Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Úgyis, most már úgy hirdeti magát az étterem, hogy bisztrójellegű ételeket adnak. A kiszolgálás elég gyors volt, a pincérnők kedvesek, az ételek finomak és bőségesek: aminek puhának kellett lenni az puha volt, aminek ropogósnak, az ropogott, a fűszerezés, az étel hőfoka tökéletes. Hiába no, mégis csak michelin csillagos szakács főz a helyen. Köszönjük! Két megjegyzés: 1. Az egész hely belülről egy kicsit tényleg olyan bisztró jellegű, az 1970-80-as szocreálra "hajaz", de hát egy viszonylag alacsony belső magasságú, egyszerű termet mégiscsak jobb így berendezni, mint a "grófi" módot utánozva. Legalább egy kicsit nosztalgiáztunk a régi idők emlékére. 2. : Talán nem mindenki tudja, honnan a "Harap a kacsa" kifejezés. Nos, a "Megyek Hatvanba hetvenkedni" és a "Hatvanban hat hatvan a babaszappan", kissé élcelődő mondások mellett még ez is van: "Hatvanban harap a kacsa". Ha ezt a két utóbbit valaki ékes palóc intonanciával mondja ki, nyílt "a"-betűkkel, akkor úgy beszél, mint a Hatvaniak még régen. . . Kissé gunyoros, kifigurázó, de ma már alig van, aki így beszél. Eltűnnek lassan a régi palócok. De legalább bisztrónk - egy igazán jó bisztrónk - még van. Ajánlom annak, aki erre jár.

. Tipikus hozzaallas a tulajdonosok részéről, "jovanazugy". . . Szánalmas

Gyönyörű kompozíció várta a feleségemet. A szoba légkondis. A mi esetünkben a belső udvarra nézett az ablak, de vannak olyan szobák, ahol a régi utcára. A szobaába kávéfőző is volt, első alkalommal ingyenes kapszulákkal. Az ezutáni alkalmaknál vásárolni kell, így javasolhatom, hogy aki több kávét iszik, annak érdemes kapszulát hozni. ( Nespresso kompatibilis ). A fürdőszoba zuhanyzós, semmi hibát nem találtam. A szoba kényelmes, az ágy remek, ahogy az ágynemű is. TV, szobaszéf , hűtő - mind megfelelő. A szállóban lift van. Az étkezés jó. Alapból csak reggelit biztosít a hotel, de ez változóban van. Mi vacsorát is igényeltünk és ez elérhető volt. Jelenleg hétvégén és igény esetén van ez a lehetőség, de később választható opció lesz. Mind este, mind reggel az étkezés svédasztalos volt. Az esti némi kívánni valót hagyott maga után, a választékkal nem volt gond. A hotel nem nagy, ezért a méretének megfelelő volt a választék. A reggeli teljesen megfelelő, meg voltunk elégedve a mennyiséggel és minőséggel. A szálloda a belvárosban van, sok a vendéglátó hely. Étterem is, de sok új kávézó-teázó-süteményező is van. Este nincs tömeg az utcán, jót lehet sétálni. Összességében nagyon pozitív élményekkel tértünk haza, pedig csak 1 éjszakát voltunk ott. Olyanoknak nyugodtan tudom ajánlani, akik hétvégét, rövid kiruccanást vagy 5-7 napos túrát terveznek. Saját belső udavri parkolójuk van, autóval megközelíthető. Ár érték arányban teljesen elfogadható. Átutazóknak, üzletembereknek, rövid látogatásra érkezőknek, városi programra érkezők vagy akik a csendes, kellemes kikapcsolódásra várnak ez a hotel kiváló választás. Én és a nejem jól éreztük magunkat s ezért szeretnénk köszönetünket kifejezni.

A wellnes részleg kissé szűkös, teltház esetén nehéz pihenőhelyeket találni.

Így aztán lankultunk valamerre, hát egyszer csak azt mondja a gépi térkép, hogy itt van ám Avar István szülőháza! Ez úgy nem hozott annyira tűzbe, ok, nem tudtam, hogy Avar István itt született, de nem is gondoltam, hogy az valami nagy látványosság. Aztán hátha. . . letértem az útról. Ez itt nem Szúcs, ez itt egy távoli külterület, egy valamikori bányatelep. Jé, hát itt született az Avar? Nahát. De aztán nem volt semmi kiírás, jelzés, Hát végiggurultam a szűk kis úton, két megtermett, pocakos cigányember kedélyesen beszélgetett, beálltam harmadiknak, hogy hát hol is van az a hol is van? Hát abból már nincs semmi, már ez is meghalt, már az is meghalt, nincs ott már semmi látnivaló. Hát, lyukra futottak, megköszöntem szépen, aztán már csak az okozott fejfájást, hogy hogyan fordulok meg az út végén, amikor az egyik oldalán egy mély szakadék van. Hát, úgy előre-hátra 20 centinként. Közben egy csapat cigányasszony meg lány nézett karbafont kézzel a telep utolsó házának udvarárból, hogy mit is mahinál itt ez a csodabogár. . . de legalább történt valami esemény az életükben. Szóval, elhagytam volna a terepet meg a telepet, de ekkor figyelmes lettem a buszkitérő közepén lévő emlékműre. Olyan menóra-forma, már messzebbről elárulja magát, hogy mi is. . . zsidó emlékmű a cigánytelepen? Nézzük csak. . . Bagólyuk meg Bagoly-lyuk, az ugyanaz a hely. A Bagoly-lyuk a nép száján sokat kimondva vált Bagólyukká. 1944-ben Heves megyébe is megjött a felsőbb parancs, hogy a zsidókat gettóba kell zárni, itt aztán tanakodtak, nézelődtek, de nagyobb városba nem volt ez jó igazán, végül valami sistergő agy kitalálta, hogy legyen ez a bányászkolónia. . . kizavarták a bányászokat a házakból és bekényszerítették az összefogdosott zsidókat, 27 házban lakott 49 bányászcsalád, Helyükre többszáz zsidó embert zsúfoltak ide, akiknek még fejenként 100 pengőt is kellett fizetni az idekényszerítésért, és kb. 2 négyzetméter jutott nekik élni fejenként, a semmi közepén. Innen indultak aztán a halálba, amikor elérkezett az ideje. Na, hát ennek a borzalomnak állít emléket ez az emlékmű, lassan-lassan aztán az is a feledésbe merül, mint Avar István szülőháza.