Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A berendezés puritán, néhány Krishna kép és Bhagavad gita idézet adja a szolid dekorációt. Az árak itt sem betonozódtak be az elmúlt évek során. Gyakorlatilag hétköznap ebédidőben tartanak nyitva, pénteken 16 órakor zárnak. Ennek ellenére a zárás előtt 20-25 perccel még simán kiszolgáltak vendégeket bármiféle felhang nélkül. Kétféle menüt kínálnak, ebből a napi menü az olcsóbb és egyszerűbb, ez 2790 Ft. Tartalma: napi leves - 2 féle közül lehet választani, az egyik indiai, a másik magyaros fűszerezésű, ottjártamkor már csak az indiai dahl lencseleves volt, de amúgy is azt választottam volna. A napi főzelék fejtett bab, ez nem indiai hatású volt, viszont elég nagy adag. A feltét pakora vagy puri, a 3 féle lehetséges bundázott zöldség közül a céklát választottam (volt még zeller is, nem szeretem), valamint járt még hozzá egy pohár limonádé, gyömbéres vagy rózsavizes. A leves meleg volt, a főzelék langyos, a pakora szinte hideg. Volt még a pultban sárga rizs, valamint 2 féle sabji, azaz zöldséges, ragus egytálétel, indiai fűszerezéssel. Az á la carte étlap árai is elfogadhatóak: a leves és a főzelék 1140 Ft, a sabji és a rakott zöldség 1940 Ft, a saláta 1490 Ft, a zöldségfasírt 620 Ft. Nincs kötelező szedvizdíj, önkiszolgáló rendszerben tálcás vonulás. Összességében 4 pontot megadok, de nem voltam elájulva. Régebben ez is jobb volt. A csillaghegyi Govinda viszont nagyon tetszett, az is elég friss élmény.

Bent megnyugtató hangulat, a felszolgálónő nagyon kedves, a tulaj meg éppen tárgyal egy borásszal, aki borbemutatót tart, közben ecseteli borainak származását, tulajdonságait, tulaj hümmög, én meg csendben élvezem a magasröptűt. Közben megkaptam a 3 deci forralt boromat, na, ez nem az az általánosan elterjedt édes fajta, hanem egy szárazabb jelenség volt, nagyon kellemes ebéd után. Ahogy hűlt, úgy iszogattam. Közben elnézegettem a borkínálatot, hát, a fenébe is, hány helyre kéne rendszeresen visszajárni, itt izraeli borok is vannak a magyarok mellett, és minden csupa magas minőség. Szóljunk egy apró hibáról is, valami alátét, tányér, szalvéta csak kellett volna a borom bögréje alá, így elkerülhetetlenül pár cseppel beszutykoltam az asztalt, de hát mit tegyek? Elnézést kértem. Ettől függetlenül szuper hely! A borom 1848 forintba került egy pici szervizdíjjal együtt, abszolút megérte.

De legelébb is letett az asztalunkra egy jókora üvegben citromos ivóvizet, amiből nem kívántunk fogyasztani, de értékeltük, mivel sok helyen már egy pohár vizet is sajnálnak ingyen adni a vendégnek. Mivel még csak fél 3 volt, és 3ig lehet a kedvezményes árú menüből választani, éltünk a lehetőséggel. Kértünk egy szarajevói és egy banja lukai csevapot, hogy mindkettőt megkóstolhassuk, hasábburgonyával, ajvárral, sopszka salátával. A Jelen pivot gyorsan megkaptuk, azzal jól elvoltunk, amíg az ételünk elkészült. Elkészült, és remekül nézett ki minden. A kis kolbászkák lepénykenyérbe csomagolva érkeztek, a saláta friss volt. Eddig hát rendben volt minden. Csak hát, az ízek, a híres balkáni és szerb konyhai ízek! Nos, azok teljességgel hiányoztak! Előzetesen azt az információt kaptuk, hogy a kétféle csevap közül az egyik enyhébben, a másik erősebben van fűszerezve. Mi inkább úgy tapasztaltuk, hogy az egyik még kevésbé mint a másik! Szinte nem volt ízük! Ugyanígy az ajvár is teljességgel jellegtelen volt, a sopszka saláta sem emlékeztetett a hajdani bulgáriai nyaralásokról őrzött emlékeink telt, gazdag ízvilágára. Sajnáljuk! Nagyon sajnáljuk! Olyan jó lett volna végre találni egy fix helyet ezen a környéken, mert gyakran járunk erre. Ez nem lesz az! Tovább keressük a nekünk tetszőt.

Ha az új medence helyett ezeket hozták volna helyre maximális pont járna. 15 év alatt csak romlott a welnessük

Pho-t kértem marhahússal, nem bántam meg, rögtön hoztak mindent hozzá, csírát, fokhagymát, chilit, citromot, aztán meglepően gyorsan a levest is, forrón. És ez jóízű, bizony a jobbak közül való, és tegyük hozzá, hogy a legtöbbször a tetején úszkál néhány szelet marhahús, aztán elfogy pár kanál után, de ebben egészen a tányér aljáig kitartott a sok belevaló. Szép mennyiség nem is drágán. A másodiknak kacsahúst kértem pirított rizzsel, na, itt álljunk meg, mert ez egy bosszantó baki, értem én a sietős jószándékot, de kihozták leves közben, a fene egye meg, ne hozzák ki, csak akkor, ha megettem a levest. Ez szépen volt tálalva, szintén bőséges volt, de kommerszjó. Szóval elérkeztünk oda, mint régen a kínai büféknél, hogy mindenhol ugyanazok a kaják, ugyanazok az ízek ezerszám. . . Én meg mindig mindenhol ugyanazokat ételeket négyféle hússal válaszhatom, vagy marha, vagy csirke, vagy kacsa, vagy rák. . . Tényleg már ennék néha valami mást is. . . de ez csak egy gondolat. Miért nincs, ha a keletázsiai piacokon van óriáskígyó, patkány vagy vagy valami gyík. . . mert azért az ember kíváncsi állat, enne néha mást is, nem mindig ugyanazt. Na, de ez csak egy futó gondolat, ez az étterem megéri a négyest, teljesen rendben van, jól ebédeltem és nem drágán.