Tom180 adatlapja

Nem találtam szimpatikus ételt a pult feletti táblára felcsíkozva, és nem tudom miért mondták, hogy olcsó, de ennyiért kulturált étteremben is lehet enni. Van amiben nem jó a retró.

A párom nagy kedvence a mátrai éttermekben más-más néven szereplő mátrai borzaska. Itt borzas borda a neve. Ilyet rendelt, és ahogy letették az asztalra, lehetett érezni a fokhagymát, ami ennél az ételnél nagyon fontos. Én szlovák titkot rendeltem, de előtte persze igyekeztem megtudni, mi is lehet az. A titok annyi, hogy a kétféle (vad és csirke) pörkölt egy palacsinta nagyságú tócsniban van felszolgálva, és mivel rá van hajtva, nem látszik. Mellé káposzta, hogy még szlovákosabb legyen. Tényleg finom, szerencsére zsíros, így aki nem bírja, vagy nem szereti válasszon mást. A látható személyzet a pincér hölgy egyedül, de ahogy mondtam a hely kicsi, nincs miatta fennakadás. Az étel elkészültét csengő jelzi. De aki kinn ül a terasz végében, az bizony a szakács és a kukta vitáját is végighallgathatja. A belső rész TÉNYLEG rusztikus. Nem lepukkant, csak annyira vidékinek akar látszani, hogy az nekem kicsit sok. A kemence tényleg létezik, és bár nyáron nem tapasztaltuk meg, egy korábbi látogatásnál kiderült, milyen meleg dolog mellette ebédelni.

"Egy fél óráig biztos, hogy nem veszek fel rendelést. "
Ez pont olyan hozzáállás volt, hogy eszembe sem jutott a miértre rákérdezni. Lehet, hogy akarta indokolni, de engem meg nem érdekelt, a magyarázata. A páromhoz fordultam, hogy akkor melyik másik étterembe menjünk? Ahogy ő sem köszönt el, úgy mi sem. Mivel mögötte vezetett el a járdácska, még fél füllel hallottam, hogy mesélte az asztalnál eszegetőknek: voltak a csoportok, aztán az a'la carte-osok. . .