Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Két szint van, a földszint és az emelet, összesen 38 fő férhetne el itt, amikor úgymond fullon van/lenne a szállás. A földszinten van egy négyágyas szoba, az emeleten meg a többi. Az igazi vonzereje szerintem az a közösségi lét, az antik bútorokkal berendezett nagy tér, ahol enni-inni, beszélgetni lehet közben, nagyobb társaságok közös főzéséhez tényleg jó keret. A mosdók a folyosó végén vannak, találsz egy sorozat zuhanyzót is, egymástól elszeparálva, hát ez így megoldható. Nem mondom, hogy összkomfort, viszont körülbelül 6000 forint/fő árért igénybe is vehető. Ez nagyon jó ajánlat, ezért egy műemlék kolostorban laksz, A körülbelült meg azért mondtam, mert az ár 1-2 száz forinttal szezononként vagy évente változhat. Viszont ezért meg ott van neked a kegytemplomon kívül fél Baranya Pécs és Mohács között, szebbnél szebb falvakkal.

akkor oda lesz a fuvar. Nem valami puccos hely, de egynek megjárja. Magyar lány fogad, beszél, ő a kommunikáció-center, kínai nő meg közben szakad meg a látványkonyhában. A Biangok nem közönségek kínai büfék, nem eurázsiai lefőtt maradék, hanem ott, helyben, frissen készítik, szemed guvadtában. És a specialitás a batyu, a hússal töltött finomság. Öt körrel különb, mint a kínai étkezdék zöme, szóval jó nyom ez. A Zhu-ba művelik pompásan ezt a műfajt a Nagymező utcában, a Nancy Foodban meg kevésbé pompásan. Csak példaként. Szóval, a kínálatból persze batyus húslevest kértem, a lány szerint a legjobb levesük, szerintem is, bár nem ettem még a többit, de ez remek, melynek neve Hun-Tun és savanyú csípős. Sötét, finom húslé, ízletes batyucskákkal. A második fogásom nem volt valami nagy fantázia, nem akartam még egy batyut enni, kértem hát pirított rizst rákkal, azzal is meg voltam elégedve. A földszinten kucorogtam, van ugyan galéria is, de ott hárman-négyen ettek. Itt lent viszont elég hideg volt. Ittam még mézes kínai teát is, állítom, nagyon rendben van a kínálat. A kiszolgálás is. Lássuk a számlát: egyszerű kis nem túl igényes környezetben kisadag leves: 1680 Ft. Ez rendben van, nem? Egy tál rákos rizs, ugyanitt: 5380, kínai jeges tea 1190. Felszolgálási díj is van, szóval így a végén 8910 forintot fizettem. Ez az ételekhez képest nem sok, a hely színvonalához képest viszont kicsit több a kelleténél. De jót ettem, elismerem.

Én rizzsel kértem ez így is lett. Vastag, jóízű volt a hús, de nem arra a klasszikus félére kell gondolni, nem a fokhagymás íz dominált. A hozzáadott saláta illett az ételhez. A késekkel viszont nem lehet jól vágni, nehézkes.

Az Indigo csapat a beltéren szinte semmit nem változtatott, maradt a pult, a konyha és az asztalok elrendezése is, valamint a csodás, dzsungel hangulatot árasztó, növényekkel felékesített beltér is. A pultnál kell rendelni és fizetni, ennek ellenére van kötelező 5%-os szervizdíj, valamint a terminál még további borravaló fizetését ajánlotta fel, amivel ezúttal sem éltem, hiszen nem kapcsolódik hozzá valós szolgáltatás (nincs felszolgálás). A pénztáros hölgy nem igazán tudott érdemi információkat adni az ételekről, szerencsére már jártam korábban más Indigo Express étteremben, s mivel egységes az étlapjuk, így tudtam, mire számíthatok. A Chicken Lababdar thali komplett menüt kértem (3800 Ft), amiben a tejszínes-sajtkrémes szószos-fűszeres csirkehús mellett rizs, naan kenyér, friss vágott káposztasaláta, burgonya curry és lencse dahl volt. Ez a Lababdar, a népszerű Butter Chicken, azaz vajas csirke egy változata, amelyben sajt is van. Érdekes és egy kicsit dühítő is egyben, de itt kisebb volt a hús mennyisége, mint a másik két éttermükben a közelmúltban. Ízre, megjelenésre autentikus, jó a fűszerezés, és ezzel az adaggal én bőségesen jóllaktam. Az étel frissen készült, forrón érkezett minden eleme, kivéve persze a saláta. Ez most összességében 4 pont nálam, de biztosan jövünk még. Pozitívum, hogy van kitéve ivóvíz a vendégeknek, önkiszolgáló rendszerben lehet csapolni a nagy ballonból. Úgy láttam, a konyhán indiaiak (vagy Pakisztán, Bangladesh? ) dolgoznak, a kasszánál magyarok.