Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Így aztán lankultunk valamerre, hát egyszer csak azt mondja a gépi térkép, hogy itt van ám Avar István szülőháza! Ez úgy nem hozott annyira tűzbe, ok, nem tudtam, hogy Avar István itt született, de nem is gondoltam, hogy az valami nagy látványosság. Aztán hátha. . . letértem az útról. Ez itt nem Szúcs, ez itt egy távoli külterület, egy valamikori bányatelep. Jé, hát itt született az Avar? Nahát. De aztán nem volt semmi kiírás, jelzés, Hát végiggurultam a szűk kis úton, két megtermett, pocakos cigányember kedélyesen beszélgetett, beálltam harmadiknak, hogy hát hol is van az a hol is van? Hát abból már nincs semmi, már ez is meghalt, már az is meghalt, nincs ott már semmi látnivaló. Hát, lyukra futottak, megköszöntem szépen, aztán már csak az okozott fejfájást, hogy hogyan fordulok meg az út végén, amikor az egyik oldalán egy mély szakadék van. Hát, úgy előre-hátra 20 centinként. Közben egy csapat cigányasszony meg lány nézett karbafont kézzel a telep utolsó házának udvarárból, hogy mit is mahinál itt ez a csodabogár. . . de legalább történt valami esemény az életükben. Szóval, elhagytam volna a terepet meg a telepet, de ekkor figyelmes lettem a buszkitérő közepén lévő emlékműre. Olyan menóra-forma, már messzebbről elárulja magát, hogy mi is. . . zsidó emlékmű a cigánytelepen? Nézzük csak. . . Bagólyuk meg Bagoly-lyuk, az ugyanaz a hely. A Bagoly-lyuk a nép száján sokat kimondva vált Bagólyukká. 1944-ben Heves megyébe is megjött a felsőbb parancs, hogy a zsidókat gettóba kell zárni, itt aztán tanakodtak, nézelődtek, de nagyobb városba nem volt ez jó igazán, végül valami sistergő agy kitalálta, hogy legyen ez a bányászkolónia. . . kizavarták a bányászokat a házakból és bekényszerítették az összefogdosott zsidókat, 27 házban lakott 49 bányászcsalád, Helyükre többszáz zsidó embert zsúfoltak ide, akiknek még fejenként 100 pengőt is kellett fizetni az idekényszerítésért, és kb. 2 négyzetméter jutott nekik élni fejenként, a semmi közepén. Innen indultak aztán a halálba, amikor elérkezett az ideje. Na, hát ennek a borzalomnak állít emléket ez az emlékmű, lassan-lassan aztán az is a feledésbe merül, mint Avar István szülőháza.

Együnk libát vasárnap, csak nem szakad ránk az ég. . . de hol? Hát valami rendes helyen, a tatai tóban szoktak ludak lenni, arról híres, együnk ott bosszút! Na, akkor itt van ez a malom meg a kacsa, jó lesz az. Időben helyrendelés, kell is, mert tele volt, időben érkezés. . . (annak ellenére, hogy valami perverz tartósan és 40 kilométer hosszan "újítja fel" az M1-es sztrádát), aztán Tatán nem lehet parkolni, két kört tettem a környéken, mire benyomultam egy lakatlan ház elé. Na, de végre jelen, foglalt asztal megvan, nézünk ki az üvegfalon, milyen szép az ősz. Most jön a másik magyarázat, hogy miért 5-ös a hely, ha mindenre négyest adtam. Feleségem füstölt körte levese elsőrangú volt, külön kis kancsós kiöntéssel, az én "séf ajánlata" levesem már visszafogottabb minőség. Sok tépett libadarabkát ígért, helyette sok finom gombát találtam benne, bár nem ezt szeretem volna enni, Volt egy gombóc is, meg egy libadarabka, de összességében nem volt élmény-leves. Bár nagyon bonyolult újragondolt volt, nem ez az álmom. Feleségem a szárnyasokból comb-párti,, míg én mell-párti vagyok, így is rendeltünk. Itt én jártam jobban egy picit. A libacomb a nejemnél korrekt volt, semmi kiemelkedő. Az én libamellem céklás krumplipürével és birsalmadarabkákkal viszont magasan a léc felett ugrott. Később kértünk még desszertet is, mindketten a mandulatortára (birssel és körtével) szavaztunk, és felséges volt! Szóval ez a magyarázat a négyesre. A kiszolgálás: nagyon helyesek, kedvesek voltak a lányok, fiúk, mindenki olyan kis szimpatikus fajta, de feledékenyek, nem is egyszer, valamit később hoztak a kelleténél, vagyis néha, mintha nem működött volna az együttműködés, nálunk is, máshol is elhangzott sűrűn egy étel vagy ital neve. és az, hogy "ezt kinek adom? ? " Mert nem az hozza, aki felvette a rendelést, hanem össze-vissza, random. Ezért a négyes. A hangulat: mondom, szép az ősz a parton, az étterem elég zsúfolt, alig-alig lehet közlekedni az asztalok között. És most nem fogom vissza magam, az étkezőtársaim jelentős hányada bárdolatlan surmó volt. Elől-hátul, jobbra-balra. Nem tudom, miért, talán ma ezeknek van pénzük, ezeknek ál a világ, a Homo Sapiens ritkán engedheti meg magának, hogy egy jobb étterembe menjen, a neandervölgyi meg igen. Hát csak úgy qwanyázik egyet a mosdóban az apa a pici fiával, a szomszéd asztalnál a mártásból kivett kést beveszi és leszopja a hölgy, a másik asztalnál nem boldogul a késsel és villával, a sarokban meg egy amolyan nagyszünetet tartó iparos koszos, gyűrt trikóban vedeli a sört. . . aztán bejött még egy amolyan testképzavaros karakter is, mindenféle fémek csilingeltek az arcában, fülében, egy zizzent baseball sapkában csak úgy belenyúlkált a tálba, mint más főemlősök, és kézzel összecsippentve a kaját evett. Nem tudod nem nézni, mert ott vagy, és látod a műsort. Szóval, a hangulat négyes. Az ár. . . nem rossz, nem remek, mondjuk, hogy jó. 31842 forintot fizettem, ebben két leves, két "séf ajánlata" főétel, két desszert, ásványvíz és két pohár ananászlé van benne. Meg szervizdíj is, ami kb. a 10%. Egyébként a tisztasággal nem volt sok bajom, de a nejem azt mondta, hogy nincs WC-papír. Pedig legyen! Amúgy nagyon kulturált a mosdó. Nos, valahogy így tevődik össze a Márton naphoz fűződő ebéd. Viszont az intézmény, mint létesítmény, mint potenciális gasztroélmény, mint pedig a konyha megérdemli azt 5-öst!

Mindkettőből 750 a pohár, ami egy ilyen színvonalú helyen kifejezetten kedvező díjszabás. Kézműves sörök nincsenek, koktélok és minőségi tömények igen. Erős 4 pont.