Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Valahogy van az egész helynek egy lepattantsága. Fura, hogy az idegenforgalmi főútvonalon egy elhanyagoltnak látszó étterem prosperál, de láthatóan tartja magát. Rajtam kívül egy-egy vendég elszórtan, egy lent, egy fent, az emeleten. Felmásztam én is kezet mosni a mosdóba. Pukkant, lelakott itt minden. A mosdóban brutál hugyszag van, nem bent a WC-ben, hanem már előtérben, a közös kézmosóban. Leültem a falhoz illesztett padra lent, teljesen kikopott belőle minden tömítés, belekoppantam a maradék fába. Fent mintha romkocsma lenne a plafon, de van-e olyan fogalom, hogy romkínai étterem? Az étlap szép, képes, színes, változatos, sokrétű. . . Itallap külön egy árva A/4 es lap. Választottam édes-savanyú levest, kis adagot, majd kértem - úgy rémlik - szójabab tésztás gombás fogást rákkal. A rák néha 2-300 forinttal megemeli az étel árát, itt legalább ezer vagy ezerötszázzal emelte, a fene belemet. . . nem egészen úgy nézett ki, mint a szép képen, nem egészen volt olyan finom sem. Öt darab picurka rákocska volt a szélén. Itt most 8700 forintért ebédeltem egy kisadag levest és egy másodikat, egy romkínai étteremben, felületes kiszolgálás mellett, amikor inni akartam, hiába pattogtam, nem jött oda senki, odamentem a pulthoz és emelt hangon kérdeztem, hogy hogyan kérhetnék itt inni valamit, egymásra néztek, hogy na, mi van, mondtam, hogy egy olyan mangós levet kérek, egyik benyúlt, kivette a hűtőből és csak úgy a markomba nyomta a flakont. Se pohár, semmi. Vidd a helyedre, szolgáld ki magad. Viszont a szervízdíj benne volt a számlában. . . Hát én a Wang mester konyháit imádtam, a budait is, meg a pestit is, nagy ötöst kaptak, de ez a hely egy hármas. Nem több.