Közel egy óra várakozás után látom, hogy az egyik ott dolgozó fiatalember kiveszi a sütőből az odaégett süteményeket, és odasétál velük egy másik kollegájához, majd felteszi neki a kristálytisztán érthető kérdést Mi legyen? Egy kicsit barnább lett és jóízű nevetgélések közepette a kolléga kicsit megsöpörgette a kesztyűtlen, hagymát vágó kezével az egyik almáspite tetejét, majd hozzátette: A porcukor ápol és eltakar. Ezek után mosolyogva felszolgálták a desszertet, mintha mi sem történt volna. Nos. . se nem ápolt, se nem takart el, cserébe élvezhetetlenül égett volt. Megkóstoltuk. Mondanom sem kell, hogy az előzmény önmagában elvette az étvágyunkat. Kiábrándító, főleg ilyen hírű helyen, ilyen árkategóriában.
