál (legalább nem műanyag). Később kiderült, hogy eldobható pálcikát +80 Ft-ért lehet vásárolni. Szinte biztos vagyok benne, hogy a kínai csoportnak nem pénzért kellett a pálcikát vásárolni, egy kínai étteremben szerintem alapvető, hogy van pálcika a vendégek számára, hiszen náluk ez a hagyományos evőeszköz. Minket, magyarokat nem a kerek asztalhoz, hanem a falnál, a mosdó előtt lévő szögletes asztalokhoz ültettek le, pedig a kerek asztalokból is volt még üres. Közben ügyet sem vetett ránk a személyzet, a kínai társasággal voltak elfoglalva. Távozáskor azonban megint jött a hangos "Szia-Szia-Szia" elköszönés. Ezt a szürreális élményt 2 ponttal tudom díjazni, és nem ajánlom a helyet. A mosdó állapota alapján is megerősíthetem, hogy a tisztaság nem kielégítő. A mosdó ajtaján nem volt kilincs, a zár többszörösen cserélve, buherálva volt. Az ételpult is rendezetlen volt, az ételtárolók egymásra pakolva. Nem volt egyáltalán esztétikus az, amit itt tapasztaltam.

Rögtön rá is kérdeztem, mert hol kapsz te resztelt májat, gyerekkorom egyik álomkajája volt, mindenhol lehetett kapni, most meg szinte sehol. Hát ezt kértem sürgősséggel, meg hozzá némi krumplit is. Ez, ami a képen van 2950 forint. Paprikával együtt. A paprika finom volt, a máj nem annyira. A fele után rájöttem, hogy sokkal több benne a zsiradékban vagy miben úszó hagyma, mint a máj. Azt kieszegettem, nem volt túl jóízű, de valami csak volt gyomromban. Most úgy gondolom, hogy nem akarok annyira idejönni, annyi más hely van még. . .

Ugyebár volt szovjet emlékmű, azaz olyan megrendelésre készült, volt itt szovjet katona, aztán le volt takarva, úgy nézett ki, mint egy hülye szellem a város felett, faragott róla a város számtalan viccet, hogy halat tart, meg mi mindent De azért nekünk valahogy ez mindig a Szabadság szobor marad. És milyen relatív szó is a szabadság! ! Kinek mi! A szovjetek alatt a szovjet megszállást nevezték felszabadításnak, az ideológiai homogenitást szabadságnak. Azután jöttek ezek meg azok, mindegyik a Szabadságról beszélt, de az egyik szabadság hívei váltották a másik szabadság híveit, aztán mi lett a szobor maradt. A Szabadság ideológiai kényszer nélküli valami. Te szabad vagy, azt gondolsz, énekelsz, táncolsz, amit szeretnél, hiszel, amit akarsz, oda mész, utazol, ahová akarsz, azt eszel, amit szeretnél a szabadság a demokrácia része, eleme lehet. De hol van az? Merre lakik? Jó, kerüljenek le a diktatórikus szimbólumok, menjen a vörös csillag, menjen a szovjet katona, mert nem jelenti a szabadságot. De, hogy sokak heves tiltakozása ellenére rányomtak egy óriási keresztet, azért az csak egy másik ideológiai agresszió! Nálam keresztényebb keresztények is tiltakoztak ellene, de csak megmutatták, hogy lenyomják a nép a torkán, ha a fene fenét eszik is Szóval, most van egy szovjet emlékművünk nagy kereszttel. Hát, erről a szegény szobor nem tehet. A Szabadság az Szabadság, Minden egyéb sallangtól függetlenül.

A palacsinta olyan volt, mint valami félig nyers tojás hab. Szerintem kihagyható ez a hely.

A kínálat változatos, mindenki találhat kedvére valót. Összességében egy fantasztikus hely, ahová biztosan vissza fogok még térni.

Nekem egy kicsit steril és élettelen volt, de van, aki ezt szereti, ez is trendi irányzat mostanában. Specialty kávét kínálnak meglehetős áron, az eszpresszó "csupaszon" üresen 850 Ft-ba került, világos pörkölésű. Ez egy mini adag kávé volt, másutt ennél még a Ristretto is nagyobb adag. Legalább a csésze dizájnos, dehát nem a csésze miatt isszuk a kávét. A szervizdíj opcionális. A cappuccino 1300 Ft. Ha hiszitek, ha nem, itt a jégért is fizetni kell, mégpedig italonként 200 Ft-ot. Nem semmi! Van néhány különleges kávéjuk, ilyen pl. az Orange Americano és a Tiramisu Cloud (1850 Ft), de jól néztek ki a jeges Matcha Latték is! De nem is a kávé itt a lényeg, bár az is kitűnő minőséget képvisel, hanem a különleges prémium baszk sajttorta, amely itt többféle ízben kapható. A kocka formájú szeletek csábítóak, nagyon krémesek, puhák, szinte csúsznak le a vendégek torkán. Árban szerintem nagyon drága, sajnos. A sima klasszikus 1990 Ft, ez a legolcsóbb. Volt még tejcsokis, málnás-Matcha és almás pités, ezek 2290 Ft-ba kerültek. A luxust képviselte a Gold, amelyet valódi 22 karátos arannyal futtattak be (ehető), aminek 9990 Ft a szelete. Gucci táska és Lamborghini mellé minimum ez dukál. Én meg, majd ha nyerek a lottón, esetleg megkóstolom (kár, hogy nem lottózom). A személyzet kedves, barátságos, összességében megadom az 5 pontot.

Normális teraszuk sincs, hiszen a fagyizó előtt a sorban állók foglalják el a helyet. Érdekesség, hogy van egy másik fagyizójuk a város másik oldalán, a III. kerületben, a Flórián tér közelében, lakótelepi környezetben, amely 2024-ben Óbuda kedvenc fagylaltozója lett, szintén a Boróka nevet viseli. Ahogy nézem a 10 évvel ezelőtti fotókat, itt tényleg szó szerint megállt az idő, semmi sem változott, csak az árak nőttek. Mindazonáltal jelenleg az olcsóbb fagyizók közé tartozik Budapesten, hiszen 550 Ft-ba kerül egy gombóc. Két fiatal srác szolgált ki a pultban, gépiesen, pörgősen, de nem barátságtalan hangulatban. Ha jól emlékszem, 20 rekeszes a fagylaltospult, de hétköznap kora este már néhány íz kifogyott. Van pár diabetikus, cukormentes fagyijuk is. Az egy ideje trendi Dubaji csokoládé fagyit is kínálják. Gyümölcsök terén málna, eper, citrom, a klasszikus vanília és csokoládé, ír kávé. Egy igazi régi tradicionális ízt, a puncsot választottam, ezt már kevés helyen kapni. A gyerekkorunkat idézi, amikor kb. 3-4 féle fagyiíz létezett csak. Nem volt rossz, de kiemelkedőnek sem mondanám, a prémium kézműves fagyizók szintjét véleményem szerint nem üti meg. 4 pontra taksálom. Normális, korrekt méretű az 550 Ft-os gombóc, a talán csak 100 Ft-tal drágább nagy gombóc dupla adag, nekem az már sok lenne.

A kiszolgálás türelmes, kedves. Összességében egy hangulatos, autentikus hely, többször visszatértünk már. A Crudo e Pistacchio pizza nagyon ízletes.