Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Kicsit sivár a hely, olyan funkción kívüli napja lehet a háznak, de az első emeletre felnézve azért találtam egy Frei kávézót, könyvesbolton kívül. ZigZag már volt itt, rendben találta, akkor nekem is jó lehet. Csak úgy színre böktem ki maramnak az argentin maracujás joghurt-tortát, meg hozzá, elé, mellé, egy pugliai feketecseresznye limonádét, meg egy americano kávét. Ezt láthatod a képen. Semmi sem volt itt túl jó, vagy rossz, az egység berendezése nem egy intim találkahely, inkább mindenki a kirakatban ül, nem baj, hogy ott voltam, négyes lesz ez, fizettem mindent összeadva 3179 forintot.

Éppen alkalmas lesz az ebéd utáni italra, kávéra. ZigZag is jót írt itt róla nagyon. Be is ültem. I have served myself, elballagtam a hűtőszekrényig, kivettem belőle két üveg üdítőt, mint otthon, odavittem a pulthoz sk. , ott kifizettem, presszókávét kértem, mondták, fizessek, aztán majd szólnak, ha kész. Teraszos a belső tér, különféle figurák mobiloznak, laptopoznak, ketten jó hangosan magukban beszéltek, kis mikrofon, aztán gondolatainkat belekiabáljuk az éterbe. Egy régi vevő átvágott a téren, jelentős ember lehet itt, már 15 méterről szevasztokozott, és tárta a karját. . . elég vegyes a népség, és sokan érzik itt otthon magukat. Néha kiszólnak a pultból, vagy kikiabálnak, hogy valami kávé, én meg riadtan pattanok, hogy az enyém? Nem, valaki más mozdul rá, viszi éppen. A harmadik kísérletnél kétszer odaszaladok, megállok, elbizonytalanodok, hogy az enyém, ez tényleg az enyém? Igen ez már az. Hát, nincs ez itt igazán megoldva. Az üdítők csavaros tetejűek, önkezemmel megoldottam, fel sem merült, hogy poharat kérnék-e? Hát, ha így, akkor így. Szomjamat oltottam, kávém viszont kitűnő volt, nagyon jólesett. Aztán az üres edényekkel, üvegekkel vissza vánszorogtam a pulthoz, hogy tovább szolgáljam magamat. Az üdítők 1860 forintba voltak, a kávé meg 760-ba.

Kicsit megújult bent, most jobban néz ki, a lányok ázsiaiak, de jól kommunikálnak magyarul, se túl lelkesek, se elutasítók nem voltak, csak szimplán ebédosztók. Tésztát kértem, majd arra szecsuáni marhának nevezett vegyes mindenfélét, enyhén csípős volt, semmiféle élményt nem jelentett a szokásos anyagcserén felül. Savanyúságot elfelejtettem kérni. És még egy helyet is találtam, viszonylag kevés keresgélés után, ahová leülhettem enni.

Egyedüli vásárlóként (közel-távol senki) kifejezetten udvarias érdeklődésemre a várható pizzákra fokhegyről válaszoltak. . . de aztán megnyugodtam, a pár perc múlva utánam érkező érdeklődőt ugyanabban a stílusban kezelték. Itt soha többet nem akarok semmit sem, inkább oda megyek, ahol emberként, és vendégként szolgálnak ki.