Mi most a Városházát látogattuk meg, mert pár éve, amikor ott jártunk, ki sem látszott a felújítás állványzaterdejéből, nemhogy be lehetett volna menni nézelődni. Éppen két évvel ezelőtt azonban véget ért a hatalmas munka, ünnepélyesen átadták a csodásan, rendkívüli igényességgel felújított épületet, amely korábban, fennállása mintegy 120 évében soha nem esett át teljes rehabilitáción. A Városháza az 1890-es években épült, tervezője Lechner Ödön és Pártos Gyula, ők közösen álmodták meg, miután megnyerték az erre kiírt pályázatot. De többnyire Lechner épületeként ismeri az utókor, mivel ő volt a magyar nemzeti építészeti stílus megteremtésének elkötelezett híve és alkotója. A Városháza ugyan nem egyetlen stílus jeleit mutatja, vannak különféle reneszánsz elemei is, de az összkép, valamint a díszítmények, főként a kerámia részletek egyértelműen a magyar, az ún. alföldi szecesszió felé viszik. És itt be kell vallanom, hogy nem különösebben kedvelem ezt a mézeskalács-stílt, itt pedig még az is zavart, hogy az épület belső kialakítása több helyütt inkább egy mesebeli várkastélyra hajaz, mint tekintélyes középületre. De a megépítés és a felújítás minősége, igényessége engem is lenyűgöz. Az épület legnagyszerűbb része a Díszterem, amely a Látogatóközpontban vásárolható belépőjeggyel és kísérő társaságában tekinthető meg, közben pedig magának az épületnek is jelentős részét bejárhatja a látogató. A Díszteremben Székely Bertalan freskói láthatók a falakon. Ez volt a mester utolsó és nem is kiemelkedő színvonalú világi munkája. Több javaslat után végül két jelenetes freskó valósult meg: az egyik a pusztaszeri gyűlés legfontosabb eseményét, a Vérszerződést, a másik kép I. Ferenc József koronázását ábrázolja, amelyen a király alakja mellett történelmi kedvencünket, Andrássy Gyulát ismertük fel. De hamar megtört a varázs, amikor a Horthy Miklós kecskeméti bevonulásának ünneplését megörökítő, újabb keletű falfestményt megláttuk. Ezt a mázolmányt 1945 után először csak papírral takarták el, aztán lemeszelték. Jobb lett volna, ha úgy is marad. De 2014-ben renoválták, és újból ott díszeleg a Díszteremben. . . Mire ezen kiborongtuk magunkat, stílszerűen megszólaltak az épület homlokzatán elhelyezett harangok, és eljátszották a Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját kezdetű népdalt. . .