Mostanság a Magyar Művészeti Akadémia, az MMA a tulajdonosa a turisztikai látványosságnak és összművészeti rendezvényközpontnak definiált műemléképületnek. Úgy alakult, hogy nem igen voltam itt azóta, hogy az MMA tölti meg programokkal a házat, de most szűkebb hazám zenekara, a 60 éves Szolnoki Szimfonikusok adtak jubileumi koncertet a ház dísztermében a karácsony előtti ünnepi időszakban. Ezen mindenképpen részt kellett venni és ha már, ismerkedtünk egy kicsit a több nekirugaszkodásban felújított, anno 1865-ben átadott, tehát most 160 éves épülettel. Feszl Frigyes volt a Pesti Vigadó tervező építője, mondhatni ez volt szakmai élete főműve, bár a Dohány utcai Zsinagógán is rajta hagyta úgy szerkezeti, mint díszítettség tekintetében keze nyomát. Egyfajta kísérlet volt ez akkoriban a romantika nagy magyar építésze részéről egy magyaros stílus megalkotására. Bár hogy ezt a magyaros stílust miért teremtette volna meg egy a Vigadó egészében, de főként nagytermében a mór építészetet idéző építészet, az számomra inkább kérdéses, mint könnyen érthető. Ahogy már a címben is jeleztem, nekem nem kedvencem, de hatásosságát elismerem. A díszterem némi nehézségek által megteremtett akusztikája pedig igencsak jónak mondható. És mert összművészeti központnak mondják, koncert előtt felmentünk a legfelső szintre, hogy a 4. Budapesti Illusztrációs Fesztivál két nagytermet is elfoglaló kiállításán megnézzük a bemutatott, önálló művészeti ágként kezelt irodalmi illusztrációkat. A több száz mű átfogó képet ad a magyar illusztráció jelenéről, miközben megmutatja, hogyan tudják az ilyesfajta képek újra megszólítani az olvasó-nézőt. Mi nagyon élveztük ezt a sokrétű, színes tárlatot. Bár több időnk lett volna a részletes megtekintésére. De január közepéig még nyitva van ez a kiállítás, meg lehet nézni, akár ismételten is. Ami viszont egészen varázslatos élményt jelentett számunkra, hogy most először volt módunk kimenni a legfelső szinten lévő Panoráma teraszra. Igaz, az erősen tériszonyos párom gyorsan visszamenekült innen a zárt folyosóra, én viszont gyermeki örömmel csodáltam a Duna-part, a Gellért-hegy, a környék esti fényeit. Közben ő a régi képeken ismerkedett a hajdani, Pollack Mihály tervezte klasszicista Vigadóval, amelyet már több egymás utáni korosztály sem láthatott a valóságban, mert rommá ágyúzták a szemközti várból az osztrákok. Ennek utána épült ez a mai is álló kőcsipke, habcsók palota a Duna-korzón.
