Még ha kezdetben igencsak szerény volt is ez az induló kezdeményezés. A múzeumalapítást azért tartotta fontosnak, mert szerinte a hazaszeretetnek a múlt emlékeihez való kötődés is forrása. Ezt köszönte meg a hálás utókor, amikor 2004 májusában szobrot állítottak neki a bejáratnál, Pogány Gábor Benő, helyi szobrászművész alkotását. Évfordulós volt az esemény, mivel 70 évvel korábban, 1934-ben nyitotta meg kapuit a múzeum a nagyközönség számára. Igaz, ezen a helyen, a város főterét jelentő Kossuth téren csak 1952 óta működik, amit a korán elhunyt múzeumalapító már nem érhetett meg. Ő addigra már kilépett az életből, ahogyan szobra az épületből. A múzeumalapítót ábrázoló szobrot már többször megpróbáltam lefotózni, hogy itt bemutathassam, de valahogy sosem voltak igazán jók a fények. Sosem segítették, hogy megmutathassam egy visszafogottságában is jelentős személyiség jól sikerült ábrázolását. Most viszont, hogy már korán sötétedik, egy előadás után, nem sokkal a múzeum bezárása előtt kiléptem a kapun, ránéztem a szoborra, és úgy éreztem ez az ideális pillanat a fotózásra.
