Tom180 étterem értékelései

Ez be is jött. Nem cifráztam, kértem egy gyros tálat. A fizetéskor a pultnál találtam egy női táskát, át is adtam a pénztáros hölgynek, aki futott is azonnal az éppen az előbb fizetett nő után. Kifelé még meglengette a táskát a vendégek felé, nem-e mégis onnan valakié. Volt is rá jelentkező törzsvendég. Így ki is derült, hogy már vagy 15 perce fekhet a táska pulton, így több vendég is pakolt rá tálcát. Az ügyön mindenki azonnal túl tette magát. A gyros finom volt. Nem hűha, de bőven az ehetőbb fajtából.

Tolongás nem volt, egyedül voltam az étteremben, ami talán picit nygyobb is, mint a szokványos. Ezzel kilóghat a sorból. A kaja neve ugyanaz, az íze is. Mintha egy helyen főznének minden kínai gyorsbüfének :)

A hús a máj frissen kirántva, a saláta jó, és bár én a kovászos helyett a csemegét szeretném jobban, nem zavaró az uborka a szendvicsben. Az árak úgy vannak meghatározva, hogy aszerint lehessen kérni, 5-10 forint ide-oda a különbség a beltartalomtól függően. Nem kell magyarázni, hogy a salátás, májas, szezámmagos. . . , csak hogy a 695-ös.

Van jobb már a városban, ennyiért pláne. A feltét szegényes volt, a tészta finom, és aki nem szereti a száraz szélét, annak is teljes egészében fogyasztható. Csípőset rendeltem, és ez téynleg csípős volt. Nem maszatolósak pikáns. Viszont a kapott számla valamiért eltért fölfelé attól, amire az étlapról emlékeztem. Szóval ÁFA csökkentés ide, vagy oda, nem kevesebb lett, hanem több.

Gösser sört is csapolnak a Soproni mellett (mondjuk ezt mások is átvehetnék, mert az utóbbi nem nagy kedvencem). A csőszök csülke tényleg ízletes, omlós hús, ropogós bőrrel és olvadó zsírral. A gomba csak javít rajta. A krumpli frissen sült, finom. A páromnak a batyura is csak annyi panasza volt, hogy megfeledkezett már arról, hogy gyöngyhagymával kapja, és nem szereti. A felszolgálóval utólag megbeszéltük, legközelebb, ha jelzi, nem kerül a tányérra. Említést érdemel a fura színű macska. Ahogy a személyzet felveszi a rendelést, elindul az asztal felé. Elhelyezkedik nem messze, de különösebben feltűnést nem kelt. Ahogy megjelenik a tányér az asztalom, jó érzékkel pattant fel a padra a párom mellé. No, nem kunyerál. Két-három kötelező dörgölőzés után hátat fordít, de a farkával néha hozzá-hozzá ér az emberhez. Szerintem nőstény. Nem kér, de tudjad, hogy ott van, és találd ki, hogy akar-e valamit. Örüljünk, hogy ülhetünk vele egy padon,de vegyük tudomásul, hogy nem néz minket semmibe. Ahogy a párom végzett és letette a kést, villát, már ugrott is a padról, és ment a dolgára. Nem kapott kaját, de láthatóan nem is érdekelte, hisz késő volt, reggel óta megtölthette a bendőjét. És nem hibaként hozom fel. Színfolt. Narancs-fekete-fehér színfolt.

A személyzet kedves volt, és az étlap tanulmányozásához villany fényt is kaptunk. Mert azon a részen nem volt vendég még, ahová leültünk. Az étterem pici, egy részét elfoglalja a reggeli-vacsora svédasztalos melegen tartó pultja, de rendezett, a bútorok újak, és szokatlanul kényelmesek. Az étlap szeptembertől-novemberig érvényes és összesen nyolc féle főétel van. Leves is talán öt, köret hasonlóan. Szóval sok idő nem kell a válogatásra. Az ételek egyszerűek, rántott ez meg az, lyoni sertésszelet, egy féle pörkölt. Egyébként korrekt az étel, de hát ilyen egyszerű dolgoknál nem kunszt. A hús talán kevés, a köret méretesebb adag. Jóllaknom nem sikerült, de az ára sem vészes. Kisebb étkű embernek talán elég. Soproni csapolt sörük van. Az mondjuk kis hiányosság. Az elhelyezkedése okán, mivel a kiránduló útvonalak kezdő pontján van, mindenképpen jogosult a léte.

Az étel finom volt, és bár én nem, de a párom jóllakott teljesen. Éhen én sem maradtam, de a bakonyi szelet nem olyan tömős, mint a rántott husi. Konstatáltuk, hogy jól főznek, a legolcsóbb hely a faluban, a mosdó tiszta, ez lesz a kedvenc helyünk Mátrafüreden.

"
Ez pont olyan hozzáállás volt, hogy eszembe sem jutott a miértre rákérdezni. Lehet, hogy akarta indokolni, de engem meg nem érdekelt, a magyarázata. A páromhoz fordultam, hogy akkor melyik másik étterembe menjünk? Ahogy ő sem köszönt el, úgy mi sem. Mivel mögötte vezetett el a járdácska, még fél füllel hallottam, hogy mesélte az asztalnál eszegetőknek: voltak a csoportok, aztán az a'la carte-osok. . .