Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Nemcsak a galéria, de a programok is ingyenesek, az önkormányzat támogatásával. A kortárs kiállítások 1-2 havonta váltakoznak. Ottjártunkkor Hőnich Csongor és Győri Mátyás Sosem látott arcok című időszaki kiállítása volt látható. Izgalmas kontrasztként, festmények és fotók izgalmas találkozása. Szerintem jó dolog ez, hogy a fiatal művészek megmutathatják magukat, és a szülőknek, barátoknak is egy jó program ez, hogy megnézhetik az ő alkotásaikat.

Így bár ez a templom nem volt része a programnak és az eredeti útvonalunknak, ha már így adódott, nem hagytuk ki ennek megtekintését sem. Egyébként azért voltak nyitva, mert egy esküvőre készülődtek. Az erzsébetvárosi épületről azt kell tudni, hogy ez volt Magyarországon az első baptista imaház és templom. Meyer Henrik, a Brit és Külföldi Bibliatársulat munkatársa 1873-ban érkezett Budára, aki a kis közösség működését az 1880-as években helyezte át Erzsébetvárosba. A Wesselényi utca és a Hársfa utca sarkán álló templom alapkövét 1884 őszén rakták le, az ünnepélyes felavatás 1887-ben történt meg. Az épületet Bachl Ferenc tervezte és építette, historizáló (eklektikus) stílusban, ezen belül a neoreneszánsz és a neoromán elemek keveredése is megfigyelhető. A belső térre a protestáns puritánság jellemző, klasszikus karzatos szerkezetű, a bemerítő medence a nagy imaterem központi részén, a szószék és az úrasztala mögötti pódium alatt helyezkedik el, a padlószintbe süllyesztve. A baptista egyház csak a rendszerváltást követően, 1994-ben kapta vissza az épületét. Utána több felújítás, renoválás történt, ezért kívül-belül újszerű az állapota. Nemcsak templom, hanem ifjúsági és közösségi tér funkciót is betölt, sőt, diákotthon is helyet kapott. Érdekes volt, hogy a főbejárat előtti lépcsőfokokra egy zsoltár részletét írták fel. A folyosó falán az egyház főbb eseményeinek idővonalát láthatjuk. A templom mérete a jelenlegi viszonyokhoz képest mondhatni, túlméretezett, hiszen 600 fő befogadására képes, míg a gyülekezet taglétszáma csak kb. 100 fő.

Azóta igyekszünk meglelni az éppen az utunk közelében lévő bronzcsöppségeket. Többször is jártunk a közelmúltban a Széll Kálmán téren, de nem találtuk Mekk Mestert, ami nem is csoda, mert a térképek alapján rossz helyen kerestük. Végül az ittjartam. hu segített azzal, hogy a kollégák fotóin jól látszik a környezete is, egy fehér lépcső. Így ma már messziről észrevettük a Vérmező útra felvezető lépcsősor alján Mekk Eleket. Remélem, a mesefigura is olyan kedves és szerethető, még ha kétbalkezes is, mint ez itt a lépcső aljában. Egyik kezében valami gépi szerszám, hogy valahová felszerelje a másik kezében lévő, MOSZKVA TÉR feliratú táblát. Mert bizony ez itt 60 éven át Moszkva tér volt, és nekem az is marad. Ez a név azonban addigra elveszett, amikorra 2018-ban ez a kis szobor idekerült. Mekk Mester tehát megint valamit elnézett. . . De én örülök, hogy emlékeztet.

Természetesen a Kis Dréher is nyitva volt, amelyet Gyógysörtár néven, illetve Bán Kocsmaként is említenek. Az árak kifejezetten barátságosak, a 3 centes Jagermeister mindössze 600 Ft-ba került. Erre a kis kocsmára amúgy egy jóbarátom hívta fel a figyelmemet, ugyanis az egyik kedvenc együttesünk plakátja is látható itt dekorációként. A további dekorációs elemek közé tartozik a helyben készült fényképek tömkelege, régi papírpénzek, valamint szép megemlékezés egy elhunyt zenészről. Mivel a hely nagyon kicsi, ezért a vendégek rendszerint csak a rendelés és fizetés végett térnek be a sörtárba, utána a baráti beszélgetések és iszogatások már a bejárat előtti teraszon folytatódnak. Pilsner Urquell sört csapolnak. Minden nap nyitva tartanak, de csak 16, illetve hétköznap 1 órától. Kifejezetten jó hangulatú, barátságos, laza hely.

A Fővárosi Városháza utcájában lévő kifőzde alapfunkciója hentes, de hétköznap egyszerűbb, magyaros jellegű menzás ételeket kínálnak. Nem meglepő módon ide nem is külföldiek járnak, hanem helyi, környékbeliek, több nyugdíjast is láttam, illetve kismamákat, ami azért volt egy kicsit meglepő, mert csak látszólag egy olcsó hely, a tapasztalataim szerint egyáltalán nem az, ráadásul még a környéken is tudok több színvonalasabb helyet, olcsóbban. Nem igazán tetszett, hogy az árak nem voltak transzparensen kiírva minden étel esetén. Ettem egy palóclevest és egy krumplifőzeléket 1 db fasírttal, 4300 Ft-ért. Volt napi menü is, de egyáltalán nem kedvemre való. A leves váratlanul csípős volt, nemcsak paprikás vagy fűszeres. A főzelék kis adag, a fasírt részben megégett. A pultnál kell rendelni és fizetni, aztán a tálcával mehetsz valamelyik viaszosvászon asztalhoz leülni enni, de vannak talponállós bárasztalos - lovaknak való - helyek is. Sosem értettem, hogyan lehet ilyen helyen állva jóízűen enni? , de sokan teszik mások, nem vagyunk egyformák. Nincs víz kitéve az asztalokra. Gyenges 3-as, és nem ajánlom a részemről. Egy pár évig szerintem megint kerülni fogom ezt az étkezőhelyet.

Újhullámos kávézóként 100% Arabica kávéból főzik a feketét, kitűnő Cortadoval indítottam itt a napot (990 Ft). Árban a környékbeli kávézókkal van egy szinten, ami azonban budapesti viszonylatban átlag feletti árfekvést jelent. A péksütemények mellett vonzó, dúsan töltött, helyben készült szendvicseket ehetünk helyben vagy elvitelre. A péksütemények terén a klasszikus vonalat viszik, a croissant mellett kakaós és fahéjas csiga, túrós batyu, sajtos pogácsa, amit láttam a pultban. A delikát vonalon egy horvát kismanufaktúrából érkezik kézműves olívaolaj és egyéb biotermékek Olaszországból. Adalékanyag mentes kézműves kolbászok és sajtok is kaphatóak. Mayer szörpöket ihatunk vagy szintén vásárolhatunk otthonra egész üveggel. Külön tetszett, hogy Édesem nevű kézműves táblás csokoládét is tartanak. Egy fiatal hölgy volt a pultban, kedvesen, mosolygósan szolgált ki. Még nem nagyon ismertek a környéken, így egy kifejezetten csendes, nyugis hely az Aranyom. Nálam 5 pontos össz-élmény. Rendelésre készítenek hidegtálakat, boxokat, rendezvényekre Cateringet. Vasárnap zárva tartanak. Pozitívum, hogy hétköznap már reggel 7-kor nyitnak, elviteles kávét is kínálnak.

Most azonban hatalmas változások történtek a Stühmer háza táján, ugyanis a közelmúltban közvetlenül a régi üzlet mellett nyitottak egy klasszikus cukrászdát és kávézót. Ennek a bejárata nem a Pozsonyi út felől, hanem a Katona József utcából nyílik, saroképület. A beltér klasszikus tradicionális cukrászda berendezés, csinos asztalokkal, ülőhelyekkel. Nem zsúfolt. A pultnál kell rendelni, de a süteményt, kávét kihozták az asztalhoz. A sütemények, torták kínálata bőséges, igazán nehéz volt a választás. Végül egy fehércsokis málnás tortaszelet mellett tettem le a voksomat (1790 Ft), amely nem okozott csalódást, nekem kifejezetten ízlett. A két kiszolgáló hölgy közül az idősebb nem volt kedves. Most a nyári időszakban fagylaltot is árusítanak. Vasárnap zárva vannak. Erős 4 pont.

Igazából csak egy kis beugró büfé az egész hely, leginkább elviteles, bár helyben is lehet 3 bárszéken egyensúlyozni a könyöklők előtt, de szűkös az egész. Nincs is rendes üveg vagy porcelán csészéjük a kávéhoz, papírpohárban adják a kávét, ami erősen ront az élvezeti értékén, legalábbis én nagyon nem szeretem ezt a megoldást. Bár van speciális vietnámi kávéjuk is, én ezúttal egy Cortadot kértem, amelynek ára budapesti viszonylatban már az átlagos szint alatt van egy kicsivel, a maga 800 Ft-os árával. A kávé elvileg újhullámos, de a márkája nem derült ki. Kávén kívül vannak még különböző Matcha italok, frappék, smoothie-k, gyümölcslevek, tea. Ételek terén csekély a lehetőség, némi - véleményem szerint túlárazott - sütemény. Mangótorta és Waffel torta. Némi ázsiai ihletésű dekoráció - Neko macska, bambusz - dobja fel az alapvetően IKEA-s semleges, natúr berendezést. Vietnámi személyzet, kommunikáció nyelve: angol. 4-es alá.

Ezeket a régi emlékeket sok módon őrzik, az asztalokon, táblákon, feliratokkal, képekkel, de a korabeli időket idéző díszes, korhű berendezéssel is. Azt nem tudom, hogy akkoriban milyen lehetett a konyhájuk, minden esetre jelenleg az éttermek között is a figyelemre méltóak közé tartoznak, minőségi, igényes konyhát visznek. Megfogalmazásuk szerint a párizsi és budapesti nagykávéházi hagyományokat ötvözik a modern comfort food bisztrókonyhával. Az ételek látványosak, az ízekben a klasszikus magyar és nemzetközi fogások újragondolt verziói találkoznak. Az egész napos nyitvatartásnak köszönhetően egy egyszerű kávézáson, sütizésen túl betérhetünk ide reggelizni, ebédelni, vacsorázni is, vagy akár bruncholni, vagy meginni 1-2 finom italt, bort vagy koktélt. Sokan kifejezetten a teraszon szeretnek helyet foglalni, ahol testközelben lehet beszippantani a belváros nyüzsgő miliőjét, a Ferenciek tere közelében. Legutóbb a Dining City étteremhét keretében kerestük fel a Centrált, és egy kiadós, korrekt, egyrészt magyaros ízeket felvillantó, másrészt a nemzetközi konyha világába betekintő ételsort kóstolhattunk meg kedvezményes árszinten. A 3 fogásos ebéd 8900 Ft-ba került, amely mellé ajándékba kaptunk egy pohár Proseccot. A rövidített étlapról az én választásom gulyásleves, remek friss magos kovászolt kenyérrel, csicseriborsó curry - indiai fűszerezésű, pikáns, vegetáriánus fogás -, valamint desszertként Magyarország kóstoló volt, amelyben 3 mini süti szerepelt, Eszterházy torta, Dobos torta és újragondolt Rákóczi túrós tarte. A gulyásleves nekem túlságosan zsíros volt, sok hús, de zöldség, sárgarépa szinte semmi. Az italok túlárazottak, a 3 dl-es szénsavas víz 1590 Ft + 15% szervizdíjjal elég meredek szerintem. A belteret már dicsértem eleget, ezt tényleg látni kell és érdemes, de szót kell ejteni a személyzetről is. Udvarias, figyelmes, igyekvő, fiatal tanulók is vannak. Összességében 5 pontos élmény volt annak ellenére is, hogy az ételek nem voltak hibátlanok.