ZigZag adatlapja

A többi üzlet lehúzott rolója, az egyébként kihalt folyosók miatt élettelen volt a helyszín. Bár elvileg 8 órától vannak nyitva, 9-kor még a kipakolás és készülődés fázisában volt az egyébiránt kellemes fellépésű mindenes hölgy. Finom volt a Julius Meinl kávé, a cappuccino 790 Ft-ért árban is kedvező opció. Itt a szép piros porcelán csészében kaptam a kávét, nem holmi papírpohárban. Jól néztek ki a frissen sült, még meleg péksütemények, a kakaós csiga, a sajtos rúd és a pogácsa. Néhány Kemenes sütemény is feltűnt a pultban, de összességében szolid volt a kínálat. Normális, kényelmes körülmények között lehet helyben kávézni, reggelizni, elég sok asztaluk van. A barackos-túrós piskóta továbbra is az egyik legjobb termékük véleményem szerint. Össz-élmény: 4 pont.

Előzőleg viszont a Király utcai újonnan nyitott Bierhausban indítottuk a túrát, s ott megtudtuk, hogy ez a 3. egység is ugyanabba a tulajdonosi körbe, egy családi vállalkozásba tartozik, fivérek viszik a helyeket. Az már tudtuk, hogy itt is a bajor HB Hofbrauhaus Trauenstein söreit csapolják. A változatosság kedvéért itt a Spezial Weissenbier búzasört (1500 Ft, 3 dl-es pohár), valamint a Fürstentrunkot (1800 Ft/ 5 dl-es korsó) kóstoltuk. Itt ételeket már nem vállaltunk, az előző helyen már jóllaktunk, nem vagyunk éppen nagyevők. Az árakon felül itt +10% kötelező szervizdíj volt. Itt egyébként szolidabb volt az ételkínálat, inkább sörkorcsolyák voltak, húsos-sajtos hidegtál tormával, Leberkase, Bratwurst, Kasewurst, bajor vegyestál perec. Ez is egy új hely, a berendezés a bajor sörözőket idézi, de fiatalos, laza hely, a galériaszinten további asztalokkal. Inkább estére telik meg. A csapolt sörök mellett üveges kivitelben is kaphatóak a bajor sörök.

Még világosban, viszonylag korai órában érkeztünk ide, egyáltalán nem indult még be az esti forgalom, a külföldi fiatalok vonulása a bulinegyedben. Mi ezt cseppet sem bántuk. Így volt alkalmunk a pultban kiszolgáló egyik tulajdonossal is elbeszélgetni, illetve a közben érkező testvérével is megismerkedtünk. Az is kiderült, hogy a városon belül még van két további bajor sörözőjük, így nem volt kérdéses, hogy az este folyamán merre fogjuk folytatni a túrát. A csapon HB, azaz Hofbrauhaus Traunstein söröket kínálnak, Helles - világos, Weissbier - búzasör, speciális búzasör, Zwickl, Bajor Pils, Dunkel - azaz barna, Winterbier - téli sör, Fürstentrunk - fesztiválsör. Vendéglátónk javaslatára a Pils mellett döntöttünk (korsó 0,5 l 1790 Ft), az ételek közül bajor grillkolbászt ettünk sós pereccel mustárral (3500 Ft/ 1 pár). Azért valljuk be, ezek belvárosi árak, nem feltétlenül a magyar vendégközönségnek. Kötelező szervizdíj +12%. Látszott, hogy egy új helyről van szó friss volt a festés. A bútorok, a dekoráció a bajor sörházakat idézte meg itt nálunk Pesten. Kifejezetten nagy alapterület, sok asztallal, tágas beltér, akár csoportok fogadására is alkalmas. A rövid étlapon szerepeltek még további bajor ételek: pl. csülök, csülkös bableves, Wiener Schnitzel, Leberkase, almásrétes vaníliafagylattal. A 4,5 pontos össz-pontszámot ezúttal felfelé kerekítettem.

Belépve a pultnál kell rendelni és fizetni, majd várakozni, a konyharész a pult mögött, a hátsó zárt traktusban került kialakításra, ott két nem magyarnak kinéző fiatalember készítette az ételeket, míg a kasszánál a vendégeket egy magyar hölgy fogadta, és vette fel a rendeléseket. Gírosz pitából van 3 féle méret, normál, médium és extra (1850-2400 Ft), a gírosz tálból (2650-3450 Ft) szintén, pluszban lehet kérni feta sajtot, olívabogyót, grill sajtot, tzatzikit. Van továbbá souvlaki, falafel, grillezettt csirkemell. Egyféle, csirkehúsból készült gíroszt kínálnak. A pitát vaslapon melegítik, pirítják egy kicsit, a hús mellé csónakburgonyát adtak. Az én választásom a legkisebb normál adagos pita volt (1850 Ft), ami elég bőséges, kiadós volt. Mellé kértem egy dobozos Szentkirályi erdei gyümölcsös üdítő italt (350 Ft), ez valami újdonság lehet, sosem láttam még máshol. Cukormentes, elég semleges az íze, dúsan szénsavas. Helyben vagy a bal oldalon a könyöklőnél lehet enni (max. 4 fő) vagy a jobb oldali kis asztalnál. Vagy kint a járdára települt teraszon, itt további 2 asztal van, no meg most januári hideg, és folyamatos autós és gyalogos forgalom. Mivel az étel finom volt, a hely tiszta, 4 pontot simán megér. Hátrány, hogy nincs mosdó.

legnagyobb református templom a fővárosban az első Kálvin téri után. Viszonylag új épület, amely a XIX. század végére készült el, 1896-ban avatták fel. Mázas színes Zsolnay cserepekkel fedték le a tetőt. A templom érdekessége még, hogy pentagon alaprajzú, azaz szabályos ötszög, ami eléggé ritkaság szerintem, legalábbis én biztos nem voltam még ilyen templomban. A bejárat előtti emléktáblán olvasható, hogy egy történelmi emlékhelyen járunk, s többek között Ady Endre és Csinszka ebben a templomban házasodott össze 1915-ben.

. . ? ). A gírosz vonal mostanra eltűnt, maradt a Pho. Bár itt a névnél, valamint a blokkon szerepel a Hue Xua név is, amiről fogalmam sincs, mit takar és a google sem volt a barátom, de a kiírásban a bejárat felett most már Pho Vietnami Bistro felirat olvasható. A bejárat megközelítése elég abszurd, 3 keskeny és csúszós, műfűvel borított lépcsőn juthatsz be az ajtón, ami szerencsére befelé nyílik, ellenkező esetben a lendület már le is vitt volna a lépcsőfokokról. Nem is értem ezt a megoldást, minden esetre nagyon para volt. Amikor beléptem, 2 asztalnál ültek, egyiknél valaki csak várakozott elviteles ételre, a másik, ablaknál lévő asztalnál két fiatal levest kanalazott. A berendezés nagyon sivár, igénytelen volt, személyzet sehol. Később a konyha feliratú ajtó mögül jött elő egy magyarul rosszul beszélő hölgy. Amit szerettem volna, abból több étel nem volt, nem értem, akkor miért szerepel az étlapon és a fali táblán is? A húsos batyu darabja 1000 Ft volt, ezen eléggé elcsodálkoztam, mert máshol általában 3-4 db az adag, max. 2000 Ft körüli összegért. Végül jobb híján currys csirkét kértem rizzsel, elvitelre. 2500 Ft + 100 Ft dobozdíj volt az ára, és kb. 10 percet kellett rá várni. Igazából nem volt lehetőség kommunikálni vagy az ételekkel kapcsolatosan kérdéseket feltenni, mert nem értette, amit mondtam, kérdeztem. Az ételnek semmi köze nem volt a curry-hez, csípős-édes kínai szósz, zöldborsóval, kukoricával, répareszelékkel, kevés csirke nyesedékkel. A rizs és a szószos hús aránya túlzottan a rizs felé tolódott. Darabos chili paprikával volt csípőssé téve, ami egyáltalán nem része egy igazi curry-nek. Rémes élmény volt, egyáltalán nem ajánlom. Lehet, hogy a pho jobb, de én itt egyhamar nem fogok újra kísérletezni. Sajnálom.

A név mandarinul az óriáspanda bébit jelenti, ha jól fordították. A google térképen meglepően magas értékeléseik vannak, ezt az én tapasztalataim nem igazán támasztották alá. Ételek terén semmi különöset nem tapasztaltam, nem éreztem, hogy itt a konyha teljesítménye túllépne a szokványos ételeken, fűszereken, elkészítési módon, vizuális megjelenésen. Amiben színvonalasabb a hely, hogy elég tágas vannak normális asztalok és ülőhelyek. Nem egy kis lyuk valami pincében. A piros műanyag tálca azonban nem túl tiszta és az evőeszközök sem. Itt is bevezették, hogy csak a villa-kanál ingyenes, a kínai pálcikáért fizetni kell 100 Ft-ot. El is döntöttem, hogy most már be fogok tenni a táskámba itthonról egy pár pálcikát, hogy mindig legyen nálam, Ez valami új szokás, nem pontosan értem, miért vezették be. Azon túl, hogy ez is egy plusz bevételi forrás a helynek. Nem mondhatnám, hogy tradicionális kínai ételt ettem. Kis adag hagymás szójás csirke, kockaburgonya sütve, káposzta salátával, amiért összesen 2360 Ft-ot fizettem. Tényleg kis adag volt, elég kevés hússal. Kérdés nélkül mikrózták az ételt. Minden vendég kapott ajándékba egy üveges TopJoy gyümölcslevet, nekem őszibarackos jutott. Össz-élmény: 3 pont, de ajánlottra teszem.

Hogy fokozzam, 8-9 év elteltével még mindig teljesen ugyanaz itt minden. Vagyis talán annyi, hogy a korábbi textil terítők eltűntek már az asztalokról. Még a sütemények többsége is szinte ugyanaz a sortiment, mint 2016-ban. Én alapvetően a tradicionalizmus híve vagyok, de azért nem ilyen formában gondolok rá. A vendéglátásban azért pozitív, ha képes a tulajdonos/üzemeltető haladni a korral, fejlődni, megújulni. Én ennek itt semmi nyomát nem találtam. Most is egy üres térbe érkeztem, a pultban nem volt senki, nem fogadták, nem várták a vevőket (érdekes, az évek alatt ez sem változott). A hátsó sütöde részben jött ki kis idő múlva egy idősebb férfi, addigra már kitaláltam, hogy mit fogok kérni. Egy Rákóci túróst (810 Ft). A sütemények átlagos árúak, nem olcsóak, az ár-érték arányt, minőséget, alapanyagokat tekintve pláne nem az. Nincs kötelező szervizdíj, viszont szerviz sincs. A pultról én vittem el a süteményt, szalvétát az asztalon találtam. Fel sem merült, hogy pl. az asztalokon vagy a pulton lett volna kitéve víz kancsóban, vagy egy pohárban is adhattak volna a sütemény mellé, de szóba sem került. A sütemény kommersz volt, túrót csak nyomokban tartalmazott, kb. semmit. Friss volt és cukorszirup ízű.