Tom180 étterem értékelései

Gösser sört is csapolnak a Soproni mellett (mondjuk ezt mások is átvehetnék, mert az utóbbi nem nagy kedvencem). A csőszök csülke tényleg ízletes, omlós hús, ropogós bőrrel és olvadó zsírral. A gomba csak javít rajta. A krumpli frissen sült, finom. A páromnak a batyura is csak annyi panasza volt, hogy megfeledkezett már arról, hogy gyöngyhagymával kapja, és nem szereti. A felszolgálóval utólag megbeszéltük, legközelebb, ha jelzi, nem kerül a tányérra. Említést érdemel a fura színű macska. Ahogy a személyzet felveszi a rendelést, elindul az asztal felé. Elhelyezkedik nem messze, de különösebben feltűnést nem kelt. Ahogy megjelenik a tányér az asztalom, jó érzékkel pattant fel a padra a párom mellé. No, nem kunyerál. Két-három kötelező dörgölőzés után hátat fordít, de a farkával néha hozzá-hozzá ér az emberhez. Szerintem nőstény. Nem kér, de tudjad, hogy ott van, és találd ki, hogy akar-e valamit. Örüljünk, hogy ülhetünk vele egy padon,de vegyük tudomásul, hogy nem néz minket semmibe. Ahogy a párom végzett és letette a kést, villát, már ugrott is a padról, és ment a dolgára. Nem kapott kaját, de láthatóan nem is érdekelte, hisz késő volt, reggel óta megtölthette a bendőjét. És nem hibaként hozom fel. Színfolt. Narancs-fekete-fehér színfolt.

A személyzet kedves volt, és az étlap tanulmányozásához villany fényt is kaptunk. Mert azon a részen nem volt vendég még, ahová leültünk. Az étterem pici, egy részét elfoglalja a reggeli-vacsora svédasztalos melegen tartó pultja, de rendezett, a bútorok újak, és szokatlanul kényelmesek. Az étlap szeptembertől-novemberig érvényes és összesen nyolc féle főétel van. Leves is talán öt, köret hasonlóan. Szóval sok idő nem kell a válogatásra. Az ételek egyszerűek, rántott ez meg az, lyoni sertésszelet, egy féle pörkölt. Egyébként korrekt az étel, de hát ilyen egyszerű dolgoknál nem kunszt. A hús talán kevés, a köret méretesebb adag. Jóllaknom nem sikerült, de az ára sem vészes. Kisebb étkű embernek talán elég. Soproni csapolt sörük van. Az mondjuk kis hiányosság. Az elhelyezkedése okán, mivel a kiránduló útvonalak kezdő pontján van, mindenképpen jogosult a léte.

Az étel finom volt, és bár én nem, de a párom jóllakott teljesen. Éhen én sem maradtam, de a bakonyi szelet nem olyan tömős, mint a rántott husi. Konstatáltuk, hogy jól főznek, a legolcsóbb hely a faluban, a mosdó tiszta, ez lesz a kedvenc helyünk Mátrafüreden.

"
Ez pont olyan hozzáállás volt, hogy eszembe sem jutott a miértre rákérdezni. Lehet, hogy akarta indokolni, de engem meg nem érdekelt, a magyarázata. A páromhoz fordultam, hogy akkor melyik másik étterembe menjünk? Ahogy ő sem köszönt el, úgy mi sem. Mivel mögötte vezetett el a járdácska, még fél füllel hallottam, hogy mesélte az asztalnál eszegetőknek: voltak a csoportok, aztán az a'la carte-osok. . .

A bőre enyvesen ropogós, a húsa piros, szaftos. A párom is elégedett volt az ételével, igaz az étlap alapján kicsit másra számított, de ennyi problémát okozhat a kőkorszaki nyelven írt étel leírás. Az picit zavart, hogy nem vettük észre, a teraszon szabad dohányozni, hisz amikor beültünk, közelben senki nem volt. Aztán egy pár ült a szomszéd asztalhoz, és hát ha dohányzó szakaszon ül az ember, nem teheti szóvá. Kár, hogy vagy benn ül az ember nyáron, vagy kinn a teraszon, de akkor esetleg füstben.

Egyszer próbáltam, de az nem arra való, hogy a melegen tartó pultban álljon.

És a parkolóban még két asztal egy napernyővel, plusz egy könyöklő egy kisebbel. Az asztalokon mintás nylon terítő kétes tisztasággal. A leszedő hölgy jelezte, hogy rendelés benn a pultnál van. Lógva maradt a lehetősége, hogy kiszolgálás sincs, de a szomszéd asztalhoz kihozott étel elmulasztotta ezt a gyanút. Az étlap nem túl hosszú, de a hely kinézetének megfelelően olcsó. Nem tudtam hova tenni, hogy Jókai bableves van kiírva a falra, az étlapban babgulyás szerepel, de a kiszolgáló nő azt mondta, nincs, de tudnak adni. . . A sztrapacska pedig bár szerepelt az étlapon a konyha ellenállása miatt meghiúsult. Így a bableves-gulyás is. A sörben úsztatott tarja, steak burgonyával, a mandula bundás csirkemell és a krokett meglepően elfogadható volt. A minimalista tálalás pedig megmutatta, hogy tényleg csak egy pici lila hagyma, egy szelet paradicsom, vagy egy saláta levélre biggyesztett pici kupac saláta hiánya is mennyire megzavarja az embert az evésben. Mert azt kaptuk, ami az étlapon volt. Husi, plusz a választott köret. De. Akinek nem jó, az mehet még pár kilométert és ehet Szilvásváradon. Ugyanezt, kis zölddel, kétszer ennyiért.