ZigZag adatlapja

Érdekesség, hogy nem szabályos, nem szimmetrikus az építmény, hiszen a bal oldali torony sokkal magasabb, a formája, burkolata is más, mint a jobb oldali kisebb toronyé. Éppen az istentisztelet idején érkeztem, így a benti részben nem akartam járkálni. A beltér kevéssé egyszerű és puritán, mint amit általában egy református templomban megszokhattunk, és az is törekvés volt a tervezők részéről, hogy minden nemes anyagból készüljön: márványból, bronzból, kerámiából, fából, üvegből. A galériaszinten körben karzat van, ahol nemcsak az orgona kapott helyet, de sok hívő is fent ült a karzaton. A templom tervezője, Árkay Aladár kevéssé ismert, a pirogránit burkolat azonban a pécsi Zsolnay-gyárban készült, amelyet szintén a magyar népművészet ihlettett, míg a festett üvegablakokat Róth Miksa készítette.

A Budapest ostromát bemutató kiállítás anyagát a MÉM - Magyar Építészeti Múzeum - Műemlékvédelmi Dokumentációs és Múzeumi Osztály gyűjteményéből állították össze. A fekete-fehér fényképeken láthatjuk a Duna-hidak felrobbantását, az esztelen rombolást, a szétlőtt épületeket. A fotók mellett a korabeli Filmhíradókat és ostromnaplókat hallgathatunk meg. Ez az időszakos kiállítás csak 2025. március 31-ig látogatható, de figyelni fogom majd a következő témát. Korábban az ipari építészettel és tervezéssel kapcsolatosan is volt már kiállításuk, amelyet 2023 nyarán nyitottak meg. A nem különösebben mutatós épület egyébként eredetileg a BM Kórház 6. számú épületeként funkcionált.

század végétől a 20. század középéig szorosan egybefonódott a települést és a környékbeli földeket birtokló Rónay család történetével. A német eredetű, nemesi származású család eredeti neve Oexel volt, 1846-ban változtatták meg családnevüket Rónayra. A családtagok jelentős funkciókat töltöttek be, főispánok, alispánok, országgyűlési képviselők, táblabírák kerultek ki közuluk. A kastély 1859-ben épült részben klasszicista, illetve romantikus stílusban. A kastély építtetője Rónay Móric volt, aki Torontál vármegye al-, majd főjegyzője, első alispánja, majd a vármegye főispánja lett. Nem véletlenül, éppen a születésnapján, 1859. december 7-én költöztek be az elkészült kastélyba a feleségével, Fedrigoni Alojziával. A kastély a II. világháború végéig maradhatott a család birtokában, utána államosították és a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség kapta meg. Ekkortól gyakorlatilag már csak pusztult a kastély. Az értékes berendezési tárgyakat, a bútorokat széthordták, a parkettát felszedték, eltüzelték, sőt 1949-ben a kastélyparkot is kiirtották. A korabeli leírásokból tudható, hogy az egykori park díszfákkal és cserjékkel volt telepítve, sőt, sportterülettel is rendelkezett. A kerti utak burkoltak voltak. A fák közül a gesztenye, a hárs és a mocsári tölgy, a cserjék közül az orgona volt a meghatározó. 1956 után az épület terményraktár és baromfikeltető lett. A rendszerváltást követően, 1995-ben került Kiszombor önkormányzathoz a kastély. 2001-ben a tetőt, valamint a toronyba vezető lépcsőt teljesen felújították. Sajnos a felújítása egyelőre csak tervben van, nyilván hatalmas összegbe kerülne, az önkormányzat szeretné hasznosítani, illetve helyreállítani. Ottjártamkor kívülről tudtam csak körbenézni, egy Kft. használja raktárként, a biztonsági őrrel tudtam beszélni. Nagy kár érte.

A jegypénztáros hölgy kedvesen beinvitált, bár már a nyitva tartási időn túl érkeztem. Dióhéjban kaptam egy kis bemutatót a helyről, illetve megtudtam, hogy tavaly májusban nyitotta meg a II. kerületi önkormányzat ezt a kiállítóhelyet. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy éppen aznap, éppen akkor vezetett erre az utam, hiszen csak szerdánként 14-18 óra között tartanak nyitva. A Mechwart liget mellett lévő, jelenleg önkormányzati épületet az 1950-es években pártháznak építették. Az alatta húzódó óvóhely eredetileg egyházi borospinceként épült és funkcionált, majd a II. világháború idején óvóhelyként használták. A háborút követően elhanyagolták, gyakorlatilag lomtárrá lett. A kerületi önkormányzat karolta fel a helyet, alkalmasnak találta arra, hogy a városrész történetét bemutató helytörténeti gyűjteménynek adjon helyet. Ezért lett az óvóhelyből a szóösszetétel megfordításával Helyóvó. A kiállításon többek között polgári védelmi oktató diafilmek, a bunkerben megmaradt egykori eszközök, tájékoztató táblák, tárgyi emlékek láthatóak.

), míg jobbról egy újabb keletű, színvonalasabbnak mondható gíroszozó (M. ). Náluk is betört már a hiper-modernitás, ami abban nyilvánul meg, hogy applikáción keresztül vagy érintőképernyős táblán lehet rendelni, majd az italt is a vendég töltheti a papírpohárba az italautomatából, igaz, akár többször is. Azért itt is akad még élő kiszolgálás a pultnál, ha nem is túl lelkesek emiatt az alkalmazottak. Az applikációban többféle akciós menüt kínálnak, de számomra túl nagyok az olyan menük, amiben 2-3 szendvics van. Ebből volt egy kis kavarodás a rendelésnél, de végül sikerült a megfelelőt rögzíteni. Azt az összehasonlítás kedvéért leírom, hogy a sajtburger menü 1290 Ft, ugyanez 2 db szendviccsel 1490 Ft, szóval csupán 200 Ft-ba kerül a 2. szendvics. Nem tudom, hogy a zsemle lett kisebb, vagy a pofánk nagyobb, hogy egy klasszikust idézzek, minden esetre ez egy elég karcsú menü lett így, még gyerekmenünek sem lenne kiadós/elégséges. A hasábburgonya minősége gyengült, évekkel ezelőtt még a BK krumpliját jobbnak találtam, mint a konkurens Mc-ét, mostanra sikerült lecsúszni egy szintre. Kár érte. Az italautomatában lévő italok úgy készülnek, hogy az alap szódába X adag szirupot tesznek, ha a szirup kifogy belőle, akkor hiába akarnál Colát vagy Fantát inni, csak szóda jön a gépből, ezúttal itt is ez történt. Az ételek elkészültét sorszám jelzi a kijelzőn. 3 pontnál nem jobb élmény, de nem állítanám, hogy nem fogok már a Burgerben enni.

A Miskolc Pláza, a Deszkatemplom, a Zsinagóga 1-2 percnyi sétára található a szállodától, de a megyeszékhely ütőerét jelentő Széchenyi utca, a sétálóutca is kb. 5 perces sétával elérhető. Az épületet pár évvel ezelőtt kibővítették, a hátsó, új szárnyban található szobák egyszerűbb, modern berendezésűek. A régi szárny szintén felújított szobákkal rendelkezik, van köztük szintenként 1-1 erkélyes is, amelyek egyébként összenyithatóak a szomszéd szobával. A tévén elég sok magyar nyelvű csatorna elérhető volt. A fürdőszoba zuhanyzós volt, tiszta, jó állapotú. A szobában volt légkondicionáló, de nem volt szükség a bekapcsolásra. Az alagsorban kicsi, de hangulatos wellness működik du. 16 órától estig. Egy kis medence, valamint szauna, illetve lehet bejelentkezni - külön díjazás mellett - masszázsra. A földszinten lévő étteremben volt a svédasztalos reggeli, hétköznap 7-9, míg hétvégén 7-10 óra között. SZÉP-kártyával is lehetett fizetni a szállást. A személyzet kedves, barátságos, külön kiemelném az egyik pincér fiatalembert. Összességében 5 pontos élmény, kellemes hely, jó szívvel ajánlom.

Egyébiránt mindkettő étterem az Arany Kaviár étterem tulajdonosi köréhez tartozik, amely jó pár éve Budapest egyik legjobb éttermeként ismert. A rövidke, és számomra totál ismeretlen ételeket kínáló étlapot egy fiatal kolumbiai séf jegyzi. Egy hangulatos kerthelyiségből juthatunk be az étterembe, bal oldalon két szorgalmas dél-amerikai szakács készítette az ételeket az üveg mögötti konyhában. Ők nagyon kedvesek, mosolygósak voltak, engedték a fotózást is. A beltér kifejezetten nagy alapterületű, tágas, az asztalok nagyon távol vannak egymástól, középen van egy üres hely, ettől egy kicsit szétesett, sivár a hangulat. Ráadásul a megvilágítás elégtelen, gyakorlatilag félhomályos-sötét az egész étterem. Az UMO a hét 4 napján kizárólag vacsoraidőben tart nyitva, este 6-tól. Csak lézengtek a vendégek, így asztalfoglalás egyáltalán nem volt indokolt. Az Umo jelentése füstös, füstölt, ami az itt készült ételek alapízére utal. A fiatal pincérhölgy arcán egyetlen mosoly sem volt, betanultan mondta a mondókáját. Ráadásul a személyzet sokszor eltűnt, nem figyeltek a vendégekre. Szerintem hasznos lenne az étlapon részletesebb magyar (vagy akár angol) nyelvű leírás, illetve fotók, mert a magyarok többsége számára ennek a régiónak a gasztronómiája elég ismeretlen. Az étlap felosztása: Latinoamerica menü, By the fire - Tűz és füst, Taco válogatás, Köretek. Szívesen kóstoltam volna meg a tacot egy ilyen elegáns helyen, mert azt nagyon szeretem, de érthetetlen módon csak 3 darabot lehetett rendelni belőle, 1 vagy 2 db-ot nem. Így amit kértem, kb. mintha csukott szemmel böktem volna rá az étlapra, Coxinha, brazil csirkehúsos krokett, Gochujang szósszal (3900 Ft), Sopers de pastor, ami egy mexikói snack étel, 2 db kukoricalisztből készült kosárka marinált, fűszeres, füstölt disznóhússal és zöldségekkel töltve, 2 féle szósszal (guacamole, chilis) - 5900 Ft. Kértem még egy Virgin Cucumber gimlet alkoholmentes koktélt, ami bár ízre igazán különleges és frissítő, de egy jó nagy átverés volt, mert az itallap szerint 3 dl-esnek kellett volna lennie, de jó ha 1 dl volt, a többi meg csak jég (1890 Ft). Kötelező szervizdíj 15%. Spanyol Estrella sört csapolnak. Összességében volt bennem némi csalódás, nálam ez most csak jóindulattal 4 pont, biztosan nem lesz törzshely, és elsősorban nem a magas árak miatt. Sajnálom.

A mostani üzemeltetők tavaly decemberben vették át és nyitották meg újra, családi vállalkozásként. Az édesanya és diákkorú nagyfia szolgálták ki a vendégeket. Nagyon kedves, szívélyes volt a fogadtatás. A fő funkció reggeliző és kávézó. Sok külföldi jár ide, akik a környéken szállnak meg. Az árak az átlagnál magasabbak, de ez a külföldi vendégkör "elbírja". Az árakat euróban is kiírják, ez is az ő eligazodásukat segíti. Van párfajta boruk, az etyeki Haraszthy Pincészet, illetve a csopaki Petrányi Pince borai 1350-2190 Ft-os dl árakkal. A kávé mellett Dilmah filteres teák, Aperol Spritz (2500 Ft), Gray Cow pálinkák, meggylikőr. Ételek terén francia stílusú monocake sütemények (1690-1890 Ft) - pl. Mangó-áfonya gömböcske, Szívem málnás - csokis mousse, Rákóczi túrós kosárka, Édes szenvedély narancsos habcsók, Karamellás narancsos mousse torta. A péksütemények ára 700-1500 Ft között alakul. Szendvicsek 1350-3250 Ft között, szalámi és sajt válogatás. Többféle hideg és meleg reggelit kínálnak. A benti részben 6 asztalka van, plusz a teraszon még egy pár. Lavazza hagyományos olasz kávét főznek, A cappuccino 1150 Ft + kötelező szervizdíj 15 % - ez elég magas, szóval összesen 1323 Ft.