Helyszín a Városliget szélén az Ajtósi Dürer és a Dózsa György út sarok. Parkolni hétvégén is problémás, mivel a Felvonulási tér le van zárva egy ideje, a Ligetbe autóval jövők pedig végig megtöltötték a környékbeli utak szélét. A legfontosabb tudnivaló a Tokyo-ról, hogy a neve ellenére ez NEM egy japán étterem, hanem teljesen kínai személyzet által üzemeltetett running sushi, azaz futószalagos étkezde, főleg magyaros ízlésre hangolt kínai ételekkel, valamint némi sushival, tengeri herkentyűvel. Aki ezzel tisztában van, az nem fog nagyot csalódni. Fix áron korlátlanul lehet enni, felnőtteknek 5000 Ft, gyerekeknek féláron, amiben az ital nincs benne. A kínai személyzet röviden borzasztó, udvariatlan, kelletlen, undok, szó szerint barátságtalan, kioktató. Mi nem igazán vettünk róluk tudomást. Nem idegesítettük fel magunkat ezen a viselkedésen. A 4 személyes asztalnál 5-en ültünk (nincs nagyobb asztaluk), ami tele volt tányérokkal, poharakkal, üvegekkel (kis üveges italokat lehet csak kapni - Coca Cola család termékeit 320 Ft/üveg), ennek ellenére nem voltak hajlandóak az üres tányérokat elvinni. Ezek után a magas tányértornyot áttettük a szomszédos üres asztalra. A kis adag ételek kis műanyag tálkákon két sorban futnak a szalagon, innen lehet leszedni, ami megtetszik. Nincs semmilyen kiírás vagy információ az ételekről, így aki nem mozog otthonosan a keleti konyhában, az eléggé tanácstalan lehet. Ráadásul az édes desszertek be vannak keverve a főételek közé, így simán előfordulhat, hogy egy bundázott húsnak kinéző valamibe beleharapva valójában egy édes túrós derelyébe harapunk. Az ételek közül sokat kóstoltunk, a tapasztalataink vegyesek: a fekete kagyló mártása borzasztóan csípős volt, a kagyló nem volt jól elkészítve, gumisan rágós maradt. A polipsaláta brokkolival jól sikerült, a sushik is korrektek voltak, mondjuk ezeket általában gyorsan lekapkodták a vendégek: volt többféle maki, nigiri - lazacos, tojásos, halas, tempurás, uborkás. A pácolt gyömbér durvára, vastagra volt vágva. A mini tavaszi tekercsek szárazak voltak, jellegtelen töltelékkel. A desszertek között abszolút helyhez nem illők is voltak: pl. kókuszgolyó, üres mini palacsinta leöntve bolti csokiszósszal, brownie. Szintén értelmezhetetlen volt a mini rösztike. A szószos húsok között is voltak jobbfélék, de megjelent a tipikus kínai gyorséttermes édes-ragacsos szójaszósszal nyakon öntött csirkehús cafatka is. A licsinek örültem, mert nagyon szeretem, de mivel felismertem, egyértelmű volt, hogy ez bolti konzerv. Szintén bejött a ropogós bundás sült rák, valamint a fóliás grillezett lazac. A rizs egyáltalán nem japán rizs volt, hanem valami aprószemű, silány minőségű gurulós fajta, amit nem lehetett pálcikával enni, mivel nem tapadt. Egyébként az étteremben 2 futószalag van, de ottjártunkkor csak az egyik üzemelt, itt is csak 4-5 asztalnál ültek, így felesleges lett volna a másik szalagot beindítani. Napközben nem szükséges asztalt foglalni, állítólag este 6 után viszont tanácsos. Összességében a kiszolgálás minősíthetetlen, az ételekkel kapcsolatos benyomásaink vegyesek voltak.

Nem volt csúcsforgalom! Senkinek nem ajánlom.

A tulajdonosok taiwani kínaiak. Mondhatni folyamatos népszerűségnek örvend a hely. Mindenképpen érdemes asztalt foglalni, vasárnap délután gyakorlatilag folyamatosan jöttek-mentek a vendégek, kínai turistacsoport, magyar, orosz és kínai családok, párok, illetve estére egy 100 fős vietnami születésnapra készülődtek az emeleti különteremben. Több teremben sok asztal, a tradicionális forgatható közepű kerek asztal. Az asztaltársaságokat díszesen faragott fa-, illetve vésett mintás üvegfalak választják el egymástól. A hátsó teremben lévő kis akváriumban élő halak, homár és osztriga, aki tengeri étket szeretne, innen választhat "áldozatot", garantáltan frissen készítik el. A színes ételfotókkal illusztrált étlapon 184 sorszámozott étel található, nem kevés! A kínain belül szecsuáni, kantoni, pekingi ételek is szerepelnek rajta. Vegyesen találhatóak benne a magyarok számára is könnyen befogadható, közkedvelt, de mégis egzotikus ételek és különlegességek is, amelyek inkább az ázsiai vendégek körében népszerűek. Az előételek 1500-3500 Ft között, a főételek 2000-6000 Ft között alakulnak, desszertek 1000 Ft környékén. A legdrágább fogás a homár 33. 000 Ft-ért, az egész pekingi kacsa 11. 000 Ft körül. A borkínálat igényes, jó nevű és sokféle magyar bor, a sörök felhozatala viszont kommersz, mondhatni komolytalan: csapolt Stella (2,5 dl a pohár 475 Ft-ért, 4 dl a korsó 590 Ft-ért), üvegesben Heineken és barna Leffe (0,33 l 895 Ft), pedig a kínaiak körében a sör a legnépszerűbb alkohol. A tipikus kínai rövid, a Mao Tai kifogyott, de a pincér javaslatára a Kaoliang Chiew névra hallgató cirokpárlatot kóstoltuk (1280 Ft). Az ételek közül a szecsuáni konyha csípős remekeit kihagytuk, tekintettel a gyerekekre, az alábbi ételeket választottuk: pálcikán sült fokhagymás garnélarák nyárs (3380 Ft), gőzölt sertéshúsos táska (930 Ft/4 db), hagymás báránycomb (2980 Ft), édes-gyömbéres karaj (2180 Ft), pekingi kacsa (2590 Ft), őt ízű illatos-omlós csirke (1990 Ft), póréhagymás csirke fafülgomba (2090 Ft). Hozzá természetesen rizst, csípős káposztát. A desszertekben a kínai konyha nem éppen erős, de azért próbálkoztunk: sült almát, édes rizsgombócot, mangó befőttet ettünk. A konyha a jelentős vendégszám mellett igen gyors, a személyzet türelmes, tájékozott, udvarias, segítőkész. Európai evőeszközt és pálcikát is kaptunk. Nagyok az adagok, szép a tálalás, jó a fűszerezés. Nagyon elégedettek voltunk mindennel. 7 főre 40zer Ft-ot fizettünk.

Örültem neki, pár helyen már szolgáltak ki ilyen, régi nagymamák stílusára emlékeztető edénykében. Hát. . . . a lábaska tele volt cérnametélttel, úgy hogy szinte megállt benne a kanál, és felöntve gyenge húslével. Nagyon meglepődtem. Nem ezt vártam. Először csak a férjemnek morogtam, hogy OK, nincs benne hús, de hogy íztelen, és nincs benne egy fia répa, vagy zöldség sem, az már furcsa. A pincérlánytól megkérdeztem, hogy ez tényleg húsleves? Azt mondta igen, ez a húsleves. Majd csatlakozott a beszélgetéshez egy tapasztaltabb felszolgáló, aki megerősítette, hogy ez "a húsleves". Jeleztem, hogy legalább répát elvárnék benne, vagy némi húst. Azt mondta, az a "húsleves gazdagon", amiben van ilyesmi. Én pedig húslevest rendeltem, az ennyi. (Húsleves gazdagon egyébként nincs az étlapon. ) Mivel nagyon éhes voltam, betömtem néhány kanálnyit ebből a "tészta-főzelékből", de nem esett jól. Semmi íze nem volt, nem tudom, hogy mennyi répát vagy húst "látott" a főzés során. Csak nyeltem a tésztát, mint kacsa a nokedlit. Kíváncsi lennék egy külföldi véleményére, aki az étlapon azt olvassa, hogy "Fleischuppe. . . " (sic, így van az étlapra írva), "Bouillon. . . " - erre a levesre gondolt-e. . . . Lehet, hogy összekeverem a "csontlevest" a húslevessel, de ennek itt semmi íze nem volt. A májgombóc leves férjem szerint elfogadható volt. A kiszolgálás rendben volt.

A belső udvarukat érthetetlen módon nem használják, pedig emberkerülőknek ideális választás lenne. A teraszról jól látható-hallható a főtéri kivetítés. A hely macskát tartalmaz, amely sutyiban etethető is.

Jó étvágyat!

A Városi fürdőben kedves emberekkel találkoztunk. Nagyon jól éreztünk magunkat!