Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Mit igyak? Kérek egy Aperol spritzet. Jó, de proseccot nem tudok bele adni, mondá a srác. Huh, akkor nem. . . mi legyen? A sörök békésszentandrásiak. Na, akkor lássunk egy meggyest onnan a csapról. Fizettem, rámondtam egy borravalót is, egyből magasabb szintre emelkedett a barátságunk. Egy korsó meggyes sör egyébként 1420 forintba kerül. Jó sör volt. Körbenézelődtem, fiatalok kedvenc helye lehet, beülös, jó söröket ivós, nem túl nagy, de belvárosi kocsma.

Szerintem nagyon jó lokáció lehet ez, hiszen itt van a közelben az ELTE és több iskola is, valamint jelentős a turista forgalom is. Ugyanakkor a Kecskeméti utca forgalom-csillapított, ha nem is sétálóutca, de kizárólag a BKV és az engedéllyel rendelkező autók hajthatnak be ide. A kávézó uralkodó színe a hófehér. Ezen kívül a szürke beton, ami dominál, ami elsőre egy kissé meghökkentő. Az asztalok lábazata például egy beton piramis. Ez nem túl kényelmes megoldás szerintem. Napközben van konyhájuk is, de vasárnap délután be kellett érnünk a kávéval. Az viszont kitűnő. Árban a drágább helyek közé tartozik. A Gappuccino Grande (2,5 dl) 1550 Ft + 194 Ft (12%) kötelező szervizdíjjal máris 1744 Ft lett, ami egy budapesti átlagos, de színvonalas kávézóban ennél azért olcsóbb szokott lenni. A pultnál kellett rendelni, fizetés csak a végén, és a kávét kihozták az asztalhoz. Minden vendég asztalára vittek vizet dizájnos kancsóban, pohárral. Ez az, amit több vendéglátó egységnél felróttam korábban. Ha már ilyen árazással és kötelező szervizdíjjal működnek, akkor a minimum lenne automatikusan a víz az ital/étel mellé. Itt ez szépen meg is valósult, ami dicséretes. Az őrlőben 2 féle kávé volt, ezek a MERON brand saját kávéi, amelyekből akár otthoni elkészítésre is vásárolhatunk zacskózva. Honduras - La Joya, Ruanda - Simbi, Kolumbia - Las Flores, Etiópia - Uraga, Kenya - Mugaya, jobbnál jobb ültetvények világszerte. Az én kávém származása a perui San Ignacio ültetvény Cajamarca régióból, 1200-1500 méteres tengerszint feletti magasságban. Kakaó, dió, szárított gyümölcsök ízvilágával. A túlárazott péksütemények jól néztek ki, de nem keltették fel az érdeklődésemet. A diós csiga 1350 Ft, a szilvás-tepertős táska 1550 Ft-ba került. Nem semmi! Az árak ellenére megadom az 5 pontot. A közelmúlt nyitása ellenére népszerű helynek tűnik, sok vendég volt bent. További asztalok a belső helyiségben.

A Corvin bevásárlón átsétálva a sétány elején van, nem tudom, mi volt itt korábban, már akkora kavarodás van errefelé. Éttermek halnak meg és születnek helyettük mások, mint az embereknél. Itt az átlaggörögnél kicsit kibővítettebb a kínálat, és, hogy ne örökké gyros-tálat egyek, a polipra hajtottam rá, Saganaki formájában. Rögtön fizetni kell, és rögtön beütni a borravaló százalékát is, ahogy egyre több helyen, de a frászért fizetek borravalót, amikor még nem tudok semmit, nem láttam az ételt, nem szolgáltak ki, szóval, miért is? Hát valamennyit adtam. Kértem hozzá egy adag sültkrumplit is, tudva, hogy vastag, nehéz lé lesz az a tányérban, hát valamivel köríteni kell. Ez így összesen 5280 forint. Várni kell, nincs berregő, meg világitó kiíró micsoda sem, hanem valaki kikiabált a pultból, hogy "81-es! " Aztán vagy magyar vagy, vagy nem, vagy érted, vagy nem. Láttam pár zavart blokkmutogatást, hogy ez az? A hely egy-két hete működik, elég népszerű, beindult, sokan jöttek be közben. A szomszéd asztalnál egy nagyszülő. -pár evett egy kisunokával, a 3-4 éves kissrác egy zabagép volt, sok szülő álma, ezt nem kellett kínálgatni, majdnem felfalta a nagyszülők kajáját is, szimultán evett mindhárom tányérból és közben lelkesen makogta, hogy a hogy a hagymát is szereti, a csípőset és még többet kér. . . közben görögös zene hallatszott a hangszórókból. A polipdarabkák meg az olivabogyók közben mászkáltak lefelé a torkomon, elég jól is laktam, ajánlom a helyet mások figyelmébe.

Barátságosnak mondható a hely, az meg még barátságosabb, hogy volt csapot Pilsner Urquell. Akkor már nagy baj nem érhet. Érdekes ilyen öregen bemenni ilyen helyekre, úgy három emberen söpört végig a hellosziajónapot-mormogás, amikor van a helynek hagyománya, laza jellege, meg nem tudjuk, mit köszönjük a vén trotyeknek. Aztán rendbejöttünk, beszélgettünk a helyről, a sörről, kértem egy korsóval meg egy kávét is. A sör jó hideg volt, de. . . . kérdeztem a lánytól, hogy én vagyok ma az első vendég Pilsnerre, igaz? Igen, borítsuk ki, hozzon újat? Aztán csak megittam az erőtlen sört, de tegyük hozzá a kávé azért rosszabb volt. De ez nem egy kávézó, ez inkább egy jó bulihely, és annak jó is, a zene is jó, kifejezetten intelligens, a hely hangulatát aláfestő, mai, jól élvezhető zene volt, hát én is ennek szárnyán andalogtam. A lány is, meg a srácok is oldottabbak lettek, egész jól érezrem magam a sör és a kávé ellenére. Ezt a korsót itt 1690 forintért mérik, a kávét meg 650-ért, de annyit nem ér. Viszont ide mégis visszamennék máskor is.

Volt idő, amikor csak én voltam magyar az étteremben. De angolul kitűnően elboldogulsz a lányokkal, amúgy meg körülöttem mindenki ukránul beszélt. És ahogy ZigZag is említi, nekik külön speciális ételek is vannak, nem csak az étlap. Na, akkor az étlap. . . meglehetősen szűkös a választék, hát itt nem kínálnak mindenféle ezt meg azt, itt valamilyen vonalra szakosodott a konyha. A felszolgáló lányok egyébként kedvesek, helyesek, segítők. Magától adódott hogy én itt borscsot fogok kérni, meg az is, hogy kijevi csirkét fogok is, nyilván kérhetnék új-zélandi bárányt is, de azért nem ukrán étterembe mennék. A borscs full-extrás, pazar, minden jóval ellátott, ilyen mannát esznek az ukrán istenek. A kijevi csirke. . . na, az már egy még nagyobb dobás, sohasem gondoltam volna, hogy szarvasgombás krumplipürét eperrel fogok enni, ez még lehetne akár a fújmiez-kategória is, de működik, nagyon finom! A körtealakban kidolgozott csirkecsoda meg egy másik szuperlatívusz, ha jól érzékeltem, kis almaágyon. Szóval álomkaja, és bevallom, az egyik legolcsóbb ebédet ettem itt, mert hát így van az ember ellátva, a borscs, a csirke meg a szervizdíj 11000 forint volt, tekintve a minőséget, egyáltalán nem tartottam drágának, további evésekre nagyon méltó hely ez, széles minőségi magyar borkínálattal, amit most kihagytam, mert csak az ukrán főzetre voltam kíváncsi.

Több alkalommal jártam már náluk, ettem helyben és elvitelre is vásároltam náluk. A hely egyik specialitása, hogy a tortillákat helyben készítik a gyúrástól kezdve. Minden ételüket készítik vegetáriánus verzióban is, a töltelékeket saját ízlés szerint lehet összeválogatni. Bár a mexikói konyhában a csípős ételek igen népszerűek, itt figyelnek arra, hogy aki nem szereti a csípőset - például én - az is tudjon magának kedvére valót találni. A rendelés és a "válogatás" a pultnál történik, futószalag szerűen, majd a vágán kell fizetni a kasszánál. Az ételeket lehet menü verzióban is kérni. Nachos, Burrito, Enchilada, Taco, Churros, ezek a fő ételek. Tetszett, hogy többféle egzotikus gyümölcsös ital/ízesített limonádé közül lehetett választani. Az újratölthető pohárral akár a teljes kínálatot végig lehet kóstolni, én ezt meg is tettem. A kedves pultos lány újdonságként ajánlotta a brownie-t, tényleg érdemes volt kipróbálni, nagyon ízlett! Összességében számomra 5 pontos hely, biztosan megyek még hozzájuk.

Ételek terén afféle strandételeket kínálnak, de ebből elég sokfélét: lángos (1200-2400 Ft), grillezett húsok - mustáros tarja, zöldfűszeres csirke (2500-3500 Ft), sült kolbász, hamburgerek, hekk (820 Ft/10 dkg), pelmenyi - orosz töltött tésztaétel (2490-4990 Ft/ db számtól függően), csvart fagylalt, palacsinta. A "gasztro" elnevezést egy kissé félrevezetésnek éltem meg, mert az ételek nem mennek gasztonómiai élményszámba. A mosdójuk borzasztó elhanyagolt állapotú, büdös és koszos volt, ezért vagyok kénytelen a tisztaság pontszámot ennyire lehúzni. Rozé fröccsöt és csapolt sört ittünk (Dreher Gold), valamint megkóstoltuk a pultos által ajánlott kecskeméti birspálinkát, ami őszintén szólva nem volt valami meggyőző. A rozé is alsó kategóriásnak bizonyult, pedig a szintén a pultos srác által ajánlott drágábbat kértük. Nálam ez összességében csak 3 pont.

Ahhoz képest, hogy a körülmények elég spártaiak, a konyha erősen túlvállalta magát szerintem. Még hekk is szokott lenni, de ottjártunkkor az pont nem volt. Az egyik büfé ablakból kell rendelni az ételeket, a másik ablakból pedig az italokat. Ez itt a munkamegosztás. Rajtunk kívül mások is ide menekültek be a zápor elől, a fedett, de oldalról nyitott teraszon foglaltunk helyet. Van a terasz mögött egy kőépület is, talán csónaktároló, az emeleten egy különterem, a mosdók is a kőépületben találhatóak. Ez annyiban volt releváns, hogy a teraszról a mosdókat nem lehetett végig fedett részem megközelíteni, hanem az útonal egy részén az esőben ázva lehetett csak odajutni. Mivel tovább tartott az eső, s így a kényszerű várakozásunk is, így az italok mellett kértünk 2-2 palacsintát is. Egy adag palacsinta 2 db-ot tartalmaz, ára 990/1100 Ft a tölteléktől függően. Áfonyalekváros, kakaós, fahéjas lett a választásunk. A kávé nem volt jó. Dreher sört csapolnak. A kiszolgáló személyzet motiválatlan, érdektelen volt. 3 pont, jóindulattal, részemről nem ajánlott. Szerencsére a Rómain van egy sor másik hely, ahová szívesebben megyek.

Nyáron kis terasz is üzemel a bejárat előtt. Az árak is rendben vannak, az eszpresszó tejjel 650 Ft volt. Ételek terén néhány egyszerűbb dolgot ehetünk, van többféle grillszendvics salátával (2790 Ft), azonos bennük, hogy mindegyik húsmentes opció, de mégsem tűnt unalmasnak. Céklás-fetás, juhtúrós-sült paprikás, paradicsomos-olívás verziókat készítenek. Kínáltak még napi leves kenyérrel, napi süteményt és rágcsálnivalókat. A 4 centes Jagermeister 1300 Ft-ba került. Sörcsapjuk nincs, ellenben üvegesben cseh Primator több fajtája, valamint pár hazai kézműves sörük van, ha már nyúl, akkor adja magát a Fehér Nyúl és a Monyó 1-1 söre. A hangulat laza, barátságos, otthonos, befogadó közeg. A kiszolgálás ugyanilyen, kifejezetten jól éreztük itt magunkat.