Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Jeleztem, hogy nem működik a hűtő, ezt viszonylag gyorsan orvosolták is. Majd sikeresen történt egy baleset, ahol próbáltunk segítséget kérni hiszen egy vérző fejhez csak jó lett volna, ha a kolléga tisztába van az elsősegély láda tartalmával és nem egy rögzítő gumipólyát ad géz lap helyett, vagy legalább egy kicsit több minden áll rendelkezésre. Viszont a medencénél levő hölgy már sokkal kedvesebb és felkészültebb volt. (Utólagosan neki köszönöm)
A vacsora is véleményem szerint minőségbe csorbult az elmúlt évek alatt. A gyerekeknek minden este külön kérni hasábot, mert nem volt számukra kívánatos a gyerek sarokba levő ugyan az az étel minden nap. A pincérek közül volt egy hosszú szőke hajú hölgy, aki észlelte a problémát és kért a konyháról. Egy másik barna hajú szemüveges hölgy pedig jó bunkó stílusban le is rázott, amikor megkerestem ilyen problémával. A vacsora folyamán viszont több kisgyerekes haladt el az asztalnal és vagy kerdezték vagy hangosan megjegyezték honnan van a gyereknek hasáb, ergo csak megjegyezni szeretném, hogy gondoljanak a válogatós gyerekekre is, mert többen fogyasztottak volna. Mivel régóta járunk önökhöz inkább építő jellegű kritika viszont számunkra ezek a dolgok fontosak. A csúzda üzemeléséről nem is beszelve, hiszem mi például azért foglaltunk oda, végül az üzemen kívül volt, valami apró kárpótlás a szolgáltatás hiánya miatt biztosan bele építettem volna, nem
kell magy dolgokra gondolni, de legelabb érezze a vendég, hogy számít. Biztosan egy pár év múlva megpróbáljuk újra, mert a gyerekek ettől függetlenül élvezték, számomra volt csalódás hogy az évek alatt bizonyos dolgok mennyit tudnak a színvonalából veszíteni.

Hát úgy, hogy na, biztos van valami tájház, aztán annyi de nem! Ez a többszöröse annak! A csendes, kedves úr, aki az ajtóban várt minket, biztosított, hogy itt aztán tengernyi látnivaló lesz és tényleg! Ez a volt iskolaépület. Kis emlékrész dukál a volt iskolaigazgatónak, aki amolyan mindenes is volt a dolgain kívül. És hát osztályteremről osztályteremre vándoroltunk és mindenhol más volt a főirányzat. Volt tájház rész is, tényleg, meg volt rendkívül gazdag babagyűjtemény, úttörő mozgalmi múlt, régi rádiók tárháza, elsorolni is nehéz. És az ember mesélt, mert mindent tudott. Bevallom, egy idő után már megteltem információval, és már nem fogadtam be, csak ténferegte nézelődtem. De volt is mit! Az milyen már, hogy a fáradt, kidőlt tanárnő figurája sok tanítás után, vagy a csúfolódó babák? Tiszta szórakozás az egész! Azt hiszem, még pénzt se kértek vagy nem fogadtak el érte, örültek, hogy valaki megnézte és tetszett neki. Te miért nem mész el ide? (Tudod, mi az a tologó meg babasut? Szuper kis infó régen egy ilyen kis fióban egyszerűen bedugták a kisbabát az ágy aljába persze, majd babakamera, meg riasztó! Hogyne! )

Volt egy pincér(alkar teli tetkó)innen is köszönünk mindent neki, óriási forma!

De ha felnézünk rá, látjuk is a kiírást, miszerint ez itt Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Műcsarnoka. Amely elkészült 1877-ben közadakozásból. Érdemes megemlíteni, hogy a főméltóságok és a pénzemberek egymást akarták lekörözni az adakozásban, becses nevüket márványtábla őrzi a portrégalériában. Láttuk, mert leültünk itt, és kimeredt nyakkal néztünk fel Lotz Károly, az elődintézmény egykori festőtanárának csodás freskóira. Ám, hogy aktuálisan miért érdemes belépni az Andrássy út 69. alatti épületbe, az már belépésünk előtt látványosan hangsúlyos magyarázatot kap: az épület homlokzati lépcsőjén ül egy aranysárga szobor, amely minden arra járó figyelmét felkelti. A legmodernebb technikával, 3D-nyomtatással előállított mű Strobl Alajos egy 1913-ban készült emlékművének egyetlen megmaradt mellékszereplőjét, egy öntőmunkás alakját másolja. Az intézmény úgy indokolja ezt a kiállításra becsábító figurát, hogy az a lépcsőről néz fel alkotója, Strobl Alajos szellemi örökségére. Strobl Alajos a magyar szobrászat kiemelkedő egyénisége, akinek életműve szorosan összefügg a Magyar Képzőművészeti Egyetem történetével. 1885-től 1925-ig tanított az Egyetem jogelődjén, az Országos Mintarajztanodán. Alkotói és oktatói munkásságának eredményeire tisztelettel emlékezve az Egyetem 2026-ban Strobl170 Jubileumi Év keretében ünnepli a mester születésének 170. , valamint halálának 100. évfordulóját. Ennek a megünneplésnek kiemelkedő eleme a szeptember 19-ig megtekinthető tárlat. Budapesten jártunkban keltünkben gyakran láthatunk mára már ikonikussá vált, nevezetes szobrokat, emlékműveket, amelyek Strobl Alajos művei, és jó száz éve a város arculatának elengedhetetlen alakítói. Csak a legismertebbek ezek közül: Mátyás-kút a Várban, a budavári Szent István-szobor, az Arany János-emlékmű a Nemzeti Múzeum előtt. Ezekre mind felhívják a figyelmet, és közérthető, mégis szakszerű tájékoztatást adnak róluk a kiállítás tablói. De az igazi meglepetés azokban a termekben várja a látogatókat, ahol az életmű több száz szobra közül 45 művet mutatnak be, közöttük múzeumokból és magángyűjteményekből kölcsönzötteket, de olyanokat is, amelyek eddig rangrejtve a Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében lapultak. Számos alkotás most oda tért vissza, ahol a budapesti közönség a 19. század végén először találkozhatott vele.

Na és miért pont a Pinokkió és miért pont ide? Hát látod, ott a Magyar Tudományos Akadémia a képen. A kis fabábu (ami most fémbábu) fején meg ott van a talár-sapka, azaz a levizsgázottak, végzettek, tudók fejviselete. Orra hosszú, tudjuk, akkor nő meg, ha hazudik. Itt most ki van akasztva a falra, talán büntetésből, talán lógó orral, talán hazudott, talán a sapka is hazugság. Talán áltudományokra utal a szobor, többen megpróbálták már megfejteni a titkát, hasonló vagy eltérő eredménnyel. Ezért aztán rád van bízva, hogy mit látsz benne, miért éppen ő, miért éppen most és miért éppen ide?

Ez ugyanis egy kiemelt étterem, a távoli vidék egyik Michelin-ajánlásos csillaga. Mérlegelve: a napokban emlegettem a Dereszlát, ez talán nem annyira hibátlan hely, de az erényei számosak! Lássuk a felszolgálás, a tálalás nem annyira profi, mint a most emlegetett bodrogkeresztúri helyen, volt némi hiányosság, nem mindenről tudott tájékoztatást adni a lány, mintha nem lenne minden szinten képben. Nem elmarasztalni akarom, csak viszonyítok. Amúgy nagyon szép, tiszta hely, ízléses is, és tényleg rendesen ki vagy szolgálva, ha nem is kiemelkedően. Ezt mondanám az ételre is, a következőket kértük: vaddisznó krokett, vegán töltött cukkini, töltött csirkecomb, gazpacho, víz, verjus megjegyzés: itt kedveltem meg a verjust. Nagy barátok lettünk! Az ebédért szervizdíjjal együtt 24792 forintot fizettünk. Ez, tekintve az ebédet, az étterem színvonalát, nem egy rossz ár. Na és jöjjön valami ritka és plusz dolog, amit dicsérjünk is azonnal. A női WC-ben a falon van egy hirdetmény bajbajutott, bántalmazott nőknek, egyezményes eljárás, életet is menthet, nagyon hasznos! Az meg még ráadásul ajándék, hogy ki van készítve ingyen egy kosár tampon, ha másképp jutottál volna bajba. Sok plusz van azért itt, kétséget kizáróan az ajánlott, ötös kategória!

A wellness részleg, a fitnesz park, a gyerek játszótér, a panoráma, a privát strand a parton remek szolgáltatás.

Az apró kis melós pont olyan, mint az a munkás, aki 50 méterrel onnan az MNB sarkánál a pénzt fújja, söpri a ki gépével, szóval vannak ezek a kis váratlan manók, akik jókor megérkeznek közénk és rendet tesznek, mintát mutatnak, gondolatot ültetnek Na, ez is egy éppen olyan.