Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Hozzájuk desszertért tértem be, a császármorzsa fogást választottam, 3550 az ára, plusz kötelező szervizdíj, plusz kötelezőnek tűnő borravaló, nem is adtam sokat, sivár közömbösséggel elnézett a fejem mellett a hölgy, és gépiesen közölte, hogy szalvétát meg evőeszközt ott találok. Háát, ugyanaz a cég, más helyszín, más közeg. . . de a császármorzsa különleges volt és finom.

Ha bárki még nem hallott/olvasott volna róla, a Corvin Áruház helyén, annak utódjaként, amit most Corvin Palace-nak nevezünk a Blaha Lujza téren, szóval az átépítés után az egész felső emelet egy amolyan elegáns éttermek találkozása lett, csütörtökön nyitott, mi vasárnap voltunk ott, és megpróbáltunk kóstolgatni ezt-azt. Neves éttermek szűkített kínálata, átlagembernek is elfogadható áron, mindenki belekóstolhat mindenbe, az encsi Anyukám mondta étteremtől kezdve a balatonszőlősi Casa Christáig sok-sok híres műhely kínálja a javát. Én a tajvani 101-es bistroval kezdtem, a kínálatuk talán látszik a fényképen, kinéztem magamnak a tajvani klasszikus marhalevest, végig is álltam a sort, aztán, mikor odaértem, közölték, hogy ááá, leves az nincs, nem voltak felkészülve ekkora érdeklődésre. . . amúgy még három helyen jártam ugyanígy. Magas ázsiai srác, kitűnően beszél magyarul, inkább nepálinak vagy bhutáninak, tibetinek nézném, mint tajvaninak, szóval ő veszi fel a rendelést, a leves helyett átváltottam Sho Pa csirkére, mindegy, mit kérsz, sokat kell várni, frissen készül, kapsz kerek kutyasípot, majd fütyül, ha elkészült. Nagysokára meglett, 5550 forintba került, képen látszik, aztán az a sport, hogy találj ülőhelyet, mert az alig volt. A számlában így is, úgy is, mindenképpen fizetsz szervizdíjjat, pedig abszolút te mászkálsz, te szolgálod ki magad, aztán még a fizetésnél borravalót is, mert olyan tolakodón van megoldva, hogy a képedbe nyomják, hogy hány százalékot adsz. De hát ez itt így működik, ezt kell megszokni, meg nem kell megszokni, ha nem akarjuk. Érdekes hely, mindenképpen javaslom.

Naponta látjuk, látják sokan lentről, odaátról, a pesti oldalról, a híresen szép útvonalon haladó 2-es villamosról, többségünk mégsem ismeri, kicsit sem a budai oldalon magasodó Mátyás-templomot. Ahhoz fel, oda kell menni, és ha már ott vagyunk, akkor sem elég csak bemenni az épületbe, aztán csak úgy nézelődni. Nekünk jó alkalom volt tehát ez a vezetett bejárás a mulasztásunk némi pótlására. Alapos megismerésről természetesen nem lehetett szó ezen a szűk egy órás sétán, maradtak is bennünk megválaszolatlan kérdések, de valamennyit mégis láttunk. Mindenekelőtt láttuk a kőcsipkés neogót külsőt, amiről megtudtuk, hogy ez bizony nem az eredeti épület, no de már az is kérdés, mit tekintsünk eredetinek, különböző károsodások utáni visszaépítése, hanem jórészt Schulek Frigyes álmának megvalósulása. A templomot ugyanis 18741896 között a Schulek Frigyes tervei szerint elképzelt gótikus állapotban építették át vagy újjá, ennek eredménye látható ma is. Van azonban, aki több régit lát a maiban, mondván, hogy az építész által hűen rekonstruált, kisebb részben pedig méltó módon újraálmodott, templom neogót építészetünk legigényesebb alkotása, belső díszítése az európai szecesszió egyik csúcsteljesítménye. Eddig tehát megvolnánk, megcsodáltuk a díszes külsőt, az égbetörő tornyot, és bementünk a templomhajóba, a csarnoktérbe. Kicsit félhomályos a belső tér, de ez hozzátartozik a misztikumkeltéshez, valahogy le kell választani a betérőt a külső világosságról. . . A fent hivatkozott leírás szecessziósnak minősíti a templom belső díszítését, vezetőnk viszont inkább azt a nézetet képviselte, hogy itt a neogótikának a díszítettségre, a romantikus hangulat megteremtésére való hangsúlyos törekvését látjuk. És bizony, mi vele értettünk egyet, sőt: Sok ez, nagyon sok, túlzás, ami a falakon, oszlopokon, mindenütt van. Minden négyzetcentiméteren valami minta, mintha valami magáról megfeledkezett vidéki piktor élte volna ki itt a festhetnékjét. A kápolnák itt más, ugyancsak kiemelt jelentőségű templomhoz képest viszonylag kevés történelmi emléket, illetve híres képzőművészeti alkotást őriznek, ezért nekünk elég is volt a benti nézelődésre a vezetésen szánt idő. Kint viszont még hosszan gyönyörködtünk a látványban, kicsit körbe is jártuk az épületet, hogy több nézőpontból élvezhessük a neogótikus csodát.

Ezek a sokszor rosszízű felhangok azonban a szervezet jelenlegi vezetőinek működése nyomán elcsitultak, lehet a munkára koncentrálni. Évek óta nem voltam a Műcsarnokban, most viszont két kiállításuk is kellő vonzerővel bírt, hogy megtekintésükre elutazzak a fővárosba, és rég nem látott barátnőmmel együtt nézhessük meg ezeket. Ám van még ezekkel egy időben másik két tárlat is a házban, amelyekre már sem időnk, sem erőnk nem maradt. A pénztárnál bennünk is felmerült a gondolat, hogy itt talán nem az állami múzeumokban érvényes kedvezmények érvényesek, hiszen az intézmény tulajdonosa az MMA. De itt is a szokásos kedvezménnyel mehettem be. Jogosnak tűnik, ha azt vélelmezzük, hogy az MMA és intézménye működésének költségeit nagyrészt a központi költségvetés támogatása fedezi. Megnyugtatásul állíthatom, hogy amit most a Műcsarnokban láttunk, szakmailag alátámasztja a közfinanszírozás jogosságát. Mert mit is láttunk? Elsőként Péreli Zsuzsa, a hazai kárpitművészet kiemelkedő alakja Túl a láthatón címmel bemutatott gyűjteményes kiállítását néztük meg, közben a gyönyörűségtől egyik ámulatból a másikba esve. Korosztályom képzőművészet, iparművészetek iránt érdeklődő tagjai régóta ismerik a művész nevét, de legfeljebb egy-egy munkáját láttuk eddig. Itt viszont több termen át jelenítik meg a kortárs falikárpit-művészet alapvetését, amely messze-messze túlmutat a köznapi faliszőnyeg-műfaj díszítő funkcióján. Nagyon finoman hangolt, de nagyon intelligensen elővezetett társadalom-rajz, sőt -kritika is helyet kap a színes fonalakból szőtt képeken. Akit érdekel, október 19-ig még elmehet, megnézheti. A másik aktuális tárlat már csak ezen a hétvégén várja az érdeklődőket, ez a III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon Nem helyettesíthető tárgyak mottóval összerendezett hatalmas anyaga az elmúlt öt év kortárs művészeti terméséből. Ekkora merítésbe talán óhatatlanul kerülnek be vitatható értékű furcsaságok, nem annyira képzőművészeti alkotások, inkább installációk is, de a kiállítás szakavatott kurátorai biztos jobban értik ezt a világot, mint én. Személy szerint engem főként az érdekelt, hogy miként állják meg ebben az országos seregszemlében a szűkebb hazámhoz tartozó Szolnoki Művésztelep alkotóinak munkái a helyüket. Nos, Szabó György szobrászművész Időkerekei itt is kiforogják maguknak az elismerést, és ezt elfogultság nélkül állíthatom, holott elfogult vagyok az alkotásaival szemben. . . Művészeti oldalról tehát minden OK a Műcsarnokban, most már csak olyan nevetséges kicsinységekkel kellene megküzdeniük, mint hogy a mozgássérültek mozgását segítő liftet ne csak kezelővel lehessen használni, és akkor is ne csak egy személy szállhasson be utasként. És a mozgássérültek bejáratáról már az előtt illene feltűnően tájékoztatni, mielőtt megmássza a lépcsőt a szerencsétlen. . .

Kóstoltam volna én, de ehhez az is kellett volna, hogy az ételhez megihassak egy pohár sört, leöblítendő az utak porát, csakhogy az nem volt más cégek büffentyűjében. Legalábbis, ameddig körbenéztem a kínálatot a kajaudvarban, nem láttam. Mentem hát az itteni Padthai Wokbarba. A Nyugatinál lévő egységük mindig zsúfolt, előfordul, hogy alig találunk szabad helyet, itt viszont éppen fordítva volt, alig ültek vendégek egy-két asztalnál. És mert már jócskán benne voltunk a délutánban, megelégedtem volna valami kisadag étellel. Ám az sajnos nincs. A szokásos rizs helyett kértem hát zöldség alapot és ahhoz csirkehúst, hogy mégis valami könnyebbet egyek. De a zöldség alja valami lében úszott, ami lehet a thai konyhában szokásos, ám én nem kedvelem, a csirkehús meg sokat mondok, ha volt 5 dekányi. Ezt ettem 4000 forintért. A sör viszont hideg volt! És a kiszolgáló hölgyek nagyon kedvesek.

A korábbi felújítások során ugyanis csak esztétikai beavatkozásokat végeztek a Zala György szobrász által megalkotott arkangyalon, ezért teljes körű felújítása elkerülhetetlennél vált. A munkálatokra megbízást adó Nemzeti Örökség Intézetének, a NÖRI eredeti prognózisa szerint Gábriel arkangyal megújult szobra várhatóan 2025 első felében tér vissza a Hősök terére, a 36 méter magas oszlop tetejére. Az első féléven azonban már túl vagyunk, és ma, amikor ott jártam, azt láttam, hogy a bronz főalak helyén még mindig csak a tartó vasak meredeznek az ég felé, és az alatta volt korinthoszi oszlopfő bronz díszei sincsenek még visszatéve. Frissebb információk után kutatva a NÖRI főigazgatójának ez év márciusi nyilatkozatát találtam, eszerint Gábriel várhatóan 2025 végén kerül vissza a helyére. Várjuk! Mert nagyon szeretnénk látni, amint visszaemelik a magasba Magyarország szimbólumát, Gábriel arkangyal ikonikussá vált szobrát. Ezt gondolom kihagyhatatlannak, és ha akkor nem sikerül a téren lenni, majd a későbbi megtekintését.

lehet kapni, én reggel meg de. még alszom, általában semmi sem kényszerít, hogy ezért korán keljek. De most összejött minden, kastélyvadászat vidékre, út erre vezet a keleti-északi országrészbe, és még McDonald's reggeli is kapható. Parkoló, beáll, hát azonnal levadásztak és lefejtek, de közölték, hogy leehetem a boltban. . . Csak tudnám, hogy ki a kánya jön ide, aki nem a McDonald's-ba megy? Hát sebaj, beettem magam, mint egér a sajtba, az "úri közönség" valami egészen különleges szociális összetételű, nem tudom, kik ezek, talán a töltés oldalán aludtak a bokor alatt, aztán bejöttek ide kajálni? Na, de sebaj, a tojásos-baconos hamar megvolt, menüben ettem, narancslével kértem, favilla a szokásos külön macera, még fizetni kell érte, 60 forint, aztán vissza és újra el. A reggeli menü 1740 forint, parkolás-levonás után meg 1240. Aztán én, mint ki jól végezte dolgát, kérdezem a parkolóstól, hogy jó, de hát hol lehet kimenni? ez a parkoló egy zsákutca, most hajtsak egy egyautónyi szélességű úton visszafelé, forgalommal szemben? Ne törődjek vele, szólt az ember, hajtsak nyugodtan,. csak a gonosz benzinkutasok tették ki azt a táblát, nincs kamera, nyugodtan hajtsak forgalommal szembe, csak vigyázzak, hogy ne jöjjön szembe senki. Hát jó, Ilyen az élet ezen tájon.

A szendvicsek friss, minőségi alapanyagokból készülnek, ötletesek, laktatók és csodaszépek ideális választás egy könnyű reggelire vagy egy gyors harapnivalóra. A sütemények külön dicséretet érdemelnek: házias ízek, mégis modern tálalás, minden falatból érződik a gondosság és a szeretet. A kiszolgálás hibátlan, a személyzet kedves, mosolygós és nagyon profi. Odafigyelnek a részletekre, és mindig van egy jó szavuk a vendégekhez, ami csak még barátságosabbá teszi a hangulatot. Ráadásként egy plusz sütit is kaptam, amit a tulaj édesanyja készített, pazar volt! Ide valóban szívesen visszatérek. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a kiváló kávét, a finom falatokat és a kedves fogadtatást.

Amikor nyitottak, szerintem nem igazán mérték fel jól a piaci helyzetet, mert a több étkezdéhez képest szerintem drágák voltak. Így míg a többi szomszédos helyen kígyózó sorok megszokottak ebédidőben, addig náluk a legtöbbször üres volt a pult, esetleg 1-1 kósza érdeklődő bukkant fel. Amikor legutóbb a piacra jöttünk enni, akkor láttuk, hogy most már az ukránoknál is van többféle menü napi menü 2990 Ft-os egységáron. Borscs leves, sertés- és borjúhússal töltött pelmenyi (10 db/adag), fokhagymás bukta, valamint erdei gyümölcsös szörp volt az általam választott ebéd. Volt még apró ropogós sült halas menü, valamint cheburekes (töltött táska, sajtos vagy húsos). A borscs leves alapból 1690 Ft, a főételek 2490-2990 Ft-ba kerülnek. A leves kiadós adag, jó volt a fűszerezése, de hús nagyon kevés, két kis kocka volt csak benne. Az idősebb kiszolgáló hölgy erős akcentussal, de beszélt magyarul, jó szívvel ajánlotta az ételeket. A pelmenyi félkész termék, nem házilag készült a tészta, de ettől még korrekt volt. A bukta finom, foszlós, kapor volt a tetején, kifejezetten ízletes. A szörpöt kompótnak hívják, elviteles műanyag pohárban kaptam. Érdekesség, hogy árulnak kvaszt (tipikus orosz/ukrán ital, erjesztett gabonaital, sörként isszák), 790 Ft-ért.